Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)

1939-06-04 / 128. szám

1939. június 4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3 Danzig múltja és jelene. Visszapillantás a szabadváros történelmére­•Danzig szabadváros egy idő óta az érdeklő­dés előterében áll. Vannak pillanatok, amikor úgy látszik, hogy Európa, sőt a világ békéf jenek sorsa is Danzig sorsától függ'. A Német­ország és Lengyelország között az utóbbi idő­ben kifejlődött feszültség központjában ugyan­is mindenekelőtt a szabacfváros fölölti vita áll. Az európai közvélemény Danzig kérdését asze­rint Ítéli meg, hogy felvilágosításait erre vo­natkozóan milyen érdekből eredő tudósilás befolyásolja : bogy a város jelenlegi sorsára és múltjára vonatkozóan német vagy lengyel forrásból nyeri-e értesüléseit. Kétségtelen do­log azonban, hogy a danzigi kérdés hosszú történelmi folyamat következménye és nem tisztán csak a világháborút befejező békekötés vetette az utóbbi idők vitáinak központjába; Beck lengyel külügyminiszter legutóbbi beszé­dében nem minden alap nélkül állíthatta, hogy tévednek azok, akik azt hiszik, hogy »Danzig szabadváros kizárólag csak a ver- saillesi békeszerződés találmánya«. A MÚLT. Danzig városa és ezzel bizonyos fokig a danzigi kérdés is hosszú és mozgalmas tör­ténelmi múltra tekinthet vissza. A város ala- ipitásának idejét nem ismerik, de abból a kö­rülményből, hogy területén gyakran találnak régi római érmeket, azt következtetik, hogy itt már az első római császárok idejében kereskedőlelep lehetett. Várossá Danzig csak Pomeránia hercegeinek uralma alatt, 1260- ban lett. A pomerániai hercegek fővárosuk­ká emelték az akkor már aránylag nagyfor­galmú kikötővárost. A hercegi ház kihalta után, 1310-ben az észak cs északkelet felé törő német lovagrend foglalta el a várost Brandenburg ellen folytatott csatája után. Dán zig elfoglalása véres küzdelemmel történt, a német lovagrend tízezer »kasub« lakost lernq- szároltatott és németeket hozott helyébe. A lovagrend uralma alatt azonban a város szé­pen fejlődött és 1360-ban beléped a Hanza- szöveiségbe, amivel a középkor egyik’ legkivá­lóbb kereskedővárosává lett. Közben rövid időre a lengyelek unalma alá került,. Hői­ben pedig a város lakossága forradalommal szabadult a német lovagrend uralma alól. Röviddel rá a város képviselői Jagelllo Ká- zimir lengyel királyhoz fordulva kérik Dan- zignak és Pomerániának Lengyelországhoz csatolását. Jagelló Kázimir elfogadja az aján­latot és ettől fogVa 339 éven, tehát majdnem három és fél századon át, Danzig mint sza­badváros, Lengyelországhoz tartozik. Külön jogai nagyrészét 1150 körül kapja a lengye­lektől, amikor jelentős segítséget nyújt nekik a német lovagrend éllen folytatott harcban; Danzig város jogai közé tartozott a külön adó- és vámszedés és a város fönbalósága alatt álló haditengerészet, valamint Danzignak bizonyos fokú szuverénitása, amely abban nyilvánult meg, hogy a szabadváros a lengyel király személyén át, Lehát personál unióval állott kapcsolatban Lengyelországgal. Lengyelországhoz való tartozása alatt, mint a nagykilerjedésű lengyel mezőgazdaság termékeinek főkikötője és a külföldről jövő lengyel behozatal legjelentősebb kapuja, Dan­zig rohamosan gazdagodott és fejlődött.. Külö­nösen Báthory István királysága alatt ért el a jólél magas fokára, a szabadváros. A XVII. században Danzig hanyatlani kezd, aminek okát a svéd—lengyel háborúban, Lengyelor­szág hanyatlásában és az 1709-es pestisben lehet keresni, amely a városnak több mint 24.000 lakóját ragadta el. A XVIII. századi lengyel trónviszonyok közben (mivel Lez- cinszky Szaniszló pártjára állott), Danzigot az oroszok 1734-ben ostrom alá fogták és miután bevették, erősen megsarcolták. Lengyelország első feloszlásánál, 1772-ben Danzig szabad­város maradt ugyan, de a Visztula torkolata, amely a danzigi kikötő előtt terül el, orosz birtokká lett. Lengyelország második felosz­tásánál azután, 1793-ban Danzigot II. Frigyes Vilmos porosz királynak adták, aki miután fegyveres kézzel bevette a károst, megszün­tette a kiváltságait is. Az egykor dúsgazdag Danzig a változások következtében teljes ha­nyatlásnak indult. Nem változtatott ezen az sem, hegy a napóleoni harcok idején Lefévre marsall elhódítja a várost a poroszoktól és a tilsiti békében újra szabadvárosnak nyilvá­nítják Danzigot egy francia kormányzó fel­ügyelete alatt. Napóleon Bukása után ez a