Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)

1938-11-16 / 259. szám

2. Zalamegyei Újság 1938. november 16 pén. Kánya Kálmán fényes győ« zelme legyen mindenidőkre Me­mento arra, hogy az élet alko­nyán, egy élet tapasztalatai alap­ján milyen maradandót lehet al­kotni a haza és a köz javára, amelyből elsősorban az ifjúságra fakad áldás. Vé*ül méllóztassanak megen­gedni, hogy nem szerénytelenség­ből, de az ünnepélyes pillanat kiváltotta elérzékenyülésböi kifo­lyólag felemlítsem azt, Teleki Pál gróf személyé­vel és szerepével kapcso­latban, hogy őneki kellett mint miniszterelnöknek a trianoni békeparancs be - cikkelyezését a nemzet­gyűléstől kérni, mint ak kori nemzetgyűlési képvi­selő tanúja voltam annak, amikor kezeit tördelve kérte a felelősségre vonási eljárás megindítását ön­maga ellen. Még minisztertársai is megdöb­benve hallgatták és természete­sen nyomban azonosították ma­gukat elnökükkel. Az eljárás im iefolylalódotí az Ítélet — babér­koszorú. Héjánknak és elismeré­sünknek adjunk kifejezést tiszte­letteljes üdvözlés formájában. Ez az én kérésem, ez az én indítvá­nyom, málíóztSEsanak határozni és elfogadni. Szűnni nem akaró taps és él­jenzés kisérte a nagyszabású be­szédet s utána vitéz Tabajdy Kálmán ny. gyalogsági tábornok szépen felépített beszédben emlékezett meg Horthy Miklós kormányzó­nak az ország helyreállítása körül végzett nagy munkájáról. Rámu­tatott arra, hogy akkor, amikor még százezrek véreztek a csata­téren, itt bent felütötte fejét a turáni átok, amit az idegen szel­lemű sajtó csak szított, a »Gali­lei* és más hasonló körök pedig elterjesztették a mételyt, előbb a fővárosban, azuián pedig a vidéki városok és falvak népei között. Ennek következménye lett az őszirózsás forradalom, majd az átkos kommunista rémuralom. Ezekben a rettenetes időkben támasztotta a Gondviselés Horthy Miklós, aki kezébe vette az or­szág sorsának irányítását 8 hogy e munkát hogyan végezte, azt az eredmények igazolják. Hivatkozott a külföldi kapcsolatok megterem­tésére, a fényes látogatásokra, az Eucharisztikus Kongreszusra és más dolgokra, amelyek a mai eredményeket elősegítették. Java­solta, hogy a vármegye festesse meg a kormányzó arcképét a közgyűlési terem részére. Általános helyeslés volt a vá­lasz a szép beszédre, amely után Tomka János dr. főjegyző előterjesztette a kisgyülés javasla­tát: hála- és hódoiainyilvanitás a kormányzó iránt; hála- és köszö­netnyilvánítás Imrédy miniszter- terelnök, Kánya és Teleki mi­niszterek iránt; a kormányzó ké­pének megfesielése köz dakozás- ból s e célra a vármegye 1000 P-t Síava? meg s az ügy elinté­zésére bizottság kiküldése, végül az eihangzolt beszédeknek jegy­zőkönyvbe vétele. A javaslat elfogadása után Farkas Tibor dr. javasolta, hogy Roihermere lordot is üdvözöljék és azokra a nagy államférfiakra, akik már nem él­nek, de igen sokat tettek a mái helyzet megteremtésére, egy per- ceaenéma fölállással emlékezzék a közgyűlés. Egyhangú helyezéssel fogadták ezt a javaslatot is, majd a főis­pán felolvasta az üdvözlő távira­tok szövetét és a diszgyülés a Himnusz eléneklésével befejező­dött. Mi újság a visszaszerzett Felvidéken. Ipolyság, november 