Zalamegyei Ujság, 1938. október-december (21. évfolyam, 221-297. szám)
1938-11-06 / 251. szám
Zaíamegyd Újság 1938. november 6. Üzenet a Felvidéknek. a——naauBHu mbhmbhmmí A közjóléti bizottság ülése. Beszámoló a háromhavi gyűjtésről. Síén? Imre napját ünnepeljük. A magyar kereszténység legelső és legszebb virágának áldoz ma a magyar ifjúság, a magyar társadalom, az egész ország. Ünnepelünk, de — nem úgy mint ed dig tettük. Az idei Szent Imre ünnepnap lezárása a hús: éves trianoni börtönnek, szétkergeiője a lelkünk fölött borongó húszéves ködnek, bánatnak, keservnek, feloldófa a lelkünket emésztő fajda lomnak és mindannak, ami letört- séget, megalázást, mellőzést, le- tiporíságo?, a csonka haza fajdalmát jelenti. A hatalmas Eucha- risitikus és Szent István-i jubileumi ünnep mellé diadalmasan sorakozik harmadiknak a mai ünnep, amely nemcsak szimbólum, remény többé, hanem a legteljesebb valóság: megnagyobbodtunk, erősödtünk, megifjod unk, visszatért az életkedvünk s amit húsz even át hirdettünk: hiszünk Magyarország feltámadásában legalább részben elértük. Nincs magyar, aki ne hitle volna erősen és ne imádkozott volna érié teljes bizalommal, hogy Szent István szelleme, ereje és országiá.ő erős Jobbja végét veti ebben az esztendőben a magyar sors tragédiának. Hitünk szent lángja az eucharisztikus világkongresszuson világ ilott bele a nagy világba és birdeüe, hogy ez a nép, mely annyi) vérzett és szenvedett a vén Európáért és & kétezeré vés Egyházért, minő hatalmas erejével és dinamikus lendületével rendelkezik a legszebb keresztény eszmének, az Eucharisztía kultuszának. Mint hatalmas őri keresztény öntudatunk és ezeréves múltúnk büszke demonstrációja. S amikor elindult a Srent Jobb országjárásra, akkor éreztük, hogy valaminek keli történnie ebben a* év ben ebben az országban. S íme! Szent Imre ünnepén a magyar Szent család legszebb vtrága hozza az ajándékot, a legszebbet, amelyre annyit vártunk, amelyért annyit eped tünk és annyi szent imát küldtünk az Egek Urához, amelyért annyit esdekeltünk a magyarok Nagyasszonyánál: a drága ajándék, egy mstíiő magyar testvér visszatérése a Szén1: htvánri állam kötelékébe, visszatérés az, ősi röghöz, az ősi hagyományokhoz, Szent Imre hagyatékához, amely mindenkinek szól, aki itt a Kárpátok medencéjében lakik. Ezen a napon, amikor elindulnak a magyar honvédek a megszál Iáira, viszik magukkal sz egész magyar nemzet üzenetét, nmünk szereted, íe!künfe ujjongásét, bátorítását, Szent Irnris ttiízét és to- bogását: testvérek, üdvözlünk benneteket és szeretettel ölelünk keblünkre és jelentjük nektek, hogy ez még csak kezdet, mert egyetlen magyar ember sem nyugizik meg abban, hogy elszakított magyar testvéreink, akik egyelőre még kinn rekedlek, véglegesen olt maradjanak. Az a fiatalos magyar lelkesedés, amely ma minden magyar szívből kifelé kívánkozik Te Düumos tiálaérzetie', nemzeti kokárda« jelvényben, harangzugá- bős diadalmas zenében, a rmgyar szabadságárzet impozáns tüntetéseiben, az mind egyet kiált a nagy világ felé: Mindent vissza! mert amíg erő van bennünk, soha semmiről, ami Sient Is’ván Köröné jáhor tartozik, le nem mondunk! Dr Vecsey Lajos A vármegyi közjóléti bizottság ma délelőtt Brand Sándor dr. alispán elnöklésével tartotta heti rendes ülését, amelyen az alispán megemlékezett a nagy történelmi eseményről, a magyar hadseregnek bevonulásáról a visszanyert felvidéki területikre. Erre a bizottság tagjai elmondták a Hiszekegyet. Utána bemutatta az alispán Vizsy András dr. vármegyei szociális titkárt, aki megérkezett Zalaegerszegre. Beszámoltak ezután a háromheti gyűjtésről, amelynek eredménye 26.100 P készpénz éa Esterházy Pál herceg 2 vagon gebonaadományán kívül 567 84 q gabona. Bejelentette az alispán, hogy a bizottság jövő évi költségvetését a miniszter elfogadta. A jövő évre a mostani 20 ezer pengőnél magasabb államsegélyt kérnek. Azuán az aüpán megcáfolta azt, a gazdasági cselédek körében elterjedt hírt, hogy a hadbavonuli konvenció* gazdasági cselédek segélyét gazdáik veszik föl. Uta sitást adott a főszolgabiráknak is a hírek megcáfolására. Végül segély kiutalásokat intéztek el. Kassán, Komáromban, Losoncon és Ungvárott bérházat épit az OTI. Az Országos Társadalombiztosító Inféíeí önkormányzatának elnöksége