Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)

1938-01-16 / 12. szám

1938. január 16 Világegyház. A Világegyház biborogi tes­tületének a legutóbbi kintvezé- vekkel ma 69 tagja van. Ezek köíül 39 olasz nemzetiségű, 6 franc a, 4 északamerikai, 3 biro­dalmi német, 3 spanyol, 2 len­gyel, 2 csehszlovákiai, 1 — 1 bel­ga, angol, ir, magyar, osztrák, argentin, brazil, kanadai, poriugá! és szir. Egyházmfivészeti tanácsadó irodát létesítettek Bácsben. Ennek főfeladata a népizlés művészi irányba való terelése. A liturgikus mozgalom lelki- pásztori jelentőségére mutat rá az eichsfätti Paatoraiblatt. Mint Írja, küiönöiképen a szentmise kő ös ségi jellegének kidomboritása sürgető probléma. A világháborúban elesett nő­vendékpapos emiekéte otárí ái- litotiak a Mübírgcni pié- bániatemplomban. Az egyház­megye bevonult 2CX) teológusa közül 74 halt hősi halált Imája védelmében, vagyis 37 százalék. A wQrzburgi missziősorvosi intézet fennállásának 15. évfordu léjét ünnepli. Ludendorff tábornokot halé los ágyán irgalmasrendi nővérüti ápolták. Az új belga kormánynak öt tagja katolikus. Obreea Henry a vüághirü kálvinista belga történetíudós ka­tolikussá lett. A katolikus egyházi iskolák kiváló eredményt mutatnak fai Belgiumban. Est bizonyítja töb­bek közölt a belga királyi kiíonai akadémia felvételi vizsgáinak ered* inényiáblázata is. A iega óbbi hat év folyamán 707 növendék jelen!- aezelt felvételi vizsgára. E-ek kö­zül 375 állta meg a helyét. A 375 közül 306 vágze.t katolikus iskolában, 33 királyi és 36 u. n. közömbös iskoláéin. A los-angelesi és deíroiii egy­házmegyék után New jersey és Kentucky is érsekséggé tettek. Az Egyesült Államokban most már 19 az érsekségek száma. St Louis egyházmegyében világi apostolok végigjárás; az egyházmegye területén tartózkodó összes iakosokit. Kiderült, hogy a lakosság 60 százaléka egyálta­lán nem tartozik semmiféle egy­házhoz. Ezeknek félévi díjtalan vaiiási útbaigazítást, iiletve propa­gandaeszközöket (eajié, előadások) ajánlottak fel. — Katolikus munkabíróiig Franciaországban. A francia- országi katolikus munkaadók és keresztény munkások szövetsége elhatározta, hogy állandó mun- kabiróságot állít fel, amely a legteljesebb mértékben az Egyház tanításain, különösképen pedig a szociális pápai enciklikákon fog alapulni. Munkaadók és munka- vállalók egyaránt minden visszás kérdésben ehez a bírósághoz fognak fordulni s ez fog gon­doskodni arról, hogy a fennálló törvényeket és megegyezéseket mindkét részről keresztény szel­lemben tartsák be. — Áruim szépségéről ki­rakataim, áruim olcsóságáról pedig vevőim beszélnek. Tóth szabó. „Henyeör d öghegy I“ öregbor a Pia^re-fronton. A 48-asok életéből. Zalamegyei Újság 5. Újév napján együtt ballagtunk a misére Belíéncs Ferenc cs. és kir. 48-fií öreg káplárral. A ma­gyar embert mindig érdeklő idő­járásról, gabonáról, no meg a hegyről, sőt „magasabb" témáról, b hegyi levegőről beszélgettünk és az öreg hegyi káplár a me­teorológiai boncolgatások csúcs­pontjáról hirtelen visszalépett a Piavehez, ahol 1918 júniusában olyan „kutyáidé* volt. A 15 i piavei csata előtti hé ten, 7 én és 8 án a Piavetól mintegy f«‘ét kilométernyire fekvő Vazoia nevű o'asz köíségben tar tózkod unk egy kis lélegzetvétel­nyi tartalékidelg — beszéli az örökkéniosolygé vén bakkencsos. Napközben persze itt is a harci tudományokban agyusztáüuk ma­gunkat. Az első napon hamaro­san