15. A fel­szabadult Ipolyságban most tar­totta elsöizben gyűlését a magyar párt. Salkovszky Jenő kormány- biztos nagy beszédet mondott, melyben bejelentette, hogy a párt most is keresztény, nemzeti és szociális programmal kíván dol­gozni. Ezen a három pilléren épült fel — mondotta — húsz év előtt is a magyarság boldo gulásának útja és most az elért eredmény után azt kívánjuk, hogy az eddigi kilencven száza­lék helyeit most már száz száza­lékban forrjon össze a magyar­ság egymással. A gyűlésen Kossá Gézáné be­számolt a „Magyar a magyarért* gyűjtés eredményéről és bejelen­tette, hogy ezer éleimiszerutal- ványt osztottak már eddig ki a rászoruló lakósság részére. A kormány Salkovszky Jenőt a most felszabadult kékkői járás kormánybiztosává is kinevezte. Kassa, november 15. A lengyel cserkészszövetség a kassai cser­készekhez meleghangú üdvözlő táviratot intézett és örömüknek adtak kifejezést, hogy Kassa is­mét visszatérhetett hazájához. A magyar városok sorra tarta­nak diszgyüiéseket és azokon foglalkoznak a visszacsato t te­rületek örvendetes megtörténté­vel. Makón Mikecz Géza polgár­mester kezdeményezésére a város leghosszabb utcáját Hitler-Musso- lini Moskicky nevre keresztelték. Miskolcon Lukács Béla főispán emlékezett meg a nagy esemény­ről, majd a rendőrség vezetője bejelentene, bogy a kassai be­vonulás napján 3000 autó haladt át a városon, de baleset egyet­len egy 6em volt. Ungvár, november 15. Most, hogy Ungvár városa megszűnt U'shorod lenni, az egykori met- ropiisból határváros lett és a nagy átalakulás problémái máris a felszínre vetődtek. Az élet megállóit és tétovázik ebben a piliana ban Ungváron. Aki ma­gyar lélekkel járja az utcákat, annak éreznie keli, hogy a ma­gyarságra itt óriási feladatok vár­nak, amelyek megoldásához nem csak akaratra és erőre, hanem sok diplomáciai érzékre, elszántságra és reménységre lesz szükség. Moszkva csápjai mélyen belenyúl­tak ennek a városnak életébe és ukrán terroristák, akiket Prága telepitett ide, revolverrel és tőrrel szolgálták a boisevizmuson ke­resztül nemzeti eszméjüket. Ebben a városban mindenki tudja, hogy j nincs más megoldás, mint az egész rutén föld Magyarországhoz való csatolása és a közös ma­gyar—lengyel határ megvalósí­tása. Elsősorban a népért kell dol­gozni, akiket félrevezettek és épen csak hogy élni hagyták őket. Dolgos, jótakaró nép a rutén és a legnagyobb nélkülözéseket keil elszenvednie. Nagy reményke­déssel néznek ezek a sokat szén- vedztt emberek a jövőjük elé és tudják, hogy most már felvirrad számukra is a jobb kor hajnala. Lőrincz László levele a Csallóközből. Hidaskürl (Mátyusföld) 1938 november 11. Negyedik napja, hogy az eger- szegi honvéd lövész század átlépte a trianoni magyar határt, de csak most jutok hozzá, hogy beszá­molhassak a zalai közönségnek ezekről a felemeljen szép napok­ról és arról a könnyes örömről, mely azóta is hatalmában tartja nemcsak a felszabaditottakat, de minket valamennyiünket. Tarpa községben értük meg a nevezetes napot, amelyen a bécsi döntés visszajuttatta nekünk a Felvidék jókora részét, ha nem is mindent. Nehéz visszaadni ennek a nap­nak a hangulatát. Egész nap va­lami levertség ülte meg a