Zalamegyei Ujság, 1938. április-június (21. évfolyam, 73-144. szám)
1938-05-29 / 120. szám
Zalamegyei UJffág 3. 1938. május 29 adom ki a jelzőt s igyekszem velük, hogy eleget tegyek óhajuknak. Alig százmáterre vagyunk a belvárosi ferencesektől s boldogan lélekzenek fel, mikor meg- inuta'om, hopy hova menjenek... Egondoikozom az események fölöu : meg alig futott be a külföldi vonatok fele és már is ily tumultuózus jelenetek és sokszor rendezésbei hiányok mutatkoztak, mi lesz akkor, ha megjön a nagy tömeg egész valójában? Szeretnék helyszíni közvetítést adni a rendezési irodából. Megkísérlem, hogy bejussak s esetleg egy interjút eszközöljek valakivel. A helyszínen önvallomást kell tennem, hogy ez u'ópia és vak remény. Már jegyeket sem lehet kapni, g zúgolódva mennek és jönnek az újabb és újabb csa patok. Mindenki az utolsó percre hagyatkozott (s amint kiderült sok keserűen csalódott). A papok misézési beosztását külön iroda végzi. Százával szoronganak benne a külföldi abbék és prelátusok százai. Pántol Márton esztergomi professzor vezetésével jegyzik szorgalmasan a neveket s adják meg az utasításokat a hely, idő és a körülményekre vonatkozóan. Minden templom és kápolna, még a házi kápolnák is, délig !e vannak foglalva. Bemegyek a belvárosi ferencesek sekrestyéjébe. Papi koszorú. Püspökök, prelátusok, idegen szerzetesek várakoznak bre- viáriumozva, hogy mikor kerül hét rájuk a sor. Megkérdezem a sekrestyést, hányán miséztek ed- II. II. Mivel a városok lelke az azokban valamikor élt és a jelenben élő polgárságnak a történelmi hagyományok hidján keresztül történt összekapcsolődásábólJdők folyamán átszürődő lelkiség, azért az a városonkint másképen ható erőknek az eredője is, amelynek közvetlen hatásakép nyilvánul meg az, hogy az egyes városoknak egymástól elütő színezetű lelke van. Azonban csak a szín más, de a lényeg, a tartalom : az egész nemzet lelkének a kristályon keresztül vetitődő sokszínű képe. Ezen a kristályon keresztül más a vetülete Pécs lelkének, más Szegedének, ismét más Soproné, más Debrecené, más Szombathelyé, | más Zalaegerszegé, más Hódmezővásárhelyé, más Kőszegé, más Kecskemété, de más a szolnoki, a miskolci, majd más az egri, más a nyíregyházi és más az esztergomi vagy a veszprémi és nagykanizsai lélek, amit mindenki megállapíthat, aki huzamosabb ideig tartózkodik ezeknek a városoknak a falai között Hogy minden városnak más és más, a többi városokétól esetleg sokban különböző lelke van, az nemcsak a szemlélődő lelket érintő-, hanem a városi közigazgatást is főképen érdeklő körülmény is, mellyel számolni kell annak, aki városigazgatással és városfejlesztéssel hivatásszerüleg foglalkozik. Ezek a megnyilvánuló különbségek ugyanis az okai annak, hogy egyes intézmények, melyek az egyik városban kivá- óan alkalmasak valamely közdig? „Csak“ hetvenölen — válaszol mosolyogva és sóhajt egyet utána. Megértettem ! Délelőtt tiz óra után volt az idő s sekrestye még tele ... Kint ömlik az eső, hideg szél fuj. Az utcák azért mégis tömve siető emberekkel. Feltűnő, hogy a villamosok szinte üresek. Érthetetlennek látszott előttem s érdeklődtem oka felől, hisz az idő ugyancsak jó ügynöke lett volna, s akkor láttam, hogy épen az eucharisztikus napokon vont visz- 8za mindenféle olcsó je gynemet a BESzKÁRT s csupán két, illetve egypengős kongresszusi jegyek vannak érvényben. Az ulcákon hatalmas viztavak jelennek meg s a járókelők egyre