Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)

1939-05-21 / 117. szám

! d939. május 21. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3 nek sem az évfolyamtársai közül­Vállalta a kitüntető tisztséget. A vádiratot a szomszéd szoba lakója, a Pista dolgozta ki. ö lett az ügyész. Én a tanácselnök. Egy szép. napon, amikor véletlenül otthon tartózkodott a Hóditó, megnyitottam a helyszíni tárgya­lást. Elöl fehér köpenyhen egy medikus ment, égő gyertyával a kezében. Uiána a Góbé, szin­tén fehér köpenyben, koponyával. Mögötte ismét egy medikus, ugyancsak égő gyertyával. Azután a két szavazóbiró következett, majd én, mint tanácselnök s a menetet Géza, a hites törvényszéki elmeszakértő zárta be. Ügyészünk felolvasta a vádiratot. A védő ala­pos védelembe kezdett, római jogon kicsi- szoltpszével igen ügyes kis beszédet vágott ki. Erre az ügyész elme vizsgálatot kért. Elrendel­tem- Erre Géza előállt, de mivel még nem tanult elmekórtant, egyszerűen a csontváz szerkezeiét mondta el latinul s a végén irigy- lésreméltó fölénnyel hozzátette : Tehát ter­helt. — Holló, ügyész úr, maga alatt vágja a fát! — csattant fel a védő — Ha a vádlott ter­helt, akkor nem beszámítható s ha nem be­számítható, nem büntethető! — Alaposabb vizsgálatot kérek, — fordult felénk gyöngyöző halántékkal az ügyész. Hogy eredeti célunkat elérjük, újból elren­deltem a vizsgálatot. Géza megállapította, hogy bár a vádlotton sokszor kiütközik a ter­heltség, annyira mégsem beszámíthatatlan, hogy ne lehelne büntetőjogi felelősségre von­ni. Tanácskozásunk vége az lett, hogy ki­mondtuk az ítéletet. — Hóditót kétszer az ágy alá kell dobni, aztán háromszor a csap alatt meg kell mos­datni, |h,ogy »a látható arca tiszta lévén, tisz­ta legyen az is, ami láthatatlan, — a szel­leme.« Tréfás tárgyalásunknak hire ment az ^gész kollégiumban, még az egyetemen is. öhóditó- sága megszeppent, és végtelenül alázatos lett. Persze, csak külszínre. Alapjában végtelenül gyűlölt bennünket. De Gézával annyira ösz- szemelegedtem, mint még senkivel. Gézáról sokáig nem hallottam. Mikor azonban cselédkönyves lett, felkere­sett a soraival. Elmondta, hogy a kollégium­ba nem tértek vissza a régi jó idők, minden megváltozott, ő is faképnél hagy la a diák­szállást. Nagyon komolyan foglalkozik a ta­nulmányaival. Orr, fül- és gégeszakos lesz. Az együk vidéki klinikán dolgozik. Szeretik. Gyö­nyörű az élete, úgy érzi, mindént megka­pott a világon- Boldog vőlegény, ha doktorrá avatják, megnősül, egy-két évig falura megy — ezek lesznek aztán az igazi mézesévek! — utána pedig, ha törik, ha szakad, be kell jutnia valamelyik klinikára. S ha lehet, pár év múlva már Kínába megy. Megmenti a kulik életét- Menyasszonya nagyon lelkese­ne gondolkozzék soká, mert az idő szalad! Közeledik az Állami iors> játék húzása, melynek főnyeremé- ■ye 40.000 P. EZENKÍVÜL MÉG: 20.000 P 10.000 P 2X5.000 P 4X2.500 P 6X2.000 P és 22X1.000 P és még számos kisebb és nagyobb nye­remény, melyeket mind készpénzben fizetnek ki. Húzás június G-án. dik ezért a gondolatért. Nagyon-nagyon bol­dogok lesznek. Ezt a levelet egy hónapja kaptam. Addig boldog volt. Akkor azonban közbeszólt a buta sors. Eddig bőkezű