Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)

1938-05-29 / 120. szám

2. Zalamegyei Újság 1938. május 29. Zalaegerszegi Frontharcos Főcso­port a levente zenekarral együtt zart menetben kivonul a 48. gya­logezred emlékművéhez és azi megkoszorúzza. A ferencesek helyőr­ségi templomában a HŐEök mi­séje a délelőtti ünnepségek miatt nem a fél tiz órai, hanem a fél 8 órai mise lesz, amelyen a hon­véd helyőrség is részt vesz. A polgármester felkéri a város lakosságát, hogy a Hősök emlék­ünnepe alkalmából házaikat lobo­gózzák föl. Az iparostanonc- iskola tanulmányi kirándulása. A zalaegerszegi iparostanor.c- iskolának negyven tanulója szer­dán igen szépen sikerült tanul­mányi kiránduláson veti részt. Fil­léreik összeadásával kibérelték Kár­tyás József teherautóját s elindul­tak, hogy mint a többi iskolák tanulói, ők is valóságban szem­lélhessék azt, amit az iskolában tanulnak. Az időjárás azt hitte, hogy fornavizsgára gyülekezett össze a negyven fiú és ezért reménytelen szürkeséggel vonta be az eget. Amikor azonban látta, hogy kel­lemetlenkedését észre sem veszik, engedett és igy a nap is meg­láthatta a vándorútra kelt jókedvű „inasokat.“ Vasvár az első állomás. Ki­sétáltak a hires búcsújáróhely­hez, a szent kúthoz. Meglátogat­ták a templomot, majd folytatták útjukat Szombathelyre. Mivel a kirándulás célja a gyárlátogatás volt, először a bőr­gyár üzemét tekintették meg. A gyár vezetői részletesen elmagya­rázták a bőrgyártás menetét, a fiuk pedig kérdésekkel oszlatták el a kétségeket. Természetesen a bőriparosok vit!ék a szót. Sok­szor talán csak azért kérdeztek valamit, hogy megmutathassák hozzáértésüket. Doigozó munká­sok között jártak a f>uk és a szemeken keresztül megszületett velük a kapcsolat. Érdeklődtek, csodálták egyesek ügyességét és aggódtak a nehéz munkahelyeken dolgozókért. A gépek közül a legnagyobb érdeklődéssel a terü­letmérőt vizsgálták. Az egészen szabálytalan alakú bőrök terüle­tét határozza meg ez a készülék pillanatok alatt. Nemsokára a szeminárium kert­jében találjuk a társaságod Hazait ebédelnek a gyepen. Nem lénye­gek a fogások, de jó kedvvel, ki- azotgálják egymást. Séta következik a városban. Megtekintik a székesegyházat és az őskeresztény templom alapjait, a mozaik padozatot és a feltárt római utat. A gépgyár műhelyeiben a gép­lakatosok elemükben vannak, ér­deklődnek, összehasonlítanak, még segitenek is. Mindegyik szeretné valamelyik szerszámgépet haza­vinni. Az ön!é8 a legkevésbé is­meri előttük. Kiváncsi érdeklő­déssel nézegetik a hatalmas híd­darut. Végül még a nyomdászok nem engedik el azt, hogy meg ne nézhessék a Vasvármegye rotációs gépét, meg a szendőgépeket. Régi ismerős, Arany Károly, a vezetője lAnMMSUHHBBKaiBHnHBMm a nyomdának. Részletesen meg­ismerik a fiuk az óránként 20 ezer, 16 oldalas újságot termelő rotációs gépet, amely még össze is hajtogatja a lapokat. A szedő gépeknél is hosszan időznek. A végén erőszakkal kell elhúzni őket. A kirándulás utolsó állomása következik, a jáki temp om meg­tekintése. Itt ismét régi ismerős, A közszükségleti cikkek árának kötelező megjelölése tárgyában a