Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)
1938-08-28 / 193. szám
193ft. augusztus 28 Zala megyei Újság 5 « Most vegyen eső és ballonkabátot Pál és Indránál adományozza Tomorinak az üresedésben levő kalocsai érsekséget, amelynek területe leginkább ki volt téve a törökök betörésének s nevezze ki Tomorit a törökök ellen szervezendő hadak főkapitányának. Tömöri most sem fogadta el a nagy méltóságod. A király ekkor VI. Adorján pápát kérte meg, hogy Tomorit szerzetesi fogadalmaitól felmentve a kalocsai érsekség elfogadására utasítsa. Felhasználta Medici bíborosnak, a későbbi VII. Kelemen pápának közbenjárását is. A pápa készséggel teljesitette a király , kérését. Helybenhagyta Tömöri kalocsai érsekké történt icinevezését, ferences-szerzetes en- gedelmességi fogadalmára hivatkozva 1523 februárjában meghagyta neki, hogy ezt a méltóságot fogadja el. Tömöri lelkiismereti aggályait a pápa' rendelet sem oszlatta el teljesei. Attól tartott, hogy amikor a kolostort elhagyja, bűnös tettet követ el. De engedelmeskedett s mint az alsó országrészek főkapitánya, mitsem törődve az országgyűlésen civakodó Zápolya és Báthory párt időpusztitó vitáival, saját érseki bandériumával száguldott az alsó Duna felé. Amerre elvonult, Kapisztrán János emléke támadt fel nyomában. Korábbi diadalainak hire, szerzetbe való lépése, a rendek egyhangú óhajára történt felemeltetése varázzsal övezte nevét. Még nagyobb volt az öröm, amikor Tömöri Pétervárad alatt pozdor- jává verte Ferhát pasa tizenötezer főnyi hadát, amely pusztítva dúlta aSzerémség gazdag falvait. De az örvendetes esemény ahelyett, hogy felébresztette volna a tetterőt, a főnemesség körében elbizakodottságot szült. Azt kezdték hinni, hogy az ország meg van mentve, a veszély megszűnt. A kormány megvonta a hadak tartására szükséges összegeket, az urak visszahívták bandériumaikat. Irigység és rosszindulat is megnyilvánult a „baráttal“ szem ben. Ilyen körülmények között Tömöri a győzelem értékesítésére, támadó fellépésre nem is gondolhatott. De azért híven Őrködött a gondjaira bízott határszéleken. A magyarországi pápai követek támogatásával rendbehozta a végvárakat s többször visszaverte az ellenséges rablócsapatot. A szüntelen pártmozgalmak és az elhatalmasodott pénz-zavarok azonban mindjobban megkötötték kezét A kincstár helyzetére nézve jellemző, hogy a királyi kincstárnok készpénz helyett a katonák zsoldjának fizetésére 20.CD0 kést adott egy- izben Tomorinak, amelyeket — szerinte — legelőnyösebben a törököknek, tehát az ellenségnek lehetett volna eladni. Tömöri nem adta el, de végre is belátta, hogy magára hagyatva nem tehet semmit s igy 1525 első napjaiban Budára utazott, hogy a fökapi tányi tisztéről való lemondását bejelentse. Csak, amikor a budai királyi udvarban időző Campeggio bíboros, rendkívüli legátus és báró Burgio Antal nuncius erélyes fellépésére a kincstár kifizette a hadakra szükséges összegek egy részét, áll el szándékától. Alig múlt el azonban néhány hónap, ismét jelentkezett a szükség. Ekkor irta Burgió nuncius Rómába: „Ezaz ország nem képes megvédeni magát. Kényére van hagyva az ellenségnek, őfelsége és az urak a véghelyeken levő hadakat sem bírják fizetni. Mikép viselhetnének tehát háborút a törökök egész hatalma ellen ? A király gyakorta oly nincstelen- ségben van, hogy asztalának szükségeit sem fedezheti. Az urak egyenetlenek, a nemesek pártokra vannak szakadva. De ha egyetértés is honolna közöttük, vájjon mit tehetnek hadikészület nélkül? Legfeljebb egy ütközetet vívhatnak. Ha ezt elveszítik, egy olyan erősségük sincs, amelyben megvonulhatnának, mig a külső segítség megérkezik. De honnan vásárolhatnának külső segítséget? Hadi dolgokban kevés jártasságom van, de azt mégis belátom, hogy nincs mód ennek az országnak megmentésére“. A pápa bíborossá akarja kinevezni Tomorit. A pápai udvar már Burgio jelentései alapján is erős figyelemmel kisérte a budai eseményeket s számontartotta azt is, hogy Bakócz Tamás és Estei Hippolit óta a biborosi kollégiumban Magyarország nem volt képviselve. II. Lajos király emiatt lépéseket tett, hogy Szalkay László, esztergomi érseknek a bíbort megszerezze. A Szalkayról érkezett információk azonban nem voltak kedvezők, ennélfogva VII. Kelemen pápa méltányosnak tartotta azt a kívánságot, hogy másik magyar főpap nyerjen helyet a szent kollégiumban és Tomorit, a hőslelkü főpapot hajlandó lett volna bíborosnak kinevezni. Burgio nuncius, a szentatya bizalmasa, ekkor Tomoriról a következő, igen jellemző és igazságos jellemzést adta: „A kalocsai érsek derék férfiú. Ha Őszentsége bíborossá nevezné ki őt, kétségkívül úgy Isten, mint az emberek előtt kedves dolgot cselekednék. Mindazonáltal, ha Őszentsége avégből akar valakit a biborosi méltóságra emelni, hogy tekintélyét az ország javá- nakelőmozditása