volt hozzá, most mintha liirte- len megirigyelte volna. Hogyan is történt? Amint később a menyasszonya zokogva el­mondta, igy : Géza épen őhozzá akart menni- öltözött. Hirtelen betoppant hozzá az egyik kollégája, a Pártos. Egy régi- régi pisztolyt vitt magával Az ókori szerszám berozsdásodott, meg kellett volna olajozni. Géza mindig szeretett ilyesfé­lékkel babrálni, hát arra kérte, hogy javítsa meg. Pártos az ablak előtt áslljt s a ravaszt nyo­mogatta. A pisztoly csöve épen Géza felé irá­nyult. Hogyan-hogyanse, egyszercsák elsült. Géza épen az ingét akarta felvenni- Sohasem tudta begombolni többé az ingét. A golyó épen a szivét járta ál. Azonnal a műtőije vit­ték. de mire felfektették volna az asztalra, meghalt. Géza ott feküdt hidegen, élettelenül, nő­ni án Sose lesz belőle világhírű sebész. Megrendülve állok a baráLom sorsa előtt. Hát ennyi egy ember élete. Volt, nincs. Ötven év múlva lefürészelik a koponyáját s virágot ültelenek oda, ahol a velő fészkel. Legalább virágosán gondolkodik. így' mondta a Géza. — Szegény Gézám, Isten veled . Dávid Tibor« A társadalomerkölcsi feladat. A gavallér fogalma. Géza, Isten veled. — Novella — Négyen laktunk a kollégium szűk kis szo­bájában- Bandi Erdélyből származott, Te­mesvár környékéről. Átszököll a határon. Or­vostanhallgatónak iratkozotl be s úgy figyelte a professzorok előadását, mintha minden ma­gyar szót márványba kellene vésni- Különben alacsony, szegszinü, udvarias fiú vo'lt s na­gyon jó góbéviccekel tudott mondani- Egy- másközl Góbénak hívtuk. Egyszer láttam csak haragudni, mikor az egyik kollégám dühé­ben oláhnak mondta. Először megrökönyödöt- ten hallgatott, aztán átkozódott, végül arcul- csapla. Soha többé nem nézett rá. örök titok maradt, hogy miből tartja fenn magát. A Gyula Miskolcról költözött a kollégium falai közé. Mindig választékos volt, simára fésülte a haját s olyan vastagon bepomádézta, hogy egy kilométerről meg lehetett érezni a szagát. Senkinek sem adta meg a tiszteletet. Viszont a gondnoknak és az igazgatónak an­nál jobban hizelgett. Esténként a hódításairól regélt. Minden áldott nap másik kislánynak csavarta el a fejét. Először Hóditó Vilmosnak, majd egyszerűen Hóditónak hivtuk. Géza Bajáról szakadt a fővárosba. Valahol a Jelky-szohor körül lakott. Talán épenJelky világvándorlása váltotta ki belőle azt az elha­tározást, hogy medikus legyen es ha meg­szerezte a diplomát, missziósorvosnak álljon be. Mindenáron sebész akart lenni. Világhírű sebész- Ki tudja, talán az is lett volna, ha ez a buta sors meg nem állítja a karrierjét. Bámulatos kézügyességgel áldotta meg az élet. Már kisdiák korában ezermesternek tartották, a kollégiumban pedig mindenki hozzá for­dult segítségért, ha bajbajutott. Nem egyszer megcsinálta az Írógépemet. Amatőr-rádiót fabrikált. Először az ágysodronyt használta fel antennának, aztán az ablak alatt elhúzódó tenniszpálya drótkerítésébe kapcsolta be a készüléket, végül a háztetőn dobott át egy réz- huzalt. Valósággal bömbölt a kis masina. Két hónap múlva már minden szobában ott állt a Géza szerkesztette rádió. Adót persze senki sem fizetett róla. Orvos volt, megbarálkozolt a hullákkal is- Egyszer egy koponyát