kereskedelem és közlekedésügyi miniszter a kereskedelmi és ipar­kamarához leiratot intézett. A le­irat szerint mindazok, akik köz­szükségleti cikkeknek, ezek elő­állítására szolgáló anyagoknak, továbbá tartályoknak, burkolatok­nak, hordóknak, zsákoknak, a közvetlen fogyasztás céljából való árusításával foglalkoznak, kötele­sek az üzlethelyiségükben vagy raktárukban levő eladásra szánt árukat, azok eladási árát ponto­san feltüntető függőjeggyel ellátni, vagy az árukat má6 alkalmas mó­don szembetűnően megjelölni. * Budapest, május 24—26. (Mun­katársunk helyszíni szemléje.) Budapest egy hét óta a világ- bongressrus jegyében áll. Az el­eddig csak kevesektől méltányolt gyönyörű város néhány napra a világ hözepe lett. Költői képze­letet felülmúló lett az élet eme napokban, s költői rutin kellene annak lefestéséhez. Mogorván dübörög alattunk a gyors motor, mintha csak éremé, hogy különös alkalomra viszi Dunántúl déli részének vendégeit, akik zsúfolásig telítették meg a három pulmannkocsil. Az utasok fele már Celldömölktől kezdve állni kénytelen. Most senki sem zúgolódik, senki sem kötekedik a kalauzzal, hogy miért nem . . . Megértők lettek az emberek 1 Le­nyűgözi őket a „Vinculum char- itatis“ szelleme, amelynek ün neplésére igyekeznek. Csak egy kisértő van : Az idő ! Mindenki nagykabátban ül a kupéban: Kint novemberi eső esik s csap­kodja ablakunkhoz a hideg szél. A sóhaj mindenkinek az ajkán fel-fel tör: Csak elállna már 1... Befutunk a Keletire slám: itt-ott derengeni kezd. A vonat most nem a megszokott helyen áll meg: ez a külföldi szerelvények­nek van fentartva. Kinl a pálya­udvar végén szállunk ki s próbá­lunk utattörni magunknak az emberrengetegben, amely itt szo­rong. Tarka kép tárul elénk : Diezsisakos rendőrök, árva lány­hajas cserkészek, karszallagos Bárdosi Jenő káplán fogadja őket, régi tanítványait. Megmutat éa megmagyaráz minden érde­kességet, a fiuk pedig kapcsolatba jönnek a régi magyar múlttal. Még egy kedélyes autózás, az­után ismét Egerszegen vannak. Sok élménnyel és tapasztalattal jöttek ha^a, remélik, hogy jövőre megismételhetik a valóban tanul­ságos tanulmányi kirándulást. Az élelmicikkek eladási árát az üzlethelyiségében szembeötlő he­lyen elhelyezeti árjegyzéken kell feltüntetni. Az edényben (hordó­ban, zsákban vagy tartályokban) elhelyezett élelmicikkek eladási árát pedig az elhelyezésükre szol­gáló edényre, tartályra alkalma zott feliraton is fel kell tüntetni. Az azonos minőségű és csoma­golású árukra nézve a külön- külön daraboikint való ármegje­lölés nem szükséges, mert azok árucsoportonkint egy árjelzéssel is megjelölhetők. Ezenkívül a kirakatokban el­helyezeti minden közszükségleti cikk árát is fel kell tüntetni. idegenvezetők mindenütt s adják a különböző irányú felvilágosítá­sokat. A tömeg hullámzik a ki­járat felé, ahol most nincs vám, nincs vizsgálat, az ellenőrök ál­mosan 8 unottan nézik az ember- tömegek érkezését. Csomagok nem igen vannak : legtöbben csak kis bőrönddel utaznak. A kijáratnál bábeli nyelvzavar. Mindenki kérdez, mindenki ér­deklődik valami után. A villamo­sokból egész sorok állnak készen. Percenkiní