érdekes láíványbsn volt ré­szünk. Egy alscíony terme ü, időbarázdáits, öreg olasz háza élőit gyakorlatoztunk a tágas ud­varon, ahol feltűnt a jómódú, pincés ház telkén egyetlen hatal­mas szőlőtő, amelyhez hasonlót se szelőit, se azóta nem láttam. Az akkor használatban lévő bármely bőségü Károly-köpenybe bizGny nem lehetett volna begombolni, olyan vastag yoH. Négy irányban futó főága egyenként legalább százötven méterre? nyútolt a szép fekvésű telek lapáiyos homokján. A pihenő alatt időnk jutott, hegy körülnézzünk a szép portán. Tűnődtünk, vájjon lehetne e itt bort venni? A ház körül foglalaíos kodó, de inkább minket figyelő gssdä azonban olyan burátfágia- lan, mogorva, sőt ellenséges kép­pel tekingetett felénk, hogy harcfi létünkre asm akadt gyors váltel- kaió, ski borváeárlés dolgában lépést teit volna. Látva bijtársaim habozását, elnevdtem magam és a? öreghez léptem, illendőképen üdvözölve. Szinte feinyársalt sze­meivé!, én meg mosolygó erccal, magyarul szólUm hozzá: — Papa! Úgy látom, maga boros gazda. Mi bori szerstnénk venni. Nem volna eladó? U/amfia! Az öreg olasz ma­gyarul válaszolt: — Maguk magyarok ? Adok bort! Fél liier egy lira. — Rendben van ! No, jönni! És mi odamentünk a pincéhez. Az öreg meg öllögeíte kulacsain­kat, mi fivettünk és kóstolgattuk, iszogattuk a vazolai vörös bort. A pince nagyon gondos gaz­dára vallott. Gondoltam, itt talán jobb bor is akad. Meg is kér­deztem : — Papa! — Tessék 1 —■ Mondja, nincs magának esetleg jobb baia ? Az olasz felel : — De van, van, van! Még van! Egy nagyon régi, nagyon jó! Az a bér henyeördöghegyi bor ! Szinte meghűlt bennem a vér, kavargott velem a világ. Egy hetven éves, magyarul beszélő, mokány olasz és henyehegyi bor itt a piavei pakol torkában. Hiza- gondolíam ebben a pillanatban az én gyönyörűség?* szülőföldem tájára, végig cikkázott előttem a múl ból elődobbsnó ifjuiágom..., elsbémviliámlott a Hsnyehegy sok víg dalt fakasztó pompás bora..., fölöttem pedig ott libegett a: örök magysr dicsőség : a katona- ha á<, meiv már negyedik éve ki- gér . . . Uramisten, csak meg egyszer ihassam henyei bort! Hi szén, talán csak pár óra, pár nsp még itt e véres földön és a többi, soke/er 48-es után én is Csaba vitézeinek útjára térek . . . — Papa! Papa ! Abból a he- nyehegytből adjon most nekem ! — Az ördöghenyeibői fél liter kéi lira ! — Jól van ! Adok érte két lírát 1 Az öreg megtöltötte a kulacso­mat. Msgiileltem. Hej, Uramisten, de jói tettél velem, hegy ezzel a csodálafoi iiü henyei borral ör­vendeztettél meg a halál küszö­bén . . . — Mondj i csak, papa, hát hová való bor ez ? Az öreg látja, hogy várakozás- te!i bámulattal nétefc rá, meg­enyhül mogorvasága. Bizonyára megérezte, hogy ellenségek kő.ön is jóbaráiok közöd áll. Megered a nyelve és olaszos magyarsággal folytatja: „Tudja, hogy hol van Henyeördöghegy, vagy Ördöghegy, vagy hogy is hiviá.k! ? Ott Zala, Zalaszentiván mellett, Zalaegerszeg felé 1 Hu­szonnyolc harminc év előtt, a kilencvenes évek körül gyakran jártam ott. Sok bort szállítottam ide, Itáliába és belőle való még ez. No, tudja, hol van?" — „Tudom papa, tudom! Petőhe- nyehegy, Ördöghenyehegy l — „Az 11 Az !! Ördöghenyehegy !! — „Hát hogyne tudnám ! Hiszen én henyehegyi vagyok!" És megöleltem az öreg olaszt, aki egyszeribe olyan kedves és jó lett hozzánk, mintha édes gyer­mekei lennénk. Megtudtuk tőle, hogy már ifjú korában megtanult