Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)

1937-09-12 / 206. szám

XX. évfolyam 206. szám. Ara 8 fillér 1937. szeptember 12 Vasárnap. BtfBBZtMSacs« wffltóWRaeeeeawdflnsai Szerkesztőség és kiadóhivatal.: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4.j : Telefonszárn 128. BWBXm Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyed* évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerim. ?smesae5®9HftaBHB» wMBB&KamumBmwBmtmaBmsummmBam i Egy alispán. A törvényhatósági bizottságnak csütörtöki közgyűlésén a várme­gye alispánja ellen szerencsétlen hangú támadás hangzott el, amely sértette nemcsak a vár­megye vezetőjét, de sértette a törvényhatósági bizottság jóérzé­sét is. Az ellenhatás nyomban jelentkezett is. Tarányi Ferenc dr. emelkedett hangú beszédben ái- lilotia a bizottsági tagok elé a távollevő alispán nemes egyéniségét és a törvényhatóság fényes megnyilatkozással állóit a megtámadott mellé. Az igazságérzet mutatkozott meg ebben a megnyilatkozásban és hogy a törvényhatósági bi­zottság be yesen érzet!, azt az al­ispán egész élete és működése támasztja alá. Ez az élet tiszta lap, amelyen vajmi nehéz még ] emberi gyarlóságokat is találni, de annál több rajta a tisztviselői érték. Bődy Zoltán alispánt min­dig a fáradhatatlan munka, a meleg, szociálisan érző szív, az az önzetlenség jellemezte. Nem Igyekezett magának előnyöket szerezni, de segítő kezét min­denki felé kinyújtotta. Hatalmasat alkotott az uiügyek terén és olyan összeköttetéseket teremtett a minisztériumokban, amelyeknek segítségével sok mindent kivívott vármegyéjének. Nem látjuk in­dokát, miért kellett az alkotó és csak megyéjéért élő alispánnak keserűséget szerezni. Véleményünk és a közgyűlés véleménye szerint is, az alispán nem szolgált rá az elhangzott támadásra. Az volt az egyik ki­fogás, hogy nem volt eléggé el­lenálló a tisztviselőkre nehezedő politikai nyomással szemben és az alispáni szék függvényévé vált a főispáni széknek. Az igaz, hogy az alispán, épen nagyon is me­legen érző szive maitt, nem tar­tartozik a harcos emberek so­rába, de azért mindig volt ön­álló véleménye és, ha szüksége mutatkozott, erélyt is mutatott. Az egyik példát Tarányi Ferenc dr. hozta fel erre, mi pedig em­lékezünk arra, hogy egy buda­pesti lap akkor, amikor a totali- tásos és diklaturás törekvések a legmagasabban lángoltak, va­lósággal bevádolta a zalai „re­akciós“ vármegyeházát a Göm­bös kormánynál. Emlékezünk Arra, hogy a zaiai alispán fekete lisíára kerül a 'volt rendszerben. És mégsem hátrált meg. Sőt a legutóbbi választáson egész csa­ládjával és tisztikarával Farkas Tiborra szavazott, aki most a politikai gerinc hiányát emlegette. És az alispán volt az, aki a vá­lasztáskor a Farkas Tibort in­ternáló főszolgabírói (főispáni) határozatot feloldotta. Ezek a té­nyek falán mégsem a gerinc hiá­nyát mutatják. Messzebb egy al­ispán nem mehet vármegyéje ér­dekeinek kockáztatása nélkül ma, amikor a megyék éá a községek anyagilag, sajnos, nagyon is függ­nek a mindenkori kormánytól. Kifogásolta a felszólaló, hogy a főispáni és alispáni lakások fű­tési és világítási térítése kevés. Tudomásunk szerint kettő kivé­telével az ország más megyéiben nem is fizetnek az alispánok fű­tési és világítási térítést, Zalában pedig megvolt a térítés. De ettől függetlenül az alispán azt fizette, amit a törvényhatósági közgyű­lés törvényesen megállapított, s ami ellen a megállapításkor senki fel nem szólalt. Ezt a térítést is a felszólaló a másnapi közgyűlé­sen már törölni kérte, s nem vall következetességre egyik nap tá­madni azt, amit másnap — bár­milyen okból is — törölni kérünk. Igaza van a felszólalónak ab­ban, hogy Zalaegerszeg helyzete szomorú, de ezért mégsem lehet az aüspántjfelelőssé tenni. Lapunk régi évfolyamainak tudósifásaiból azt látjuk, hogy a vármegye min­denkor megállapította a városi költségvetések irreális voltát, fel is emelték mindig a pótadót a városi megállapítással szemben. Arról nem az alispán tehet, ha a múltban, nem tudni milyen okok­ból, a minisztériumok ceruzája végső fokon máskép dolgozott és a költségvetési pótadószázalékba végeredményben hosszú éveken át befértek a külön illetmények. Látjuk a régi tudósításokból azt is, hogy a város képviselőtestü­lete és vezetősége [nem egyszer kapott szigorú alispáni figyel­meztetéseket a gazdálkodással kapcsolatban. Hivatkozott a felszólaló régi alispánokra. Néhány felszisszenés már a közgyűlésen megmutatta, hogy nem mindegyik hivatkozás bírta ki az összehasonlítást. De tárgyilagosan nem is lehet még a legkiválóbb példákra sem hi­vatkozni. A századvégi és száiad- eleji táblabíró világ és annak szereplői nem alkalmasak a mai időkkel való össaehajonlilásfa. Mások ma a viszonyok, mások az élet követelményei. Meg azu­tán könnyű az élőkkel a hatotta­kat szembe állítani, akikről nem illik és nem is akar senki ked­vezőtlent mondám. Steencckerzelben, ahol jelenleg a a királyi család éi, most készí­tették Ottó királyról az első egyenruhás fölvételt. A huszon­ötéves Ottótól mindeddig csak polgári ruhás fölvételek készültek, ezért kelteit meglepetést az egyik budapesti fotográfus számára, hogy a király ezredesi egyenru­hában állt a lencséje elé. A fényképfölvéíe! Ottó királyt a győri 19 es gyalogezred egyen­ruhájában ábrázolja. A Habsburg-családban Ferenc Ferdinánd óta hagyományos sso­Mint hírül adtuk, Esterházy Móric gróf, a tapolcai választó- kerület országgyűlési képviselője, szeptember 8—12-ig sorra láto­gatja kerületének községeit. Kőr­útján a járási gazdasági bizottság elnöke, Darás Sándor dr. mi­niszteri főtanácsos, Csányi Pál dr., a kereszténypárt tapolcai kerületének ügyvezető elnöke, Keszler Aladár párttitkár és Stocher Alajos választmányi tag kisérték el. Először Hegyesd községet lá­togatta meg a képviselő, ahol Szabadíts István községbiró üd­vözölte. Totth Lajos, a helyi szervezet elnöke, megköszönte munkásságát és községének há­láját tolmácsolta. Monostorapáti­ban Novák Béla plébános, Ka- polcson Vesztroczky Ferenc kör­jegyző és Székely Sándor tanitó, pártelnök, Zalapetenden és Vi­Szerefnők, ha ebben a várme­gyében mindenki legalább any- nyira tárgyilagos lenne az élővel szemben, mint amennyire kegye­lettel viseltetik a régiek iránt. Bődy Zoltán alispán negyvenévi érdemes szolgálat után tiszteletet, megbecsülést és főképen tárgyi­lagos bírálatot érdemel, nem pe- dg támadást. kás, hogy a mindenkori magyar trónörökös megkapja a királyi,! a győri gyalogezred tulajdonosó címet. így Odót is kinevezte an­nak idején édesatyja, IV. Károlya a 19-közös győri gyalogezred tulajdonosává. Ebben a pillánatban, tekintettel a változott viszonyokra, az ez­redszámok és nevek megváltozá­sára ez az eiredíulajdonosi minő­ség természetesen csak cimet je­len?, de nem kétséges, hogy Ottó királyt ebben a minőségben az ezredesi csillagok megilletik. gánton a leventék és tűzoltók sorfala között Szokol László plébános köszöntötték a képvi­selőt. Zalapetendről Pulára látogatott át, ahol Szászy Béla és Leitold Antal üdvözölték. Taliándőrögdön Pálmay Jenő főjegyző és Szalay László plébános fogadták meleg­hangú beszéd kíséretében. Kékkuton Győry János község­biró, pártelnök köszöntötte. Sal- földön a tűzoltóság sorai fogad­ták katonás fegyelemmel és Kör- nyei János tanitó mondott figyel­met keltő üdvözlő szavakat. Káptalantótiban Ledniczky Lajos plébános a vidék súlyos helyze­tét ecsetelte és kérte a képviselő támogatását. Tapolcán szeptember I2-én délután 3 órakor tart beszámolót, amely iránt nagy az érdeklődés öttó király első' egyenruhás fényképe Esterházy Móric gróf beszámoló körútja kerületében.

Next

/
Thumbnails
Contents