csütörtöki ülésén lelkes örömmel emlékezett meg arról, hogy a busz évvel ezelőtr e,l«za kadt magyar testvérek egyrésze számára a Szent Korona védelmébe való visszajövete! végre lehetővé vád. Az elnökség határozatiig kimondta, hogy a történelmi nevezetességű nap emlékére a magyar hazába visszakerült négy felvidéki városban, Kassán, Komáromban, Losoncon és Ungvárott egy-egy bérbáz&t épit éB ezeket vitéz nagybányái Horthy Miklós, vitéz lm rédi Béla, Kánya Kálmán és gróf Teleki Pál nevével jelöli meg. Elhatározta még az elnökség, hogy a felvidékéki magyarságnak áldozatos munkát végző képviselőit : gróf Eszterházy Jánost, Siüilő Gézá1, Jíross Andort és Síilassy Bélát is táviratilag üd- vözlik, valamint az intézetnek Budapesten a Madách téren épülő bérházát a „Felvidéki névtelen magyar emlékére“ címmel jelöli meg. Az elutasított udvarló bosszúja. Sörétes puskával Katona Pál, pakodi jómódú földművc3 hosszabb idő óla udvarolt Szilasi Gézáné Vilma nevű leányának. Mindennapos volt náluk, sokszor ott volt ebéden, vacsorán. A dolognak házasság le» hete t volna a vége, ha Katona egy kicsit alábbhagyott volna a bori vámsai. Figyelmeztették is erre. Ő azonban nem hallgatott a figyelmeztetésre éi igen gyakran jó borosán tett látogatást Sziiasiák- nái. Végre Szilasiné tudtára adta, hogy a tervezett házasságból így semmi sem lesz és fölkérte, hogy látogatásait szüntesse be. A kikosarazás nagyon fájt Katonának, aki elkeseredésében végzete« lépésre határozta el magá'. Mindenszentek estéjén söréin: töltött vadászfegyverével megjelent Srilasiék háza előtt és belőtt az ablakon. Szerencse, hogy Szilasiné már az ágyban feküdt és a söré tek fö ölte vágódtak « falba. Föl* jelentésre megindult ac eljárás és a csendőrök őrizeibevették Kalo belőtt az ablakon. nát, aki kihallgatásakor váltig azt hangoztass, bogy távo'állotí tőle minden rossz szándék, ő csak rá akart ijeszteni a családra. Katonát ma délelőtt beszállították az ügyészségre. Szándékos emberölés kísérletének büntette címén indul ellene eljárás. homok igen olcsón kapható. Brüll téglagyárban Zalaegerszeg. (r----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- — Gu mmicsizma h o - es sárcip PÁL és INDRA cégnél, Zalaegerszeg Viszontlátásra. Irta: Gyutay István. Ködös gyász ül a temető felett. Apró keresztekkel tarka virágú koszorúk ölelkeznek. Kicsiny gyer- tyácskák pislognak iit-ott. Amo- dább rég felejtett sir, fű, vadvirág rajta. Elfelejtették... A temető közepén nagy kőkereszt áll, mintha a többire vigyázna. Körülötte gyertyácskák égnek. Azok gyújtották, akiknek hozzátartozói messze pihennek, alusz- szák álmaikat. Kicsit távolabb, csoportban beszélgetnek az emberek. Kicsinyek, nagyok, a kegyelet, a szeretet hozta őket ide. Valamelyik szól közülök: — Vájjon eljön ? Még minden évben itt volt... Az arcok felfigyeltek. Arra a sápadt arcú leányra gondoltak, aki évek óta i yenkortájt szokott megjelenni és meggyújtja gyertyáját a „mindenki“ keresztjénél. Kiért ? Tudta mindenki... A jegyeséért, aki szerette, akit hiába vár, mert a túlról még nem jött vissza senki . . . Siratja ... ma is szereti ... A holtnak menyasszonya ma is . . . a sírig. A fekete fátyol mutatja örök menyasszonyságát ... A csoportból valaki megint szól : — Jön ! Mind a bejárat felé fordulnak. Jött . . . Törékeny alakján az ősz napsugara pihent. Talán vigaszt hozott felülről. Vigaszt, megnyugvást, amely után vágyódnak, kik szerettjeiket vesztették. Mintha simogató kéz lett volna a vibráló napsugár, olyan nyugodt volt a leány arca. Nem vett észre senkit, nem látott semmit. Odament a kereszthez, meggyújtotta gyertyáit. Magábamé- lyedt. Mintha emlékeit fűzné imájába . . . Ajka hangtalanul mozdult, csak holt jegyese hallotta. Helyette mások szóltak: — Szegény Éva . . . nem felejti . . . Megérdemli, . . . szerette . . . Rábólintottak. Figyelték a leányt, Mintha lelki szemeik előtt pergett volna a múlt, annak minden mozzanata. Látták a katonavonatot, fülükbe csendült a katonanóta. Ott volt köztük Latoréi Andris is . . . És azután, . . . csak az újságok írtak róla . . . Elesett. Ott temették el a Kárpátok fensikján, a fenyők között. És azóta . . . nem felejtette el a leány, a menyasszony. Jegyese maradt a holt, ő pedig arája ... I Minden évben meggyújtotta az