szerzett valahonnan- Lefürészelte a tetejét, négy lyukat fúrt rá, a lyukakba fekete drőtszá/at fűzött és felakasz­totta a lámpaszegre. Földet hintett l»ele és virágot ültetett a földbe. — Nézd csak, kivirágzott a koponya, — mondta a maga módján, hidegen, mint aho­gyan az orvosok beszélnek ilyen dolgokról. Tudom, tette hozzá, nem gondolta az én em­berem. hogy valamikor virág nyílik ott, ahol a veleje fészkel. Most legalább virágosán gon­dolkodik, ha egyáltalán gondolkodik­Időközben persze nem feledkezett meg a tanulásról sem. Bámulatos kitartással szívta magába a kémiai képleteket s roppant élve­zettel rajzolgalla az atommag körül keringő elektronok eliplikus pályáját. Az első szigor­lata nagyszerűen sikerült. Valamennyien nagy jövőt jósoltunk neki. A második év elején újra egy szobába ju­tottunk. Góbé nem mehetett haza Erdélybe s hogy egy kis pénzmagra tegyen szert, va­lamelyik téglagyárban jelentkezett munkás­nak. Egész nyáron gyurta-dagasztotta a sárga földet. Szeptemberben megerősödött izmokkal! s üde lélekkel toppant a kollégiumba. A Hó­ditó még jobban feldugta az orrát, mint eddig. Elvégre már nem gólya; érett, érdemes, má­sodéves jogász. Igaz, én is jogász voltam, de- hát nem tudtam, miért kell mindezért fel­vágni. "Ellenkezőleg. Meg akartam mutatni őkelm ének, hogy a jogász a szellem és a tar­talom embere, nempédig a táncé és a hódí­tásé. Szóltam Gézának. — Légy szives, vállald el az elmeszakértő szerepét. Ugyanis tárgyalást tűztem ki a Hó­ditó bünperében. A vádirat szerint kedves kollégánk nem adja meg a tiszteletet senki­A gavallérról alkotott fogalmak még mindig I azt mutatják, hogy a társadalom nem gyó- j gyűlt ki az erkölcsi rokkantságból. Vannak i azért társadalomerkölcsi vonatkozások, ame- ' lyekre a keresztény társadalom szerveinek föl kell figyelniük s lelkiismeretet megmoa- ditő, meghódító munkába kell fogniok- Hányszor fordul elő a társadalmi életben, — szinte napirenden van —, "hogy nem gye­rekemberek, hanem korra is tekintélyesebb urak, olyan leplezetlen nyíltsággal, neiji cse­kély dicsekvéssel beszélnek rikító színezés alkalmazásával kalandjaikról, ezek végkifej­lesztéséről, mintha az a legtermészetesebb dolog voTna a .világon- Pedig családosak. Csa­ládapák. Merne valaki csak halvány célzást tenni arról, hogy az adott szó szentségei ellen egyetlen gondolattal is vétettek valaha, már élesítenék a kardókát, töltenék a párhaj­pisztolyokat. De a templomban telt hűségesküről való meg feled ke z és és az ezzel való di­csekvés nem árt a gavallérról alko­tott fogalmaknak. Hát itt valami titokzatos erkölcsi métely pusztító rágása veszélyezteti a családi élet tisztaságát. Aki a dolgok mélyére, lényegére tud tekinteni, az nem hunyhat szemet olyan jelenségek előtt, amelyek a házasság magas zf- tosintézményét anyagi kérdéssé; a legközön­ségesebb üzleti szerződéskötéssé sülyesztik le. Hányszor hallottunk arról, hogy a daliásnak csak túlzással mondható vőlegényjelölt első­sorban s főként nem élettársat, nem hites- társat keres, hanem anyagi javakat, tőkét, amellyel megalapozhatja, vagy kibővítheti mindenható üzletét. Nincs ideje rá, die nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents