Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)
1938-01-16 / 12. szám
4. Zaiamegyei Újság A tapolcai VOGE tisztújító közgyűlése A VOGE tapolcai halyi csoportja most tartotta ligzujító közgyűlését, amelyen megjárnék Róbert Emi m, kir. kincsiári főtanácsos, a VOGE országos elnöke és Tóth Lajos dr. m. kir. államvasuii felügyelő, országos titkár is. A gyűlést Puskás József máv. föintező, áüomásfőnök nyitotta meg. Visszapillantást telt az elmúl! év eseményeire s kiemelte Tapolca társadalmának áldozat- készségét az új székházzal kapcsolatban. Ulána Róbert Emii országos elnök üdvözölte a szép számmal megjelent tagokat. Elismeréséi nyílvánitolta a sikeres épúőmun- ka iránt és, mint mondot a, boldogan jöU Tapo'cára, mert ití keveset beszélnek, többet alkot* nak. Juhász Mihály főtitkár lelte meg eruián jelentését és részletesen beszámolt a VOGE működéséről. Lányi Gyula pénztáros jelentése után Magysr János számvizs- gálőbizoilsági lag jelentéséi fogadta el egyhangúan a közgyűlés. Majd az 1938. évi költség- előirányzatot tárgyalták és magadták a feimentvényt a lelépő vezetőségnek. Ulána a tisztikar megválasztására kerüit a sor. — A közgyü lés Puskás József állomásfőnök zárszavaival ért véget. Gandhi és a katolicizmus. Most tartották meg Madrasban a pánindiai eucharisztikus kongresszust. Ezen az ünnepségen, Kierkels pápai legátus beszédet mond ít, amelyben kitért a katolikus egyház indiai helyzetére is. Kijelentette tébbek között, hogy az egyház hívására az Egyházon kívülállók közül senki sem válaszolt jobban, mint a kereiztény szellemtől eltöltött Mahatma Gandhi. Gandhi sohassm tévesztette szem elöl a szellemi értékek elsőbbségét, amikor India gazdasági és szociális felemeléséről beszélt. Gandhi ideáljainak számtalan érintkezési pontja van s keresztény etikával és sok tekintetben a katolikus morál inspirálja őt. Az egyház azt követeli szociális tanításában, hogy a földi javakat osszák meg igazságosabban. Ai Egyház fölötte áll az összes nyelveknek, osztályoknak, kasztoknak és fajoknak. Az Egyház minden jiakareíu emberhez odafordul és rámutat az eucharisziiá* ban é’ő erőforrásokra. Végűi arra szólította fel a pápai legátus az indiai katolikusokat, hogy a* ősz tály és kaszt szellemét az Egyház kebelében tüntessék el. Darányi tanácskozásai. Budapest, január 15. Darányi Káimán ma fogadta Károlyi Gyula grófot és Ivády NÉP elnököl. Mindkettőjükkel a választójog kérdéséről tárgyalt. — Leltározás alkalmával a kabátosztályon leszállított árak a Schütz Áruházban. Megdöbbentő tényeket dobott elénk a „Zalamegyei Újság“ minapi számaiban. A nemzet mentsvára, a magyar falu elsatnyulásá- nak kínzó problémáját tárgyalták az illusztris szerzők. Amint a komor sorok közt bolyongok, úgy rémlett, mintha valami végzetszerü rém törtetne keresztül a magyar ugaron s egyiptomi angyalként suhanna át a bánatverte ereszek között. A brutális nyomor polipkarjai nyúlnak be az apróházak halovány fényű ablakain s kiszívják az örömöt, az erőt, a vért a sovány asztalok felett gubbasztó magyarokból. Megtöri az ifjú sudár alakját, a degeneráltság, koravén- ség, aszottság csúnya foltjait csapódja a zsendülő gyermeksereg