Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)

1938-11-16 / 259. szám

1986. november 16« Szerda XXI. évffobom 259. szám. mmmammam ipa 8 fiilép Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Siarfeesztöség ivAtíaeayi-iér kiadóhivatal: Zalaegerszeg, =_■==" .... Telefonszám 128. PO LITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak: egy hónapra 1*50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint KB**’ Zala megye díszközgyűlése a Felvidék visszatérésének örömére. Vármegyénk törvényhatósági bi zottsága ma délelőli 11 órai kez­dettel rendkívüli diszkö/gyüíést tartott, ameiynek egyedüli tárgya volt: Ünnepi megemlékezés a Felvidék egy részének a csonka- hazához történt visszacsatolásáról, ezzel kapcsolalban a kormányzó arcképe megfes-ésének elhatáro­zása. A történelmi eseményt meg­örökítő diszgyülésre szép 8zánr ban gyűltek össze a törvényható­sági bizottság tagjai, akik a gyű lést megelőzően 10 órakor szentmisén vettek részt a plébániatemplom ban. A templomba vonulás a vármegye zászlója alatt vitéz Te­leki Béla gróf főispán és Brand Sándor dr. alispán vezetésével történt. A szentmisét Pehm József preláíus mondta segédlettel. Semmise után eiőbb a kisgyfilés tartott előkészítő ülést, majd meg­kezdődött a diszgyülés, amelyet vitéz Teleki Béa gróf főispán kevéssel 11 óra után nyi­tott meg. A Hiszekegy elmondása u*án a főispán megnyitójában a következőket mondoüa : Tekintetes Törvényhatósági Bizoiísági Közgyűlési Amidőn a mai napra egybehí­vod rendkívüli díszközgyűlést megnyi'om, úgy érzem, hogy az elrnuh 20 esztendő alatt a mai alkalom az első, amelyen a tekin teles Törvényhatósági Bizottság ünnepélyes megnyilatkozása sza badabb, lelkesebb, teljesebb keli, hogy legyen, mert minden jó ma­gyar szive örömmel és a Minden­ható iráni való háláiéit érzéssel van tele és érezzük, hogy a tri­anoni bilincsekből kiszabadultak karjaink. Szabad, sőt kell ünne­pelnünk, örvendeznünk, mert egy­millió testvérünk nyerte vissza szabadságát és tért vissza hoz­zánk. Nincs a lelkünk mélyén annyi keserűség, fájdalom, amely eddig nem engedhette, hogy a magyar igazán örvendezzen. A tör­ténelem malmai lassan őrölnek, de az isieni igazságszolgáltatás a lelkeken át csodát mtvelt. Négy, igazságot kereső államférfi Mün­chenben megmentette a világ bé­kéjét október 1 én a robbanásig feszült helyzetben és november 2-án Bécsben döntőbírói Ítélettel nyitott utat a magyar igazságnak két nagyhatalom és ezzel az ité- iettel békés utón elismertette az egész világgal a féltve őrzött tri­anoni békeszerződés hatálytalaní­tását. Amit a világámitó népszö­vetség soha el nem ért volna, azt két, a népszö­vetségen kívül álló nagy­hatalom kivívta és ezt az érdekvédelmi alakulatot örökre elhallgattatta. — Holnap les* 19 éve, hogy a Kormányzó Ur Őrőméltósága, mint fővezér, kezébe ragadva a hanyaíló magyar zászlót, a ma­gyar nemzed hadsereg élén be­vonult az ország fővárosába és megtanította hinni, bízni és akarni a nemzete?. Az országmentő fő vérérből 19 év után országgyara- piió kormányzó lett éa tudatos, bölcs államvezeiése eredménye­ként, soha nem látott lelkesedés­től kísérve vonult be az újból erőt jelentő magyar honvédség é éri Kassára és hódolt az egész nemzettől kísérve a nagy Rákóczi sírja élőit Szent István jubileumi évében. Tekintetes Törvényhatósági Bi­zottság ! Zrínyi Miklós várme­gyéje kell, hogy méstóképen em­lékezzék meg e történelmi ese­ményekről, a magyar igazság diadaláréi, a revízió felé megtelt dicsőséges első lépésről. — Tudjuk azt, hogy e nagy- jelentőségű és ki8zámithaiatlan következményekkel járó esemé­nyek nem következtek volna be húsz év el>tt, ha céltudatos küi- po itikánk eredményekép oly ba­ráti nagyhatalmak nem állottak volna igaz ügyünk mellé, mint az o as?, a német és a lengyel nermet és azok kiváló vezető ál­lamférfiam Ne feledjük soha, hogy az olasz nemzet nagy Duce ja 12 évvel ezelőtt elsőnek mondotta ki báli an a szót, hogy: „a béke­szerződések nem örökéieiüek és írott pipir nem lehet a magyar nemzet temetője 1“ Ne feledjük soha, hogy a német birodalom nagy Führerjének példátlan ereje és elszántsága vívta ki a népi igazságot, a nemzetiségi önren­delkezési jogot és ne feledkez­zünk meg a baráti Lengyelország hathatós támogatásáról 1 — Tudjuk azt, hogy nem a történelmi igazság és jog, hanem a néprajzi elv alapján történt a döntés, de az első nagy lépés, amely a magyar kormányok dip lomáciai életében talán példa nélkül álló harcoknak a győzel­mét jelenti, számunkra nemcsak nagy örömet kell hogy jelnetsen, de kötelességet is I Tekintetes Törvényhatósági Bi­zottság Amikor valakit nagy öröm ér‘ nem szavakban fejezi azt ki, hanem a lelkében érzi, így én is, aki Kassán közvetlenül szerzett mélységes benyomások alatt állok és átélve az igazság és a naciona­lizmus diadalát, azt érzem, hogy a Gondviselésnek célja van a magyarsággal ezen a földön. A szomorúság és öröm könnyei után fogjunk össze minden ma­gyar a jobb igazságosságon és erkölcsi alapon nyugvó magyar jövő kiépítése érdekében 1 A főispán megyitóját általános helyeslés és taps kísérte, amely­nek csillapultával Tarányi Ferenc dr. ny. főispán, felsőházi tag mon­dotta el következő ünnepi beszé­dét. Méitóságos Főispán Ur, tekintetes törvényhatósági bizottsági Közgyűlés! — Egy negyed század, egy fél emberöltő óta a történelem öreg, de örökös tanítómesterünk vas szekerének általában tempós üteme olyan mértékben meggyorsult, hogy nem egyszer már a képze­let magasabb régióiban szágul­dozik és ott olyan szaitókat pro­dukál, hogy gyarló emberi elgon­dolásunkkal és logikánkkal alig tudjuk követni. — A világháború nagyszerű katonai győzelmei után azoknak természetes következménye he­lyett úgyszólván órák alatt tró­nok hevertek romokban és az imperatornak babér helyett tövis- koszorú és a számkivetés száraz, sótlan kenyere jutott osztályrészül. A nagy világ elismert legjobb katonai nemzetét az életképtelen­ségig csonkítják meg azzal az egyszerű szándékkal, hogy élve eltemessék. A világháború kor­szakának európai vonatkozásban ia kimagasló államférfiát, egy Tisza Istvánt egyszerűen lelövi az a beteg áramlat, amely bolonditó bálványokat hajszol és ámitókat állít kongó, üres talapzatra. Uj államok alakulnak minden erkölcsi fundamentum nélkül, új emberek más földrajzot rajzolnak, képte­len kuszaságban és ugyancsak új emberek új modorral járnak a diplomaták sima parkettjén is. Ezzel szemben viszont kipróbált, régi nagyvonalú politikusok évekig fáradoznak azon és milliókat po­csékolnak arra, hogy a népszö­vetség elméleti elgondolásának melegágyi plántáját az életbe át­ültessék. — De nem folytltom, nem re­kapitulálok tovább. Az ősz, a természet örök törvényei szerint, az elmúlásnak évszaka és a so­kat citált őszirózsa is az elmú­lásba való megnyugvás csendes, béke szimbóluma. És ime, Szent István évének legkomorabb ha­vában magyar kikelet fakadt. És a nagyvilágban szétszórt „Mortuus pro Patria* feliratú süppedő sir­dombokból végre-vafabára a meg­könnyebbülés fohásza száll felénk az eddigi, lelkiismeretűnket mar­cangoló sóhajok helyett. Milliónyi magyarnak örömkönnye hull és az őszirózsa is többi őszi virág­társával együtt az aszfalttaposók és katonaszökevények szennyes köpenyéről visszakerül méltó he­lyére a magyar katona, a magyar honvéd fegyverére, melyet 1914- ben az örök diadal útjára kisárt. — Ha ma, rideg ésszel fel­állítjuk a húsz év előtti állami háztartás mérlegét, úgy újból csak azt konstatálhatjuk, hogy egyetlen kincsünk volt csupán hitünk az igazságban. Régi közmon­dás, hogy az Igazság bi zik önmagában és a jö­vőben, az igazság tud várni, Ennek tudata adott nekünk is mindnyájunknak, szegénynek és gazdagnak egyaránt lobbanékony, magyar alaptermészete leküzdé­sével lelkierőt arra, hogy nem egy­szer ázva, fázva, rongyos gúnyá­ban bár, de ki tudtuk várni a nemzetek nagy országijának szé­lén az igazság vetésének oirárba- indulását és azt a tavaszi nap­sugara*, amely húsz esztendős gondos ápolás után, ezt a vetést kalásszá, majd magyar életté és kenyérré érlelte. És amikor végre-valahára el­zarándokolhattunk hatalmas erő­forrásunkhoz, Rákóczi hamvaihoz, a sírboltnál nem „Requi- escaí“-ra kulcsolódott ke­zünk, hanem Magyaror­szág bíboros hercegprí­mása a Te Deumot into* nálta, amelyre mintegy mennybéli ál- dásképen magyar szent ének csen­dült fel a gótikus boltozatból és azóta 10 millió magyar ad tér- denáilva hálát a jó Istennek min­den templomban. Mi is, buzgó imánk végeztével az Isten házá­ból ezredéves vármegyénk házá­ba jöittünk össze, hogy onnan hódoljunk Magyarország kor­mányzójának, Horthy Miklós Öfőméltóságának, akinek egyéni­ség) már eszménnyé finomult a magyar nép gondolat- és érze- lemviiágában és akinek a sors megengedte érni az?, kogy olvas­hatja az új honalapitás történel­mét, mely az ő nevéhez fűződik. Juttassuk el mélységes hódola­tunkat az fi magas színe elé. Ezek után pedig a hála és kö­szönet érzelmeivel adózzunk azon kiváló vezető államférfink so­rának, akik Uten adta rendkívüli képességeiket teljes odaadással, teljes önzetlenséggel és teljes si­kerrel ezen vértelen dicsőséges háború megvívásának szentelték. Imrédy Béla miniszterelnök ur nevét örökíti meg a történelem ezen nagyszerű mú bokrétaünne-

Next

/
Thumbnails
Contents