Zalamegyei Ujság, 1938. július-szeptember (21. évfolyam, 145-220. szám)
1938-08-20 / 187. szám
1958. augusztus 20. Zalamegyei Újság 5 azonban azt ie, hogy a püspökök a király halálakor lebtiben szentelték fel a templomot, hogy a nagy uralkodót eltemethessék. Különös ez az állítás, ha tudjuk, hogy n székesfehérvári bazilikát Szem István még uralkodása elején kezdte épiiteini. Bár a bazilika hatalmas méretű volt, építéséi hárem évtized alatt, ismerve a kor építészeti eljárásait, okvetlen be kellett fejezni. Még különösebb, hogy a legendi szerint Imre hercegei 1031 ben ugyancsak a bazilikában temették el. Ez a temetés a középkor felfogása szerint elképzelhetetlen akkor, ha a templomot csak 1038 ban szentelték fel. Ezt az elleni- . mondást a legutóbbi székesfehérvári ásatások világítják meg. A bazilikától alig pír méterrel délre, kisebb kápoina falaira bukkant Lux Kálmán, az ásatások vezetője. Tudós szeme a kis kápolnában azonnal Széni István kis sirkápolnáját fedezte fel. A kis kápolna nem voit szervesen összeépítve a bazilikává!, de olyan közel állott hozzá, hogy ahoz tartozott. Falának építési módja, díszítése, Szent István korára mutat. Ez lehetett tehát az a kápolna, amely a szent király halálakor még nem volt készen, nem voli felszentelve és ahol a koporsót elhelyezték. Szent István koporsójának további sorsáról a legenda és a történeti adatok beszélnek. Péter elüzeiésc után a Szent litvánnal ellenséges Vászoly ivadékok kerültek az uralomra, pogány lázadások, bujtogatások, templom- rombolások ea gyilkosságok arra késztették a koporsó őrzőit, hogy mentsék mgg Szent István testéi. Szent László uralkodása aiaít, 1083 bari szentté avatják első ki rályunkai, testének maradványait kiemelik és a koporsó üresen maradt. Talán ez mentette meg a mai magyarság számára. Amidőn 1543 ban a török elfoglaha Székesfehérvárt, a számukra értéktelen koporsót nem bántották, valószínűen itatóvályunak használták fel. Erről |fanuskodik az egyik oldalán levő lyuk is. *A török inkább a sértetlen sírokat dúlta fel, ahol még aranya?, drágakövet remédieíeü. A török kitakarodása után pedig ottmaradt a koporsó az összerombolt bazilika területén, mígnem kegyeleme kezek a magyar Nemzeti Múzeumba vitték. A sok viszontagságon átesett koporsó ma ismét ott áll Székes- fehérváron, a bazilika területén, a számára épített nagymérvű mauzóleumban. Ez éy májusában vitézeket avatott fel előtte vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Szent István évében a múlt és jelen hősei találkoztak itt. Az ország- alapító nagy király koporsója előtt avatták vitézzé Szent István országának hősi védelmezőit. A magyar nyelv védelmében. Előző közleményünkben rámutattunk arra a nyelvszegényitésre, amelyet az előkelősködők követnek el azzal, hogy a külföldi város nevek használatánál a magyaros alakot háttérbe szorítják, lit ismételten hangsúlyozzuk: a magyar szövegben használjuk a magyar helynevet, ne engedjük veszni nyelvünk meglevő elemeit közönséges feltűnési szándékból, vagy olyan elözékenykedésből, amit senki sem viszonoz nekünk. Külföldi forgalomban úgyis kénytelenek vagyunk a külföldi várost saját népe nyelvén Írni és emlegetni Béc»eí mondjunk és Írjunk tehát és ne Wient ! Rá kell mutatnunk arra is, hogy politikusaink és újságíróink csakúgy on:ják a latin, görög és a latin-görög szavakat, amelyek azonban nem a régi laiinus világ maradványai, hanem jóformán mind a német újságnyelv virágai. Napról napra reggel, délben, este fölvonulnak előttünk az ilyenek : mentalitás, politikai atmoszféra, konszolidáció, szanálás, racioná- lizálás, orientálódás, repardció, a bőségesebb szókészletté! rendelkezők nyelvében liberáció, lelki konszonancia, sót szentimentum is. 0 yan politikus, vagy újságíró, aki tart magára valamit, a világért sem beszélne magyar leiekről, hanem az neki magyar psziihé. Az idegen szavaknak megvan a maguk csábitó varai/sa, meri haszná ójuk tudós színben tűnik föl. Meg azu án előkelőbbek is a magyar szónál, például amit a zálogházban közönséges nyelven árverés nek neveznek, az előkelő helyeken, vagy a régiség- kereskedőnél aukció; előkelő asz- scony szalonjában nem álihat üvegszekrény, hanem csak vitrin. De tegfőbb előnyük az idegen szavaknak az, hogy kényelmesek; egyrészt azért, mert készen kapni azokat az idegenben, másrészt mert veszedelem nélkül dobáló*- haíik velük az is, aki a jelentősökkel nincsen egészen tisztában. Az ilyen azután nyugodt lélekkel bes?él állandó permanencióról\ pontos precizitásról és progresszív haladásról. Főkét) az előkelősködők, a modoros emberek között honosodott meg a rút á nyávogtaíás. Ezek az ilyenféle kiejtéssel tetszelegnek : ákádémia, ábszolut, prák- tikus, práxis, bázár, káláuz, bá- gázs. Igaz, idegenből vettük át ezeket a szavakat, de használtuk annyira általános, hogy joggal »«zenvedhel“ az á álhasonulást ű-r», aminthogy azt nyelvünk zengzeíessége is kívánja. Hogy ez a nyávogtatás tisztán csak fi- togtatása a képzelt előkelőségnek, annak ékes bizonyítéka az, hogy már a Mansz és Kansz is Mánsz és Kánsz lett egyeseknél. No igen, mert az a szegény a egy kicsit prózaias, közönséges, tehát nyávogtatni kell az ű*t . . . f«»» ......................«r warsffsaMyri Cs okor vagy másni... Irta: Gyutay István. Ráütött az asztalra. — Egy litert! A cigányok a szurdékból nézték. Válluk közé húzták fejüket, a brugós meglökle a prímást. — Mi baja a „tekintetesének, de elbusult . . . Talán a birtok ? A prímás rándított a vállán, hegedűjén megpengette a hurt. Gáti Gyurka szeme haragosan lobbant. — Elhallgatsz! Nem mondtam... A prímás a brugós felé bökött. — Ez mondta! — Mit? — Azt, hogy elbusult a „tekintetes“. . . — Ez igaz, de mi köze hozzá brugósnak ? A brugós ijedtében két arasznyira zsugorodott. Megpróbált védekezni. — Azt gondoltam . . . — Ne gondolj semmit, majd én elvégzem azt! — De mégis, a betegnek doktor, a búsulónak meg nóta kell. Gáti nem vitatkozott tovább. Fejét feltámasztotta öklére. Körülötte csend volt. Dehogy mert volna valaki is szusszanni. Még- csak az kellett volna! Üres tekintete a levegőbe meredt, látszott, hogy lelke távoljár, maga pedig nem szívesen ül a korcsma asztalánál. Már egészen elfeledte a nótás estéket, a cigányt, mindent, . . . mindent. Pedig csak egy hete múlt, hogy asszonyt hozott a házhoz. Hát, ezért felejnőiy férfi és ■ gyermek I Prima minőségi! elegóns “ IB „ H Diák sapkát, harisnyáit, ernyőt, inget és az összes divatáru cikket legolcsóbban. %3GorvátR dfenő divatáruüzletében Zalaegerszeg. (Plébánia épület.) Telefon 112. ■bubsob&j V Agytollpehely Kelengye-, pensió, szálloda intézeti ágyneműekhez, higiénikusan kezelve ajánlok, Fehér fosztott übatollat kilónként 2*50 pengőtől, Szállítás 5 kg-os csomagokban bérmentve utánvéttel RÜSNERGYÜLÄ ágytollüzeme Kiskunfélegyháza. tette el és most mégis miatta ül legénykorának megszokott helyén. Arról volt szó köztük, hogy Gyurka másnira kösse-e nyakkendőjét, vagy csokorra. Éva a másni mellett erősködött. Gyurka meg csokrot akart. Nos, az e körül támadt ellentét volt az el- busulás okozója. A korcsmáros lassú cammogással hozta a „li* tért.“ Ujjával végigkanyarintott a pohár peremén. Tisztán szeretett mindent az asztalra adni . . . — Tessék ! Gáti felriadt, mostmár ököllel csap az asztalra. — Ki mondta ? Elvidd . . . — Hát a tekintetes ur, . . . az előbb. — Én? — Hátpersze, csak a brugós felejtette el, mikor feleselt. — Nó, jó, hátcsak tedd ide f A kormáros hátrafelé lépkedett. Fejét csóválgatta. Szemével a prímás felé csapott, biztatta, hogy no, most. Az rásanditott a hegedűre. Gyurka is észrevette, intett. — Gyere ide! A brugós sietést bökött a prímás oldalába, a cimbalmos meg verőjével odapőccentett a brugós- nak, hogy miért bántja a prímást*, még elrontja a „üzletet“. A prímás nem figyeit rájuk. Szeme Gáti ujjának mozgását kisérte, a többit meg már tudta. — Azt bűzd, hogy . . . A cigány hajlongott, hajbókolta A kedvenc nóta felsírt. De még a közepén nem járt a cigány, Gáti leintette. — Megállj 1 Másni-e vagy cső* kor? ... Csend lett. A cigányszemek egymásra meredtek. A cimbalmos megint odapőccentett a brugósnak. — Ne, te, ne, . . . mindent tudsz. Ismered ? A brugós vonója végét rágcsálta. — Másni*e, vagy csokor? . . . Nem, ezt a nótát nem ismerem... Majd a prímás! Debizony az is csak fejét rázo- gatta. Gáti egyideig csak tűrte a találgatást, azután rárivallt a cigányra. — Na, másni-e, vagy csokor? A cigánynak alighanem meg-
