Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)
1937-09-02 / 198. szám
XX» évfolyam 198. szám. Ara S fillér 1937. szeptember 2. Csütörtök. / Zalacsány Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ----- : Telefonszám 128. Fe lelős szerkesztő: Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Révész Bitire református teológiai tanár Szent Istvánt át mázolta református színekre. Szent István tisseteleteés a felekezeti béke után való vágyakozás (?) meggondolatlanságra ragadta a református kongresszuson. A magyar református egyház tavaszi egyetemes konventjén elhatározta, hogy Szent István király emlékezetét évről-évre meg- ünnepli. Találkozzék ezen a napon az első magyar keresztény király emlékének tiszteletében a magyar nemzeti társadalom ösz- szessége; találkozzék nemcsak lélekben, hanem hivatalos, egyházi és társadalmi összhangban is. A konventi határozatnak megfelelően az első Szent István ünnepet augusztus 22-én tartották meg. A budapesti Kálvin-téri református templomban Ravasz László püspök mondott szentbeszédet, amelyben ismertette a zsinati határozatot és Szent Istvánról való megemlékezésében a többek között a kővetkezőket mondotta: „Szent az, aki nem a maga hasznát, hanem Isten di- c őségét szolgálja, akinek nem drága a sajátmaga élete, oltárra dobja, amikor Isten dolgairól van szó: s ebben az értelemben az első magyar király ez evangéliumi egyház tanítása szerint is szent volt“. Ravasz László többi kijelentéseiből is csak arra lehetett következtetni, hogy a Szent István jubileumi esztendőre egyforma jószándékkal és békében készülődik minden magyar és teljesedik ez alkalommal minden igaz magyarnak vágya : legyen ünnep, valódi ünnep az egész országban Szent István napja. A hazai reformáció maga választotta meg régi saját útját ebben a tekintetben és a katolicizmus nem sajátította ki magának, sőt fájdalommal látta a tisztelet elmulasztását az egyes felekezetek által befolyásolt magyarok részéről. Minden katolikus örül annak, ha j megváltozik a helyzet, ha Szent ! István nemzeti tisztelete általános lesz. De azt igazán nem várta egyetlen katolikus sem, hogy Szent Istvánt, az országalapitó nemzeti nagyságot előbb át kell festeni református színekre, hogy a református magyar is tisztelhesse emlékét. Mert igenis, református színekre igyekezett őt átfesteni Révész Imre dr. a debreceni egyetem ref. teológiai karának tanára, aki a református papok háromnapos székesfehérvári kongresszusán „István királyról" tartott előadást. Amikor Ravasz László dr. megérkezett Székesfehérvárra, a polgármester üdvözlő szavaira a következőkben válaszolt: „Ez a vidék tartozik az ország ama részéhez, ahol a kálvinizmus csak kis számban van képviselve. És ennek dacára, hogy mégis idejöttünk gyűléseink megtartására, annak oka az, hogy Székesfehérvár, ez az ősi város, minden magyar ember számára zarándokhely, amely magában foglalja az ezeréves ország történelmi emlékeit, épen ezért minden magyar ember otthon érzi itt magát“. Ez a válasz még inkább valószínűsítette föltevésünket, hogy talán ez a székesfehérvári református összegyülekezés a minden, ilyen alkalommal hirdetett felekezeti békét is szolgálja, vigyáz kissé a szavaira és a felekezeti elfogultságot a nemzeti érzés kedvéért mérsékli. A meglepetés azonban most sem maradt el. Révész Imre dr. „István királyról“ mondott beszédében ugyanis ilyen kijelentéseket tett : Nincs történelmi alap, hogy megtagadjuk, hogy István király a római egyház hive volt. Az azonban egészen biztos, hogy üdvösségét nem Rómának, hanem Krisztusnak köszönheti. Azonkívül István király annak a római kereszténységnek volt a hive, amelyben még nem volt dogma Mária szeplőtelen fogantatása, a pápa csalatkozhatatlansága és a transsubtantiatio. Az ő kereszténysége nem azonos Loyolai Ignác, Pázmány Péter és Prohászka kereszténységével. Állítom, hogy István király a kereszténység tanai mellett az evangéliumi reformációt is elplántálta a szivekbe. A mi István királyunk