hallik egy-egy füttyszó s indul zsúfolt utasaival a most hármas villamos. A város lobogó díszbe öltözött: nemzeti és pápai zászlók Isién Hozott-at in­tegetnek az érkezők felé ... A pesti utca most panoráma is egy­szerre, vjgy inkább kaleidoszkóp. Megjelenik előttünk észak és a trópus egyszerre. Lenyűgöző lát­vány 1 Turbános indusok, g fe- ketebörü négerek osonnak el melletlünk. A legnagyobb újdon­ság erejével egy szegény néger pap. hat, akit valóságos tumultus vesz körül s f kisér mindenfelé, amerre jár. Ö maga is szinte za­varban van, hogy hogyan is ke­rült ő a pesti világ látványossá­gának homlokterébe ? . . . Elhatározom, hogy „felderítő útra“ indulok. A Ludovikától a belvárosig veszem az utam. Fél­órás ut máskor, most másfél óra alatt alig jutok el. Ember ember hátán, mint a májusi búzamező, úgy hullámzik a tömeg. Jóvágásu l magyar parasztot« nyolc-tizescso­ü M. Kir. Allamsorsjiték 40.000.-ar. P-ős főnyereményének, összesen 18.729 kisebb-na- gyobb nyeremény húzása június 3-án Egész sorsjegy 3 P. Fél 1 59 P pOjtokban, iskolátok hosszusorok- álják uiját a haladni aka­róknak. Formaruhám (és úgy* iászik városi kinézetem) lett a legnagyobb akadályom a közle­kedés (erén, Minden tiz-iizenöt tépésnéi új és új kérdésekkel eptek meg. Hol erre, hol arra kértek útbaigazítást. Olasz és francia abbék csak úgy, mint a magyar aifö d vikszes bajszu „sógorsági c-oporíjai". Kielégítek mindenki). Van nsgy „gratia“ és „merci bien“ ezés. Boldog mind, hogy saját nyelvén kapja meg tőlem a felvilágosítást. Felvillan az agyamban, hogy németek se­hal nem jelentkeznek. S most én keresem, találok-e egyel is? Nem sikerü t ! Távol maradtak ! A „Deutsch“ karszallagos rendőrök is méláivá állanak az utcasarko­kon, nem zavaija őket senki kér­déseikkel . . . Neheztelve önmagámban ha­ladok az egyetemi templomtól befelé, mikor egyik mellékutca sarkon méíázásomból meglepe­tésként két egyén szegődik mel­lém : jobbról egyik, balról a má­sik. Mint két detektív. Már vár­tam, mikor ha lom, hogy „kö­vessen ! Rájuk nézek mit akar­nak ? Láttam idegenek. Szótlanul kezeit összeku csolva mutogat a jobbomon haladó. Nem értem! Tudomásom szerint a koldulás tilos, mit akarhat tőlem ? ügy latszik észre vehette, hogy épp­úgy nem ériem, mit akar, mint néma gyerek szavát, mig nagy nehezen egy értelmetlen morgás hagyja el ajkait: Ghieza, Ghieza s mutogat tovább. Valami régi ismerőst kezdtem gyanítani benne, mert Gézának Géza a ne­vem, de nem tudtam honnan is­mer? Már-már udvariasan kér­dést akartam intézni hozzá, hogy kihez van szencsém, mikor bal szomszédom is megszólal, bogy Church, Cnurch. Mosolyogtam magam is az eseten, s megkér­dezem : Italian© ? Si, si I — vá­laszol boldogan jobbszomazédom s most már magyarázni kezd nagy hangon, hogy templomba szeretne menni, de nem tudja merre talál. Erre a bal szomazé- dom is vérszemet kapva beizélni kezd angolul, hogy ö is ugyan oda igyekeznék, adjak neki is útbaigazítást. „Ambiamo* — Kalapot Inget Nyakkendőt Tóthnái. tökéleteset Angol szövetek Meg kell jelölni a közszükségleti és kirakati cikkek árait. BUDAPEST.

Next

/
Thumbnails
Contents