íaikállanak a csuklyás malaclopó- szerű esőköpenyeknek ezerfzinü változatában. Elgyönyörködöm némi kis rosszmájúsággal abban a nagyszerű ernyőgyakorlaíozásban, ami mos! az utcán az emberrengeteg feje fölölt Cnkénytelenül is végbemegy. S közben az udvarias ernyőhajtogatások által vizes lesz as ember. Az eső egyre esik, felhők egyre tornyosulnak s mindig vastagabb rétegben fátyolozzák el a nap melegét. Mindenki melegre vágyik. Ä templomok zsúfolásig teltek : a melegért ide jön mindenki, mert sehol nem süt oly forrón az Isten s?eretelének napja, mint az Eucharisztiának hajlékában, amelynek imádásában most felmelegszik, sőt elolvad minden ógyos emberi szív is. feladat megoldására, a másik városban ugyanarra a célra teljesen alkalmatlanok. Hogy csak egyet említsek, az úgynevezett egri normát, amelynek egri eredményei előtt mindenkinek kalapot kell emelnie, még annak is, aki saját városában meggyzőződött gyakorlatból annak utánozhaíatlanságáról és eredménytelenségéről, ugyanakkor ugyanazt a célt már bevált módon és oly eredménnyel el lehetett érni, mint másutt az egri norma bevezetésével. A cél és a lényeg a fontosak és nem a forma, amelyben a célt megvalósítani hivatott tevékenység munkálkodik. Azért kár volt annak valamennyi vidéki városban történt elrendelése is, mert hisz akárhány város a helyi adottságok miatt kénytelen volt más eltérő módon nem egyszer olcsóbban és mégis eredményesebben megoldani a helyi viszonyok különleges természetének a figyelembevételével a szegények intézményes ellátását. Ezért fontos minden városban, ha azt akarjuk, hogy a város lelke, amely mindenütt és mindig egy történelmi adottság, áthassa a polgárságnak és az annak élén álló városi vezetőségnek a város jövőjének kedvezően és a múlttal állandóan kapcsolatosan történő formálására irányuló tevékenységét. Ehhez azonban mindenekelőtt szükséges, hogy úgy a polgárság, mint a város vezetősége elsősorban alaposan ismerje a város történelmi múltját. Ha ez a múlt könyve könnyen lapozható nyitott könyv, melynek minden egyes lapját ismeri a város vezetősége, akkor tud tanítani, tudja az azokból feléje áradó hagyomány értékeit a város lelkének megfelelően tovább fejleszteni, úgy, hogy a város természetes fejlődése a ma élő nemzedék városépítő tevékenysége, város politikai mentalitása és erkölcsi felfogása nemcsak organikus legyen, hanem öntudatos folytatása is legyen a múltnak és hogy a város polgárai lelkében a csak tudat alatt élő hagyományok, tapasztalatok öntudatos meggyőződéssé ki is formálódhassanak. De ehhez nemcsak a város történelmi múltjának a feltárása és ismerete szükséges, hanem ezzel egyenrangú fontossága van a közvélemény irányítását szolgáló helyi sajtó céltudatos munkájának is. Kétségtelen ugyanis az, hogy a város lelkének, amely a városnak — mint élő organizmusnak életműködéséhez a belső tartalmat s további fejlődésének alapfeltételeit és irányát is megszabja, a helyi sajtó szellemét is át kell itatnia és rá kell, hogy nyomja láthatatlan, de mégis érezhető sztigmáját az általa kialakított is irányitó erőként működő közvéleményre is. A város lelkiségével telitett helyi sajtó igy válik a város eleven lelkiismeretévé ! Az ilyen sajtónak a pozitívumokat támogató és a város vezetőségének alkotó munkáját megkönnyítő tárgyilagos kritikája azután a megélhetés gondjaiba merült városi polgár számára is biztosítja a tisztábban látás lehetőségét, megkönnyíti