Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)
1938-04-17 / 86. szám
6 r>.«ttsssas Zalamegyei Újság 1J3S. április 17 állam zsidóságának példájára — hazánkban is nagyobb kívánalmakkal állanak elő. A zsidóságnak ez a felirata egyelőre azonban hatástalan marad. Az uralkodó semmiféle intézkedést nem tett a zsidóság érdekében, sőt pár éven belül az európai hadi és politikai helyzet változásával eddig szerzett előnyeiket is elveszíteni látszanak. Napoleon hatalmának letörése után megalakult szentszövetség hatása alatt több helyütt fellángol az antiszemitizmus. Az újból feltűnő keresztény állami eszme letér a természetjogi alapról és újból a gettóban jelöli ki a zsidóság helyét. Különösen Németországban tör ki elemi erővel ez az ellenmozgalom, amely erősen irodalmi térre is terelődik s eredménye a több helyütt utcai harcokban is fellángoló mozgalmakon kívül, hatalmas vitairodalom. Ennek a mozgalomnak sikerült is. egy-két évtizedre háttérbe szorítania az emancipáció életbeléptetését, de csak a 40 es években újból fellángoló szabadságmozgalmak idejéig. Európával egyidejűleg nálunk is ellanyhul a természetjogi filozófián alapuló felfogás, különösen Napoleon leveretését követő első két évtizedben. A concivilitás, illetve az emancipáció Magyarországon is irodalmi vita tárgya lesz s innen szüremkedik be lassan a közfelfogásba. Zssis és Mas oegye s ssidéság ellen. Ezt a folyamatot észlelhetjük Zala vármegyében is. Zala az 1830 as évek derekáig merev, elutasító álláspontra helyezkedett a zsidókkal szemben. 1818 ban a kir. Helytaitótanács megtiltja, hogy a zsidók nemesi javakat bérbe, vagy zálogba vehessenek, sőt elrendeli, hogy amennyiben a zsidó hitelezőnek zálogba adott földet a nemesember ki nem válthatja, mert nincs pénze és ezért az a zálogföld a hitelező zsidó tulajdonába menne át, a vármegye köteles ezt zálogföldet a zsidótól elvenni és árverés utján harmadik személynek, nemesnek eladni, Zala a Helytartótanácsnak ezt a rendeletét nemcsak tudomásul veszi, de 1818. évi november 3-iki közgyűlésében meg is tiltja tisztviselőinek, tisztjük elvesztésének terhe alatt, hogy olyan egyezségeket, amelyek zsidókkal jönnek létre, láttamozhassanak, már pedig látta- mozás nélkül az ügylet semmis volt. De megnyilvánul Zala szigorú felfogása más téren is. így ragaszkodik a régi tilalomhoz és nem engedi meg, hogy zsidó keresztényt tartson szolgálatában. Ezt egy adott esetből kifolyólag az 1819. október 25 én tartott közgyűlésében igy okolja meg: „Minthogy pedig a zsidónál szolgálatban levő fehérszemélyek a keresztény hitnek gyakorlása fogyatkozása miatt az erkölcstelen életnek magokat egészen neki adják és a többieknek botránkozására szolgáltatnak alkalmatosságot, ugyanazért keresztény hiten levő fehérszemélyeket tartani tiltalmaztatnak.“ A zsidók a Helytartótanácshoz fordulnak a vármegye eme határozata ellen. A Helytartótanács több évi huzavona után enyhít is ezen a rendeletén s megengedi a keresztény cselédtartást, de szigorúan meghagyja, hogy a zsidók cselédeiket hitük gyakorlásában ne akadályozzák. A zalai céhekben tömörült mesteremberek is felemeli«: szavukat 1824-ben a zsidók ellen s azzal a kéréssel fordulnak a Helytartó- tanácshoz, hogy ne kényszerítsék őket zsidók felvételére. Kérésüket a Helytartóianács teljesiti is és mivel csak a céhben bennlevő mesterember gyakorolhatta mesterségét, elrendeli, hogy a zsidók külön céhet alakítsanak. A szomszédos Vas megye még szigorúbban kezeli a zsidókérdést. 1828-ban, tehát alig pár évvel az emancipációs mozgalom megindulása előtt, szigorú rendszabályokat léptet életbe ellenük. „A zsidók veszedelmes kóborlásának és helytelen szaporodásának meg- gátlása eránt“ hozott rendszabályok meghagyják a zsidóbiráknak, hogy kóborló hitsorsosaiknak külön útlevelet adjanak, a községük területén megjelenőket nyilvántartsák, s ha nincs útlevelük, azonnal adják át azokat a falu birájának, aki gondoskodik arról, hogy ki- utasittassanak a vármegye területéről. A rendelet 11. pontja ezeket mondja: „Hogy a szegényebb sorsú lakosok és szolgák a falukban lakozó zsidóknak uzsorás ostorozásától megmentessenek, a zsidóknak pénzük elvesztése és 24 pálca büntetése alatt megtiltatik 51 krajcáron felöl való hitelt adni, vagy borért, pálinkáért gabonát vagy készpénzen kívül mást elfogadni.“ Ezt a szigorú rendeletét Vas megye megküldi az összes megyéknek, igy Zalának is, amely ezt tudomásul vette. a jól és olcsón akadja tiilam is ndil beszersitetni, forduljon bizalommal e|yi és Mészároshoz Szakszerű autogénhegesztés, minden* nemű gazdasági gépek javítása. Árajánlat díjmentesen Zala vármegye álláspontját változtatja. A Széchenyi felléptével megindult reformmozgalmat a hazai zsidóság alkalmasnak találta arra, hogy újból megkezdje a harcot polgárosításáért, illetve egyenjogúsításáért. Talán legelsők egyikének a zalai zsidóság fordul 1831. márciusában kérésével Zala vármegye rendéihez, hogy a zsidók polgárosítása érdekében járjanak közbe. A vármegye ekkor érdemileg nem tárgyalja a zsidók kérelmét, mert — úgymond — ez a kérdés az országgyűlésre tartozik, azonban elhatározta, hogy a legközelebbi országgyűlés követi utasításában foglalkozik a kérdéssel. A legközelebbi országgyűlés 1832-ben kezdődött és az arra küldött követek részében 1832. novemberében adott utasításban nem találtam nyomát annak, hogy a megye újból foglalkozott volna a kérdéssel. Azonban Zala nemesi rendjei között már elő volt készítve a talaj ahhoz, hogy egy újabb, idejében benyújtott kérésre kedvező döntést hozzanak A felvilágosodás, a természetjogi felfogás, a francia liberális gondolkodás annyira átment a közvéleménybe, hogy amikor 1836. év legelején Majer Izsák kanizsai zsidó kereskedő panaszt tesz az ottant franciskánusok ellen, hogy azok a katolikus hitre tért feleségével együtt a kiskorú gyermekeket is erőszakkal megkeresztelték, Zala rendjei 1836. évi február 29 iki közgyűlés 484., 487. sz. alatt pótutasitást adnak a követeknek, hogy a lelkiismeret szabadsága nevében a vallás kérdését a még együtt levő országgyűlésen tisztázzák. „Nem látván — iiják az utasításban — az emberiségre a lelki- esméret korlátozásánál fájdalmasabb behatású kényszerítést, szükségesnek esmérjük, hogy a zsidóságra nézve is a lelkiesméret szabadsága biztosíttassák . .. követ urakat odautasitjuk, a zsidóknak vallásbeli állásokat és helyheztetéseket világos törvényalkotással elrendelni törekedjenek.“ Bólé pSspiök fajvédő állásfoglalása. A követutasitás azonban nem tükrözteti vissza teljesen híven a közfelfogást, mert pld. csaknem ugyanezen időben, 1837-ben, Bőle András szombathelyi püspök nem enyhíteni, hanem ellenkezőleg, megnehezíteni igyekszik a zsidóság helyzetét. így : amikor egy Ólában lakó zsidó mesterember hét Ízben is folyamodott a püspökhöz, hogy Egerszegen letelepedhessék, a püspök földesúri hatalmánál fogva, még alispáni közbenjárásra sem hajlott a kérés teljesítésére, mert — mint írja — : „a városban ő reá — t. i. a folyamodó zsidó mesteremberre — se szükség nem lévén, sem általa a népre jeles haszon nem háramlana, sőt a zsidóknak a városban sokasodása a keresztény polgároknak kárára is szolgálna, azért megújított kérését is el nem fogadhattam.“ Ahogyan Zalában úgy az ország többi részében fs ráterelődik a figyelem a zsidóság emancipációjára. Országszerte megindul a vita. Az ügynek akadlak ellenzői, de nagyobb számban pártoló is. Mintha a zsidóság egyöntetű mozgalmat indított volna, különböző vármegyék gyűlésein nagynevű emberek, fjttrak szállnak síkra érdekükben, úgy hogy a közelgő 1840-iki országgyűlés megkezdése előtt egyre több megyében foglalkoznak a zsidóüggyel. Sok megye fel is veszi követi utasításába a polgárosítás kérdését és annak az országgyűlésen való tárgyalására utasítja követeit. Zala utasítja orsz. követest az egyenjogúsítás érdekében. Zala zsidósága 1839. májusában már benyújtja folyamodványát a megyéhez. Elmondják: „a közös haza lakosainak egy része a polgári társaság (társadalom) viszonyaiból eredett, akár természetes, akár törvényes igazaknak (jogoknak) használatától megfosztva van.“ Kérik a magyét: „minden tekintetbeli könnyeboségünket a törvényhozó testnél eszközölni és a természetadta szent jussoknak szabad gyakorlatával megvigasztalni kegyeskedjenek.“ Zala az 1839. évi követutasitás 32. pontjában foglalkozik is a kérdéssel és a türelmi adó törlésére vonatkozóan adott utasítással kapcsolatosan az utasítást szerkesztő bizottság ezt a szöveget javasolja : „egyszersmind említsék meg azt is, hogy azon polgári kedvezésekből, melyek hazánkban minden egyéb lakosnak megadatnak, az izraeliták se rekesztessenek ki.“ A közgyűlés magáévá tette a bizottság javaslatát, de kiegészítette azt azzal a jelentős mondattal: „Hogy a zsidók az ingatlan nemesi javaknak örökáron lehető megvásárlásából egészen kirekesztessenek.“ Az emancipációs mozgalomra vonatkozóan Zala állásfoglalása, Deák Ferenc személyiségénél fogva, nagyon jelentős volt, s miután az ország akkori vezető vármegyéje, Pest is és annak követe Dubra- viczky Simon, lelkesen pártfogolta a kérdést, a megyékben meglehetősen elő volt készítve a talaj ahoz, hogy az országgyűlésen is sikeresen keresztül vihető jegyen az emancipáció kérdése. Az irodalomban és a közéletben is élénk vita tárgya volt a kérdés, sőt templomi beszédek is hangzottak el az emancipáció mellett. így pld. Török Pál pesti ref. lelkész is hirdette a szószékről az emancipáció jogosságát. De az igazságnak tartozunk annak a megemlítésével is, hogy ugyanakkor Fejér György apát, a hires történész földink, elnököl a pesti zsidó hitközség ez időtájt megnyílt magyar iskolájának próbatételein.