érdekében emelje, ezt a célt a kalocsai érseknél nem érné el. Ez ugyanis egyszerű ember, aki alkalmasabb arra, hogy Báli bég cseleit, mint az udvari fondorlatokat, amelyekben kevés jártassága van, felismerje. Maga jólelkü ember lévén másoknak könnyen ád hitelt és nemritkán áldozatul esik olyan cselszövényeknek, melyek a jónak külszínével lépnek fel. Továbbá meg van kötve ferences, szerzetesi fogadalmai által, minélfogva a biborosi méltósághoz tartozó fényt nem tudná és nem akarná kifejteni. Ekkorig arra sem bírtam rávenni, bár Bornemissza ur és Campeggio bíboros is támogattak, hogy tisztességes posztóból készítésén mágának ruhát, a legszerényebb barát sem visel durvább szövetet, mint ő. Emellett, mint bíboros nem vezethetné a határok védelmét, igy tehát elvonatnék a véghelyekről, aminek következtében az egész ország tönkremenne ... Ha tehát az ország java lebeg Őszentsége szemei előtt, ne vonja el őt a véghelyekről, bár feldíszítve őt bíborral, mindenki magasztalná a Szentatyát, mert a kereszténység körül érdemeket szerzett, becsű letes embert jutalmaz.“ öt hónappal a mohácsi csata- vesztés előtt, március 4-én Burgio a király és királyné előtt szólította fel az urakat, hogy hagyjanak fel az örökös viszállyal, lépjenek ki tétlenségükből és hozzák meg a haza érdekében a szükséges áldozatokat. A nuncius, aki anyagilag állandóan támogatta Tomorit, ugyanakkor előadta azt is, hogy a Szentatya felszólította a keresztény hatalmakat Magyar- ország megsegítésére, azonkívül őmaga a biborosi kollégiummal együtt mindent megtesz, ami hatalmában áll. A magyar urak szemében az elérzékenyülés köny- nyei fénylettek, meg is Ígértek mindent, de nem történt semmi. Pedig ekkor már Tomorinak csak elmaradt zsold címén 40.000 forint követelése volt. A vergődő hadvezér újból elhatározta, hogy főkapitányi tisztéről lemond s az érseki méltóságtól is megválik. Szándékát ^egyenesen a pápának hozta tudomására. Lemondását azonban sem Budán, sem Rómában nem vették hivatalos tárgyalás alá, mert ugyanakkor hire jött, hogy a szultán már megindult Magyarország felé. A hiríe- lenében összehívott országgyűlés ismét a pártok elkeseredett küzdelmeivel telt el, csak az utolsó napokon hoztak az ország védelmére papíron maradt végzéseket. A végveszélyben levő országért senki egy ujját sem mozditotta, az egy pápát kivéve. VII. Kelemen keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen, a királynak 25.000 aranyat küldött, felhatalmazta, hogy az ország védelmére az egyházi javadalmakat megadóztathassa sőt el is adhassa, végül egyházi büntetéssel fenyegette meg azokat, akik önzésüktől elvakitva kötelességüket nem teljesitik. így következett el a végzetes mohácsi nap. A mai Nagynyárád és Kölked közötti sikon 28.000 magyar vitéz állt Szolimán 300 ezer főnyi hadával «szemben. A magyar urak között még ekkor is ott dúlt a viszálykodás. Tömöri az utolsó percben is könyörgött, hogy ne őt tegyék meg fővezérnek. „Én csak szegény ferences barát vagyok, fogalmam sincs olyan hadjáratról, amilyent .intéznem kellene. Inkább vannak erre hivatva a kiváló világi urak, a nádor, az erdélyi vajda, vagy a temesi ispán, akiknek nagyobb a tekintélyük, több a tapasztalásuk“, — mondotta. A király parancsszava előtt azonban Tomorinak meg kellett hajolnia. A körülmények végzetszerü találkozása, hogy a kicsiny magyar hadsereget oktalan önbizalom és fennhéjázás fogta el. Elterjedt ugyanis az a hir, hogy a török hadsereg legnagyobb része gyáva csőcselék, alig van minden tizediknek fegyvere. A magyar győzelmet mindenki annyira bizonyosra vette, hogy a sik terepen közelharcot vívó hadsereg oldalszárnyainak biztosításáról egyáltalán nem gondoskodtak, sőt már azzal sem törődtek, hogy az ellenség mozdulatai felől pontos híreket szerezzenek. A hamis híreknek maga Tömöri is teljes hitelt adott. Augusztus 29-én a késő délutáni órákban kezdődött meg az ütközet, amely mindössze két órahosszat tartott. A 28.000 főnyi magyar hadseregből 24.000 ember maradt a csatatéren. Tömöri a főcsapat élén esett el. Magát a királyt csak nehezen tudták hívei a zűrzavarból kimenteni, de a Csele pataknál a súlyos fegyverzetű terhét cipelő királyi paripa a magas partról visszazuhant és gazdáját a vízbe temette. Négyszáz év múltán ma már a történelem megállapította, hogy a mohácsi katasztrófáért nem Tomorit terheli a felelősség súlya, hanem az ország akkori erkölcsi légkörét, a főurak szükkörü, önző gondolkodását, a fiatal király léhaságát, a hazáért való áldozat szellemének fájdalmas hiányát. 300—700 lit. új olasz duplagesztenyehordók, 700—850 lit új tölgyfahordók, 18—85 hl. átdolgozott boros és sörös ászokhordók jutányosán kaphatók : Dr.Mseeri Mez epflasáíi Ipar Rt-nál Budapest, Y., Bályány-u. 22. i g Telefon: 114—904. I 1 Budafok, MÁV. III. sz. raktár. Telefon: 269—719.