száza­dot. Tudtuk ugyan, hogy a dön­tés baráti hatalmak kezében van, mégis a várakozásnak annyi hete után már alig biztunk abban, hogy többet kaphassunk, mint amennyit a csehek felajánlottak. Este a tarpai iskolaigazgató kis szobájában ültünk a rádió melleit, tisztikar, altisztek és tizedesek vegyesen. Feszülten vártuk a hí­reket. Este 8 óra, a rádió be­mondja, hogy már vége az ered­ményhirdetésnek. Elérkezik a 9 óra és még mindig semmi hir a döntésről. Végre 9 óra 20 perc­kor felhangzik Imrédy miniszter- elnök hangja és mondja, hogy Kassa, Ungvár, Munkács és a többi város is a mienk. Egetverő éljenzés, ujjongás, melyben szinte elvesznek a miniszterelnök szavai. A rádióból felcsendül a Himnusz. Parancs nélkül, egyszerre ugrik fel mindenki és énekeljük együtt ügy, mint még soha. Árvay László dr. zászlóaljparancsnok remegő ajkakkal áll, Zsidó Sándor dr. sze­méből leperdül egy könnycsepp a tok vihart látott mackóruháta és könnyesen, megindultan áll a szo­bában mindenki. Egy perc múlva már a legénység is mindent tud szobáiban. E^etverö, tomboló örö­mét nem felejtem el soha. A nap örömére később van a takarodó. Őszi felöltő és öl­töny szövetek rs&gy válasz­tékban Tóth Gyulánál Finom u^i divatosztály A zász'ósok bort hozatnak szaka­szaiknak és együtt örülnek a ma­gyar igazság győzelmének. November 4 én tudjuk meg, hogy lövászalakulatunk nem Ru­szinokénál megy be az új terü­letre, bsnem a Csallóköznél lép­jük át az új határi. Este már Gulácson vagyunk. Kellemetlen éjszaka. Minden percben várhat­tuk az indulási parancsot, ezért teljes felszereléssel zsúfolódtunk bele egyetlen szobába, a málha­kocsis pedig — mindegyiken egy őrrel — künt az utcán sorakoz­tak. Fél óra múltán lezúdult a hideg eső és verte egész éjjel veszettül az őröket, kocsisokat és lovakat egyaránt. Mégis, reggel már vidáman énekelt a legénység a kocsik tetején, mikor Namény felé indultunk tovább Délben vagoniroztonk be (5 én) Vásáros- naményban. 63 marbaszáililó ke- csit vontatott lihegve két moidony, s mig a külvilágban sz emberek lelkesedtek, mi 24 órás kemény útra indultunk. Mátészalka—Nyír­egyháza—Debrecen—Szolnok, a már ismert városok voltak utunk egyes állomásai, majd következett Budapest és utána feltűntek a nekünk annyira kedves duná:.to'i tájak. Láttuk ismét a tatai bánya- müveket, a bánhidai centráiét és 5 én délelőtt berobogtonk ai új- komáromi állomásra. Komárom akkor készülődött az átadásra, de mi csak az előkészület egyes részleteit láthattuk. A híd fele tobozódott a magyar színekben, másik fele még kopáran állott, de luínan, a Duna túlsó partján egymásután )áduk feltűnni a ma­gyar zászlókat a Szent András templom tornyán és a modern épületek egész során. Az innenső hídfőnél magyar csendőrök, pos­tások, vasutasok menetelnek, hogy nyomban átvegyék szerepű fcet az új területen, lt gyülekeztek az újságírók tömegei éti a filmiroda emberei is. Ey órával később már G>őr felé robogtunk tova megkisebbe­dett létszámmal, mert Komáromba Honvédségünk ünnepélyes bevonulása a visszacsatolt Felvidékre I sorozat. Medve, Párkány, Kirátyh"!- mec, Komárom, Érsekújvár, Rozsnyó, Kőhidgyarmat. Ma az Edisonban!

Next

/
Thumbnails
Contents