arcára, ahol nyílni, csattogni kellene az életnek. Szeretném illúzióba ringatni magamat. Talán csak káprázat vibrál s nem valóságot takarnak a sikoltó mondatok. Talán csak a fajáért remegő szív túlzott aggálya . . . Sajnos, ha belenézünk a falu életébe, különösen mi, akik osztozunk örömében-bujában, akik ott vagyunk nászvigalmában, de koporsója mellett is, látjuk a tagadhatatlan valóságot. Könnyű a diagnózis: Pusztulunk, veszni indult István öröksége. Nézzünk néhány szimptomát. Csontszaggató hideg metszett bele a bontakozó reggelbe. Hajnal óta kint dudál a szél, söpri az utcát. Céhmester nyűtt csizmája huppog a káplán-szoba ablaka alatt. Na mi az? Beteghő, az alvégre. Beke Jankó alighanem megkapta a behívót. —Egy kettőre ott vagyok. Ráösmertem, a házára pedig alaposan megagyusztálta az éjszakai förgeteg. Sípoló ajtó, az ablakszem helyén egy irkalap birkózik a tolakodó hideggel. A tükör alatt Fájdalmas Anya, vasvári búcsúról. Sarokban meg régi k. u. k köpeny, még Ferenc Jóska adta rá. Kezét tördelő feleség, akinek egy mondata mellbe vágott: Nem kel ez föl többé, pedig má kis kávét is főztem, még se javul. — A kávé itt még orvosság. Brazíliában tengerbe lapátolják. Micsoda életnívó! Csak téphetnék vigasztaló szavakat, de jólesnék puhítani a fájdalom vánkosát. Mibe is kapaszkodjam ? Igen az Ur Jézus is a szegénység kapuján jutott be hozzánk. Rajta kívül ki törődik velünk. A koldusnak még a tulajdon apja se barátja. Megtettem, amit megkövetelt a haza. Tekintse meg tisztelendő uram ott a sublaton az üvegpohár alatt van két bronz, kisezüst, sebesülési érem. Most meg itt vagyok kenyér nélkül. Többször jön a szobánkba napfény, mint kenyér. A doktor úr húslevest rendelt, de nekem csak reményleves jut. A szegényember mészárszéke a galambház. Akár ide, akár oda néz, csak ürességet talál. Szomorú kép, csak ilyent ne látnék. Forgassuk tovább a halál filmet! Ugyancsak csikorgó idő, pöttömnyi gyerekek szaladnak az iskolába. Az egyik lábuk mezite len, a másikon semmi sincsen. Táplálkozásuk siralmas 1 Az ősz még csak elment, volt sült tök, most csak kukoricás kenyér. Egyegy jobb falatra micsoda sóvárgó tekintet. Iskola után meg ki az erdőre, gallyakat szedni, persze suttyomban, különben robot jár érte. Cseke Józsit cukorral kínálom. Áradó boldogság kacag szeméből, mert ilyent csak búcsúkor evett, amikor a gubacs árából ötért vett. Hogyan remélhetnénk döngő mellett, izmos kart, hisz a legfontosabb táplálékoktól esnek el. Pedig ezekre még komoly leckék várnak, gátakat huzni sok romboló árnak. Félek, inogni fog az. A muh órán hiányzott Tari Péter. Kérdőre vonom, szepegve vallja: idős varrta az üngömet. Nemrégen olvastam egy megrázó költeményt, ami könnyet facsar még a legddurvultabb '»szivekből is. Kisfiú feljut a mennyországba, s játéklovat kér, mert neki még nem volt játéka. Istenem ! Milyen fagyasztóan rideg az a gyermekkor, amelyik nem ismeri a játék örömét, mert csak a nyomor kiséri éles dárdáival. Mindezek történnek az Urnák 1938-dik évében, amikor az emberi gőg büszkén hánytorgatja kultúrájának messzire hajigáit mérföldjelzőit. Igazi kultúra ez ? Ezek is emberek, akiknek leesorgó