Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)
1938-04-17 / 86. szám
1938. április 17. Zalamegyel Újság 5 ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ «ma zmvmai A zsidóság emancipációjáról különös tekintettel Zala vármegyére. A ma, mondhatjuk, Európaszerte eluralkodó eszmeáramlat nyomán hazánkban is a politikai élet egyik fontos megoldandó feladatává lett zsidóság kérdése. — A kérdés alapos megértéséhez nem lesz talán fölösleges, ha a történelmi adatokon át visszapillantunk a hazai zsidóság múltjára és a történelmi adatok tárgyilagos felsorakoztatása mellett végigmegyünk azon a folyamaton, amely II József korától kezdve fokozatos fejlődésen át, a hazai zsidóság teljes jogegyenlőségéhez vezetetett. A hazai zsidóság állapota nem sokban különbözött Európa többi országainak zsidóságáétól. Nálunk is meglehetősen korlátozva volt letelepedésük, különböző rendszabályokkal igyekeztek a zsidóságot a törzsökös lakosságtól elkülöníteni s életmódjuk, sőt viseletűk is szabályozva volt. II. József volt az, aki gyökeresebb változtatásokat hozott be a zsidóság életébe. 1783-ban elrendeli a zsidók iskoláztatását, okmányaikban az illető ország nyelvének vagy a latinnak a használatát, de különös fontosságú volt az, hogy parasztföldeket bérelhettek, ha azokat zsidó munkásokkal müveltetik és megengedte több, addig tiltott mesterség, igy például: pecsétvésés, puskapor- és salétrom- készítés űzését, sőt megnyitották számukra az utat a céhekbe is. Igen jelentős volt a zsidókra nézve az is, hogy megszüntette a zsidókat megkülönböztető ruhajelzések viselésének kötelező voltát. Ugyancsak II. József volt az, aki elrendelte a zsidóknak az állandó családi név felvételét és engedélyezte a hadseregbe való felvételt is. A türelmi adó kivetése céljából a zsidókat külön községi szervezetekbe kényszeritette, amelyeknek élén állottak az elöljárók, — a zsidóbírók, — (Egerszegen a köznép ma is annak mondja a hitközségi elnököt), akik a zsidók ügyeiben a tennivalókat végezték, hit- sorsosaikat nyilvántartották, egymásközt a türelmi-adót kivetették stb. Zalában ebben az időben a zsidók tiz községi szervezetben éltek : Egerszeg, Lendva, Lövő, SzentlászE, Rendek, Tapolca, Szent- grót, Keszthely, Kanizsa, szóval a nagyobb birtokú földesurak birto kain. Kanizsa volt a legnépesebb, s utána Egerszeg. 1787 ben 3400 frt. türelmi adót fizettek a zalai zsidók, ebből Kanizsa 960 frt.ot, Egerszeg 783-at, nemcsak azért, mert a legnépesebbek, de mert a legmódosabbak is voltak. A tespratéasefjcgi fiioséfia az e-mancipáciá megiüá§téja3 II. II. Józsefnek ezek az intézkedései már annak a hatalmas eszme- áramlatnak a jegyében születtek meg, amely a XIX. században az egész Európát átalakítja. Ez az eszmeáramlat már megindult Mária Terézia alatt s maga a nagy királynő is bizonyos fokban ennek befolyása alatt tette meg egyes intézkedéseit. Az a filozófiai rendszer, amely Franciaországban kitermelte az enciklopedistákat, Voltaire, Rousseau bölcseleti felfogását s a természetjog elmélete alapján a francia legszabadelvübb forradalmárok filozófiájában csúcsosodik ki, kezdeti stádiumában már Mária Terézia udvarában felüti fejét. Van Swieíen, Mária Terézia hollandus udvari orvosa, de még inkább a zsidó származású Sonnenfels bécsi egyetemi tanár, a királynő egyik tanácsosa, a felvilágosodás szellemében, a század szabadkőmives gondolkozásának megfelelőíeg már tanítják, hogy az emberi társadalom végső célja: a közjó. Ennek elérése pedig csak egyforma társadalmi osztályok megteremtése által lehetséges, mert hiszen az emberek a természettől fogva egyenlők. Mária Teréziában ezek a filozófikus eszmék a katolicizmus mély vallásosságával egyesülnek, s eredményezik a királynő sok humanisztikus, a közjó előmozdítását célzó intézkedését, mint a jobbágyok helyzetének javítását, az iskolaügy rendezését stb. II. József, az aufklärista, szabadgondolkozásu uralkodó, a francia forradalom küszöbén már a természetjog alapján áll, amelyet Martini bécsi tanár nagy hatással tanított a bécsi egyetemen, Ez a természetjog első és alapvető tételként kimondja, hogy a természet minden embert szabadnak és egymással egyenlőnek teremtett. Tehát minden embernek joga van a szabadsághoz, az egyenlőséghez. Ennek alapján jelent ki a francia forradalom mindenkit egyenlőnek, ennek alapján szabadítják fel 1791-ben sok százados elkülönített helyzetéből a francia zsidóságot is. így válik egy filozófiai rendszer, egy eszmeáramlat világszerte annak a hatalmas mozgalomnak alapjává, mótorikus erejévé, amely mozgalmat eleinte a zsidók polgárosításának, concivilitas nak, majd 1831-től kezdve emancipatio-nak, egyenjogúsításnak neveznek. II. József halála előtt összes rendelkezéseit megváltoztatta és rövid időre a zsidók visszaestek abba az állapotba, amelyben annak előtte voltak. Azonban a II. Lipót uralma alatt megindult hatalmas nemzeti fellendülés, a reformkorszak, amely kétségteten a felvilágosodás, a francia események hatása alatt áll, 1970. évi 38. t. c.-ben I megalkotja az első szabadelvűbb zsidótörvényt. Ez a pár sorból álló törvénycikk vajmi keveset nyújt ugyan, mert hiszen csak ennyit mond: „Hogy a zsidók állapotáról addig is gondoskodva legyen, ■ amíg ügyök a legközelebbi országgyűlésen orsz. bizottság által tanácskozás alá vétetnének és intézkedés tétetnék: a Karok és Rendek határozták, hogy Magyarországon belül élő zsidók az összes sz. kir. városokban és más helységekben (ide nem értvén a k i. bányavárosokat), azon állapotban, melyben 1790. január 1-én voltak, megtartassanak.“ Bármily keveset is mondjon ez a törvénycikk, mégis ez lett az alapja a később megindult magyarországi zsidó emancipációs törekvéseknek, mert a zsidók mindig úgy hivatkoznak rá, mint törvényben lefektetett Ígéretre. H francia forradalom elősegíti az emancipációt» * Hathatósan segítségükre van ebben a törekvésükben az akkori európai helyzet. A francia forradalom diadalt arat, ott a zsidók felszabadhattak. A terjedő francia szabadságeszmék s természetjogi filozófikus felfogás, s méginkább az egyre terjeszkedő francia állam- hata om, Napoleon hódításai lassanként megérlelik a többi európai országban is az emancipációt. így Hollandiában alig öt évvel Francia- ország után, 1796-ban felszabadítják a zsidókat. Németországban is, mint Kecskeméti Ármin Írja „A zsidók egyetemes története“ című müvében : „Beleszédülnek a kultúra s a jogegyenlőség káprázatába. Feláldoznak érte mindent, a legdrágábbat is : a vallást, hagyományt, zsidóságot.“ A felvilágosodás szószólói lesznek; Mendelsson Mózes, Herz Márkus, a kantista bölcsész Ben- david, vagy Friedländer Dávid, Wessely és mások, hirdetik az új, a természetjogi filozófia eszméit. Közbelépnek a zsidónők is; Herz Henriette és Lewin Rachel berlini szalonjaiban, amelyek, mini ugyancsak Kecskeméti irja „nem a zsidó érzésnek és az erkölcsi szigornak voltak a tűzhelyei % érlelődik meg az a mozgalom, amely 1812 ben végre meghozza Poroszországban is — igaz rövid időre — az emancipációt. Az új eszmék, mint tudjuk, hamar átcsapnak hozzánk is és — eltekintve a Martinovics-féle összeesküvésnek az elnyomásától — Napóleonnal való folytonos háboruskodáásai elfoglalt uralkodóink alig érnek rá arra, hogy az új eszmék elterjedésével foglalkozzanak s igy azok mélyén gyökeret kezdenek verni hazánkban is. Az amúgy is német nyelvű és műveltségű zsidóink, németországi befolyás alatt, nálunk is sorsuk javítására gondolnak s a legelső alkalmat megragadják ahoz, hogy ebben az irányban országosan lépjenek fel az uralkodónál. Ezt meg is teszik 1807-ben. Ekkor ugyanis a folytonos háborúskodás miatt szükség lévén katonákra, kimondják, az 1807. I. t.-c.-ben, hogy a zsidókat is lehet ujoncozni. Talán ez az intézkedés is adott tápot az 1807. év november havában a nádorhoz intézett feliratuk megírásához. A latin és magyar nyelven megirt felirat sok tekintetben érdemel figyelmet. Felirat a ISádsrhtiz. A magyarországi zsidóság nevében írják meg azt és a már említett 1790. évi 38. t.-c.-re alapítják kérelmüket. A kérvényben a zsidó nemzetnek, „natio nostra judaica“ mondják magukat, mint ahogy általában körülbelül 1867-ig másként, mint zsidó nemzet, zsidó nép nem is nevezik magukat. Bajaik elpanaszolásánál már ebben a feliratban is megcsendül a természetjogi filozófiával való bizonyítás. Egy helyütt azt fejtegetvén a kérvény, irja: igaz az, hogy a zsidók közt sok a csaló, uzsorás, tolvaj és gonoszíévő“, de — mondják — ennek oka nem a zsidóságban keresendő. „Máshonnan kell — írják — ezen rossznak eredni, azoknak okát egyedül a polgári jussoktól való megfosztásunkban kell helyeztetni, úgy, mint amelynek ereje szerént kiki élelmét illendően keresheti “ És mivel jogok nélkül törvényes utón ezt nem tehetik: „lehet-é csodálni — mondják továbbá —, hogyha a természetnek magok megtartására vezető ösztönéből is törvénytelen utakra vetemednek.“ Utalva az 1970—91 évi országgyűlési rendszeres munkálatok során már tervbevett újításokra, kérik: vallásuk szabad gyakorlásának védelmét, kereskedelem és ipar szabad űzését, ha nem is mindenben hasonlóan, mint az ország többi lakójának. Feliratuk végén a zsidókérdés tisztázására a következőket javasolják: nemzetünk tagjai ezen öt rendben felosztassanak: földmive- lőkre, fábrikásokra vagy mesteremberekre, polgárokra, kereskedőkre* házaló kalmárokra." Minden egyes zsidó köteles legyen valamelyik rendhez tartozni és annak jurisdictiója alá helyezni magát. Ebben a feliratban az emancipáció még csak csirájában van, a zsidóság kívánalmai még igen szerények, a teljes jogegyenlőség kívánásától igen messze állanak. Rövidesen azonban — a többi európai
