Zalamegyei Ujság, 1938. január-március (21. évfolyam, 1-72. szám)
1938-02-20 / 41. szám
IMS. február 20 Zalamegyei Újság 3. Én magyar nemes vagyok. Legutóbb szépen megdicsértek bennünket a Népszövetségnél. Azt mondták, hogy van bennünk becsület, felelősségérzet. Nem tettünk úgy, mint akárhány adós, hogy egyszerűen nem fizetett. Mi lefaragtuk a húsúnkat, de eleget tettünk kötelezettségeinknek, fizettünk külföldi hitelezőinknek. Ezzel az ítélettel szemben lehetnek vegyes érzéseink, de azért e^y kicsit jólesett, ügy van, hogy a magyarban mindig volt valami úri vonás, ügy ismertek bennünket, mint lovagiam, nemes nemzetet. De ne csak ügy ismerjenek, hanem valóban azok is legyünk, nemesek, igazán urak. Ezt hangsúlyozni kell ! Attól tartok ugyanis, hogy úgy vagyunk vele, mint akárhány ember. Figyelem őket. Azt látom, kedvesek, nyájasak, de csak idegenben. Otthon elviselhetetlenek. Tehát csak máz rajtuk, de nem valóság bennük az a megcsodált kedves modor. A nagy magyar költő is, pedig ugyancsak tüzelte a lelke és sok szépet, kedveset tudott megírni a magyar lélekről, mégis szükségesnek látta, hogy fájjon, keserűen gúnyolódjék is, hogy megjavítsa. Hogy a dicsőséget szerző ősi kard szegre került, ahol a rozsda marta, hogy elherdálta az ősök szerzeményét, az nem bántotta a jó magyart. Csak az volt a fontos szemében, hogy elmondhassa magáról: én magyar nemes vagyok ! Az új idők áramlatai elpárologtatták a levendula illatot, megfakitották és megtépték a régi címereket. A névjegyek felső sarkába préselt nemesi korona láttára egy-egy pillanatra mintha visszarebbenne a múlt, de általában már nem tudunk különösebb jelentőséget ennek tulajdonítani. Ám a korszellem értékmérése bármiként is változzék és ha még annyira tud is mosolyogni a múlt, szerinte nem egyszer furcsaságain, mégis állítom, hogy a múltat egyszerűen eltemetni nem szabad. Ellenkezőleg, nekünk a múltba, a dicső magyar múltba kell gyökereznünk és ami időtálló érték abban, azt meg kell becsülnünk. Egy nemzet évszázados küzdelmeiben sok értékét elveszítheti, de ha temetésére a siratóknak szerepet adni nem akar, a legnagyobb értékét, a nemzeti lélek nemességét minden körülmények, a legmostohább viszonyok között is meg kell őriznie. Nekünk, magyaroknak ez talán egyetlen kincsünk. Külső javaink nincsenek. Ami a mai fogalmak Magy hatóképesség tottak Trianonban. Nemzeti sor-í sunk olyan lett, mint akárhány fényből, jólétből lecsúszott egyedé, családé: éldegélünk, mint mondani szokták : a régi dicsőségből és valamilyen szerény fizetésből, a munkánk után. A régi könnyű, fényes életből itt maradt egy-két bútordarab, emlék és ebből táp lálkozik a múltba, fénybe, szép életbe visszajáró lélek, amely mégis megmarad urnák a kopott _ ru ha, a szegényes életkeretek°*^vetJ0Nte M,ND,e a di ogyeuonk mindig a bayer keresztre!o között is. Megmarad előkelő, j jellemzi az Aspirin-tablétiákat. Ellentétben sok utánzattal, a legkisebb véredényre is tágitóan hatnak és ezzel elősegítik a vérkeringést. Ez különösen fontos nálhaláz és meghűléses betegségek eseteiben. A S P 1 R I N nemes is. léleknek. Nekünk, mint mondottam, egyetlen kincsünk a lelkünk nemessége. A könnyű, drága, omiós ruhát letéphették rólunk. Akár darócban járhatunk. Lábunkra, lehet, csak durva, a bakanccsal közeli rokonságot tartó cipő kerül, de a lelkünket nem faraghatják el. Különösen, ki nem cserélhetik. És mindaddig, amig a magyar lélek nem lesz csempészáru, vásárra dobott ócska holmi, nem hunyhat ki a remény tüze, hogy lesz még kikelet, kikeletre magyar nyár következik, a mai gyötrelmes magyar sorson felülkerekedő boldogabb és szebb élet. Időnkint, hogy a Világ lelkiismerete nyugodt ne maradhasson és ne gondolhassák, hogy végleg elintézték a magyarságot, a magyar léleknek a világ közvéleménye előtt kell megnyilatkozni és igazolni, hogy valódi, nemes verete el nem kopott. Kitűnő alkalom számunkra e cél szempontjából is az eucharisztikus kongresszus. Hitvalló magyar lelkűnknek kell ezen kibontakozni gazdag szépségében! Szegénységünkre tudunk adni majd magyarázaiot, de ha fony- nyadt lélekkel állunk a világ elé, akkor a csúnya és hihetetlenül ártó szereplésért csak magunkat okozhatjuk. A sziklára épített trónus fehér reverendás .'uralkodója XI. Piusz pápa Őszentsége, mint általában mindenkor a történelem folyamán a pápaság a magyarság igazi, megértő és seg tő barátjának mutatkozott. Nemrégiben is, ami* kor magyar kispapok jelentek meg előtte hódoló kihallgatáson, őszinte, bensőséges szeretettel fogadta őket. Ezen a kihallgatáson mondott valamit, ami nem