Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)
1938-08-28 / 193. szám
4. Zalamegyei Újság 1938. augusztus 28. Gyula esperesplébános nagyon is szűkszavú, ha működésének eredményeiről és saját ügyeiről van szó. Ha anyagi ügyei felől kérdezzük, hallgatásba merül. Pedig ilyen gondja neki is vannak. Érdeklődésünkre mégis csak annyit mond, hogy az utóbbi száraz esztendőkben volt idő, amikor 25 kát. hold rétjén csak egy szekér széna termett eladásra, majd halkan hozzátette „mi itt mostaná ban jórészt csak kőből élünk.* Amihez a pénzt a badacsonyi és gulácsi kőbányákból járó osztalék juttatja. Mindamellett munka és gondok között is örömmel kezeli az ecsetet is. Hivatásos festő — készséggel s művészi érdekkel fest. Nála járva úgy érezzük, mintha nem is plébánián, hanem valamely, képtárban vagy képkiállitáson volnánk. Szobái tele vannak saját festésű, szebbnél-szebb olajfestményekkel, tájképekkel, portrékkal, mindannyian természetes üde- séget sugározva. Képei kiállhatják a legszigorúbb műbirálatot is. Sok közüiük művészi értékű. És, ha Noé Gyula céhbeli volna, a „beérkezettek“ között emlegetnék. De Noé Gyula a csendes munka embere, csak magának fest lelki- igényeinek kielégítésére. Érdekes, hogy Badacsony másik, keleti oldalán a badacsonytomaji plébános, Varga Sándor, is Noé Gyulához hasonlóan és ambícióval kezeli az esetet s vetíti vászonra gyönyörű vidékének képeit saját lakásának díszítésére. Ezt a két művészi hajlamú plébánost bizonyára a vidék szépségének ingere hozta össze ide Badacsony alá. Pedig a badacsonytomaji plébánosnak is „van már múltja“ a lelkipásztori munka terén. Ezt a múltat jelzi a katedrálisnak is be illő ritka szép románstilü kéttornyú templom, az ábrahámhegyi katolikus elemi iskola építése stb. De a reklám és felkinálkozás tőle is épen olyan távol van, mint szomszédjától Noé Gyulától. — Akitől búcsút véve azzal az érzéssel távozunk, hogy nem csak híveinek élő buzgó ielkipásztornál, hanem egy kedves modorú s hivatásos festőművésznél is tettünk látogatást. Sok ilyen tevékeny s alkotni tudó és akaró papokat adjon a jó Isten egyházunknak, mint amilyenek Badacsony plébánosai! Németh János. ZALAEGERSZEG!! KöLGSÖffi Ö N YYTáR Lord 5. Újdonságok. Tormay: A csallóközi hattyú. Asch: Dalol a völgy, Brett Young: Kicsi a világ. Lothar: Beethowen-románc Gregory: Mi töitént az égő hájban. Adams: ürülék kiadó! Forst: Kémek, ha találkoznál! Raine: A kiközösíteti. 1526 augusztus 29: Emléksorok a szomorú emlékű mohácsi csatáról, Tömöri Pál kalocsai érsekről, a hős hadvezérről, akinek napjainkban szobrot emelt Kalocsa városa. Azt hiszem, minden magyar \ testvérem tud valamit a szomorú emlékű mohácsi csatáról, annak vezéréről: Tömöri Pál kalocsai érsekről. — Ennek ellenére még sem lesz érdektelen, ha visszala pózunk Magyarország történelmében s levetítjük lelkiszemeink előtt a gyászos emlékű mohácsi csata korát. A mai ember Tömöri Pálnak, j a mohácsi csata tragikus vezéré- j nek sorsát nem történelmi valóságban ismeri, hanem Kisfaludy Károly „Mohács“ cimü verses elbeszéléséből. Minden magyar iskolai olvasókönyvben megtalálhatók ezek a szép verssorok : Tömöri, büszke vezér, mért hagytad el érseki széked ? Nem halt volna hazánk dísze virága veled. Harc tüze lángitá bizton viadalra kikelted. S érted mennyi dicsők estenek áldozatul! Szűk vala egy ország! de kicsiny most néma lakásod! Tárogatód megszűnt, rozsda emészti vasad. Nyugodj! Rajtad üzé dölyfét a csalfa szerencse, A békítő sir enyhe takarja porod A kitűnő költőnek ez a Tomo- riról rajzolt képe teljesen önkényes. Tömöri igen alázatos lelkületű volt, akit a fiatalkor lendületén túl a harci dicsőség nem nagyon hevített. Legszívesebben a kolostor négy fala között élte napjait s amikor onnan kiragadták, oda vágyott vissza. Magas katonai méltóságáról többször is lemondott és csak az események viharos sodra kényszeritette arra, hogy a haza szogálatában, kato nai pályára áldozza fel szerzetesi magányra hivatott életét. Vitéz katona volt, de nem hadászati értelemben vett seregvezér. Nagyon szerette hazáját és kötelességének érezte, hogy feláldozza magát érte. A magyar történelem egyik legméltatlanabb korában Tömöri Pál volt az egyetlen önfeláldozó, céltudatos vezéri egyéniség. Azért érdemelte meg, hogy napjainkban a kalocsai érsek, az ottani káptalan, a város közönsége és névtelen adakozók szobrot állítottak emlékezetére. Élete nem volt hosszú. A mohácsi csata esztendejében körülbelül ötvenéves lehetett. (Születeti 1475 körül) Boszniai eredetű családja, amely a ma is fenálló abaujmegyei Tömör községről vette a nevét, először Erdélyben tűnt föl s a kemény és hatalmas pozsonyi gróf Bornemissza János jóvoltából Tömöri Pál is Erdélyben kezdte meg pályáját. Eleinte a királyi kincstár erdélyi sóbányáinak volt kamarása, majd a Szászföld kirá- ■ lyi biztosa és Fogaras várának várnagya, aki a szászokat több győzelmes csatában védte meg a „sem Istentől, sem embertől nem félő“ székelyek pusztító támadásai ellen. Diplomáciai sikerek, szorgalmasan gyűjtött vagyon és országos elismerés állt már mö götte, amikor a király Budára rendelte, hogy követként Kons- tantinápolyba küldje. Ez a kikül detése ugyan feleslegesnek bizonyult, mert Tömöri a szultán követével félúton találkozott, de ettől kezdve Tömöri a királyi udvarban maradt s Bornemissza János oldalán a parasztlázadások Száleres Ambrus, Lőrinc pap és Dósa György leveretésében jelentékeny része volt. Legnagyobb érdemét azonban akkor szerezte, amikor 1519. tavaszán a budai várból való hirtelen kirohanással szétzavarta Zápolya János köznemesi táborát, amely ostrommal igyekezett rábírni II. Lajos királyt, hogy a nádorválasztó országgyűlésen Rákos mezején jelenjék meg. A balsikerü ostrom után az országgyűlés a király akarata szerint a várban zajlott le és nem Zápolya Jánost választották meg nádornak, hanem Báthory Istvánt. Ettől kezdve Tömöri a király egyik legkedvesebb embere lett, aki addig viselt hivatalaihoz megkapta a munkácsi vár parancsnokságát és az erdélyi kamarák felügyelőjének jövedelmes tisztjét is. Ekkor következett be Tömöri életében a fordulat. Megundorodott a királyi udvar léhaságától, a közállapotok erkölcstelenségén, az érdemesek mellőzésén, de főleg Isten kezét látva két jegyese korai elvesztésében, lemondott a családi élet örömeiről, a harci élet dicsőségéről és kolostorba vonult. Újlakra sietett, a szent ferencrendnek abba a kolostorába, amelyben Kapisztrán János ham j vait őrizték. A noviciusi évet a palotai kolostorban töltötte. Elől- i járói utóbb Esztergomba küldték, valószínűen azért, hogy ott hittudományokban kiképezze magát. Nagy veszély fenyegette ekkor már az országot. Az új török szultán, II. Szolimán, háborút Üzent s nagyban készülődött Nándorfehérvár bevételére. A kormány és a nemzet tehetetlenül nézett a közeledő vész felé. Az áldozat- készség szellemét elfojtotta az egyéni érzés és a pártviszály. Régen kihalt az a nemzedék, amely Mátyás iskolájában nevelkedve diadalokkal irta tele a nemzeti történelem lapjait. Ebből az időből ismerjük Werbőczy arany mondását: „Minden ország két eszközzel igazgattatik: törvénnyel és fegyverrel. Magyarországon most mind a kettő hiányzik.“ Az ifjú király lelkét hiú és haszontalan rábeszéléssel ide- oda hajlították rósz tanácsosok, a királyi kincstár üres volt, a végbeli vitézek zsoldját fizetni nem tudták, a hozott jó törvényeket be nem tartották, a pénzügyeket a kapzsi Fortunátus Imre tartotta kezében, a dús magyar ércbányák pedig a német Fugge- rek zsákjába öntötték kincsüket. A főurak között egyetlen egy sem találkozott, akire az ország védelmének szervezését és intézését rábízni lehetett volna. Ekkor Bornemissza Tomorira irányította a király figyelmét. El is ment a királyi levél, hogy Tömöri hagyja el a kolostort, álljon a hadak élére, de Tömöri hivatkozott szerzetesi fogadalmaira s kijelentette, hogy ő a világtól elvonulva, Istennek kívánja szentelni életét. A pápa közbelép. Nádorfehérvár szomorú esete után az ország megdöbbent rendjei újra felkérték a királyt, hogy Ami a „gyereknek“ keli...! A kezdődő iskolaévet bőséges választékkal, tartós j óminőségü áruval várjuk! Pál és Indra Zalaegerszeg, ■■ Telefon 170., =■