őszintesége olyan kereszténységet eredményezett, amely sohasem alázko- dott meg a pápaság előtt. István király tehát nekünk nem csak magyarságunkban, hanem reformátusságunkban is eszményképünk. És az ő jubileuma akkor lesz szép és értékes, ha nem lesz test - vérharc ebben a hazában s különösen nem az ő személye körül“. Illetékes helyről nem cáfolták meg Révész Imrének ezeket a kijelentéseit, amiket igy egyik székesfehérvári lapnak tudósítása nyomán tényleg elhangzottaknak kell tekintenünk s azok mellett szó nélkül elhaladnunk nem lehet. Hittani fejtegetésekbe nem bocsátkozunk ; ellenben leszögezzük, hogy Révész egyetemi tanár minősíthetetlen és igazságtalan sértést követett el a katolikusokkal szemben és súlyosan megsértette az ős koronázó város Prohászka tiszteletét is. De bizonyos ildomtalanság ütközik ki beszédéből Ravasz Lászlót illetően is, aki egy nappal előbb úgy köszöntött be Székesfehérvárra, mint a „magyarok zarándokhelyére“, a magyarok szent városába, A logikával is ellenkezésbe került egy kicsit az egyetemi tanár ur. Amikor ugyanis kimondja, Bukarest, szeptember 1. A kis- antant külügyminisztereinek sina- jai értekezlete befejeződött. Kroffa cseh és Sziojadinovics jugoszláv miniszterek ma reggel elutaztak. Az értekezletről kiadott hivatalos jelentés általánosságban mozog, s hangoztatja a szerződések tisz- teletbentartását. Minden jel arra mutat azonban, hogy az értekezlet foglalkozott a magyar fegyverkezés kérdésével is. Bécs, szeptember 1. Az osztrák lapok részletesen foglalkoznak a sinajai értekezlettel, s megállapítják, hogy a megbeszéléseken szó volt Magyarország és a kisantant viszonyának rendezéséről. A Reichspost vezércikkének ez a címe: „Útban Magyarország teljes katonai egyenjogúsága felé.* Qenf, szeptember 1. Egyik genfi lap Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetével foglalkozik. Megállapítja, hogy az ország gazdasági helyzete erősödik. Róma, szeptember 1. A Stefani hogy a jubileum „csak akkor lesz szép és értékes, ha azon nem lesz testvérharc“, ugyanakkor durván nekiront a katolikusoknak . . . Ugylátszik, a református elfogultságot akkor sem tudja legyűrni, amikor előtte előkelő református férfiak a közeledés útjait egyengetni látszanak. Hogyan képzeli el ezek után azt az épen általuk olyan nyomatékosan hangoztatott „felekezeti békét“, az már igazán nagy kérdés. Végezetül még csak ennyit jegyzünk meg Révész szavaira: A reformáció ükapja, szántóvetője csak az lehet, aki abból hirdetett valamit, legalább kezdetlegesen, ami a reformációt reformációvá tette: a jellegzetes tanításból. Már pedig egyetlen tör- téneltudós sem képes csak egyetlen pontot is felmutatni, amit Szent István hitt és tanított volna abból, amit később Luther vagy Kálvin kifejtett. Összeomlik tehát Révésznek az a merész és valóban légből kapott állítása, hogy Szent István „a kereszténység tanai mellett az evangéliumi reformációt is elplántálta a szivekbe“. ... A kongresszus tagjainak pannonhalmi és zirci látogatása talán elveszi kedvét Révésznek az ilyen sértő „fejtegetések“-tői s talán komolyabb belátásra is bírja úgy őt, mint hasonlóan gondolkodó társait. iroda jelentése szerint a spanyol háború befejezése küszöbön áll és ezzel elhárul a nemzetközi viszály. Ezzel szemben a Sávoike- leti bonyodalom hosszabban el fog húzódni. Warsó, szeptember 1. Krakkóban a parasztpárt több vezetőjét letartóztatták. Bécs, szeptember 1. A Prager Presse a kisantant értekezletével kapcsolatosan irt cikkében valósággal felajánlja Csehország barátságát Németországnak. Azt írja, hogy Németországnak nem ellensége Csehország. A lapok jelentése szerint & belgrádi Vreme azt Írja, hogy a kisantant és Magyarország viszonya túljutott a holtponton. Remélhető a függő kérdések rendezése. Berlin, szeptember 1. Befejezettnek tekintik, hogy Mussolini szeptember 20-tól 28-ig Németországban tartózkodik, ahol nagy ünnepélyességgel fogadják a Útban Magyarország katonai egyenjogúsága felé. A Itülpeliiika hipei.