csak a kispapoknak szólt, hanem minden becsületes magyar ember- neki. A Szentatya annak a biztos meggyőződésének adott kifejezést, hogy a budapesti Eucharisztikus Kongresszus nagyon szépen sikerül, gazdag lesz eredményekben, hiszen a magyarok rendezik meg. A pápai trón magasságából elModern négyüléses autómat üzembe helyeztem február 9-én, kilómeterenként olcsó árak, megállapodás szerint. Kérem a közönség szives támogatását berautótulajüonos, Zalaegerszeg, KISS1MR Ürményi-utca 3. Telefon 232. szerint egy országot naggyá, hatalmassá tesz, azzal mi nem dicsekedhetünk. Mindent elszedtek tőlünk, mindenünkből kifosz- hangzott kijelentés büszke örömmel tölthet el bennünket. Lám Róma, a pápaság igy tartja nyilván a magyarságot. Nemesnek, lélekben gazdagnak, emelkedettnek, áldozatosnak tart minket. Úgy érzem, hogy a magyarságot ért atyai kitüntetés csak akkor ér igazán sokat, ha tényleg ki is érdemeltük. Ha valóban úgy is nyilatkozik meg a magyar lélek, amilyennek a Szentatya látja. Az esetleges csalódás bizonyára nagyon fájna jóságos, atyai szivének. De önmagunknak is elviselhetetlen lenne, ha az egész világ előtt kellene megszégyenül* nünk. Amint egyik-másik nemzet buz- gólkodásáról olvashatunk a kongresszussal kapcsolatban, az csupa sürgetés a magyarság számára. Az ir férfiak, az olasz és belga szivgárdisták mögött lemaradnunk szégyenteljes lenne. De senki se kerüljön elibénk. A mi kongresz- szusunkon nem mi akarunk példát venni más nemzetek fiaitól, hanem nekünk kell megmutatnunk, hogy értékesek vagyunk, hogy az elnyomott, az életlehetőségektől szinte megfosztott magyarságtól tanulni lehet. igazolnunk kell, hogy nemcsak dicső múltúnkból tudunk felmutatni hatalmas lelkiértekeket, amelyek közkincsei lettek a hivő világnak, hanem érték a mai magyar lélek is. Igaz, hogy rajta a sok szenvedéstől kisajtolt könnyek ragyognak, de bizalma az isteni Gondviselésben nem rendült meg és a nagy ősök lelki emelkedettségével járja könnyes, golgotás útját bizva igazsága diadalában. Látnia kell a külföldnek, hogy mi nemcsak alkalomszerűen tesszük össze kezünket imára. Térdünk nemcsak egy áhitatos percben csuklik le Isten előtt hódolásra, hanem mi vallásosságunk őszinte, mélységes, megingathatatlanul meggyőződéses. Lát- niok kell, hogy az atheismus harsogó trombitájára süketek a magyar fülek. Lelkében a Krisztus királynak hódoló alázattal, boldog készséggel szolgál. Amig Vh hiszik a Darmol dolgozik. Ny.ugod« alvását nem zavarja, mégis meghozza reggelre az enyha és fájdalmatlan kiürülést. Kellemes hashajtó: V7^ Az igy megnyilatkozó magyar lélek felbecsülhetetlen szolgálatot tesz közös ügyünknek. Feltétlenül sorsunk jobbrafordulását mozdítja elő. De akkor. . . akkor ne tétlenkedjünk. Tudjuk, hogy temérdek hibát kell javítani. Az idő sürget Minden perc drága. Minden elfecsérelt pillanat szörnyű kárt, nemzeti veszteséget jelent. Fokozódni kell a lázas munkának szerte az országban. Mindenki cselekedjék. Megujhódást minden lélekben,! Ezt a magyarság becsülete kívánja. Üssünk a mellre 1 „én magyar nemes vagyok.“ De az is legyen minden lélek, igazán nemes, igazán magyar! F . . . . s. Országos tanltóvándorlás terve a vakáció idejére a katolikus tanilóixövetség lapjában. „Aki megismer, még jobban megsseret“ címen vezércikket irt Pohárnok Jenő győri gyakorlóiskolai taniró, neves költő és iró, a katolikus tanilőegvegületeb országos szövetsége „Nemzetnevelés* című hivatalos lapjában, amelyben, í nnak megállapításával, hogy a magyar nemzeti nevelésnek, a magyarabbá lelkesítő tanító-nevelő munkának egyik legerősebb biztosítéka a jó földrajztanítás, fölveii a kérdést: vájjon a magyar tanítók hány százaléka ismeri Magyarországot, amiről tanit ? Hány dunánluii tanító járt a Tiszán túl? És oonanvalósi hány járt erre mifelénk ? Majd lelkesitőieg szól a tanító- társakhoz : „Testvéreim, magyar tanítók, induljunk el! — Bontsuk ki szárnyainkat! Ismerjük meg a mi hazánkat, ez szent kötelessé" günk ! Aki megismeri, még jobban szereti majd. Sőt, csak az szereti meg igazán!“ Fölveti egy nagyszeiü „országos tanitővándorlás“ tervét a nagy vakáció idejére. Elgondolása szerint a katolikus tanitóegyesü lelek országos szövetségének kell ezt az országos tanító vándorlást megszervezni. — Addig is, míg a dolog kialakul — írja nagyszerű propaganda-cikke befejező részében — tiszteletiéi bejelentem, hogy vállalom 10—50—100 tanítónak győri egyhetes olcsó tanulmányi nya- raltatását. Az! hisszük, hogy erre a lelkes invitálásra megindul az országos tanitóvándortás és elvezet útja a Balaton és Göcsej felé is.