ré- részére a közérdek szolgálatára a helyes út megtalálását és annak eldöntését, hogy mennyiben lehet valamely tevékenységet a köz érdekében állónak tekinteni, mit kell tehát teljes erővel támogatni és saját áldozatosságának a hozzáadásával a vezetőségnek ily irányú tevékenységét minél eredményesebbé tenni. így válik a komoly helyi sajtó által nevelt és a kicsinyes magánérdekeket a a közérdekeknek alárendelni tudó városi polgár áldásos munkájával aktiv részesévé a város jövendője kialakítására irányuló nagy fontosságú munkának. Ezzel a közre értékeket kitermelő komoly helyi sajtóval szemben áll a tudatlan, vagy megbízhatón és napszámos munkát végző, az önös érdekeket szolgáló emberek kezében levő sajtó, amely nem lehet más, mint a vad indulatok s ösztönök felkeltője, a negativ kritikák gyűjtő helye, amely a város szebb és boldogabb jövendőjének sírásója szerepében éli ki önmagát; — mig a helyi sajtó, amelyet komoly, okos fejek önzetlenül s kizárólag a város józan, észszerű reális politikáját szolgálóan szerkesztenek eleven lelkiismeretességgel, biztos iránytűvé válhat egy város közéletében, melynek útmutatása nyomán a város vezetősége nagy felelősséggel járó munkáját s megoldásra váró feladatai megmunkálását nyugodt légkörben a siker biztos reményében végezheti a polgárok összessége javára. A fentiekből láthatjuk tehát, hogy a város lelke és a benne élő városi gondolat érvényesülése egy város közéletében minő nagy erőtényezők nemcsak a város külső megjelenési formájának kialakulásában, hanem ezt a külső formát megtöltő egészséges város- kultura kitermelésében. Ennek a városi kultúrának a közösség szolgálatába való beállítása és arra alkalmassá tétele első sorban azoknak a válóira nehezedik, akiket a városi polgárok közül a közbizalom választ ki erre a nagy és felelősséggel járó munkára: a képviselőtestület tagjaira. Erre a megtisztelő bizalomra igényt azonban csak azok tarthatnak, akik a város lelkének, az abban rejlő városi gondolatnak alázatos szolgái és hivatott apostolai, akik tisztában vannak azzal, hogy a városi polgár és a művelődés összetartó és szétválaszthatatón fogalmak és akik teljes tudatában vannak is annak, hogy a városi élet fejlődési irányvonalának vezetése kö- telességszerü áldozatosság meghozatalával jár, tehát annak érdekét még akkor is megalkuvás nélkül egyedül a közérdeket tartva szem előtt kell szolgálni, még ha az népszerűségük elvesztésével is járna. Mert sajnosán kell megállapítanunk azt a szomorú tényt, hogy legtöbb város közönsége mindig nincs tisztában azzal, mit kiván tőle a város lelke, mit jelent számára az igazi városi gondolat. És igy nem csoda, ha sorsát intéző s általa megválasztott képviselőtestület tagjai sem hallgatnak ennek a nagy tanítómesternek intő, oktató, felvilágosító szavára, irányító parancsára. A városi polgárnak tehát elsősorban kötelessége önmagát alkalmassá tenni a város lelkének és az abban rejlő városi gondolatnak, mint értéktényezőnek megismerésére s átérzésre és ha telítődik ez erők kisugárzó melegségével, s meggyőződéssé formálódik lelkében, hogy városának sorsát ezeknek a hajtóerőknek az egyetemesség érdekeinek a szolgálatába leendő beállításával lehet csak biztosítani, akkor álljon a talpára s fogjon össze hasonló meggyőződést valló polgártársaival és azokat ajándékozzák meg bizalmukkal városuk sorsának intéA város lelke. Irta: C20Ims* Slétyás nyug. polgármester.