magyarul. Az óriás szőlőtökét ő ültette. Első termése két akó volt, most, öregségében pedig legutóbb egyszázharmincnégy akó bort adott. A pihenő egy kissé meg is nyúlt, mert jólesett elbeszélgetni. Én közben még egy kulacsot tisztára mostam és azt is tele­mérettem abból a jó, zamatos henyei nyakolajból, majd gyorsan a százados úrhoz siettem vele. Feszes haptákban megtiszteltem és arra kértem, engedje meg, hogy egy kis jóféle hazaföldi borral megkínáljam. Századosom csodálkozón kérdi: — Micsoda ? Mit beszélsz te ? Hazaföldi bor itten? . . — Igen ! Itt! Ebben a kulacs­ban ! Mégpedig henyehegyi, az én szülőföldemről való! . . . Némi gyanakvással elveszi a kulacsot és megkóstolja a bort... — Tyhü 1 A teringettét! Te I Hol szerezted ezt a csodálatos jó bort ? 1 ? .. Röviden beszá­moltam neki a pihenő alatt tör­tént meglepő élményeinkről. Ka­pitányom azonnal velem jött az olaszhoz, aki igen meghatódott és nagy tisztelettel fogadta pa­Gyermekek önként kérik a hashajtót, ha egyszer Darmolt kaptak. A Darmol ize kitűnő és fájdalom nélkül hat. Ezért gyermek. rancsnokunkat. Szívélyesen elbe ■ szélgetett vele, sőt a még meg­levő henyehegyi borkészletét is megvette. Lehetett még mintegy kétszáz liter, amelyből századunk tisztikara utolsó, vérpezsdítő, tüzes magyar áldomását tartotta a nagy csata előtt. Ez a kis darab „hadtörténet" jutott most hirtelen eszembe az immár húsz éve lezajlott, vérzi­vataros meteorológiából. Vájjon hányán lehetünk még bolygói annak a kétszázhatvan főből állott zalai bakaszázadnak? . . . (G. K. 20 as.) MOZI Gazdag ember lánya a szezon kimagasló filmsikere. Premier ma az Edisonban. A színpad és az élet szinte el­választhatatlan együvétartozásban, nagyszerű fényben, kiapadhatatlan jókedvben, dalban és zenében ez a Gazdag ember lánya. Rég­óta nem láttunk olyan elsőrangú szereplőket együtt, mint ezen a filmen. Madeleine Caroll, a mil­liomos lánya, elegánsan játszik é* pompásan énekel. Alice Faye a primadonna, eseményszerű éne­kével, játékával é3 megjelenésé- | vs! egyképpen hat Dick Powell hangja. Játéka, intelligenciája és tehetsége még azt a mértéket is messse meghaladja, amelyet meg­szoktunk tőle. A 3 Rltz-testvér fairengetően mulatságos. Ízlésesek, tüneméayes biztonságúik, tökéle­tes müvésztk. Roy Del Ruth ren­dezte a filmet tökéletesen. * Báró Bornemisza Daisy igy beszél a fimiől: — Kétszer már láttam a filmet, de megnézem harmadszor is 1 Egyáltalán, amíg Pesten játszani fogják, hetenként legalább egyszer ki fogok menni utána még a legkisebb moziba is. Annyi vidámlág vsn ebben a képben és ez a vidámság úgy hizeigi be magát az ember szi­vébe, — s vaujuk be, korunkban egy kis vidámságra van a leg­nagyobb Síüksége az embernek! — hogy nem lehet az ember elég hálás, ha egyszer az élettől, még ha a moziban is, ilyen vá­ratlan ajándékot kap . . . Eladó egy muraközi tájfajtáju mén beltenyésztés végett. Eladó vagf becserélhető fekete vagy deres ménnel. Horváth Ferenc méntulajdonos, Söjtör. «iHtMMMaHaaiaiiManaMapwaMMMii — Feloszlatták a német keresztény vasutasok szövet­ségét is. A birodalmi és porosz belügyminiszter, dr. Wilhelm Frick az egyházi ügyek birodalmi miniszterével egyetértésben fel­oszlatta a „Christliche Vereini­gung Deutscher Eisenbahner“ (német vasutasok keresztény egyesülete) nevű keresztény vas-' utas szövetséget, * valamennyi helyi szervezetével együtt.

Next

/
Thumbnails
Contents