könnye jéggé fagy az arcon. Nemcsak a ma szomorú, de holnapjuk is kétségbeejtő. A megszentelt hazai ’rög megteremné a kenyeret. De valahogy a nemzet kenyerével rosszul gazdálkodnak. Ennek két karaj, amannak morzsa se. Bárcsak kalácsra teríthetne az ország minden fiának, nem iri gyelnök, de arra a könnyes falatra jobban kellene vigyázni. Rosszul forog a sors kereke Kihúz itt aranyhidat s dönti le a vastag falat ? A kérdésre van felelet: az igaz szeretet, amely a betlehemi jászolból oly biztatóan ragyogott a könyörtelen világba. Eszembe ötlik a költő szava: Kopott unokák álltak elő Egykor erősebb, jámbor apáktól. Oka még ennek a sanyarú táplálkozáson kívül a. sok szerencsétlen házasság. Néhol egész közeli vérrokonok kelnek egybe. Persze, hogy elfajzik a nép. Az egyik Somlyó körüli községben tapasztaltam. Gyönyörű, csilingelő, muzsikáló ősi nevek, de minden háznál egy terhelt. Két-három család szorong egy portán, de a „Nemesszerből a Hatrongyosba“ le nem megy. Valóságos kasztrendszer uralkodik. Sok villongásra is vezet. A nemesség és a zsellérek jogi helyzete a nagyasz- szonyi búcsún szokott tisztázódni. Véres fejek jelzik a kérdés aktu- álitását. Hány boldogságot kereső szív omlik össze. Pedig frissülnie kellene a vérnek. Sohse felejtem, lent Somogybán Bagy gazduram ágynak esett a hírre, amint neszét vette, hogy szemefénye Estók a rozvájter Nanicáját gyűrűzi el. A rokonok a trükköknek, rafinériáknak diplomatákat megszégyenítő tárházát vonultatták föl. Engem se átallották megkörnyékezni. A pletyka magazinok teljes gőzzel dolgoztak. A rajongó apai szeretet és a gőg szörnyű küzdelme volt. Inkább eltűrte, lv>gy a két szessziót jussoló Bagy Estók részesnek álljon, de nem tágított. 1928. január 16 úri divatcikkek legszebb kivitelben FAL £5 INDRA c é g r él ZALAEGERSZE1 TEL, 170. Végre a „hatalmas harmadik“ békitett. Büszkén emlegette, hogy az ű unokájából olyan legény sarjad, megemeli még az öregharangot is. Vigasztalta a gondolat, ha nincstelen is a menye, legalább tőrűlmetszett ivadék viszi tovább a Bagy nevet. Nem úgy, mint a sógoré, akinek a fia unokatestvérét vette el. Igaz, több lesz a barázda, de a gyerököt még kánikulában is bundába kell takargatni. A mai generáció sínyli a háborút. Lehetetlen, hogy a vért és velőt marcangoló isonzói pergőtüzek, a görci kavernák, a ma- láriás Albánia, a szibériai ólombányák, emlékét ne hordozza a kései nemzedék. Néhány szomorú vonás a falu fojtogató tragédiájából. Testi cse- neveszűlésén kivül tudatlansága borzasztóbb Pompás terrénum hívja a falu intelligens elemét. Világosságot gyújtani sötét éjszakájukban, elállitani könnyeik folyását, ennél van-e szebb? Emeljük fel aléltságából! Adjuk vissza hitét, önbizalmat. Bárcsak, a Szent«* év alakítaná át a Quadragesimo Anno szellemében egyéni és kö-életünkéí. Ne csak a főváro* sunkat ragyogtassuk, hullassunk balzsamot a falu sebére, különben hasonlítunk a törpéhez, akinek nagy a feje, de végtagjai satnyák. Szent István jubiláris esztendeje virrassza sok fájdalmas péntekére a boldogság hajnalhasadását. Mátyás László káplán, Szepetnek. Tóth Gyulánál Társasági öltöny különlegességek Vérzik a falu!