helyzet is megszűnik és 1814 február 3-án Danzig újra visszakerül a porosz király ha­talma alá, amiben nem történik változás egé­szen az 1919-es békekötésig. MAI HELYZET. A versaillesi béke azután Danzignak új alkotmányt ad. A lengyel vámterületbe so­rozza be s a város körül fekvő meglehelői- sen nagy területtel együtt szabadvárosi al­kot inán nyal ruházza föl egy népszövetségi fő­biztos és a lengyel kormány által kinevezett másik főbiztos ellenőrzése alatt. A lengyel kereskedelmi forgalom Danzigon át a leg­teljesebb szabadságot élvezi, nemcsak a ki­kötő áll teljesen a lengyel kereskedelem: ren­delkezésére, hanem a danzigi területen át hozzá rezető utak is. Ez a kapcsalat gazda­ságilag újra nagy hasznára volt a szabadvá­rosnak, amely földrajzi fekvésénél fogva két­ségtelenül a mögötte fekvő nagy lengyel terület természetes kikötőjének tekinthető Lengyel részről viszont a Danziggal felme­rült nehézségek és a lengyel nemzeti törek­vések következménye képen is, mintegy 10 kilométerre a danzigi területtől, a lengyel korridor partvidékén, tisztán lengyel fönha- tóság alatt egy újabb kikötőt, Gdyniát, épí­tették ki, amely ma már komoly yersenytárf sat jelent Danzig számára. Danzig szabadvá­rosnak — területének nagysága után nevez­hetnénk szabadállamnak is — ma 1966 .(oiégy- zetkiloméler területe van. Lakosságának szá­ma 407000 ember, amiből magára Danzig városára esik 258000. Ezek, különösen Dan­zig lakossága ,nagy többségükben németek- Utolsó évek alatt azonban rohamosan emel­kedett a lengyel lakosság arányszáma is. A vita egyelőre Danzig körül élesedett ki... "Dián- zig sorsának eldöntése azonban Pomeránia sorsának eldöntését is jelenti. Sőt, varsói fel­fogás szerint, egész Lengyelországnak létkér­dése az, hogy a Balti-tengertől ne vágják el. Német részről ezt a Tel fogást a legnagyobb mértékben kétségbe vonják és kitartanak Hit­ler követelése mellett, mely a német Dan­zigot föltétel nélkül akarja visszailleszteni a német birodalom kereteibe. A két álláspont közölt egyelőre nincs közeledés. Ha tudnának beszélni... A postaláda. Levelek zuhannak az ölembe- Minden üze- . net rajiam hullámzik át. A szerelem gyöngy- betüi itt melegednek meg egy pillanatra, hogy aztán tovamenjenek és az életkezdet nagy örömeit fakasszák fel a szivekben- Özvegyek sírják el a bánatukat nekem. Iromba és KiJ~< sza betűvetések ringanak át rajtam. Ha valg-< ki, én igazán látom az élet belső oldalág Itt keresztezik egymást az érzések és a gon­dolatok, rajtam futnak keresztül-kasul az élet Idegszálai. S én fogom össze, 'kötöm egy cso­korba, amit kitermel a történelem. Sokszor nagy boldogság postaládának lenni, különösen mikor sugárzó leveleket látok- Egyik-másik levélből szinte lángok csapnak ki, égő muskátliszál az ilyen Írás. De szám­talanszor csúnya a postaláda sorsa, fekete- szélű levelek szomorilanak. És én mégis, for­ró nyárban és fagyos télben is poszfolok a vártán s kimondhatatlanul jólesik, ha meg- enyhithetem a sziveket. Csak annyit kérek tőletek, emberek, hogy mindig szép levele­ket írjatok egymásnak. A jegygyűrű. A föld méhében éltem sokáig. Egyszercsak kifejtetlek a fekete sziklák közül és a nap­fényre hoztak. Nagyon tetszem az emberek­nek, Érdekesebbnél érdekesebb formákba gyúr nak .Néha azt mondják rám: a pénz alapja vagyok; máskor: minden boldogság tőlem függ; ismét máskor: minden átok és gyötrelem l)ennem fogan meg. Látok arcokat, amelyek olyan éhesen néznek rám, mint a ‘keselvü a hullákra. Mikor aztán magukénak mondhat­nak, örömükben könnyeket ejtenek rám. ÄZ asszonyok bőrén áltüzők és halvány tény- Áarikákat vetek az arcúkra. Majdnem min­den nő büszke rám, mintha élnek. Pedig tu­dom, ha egyszer eleven szóval szólnék hozzá­juk, halálra rémülnének. regjobban akkor érzem magam, mikor vé­geérhetetlen gyűrűvé Alakítanak. Boldog fia­talok újjára kerülök és egyszeriben tanúja leszek mindennek. Úgy látom, hogy az em­berek élete, a házasság, nagyon 'hasonlít az én sorsomra. Én is kiszakadtam a titkos mély­ségekből, mint a szerelem; a szivekből; én is boldog voltam, mikor megláttam! a fényt, mint a fiatalok, ha a boldogság fénye cikázik a vérükben; és én is sokszor csalódom, nem egyszer mosogatóvizbe is kerülök, meghomá- lyosodom és elkopok, mint a boldogság. Ez a mi sorsunk: ragyogunk, tündöklünk és el­kopunk. Az óra. Nagyon dobog a szivem, mikor el kell

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents