Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)

1937-08-29 / 195. szám

XX. évfolyam 195. szám. 8 fSISés® 1937. augusztus 29, Vasárnap. Felelős szerkesztő: Hérbőly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. _Teleíonszám 128. wmmmmmmHMmmamaammammammsaBM POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1*90 pengd, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. Nemzeti himnuszunk taglalata. Harminchárom éves volt Köl­csey, amikor egy temetői hangu­latú, februári r.apcn megalkotja a nemzet imáját, az 1823. eszten­dőben. A Himnusz megírásának ihle­tét olvasmányai sugallták. A nyomolt téli napok és hosszú esték során a magyar történelem lapjain izzott a költő lelke, aki egészen társtalan volt és vissza­vonult ; hónapokon át eem hagy­ta el háza udvarát. Bacsányi János köitői episzto­lát irt évekkel előbb Virág Bene­dekhez, miután ennek lendületes történelmi munkáját olvasta a nemzet hősi múltjának szenvedé­seiről. Bacsányi verses levele pe­dig meglepően sok olyan képet és eszmét foglal magában, ame­lyek a Himnuszban magasabb alakítással lépnek ismét elénk. A részletez elemzést és bizonyítást mellőzve, bizton hihetjük, hogy történelmi és irodaimi stúdiumai között ép e két zalai Írónak gé­niusza is ott lebegett Kölcsey kö­rül, amikor Íróasztalára hajolt, hogy elsőül elzengje a magyarság imáját az Istenséghez. Maga a himnikus tartalom a költeménynek első és utolsó vers szakát alkotja s páratlan szép keretül szolgál, mig a középső és nagyobb rész történelmünk váz­latos áttekintése. De ezekben a szakokban sem szakad meg az imádság jellege, mert a költő eszmefuttatását az Istenhez intézi, aki érdemünk vagy bűneink sze­rint osztotta el a víg esztendőket, valamint a tengernyi kínokat. Önálló, történelmi képpé a tö­rök és a te8ívérháborus idők raj­zának három versszaka alakul ki, amelyek már nem pusztán egy tnegvillaná8sal mutatják meg a kort, hanem részletesebb történel­mi tableaut nyújtanak. £ három önnálló8uló versszakban feledni látszik az imádkozó költő az Is­ten jelenlétét, hogy a végső so­rokban annál fokozottabb és me­legebb hévvel, a „De profundis* zsoltár hangján kiáltsa: Szánd meg, Isten a magyart! Ezernyolcszázhuszonháromban irta Kölcsey a hiúságok hiúságá­ról panaszló sirámát is, a sala­moni énekből Indulva ki. Valószí­nű, hogy Dávid énekkönyve is olvasmányai között volt ezen tél­ben és innét a zsoltározó szín és jelleg, amely Himnuszunkat is kö­rüllengi ; innen az a szigorúan kere8zttilvitt ószövetségi gondolat, hogy a választott nemzet erényeit és vétkeit az Ur hűen kiséri ál­dásaival, vagy 8ujtoló karjával; innen a puszta esdeklés, amely a jövőre ki nem tekintve kizárólag a muH szemléletébe merül, teljes j ellenlé’kép Vörösmarty más jelle­gű himnuszával, amely a jövő idők számára tsdi le a hegyes magalaitás erényeit. A biblia szelleme és ihletése ezzd már nem első, hanem má­sodszori alkalommal termékenyí­tett irodalmunkban. A 16. század reformátor pap­jaira gondoljunk, Batizi Farkas András, Szkárosi Horváth András, Károli Gáspár, Magyari István Írásaira vagy a nyomukban fel­hangzó katolikus elíenvádra. Gon­doljunk a jeremiádok költészetére ugyanezen században s lehetetlen nem látnunk ugyanezen példa­kép éB hatás visszatérését nem- zen himnuszunkban. Ami pedig a gondolatok és képek megjelenítését illeti, ebben egyrészt az ossnantzmus, a bárdi költészet borongó s a távolban Bécs, augusztus 28. Horthy Miklós kormányzó és felesége Ischlbe érkeztek és az Erzsébet gyógyszállóban szálltak meg, ahol ausztriai látogatásuk során Vili, Edward, Károly román király és más előkelőségek is laktak. Schuschnigg kancellár névjegyé­A mohácsi csata 411. évfordu­lója alkalmából vasárnap Mohá­cson nagy ünnepségek lesznek. A néhai Király józsef-féle alapít­ványi mise után a fogadalmi templom előtti téren helyezik el az árkádsorban az egyes törvény­hatóságok emlékoszlopaiban az törvényhatóságok alapítóleveleit. Zala vármegye alispánjának kép viseletében Szeiiánszky Nándor árvaszéki elnök vesz részt az ünnepségen és ő helyezi el Zala vármegye alapítólevelét, amelynek szövege a következő : Mi, Zala vármegye Közönsége és alulírott Alispán Ura adjuk tud fára mindenkinek, akit illet, hogy megemlékezvén azokról az esemé­nyekről, amelyek Mohács mezején 1526. évben augusztus havának 29. napján történtek és nem feled­kezve e! a trianoni békeszerrődés által reánk és nemzetünkre zudult nagy csapásokról, a magyar nem­zet minden szenvedésének és súlyos megpróbáltatásainak kiin­duló pontját képező mohácsi csata emlékére építés alatt álló fogadalmi temp'om és csata em* sejtelmesen elmosódó ssemlélet­mcdját ismerjük fel, igy elsősor­ban a (örök és testvárháboruk ec<e>elésében, ahol Bacsányi egyik­másik képére ismerhetünk. Tud­juk, hogy ép ő volt az, aki a Magyar Muzeum cimü folyóirat­ban elsőül fordította a legnagyobb kelta bárd dalait. Másrészt a je^épes, ünnepi és összefoglaló szavak és stilisztikai módozatok használata jellemzi a stílus*, ami pedig a klasszikus irány sajátja. így Himnuszunkban nincs egyet­len mondat, amely valamely valóság vonásait hűen, rea­lisztikusan jelölné meg; ezzel a ííííussai Kölcsey nagy szerze­ménye, elhagyva minden föidi nehezéket, az Isten és Lélek tisz­ta és szellemi világában repdes az emelkedett ima szárnyain. Dr. Bucsis Gyula. vei ellátva virágcsokrot küldött a kormányzó feleségének. A kor­mányzói pár vasárnap átrándul Salzburgba és megtekinti az ün­nepi játékokat, majd visszatérnek Ischlbe és ott még néhány napot töltenek. lékét megörökítő árkádsor jelen oszlopa fölé vármegyénk címerét ezennel elhelyezzük s melléje je­lenleg ellenséges megszállás alatt álló Varasd, Beíovár, Kőrös tesf- vérváimegyák címereinek elhelye­zését elrendeljük, hogy örök idő­kön át hirdesse az ezeréves Ma­gyarország felbonthatatlan egysé­gét az elszakított vármegyéknek és benne élő minden népünknek, mint Atyánkfiáinak hozzánk és Magyarországhoz való tartozását s legyen örök jele ama megdönt­hetetlen hitünknek, hogy ügy, mint Mohács mezejének súlyos megpróbáltatásai után, most is feltámad Hazánk s a jelenleg rabigában szenvedő testvéreink velünk egyesülnek. Miről jelen levelünket ezennel kibocsátjuk és Zalaegerszegen, vármegyénk székvárosában alá­írva, nagyobb pecsétünkkel ellátva Mohács mezején 1937. évi au­gusztus hó 29-én a mohácsi vész 411. évfordulóján itt elhe­lyezzük. Bődy Zoltán Zala vármegye alispánja. Az éhség hadserege. Két éve nem volt már aratás Francia-Marokkoban, férfiak, asz- szonvok és gyermekek százezreit az éhhalá! fenyegeti. Páriából ér­kező hírek szerint az 1932 ben nagynehezen helyreállított beke ismét veszélyben van. Az Atlasz; hegységet kétségbeesett éhező embertömegek lepték el, amelyek észak felé haladnak. Fegyveres erővel támadják meg azokat a benszülötteket is, akiknek terü­letén volt aratás s eközben leír­hatatlan tragédiák játszódnak le napról-napra a hőségtől és szá­razságtól elpusztitott vidéken. Marakes környékén már jelent­keztek az éhségtifusz első jelei, az Atlasz hegységhez vezető uta­kat haldoklók és halottak foglal­ják el. Most tért vissza ellenőrző útjáról, amelyet az éhségtől el­pusztitott vidéken tett még Jero­me Steeg, Francia-Marokko volt főkorinányzója. Szerinte körül­belül 600 ezer embert fenyeget járvány, elsősorban a tuaregek törzsét. A tuaregek a berberekhez tartóió nomád törzs, amelynek férfiai lithamot, a karakterisztikus fehérkendőí viselik arcuk alsó felén. Ezárt nevezik a tuaregeket arab nyelven „kel Tagilmusnak“, a fátyol népének. A francia kor­mány körülbelül 100 millió fran­kot bocsátott Francia-Marokko rendelkezésére, hogy a szárazság­tól és az aratás elmaradásától súlyosan érintett benszülött tör­zsek megmeneküljenek az éhha­láltól. Ennek ellenére Dél-Ma- rokkoban a katasztrófa feitartóz- hataílan. Az eddig éhhalálfa! el­pusztullak számat több, mint 20 ezerre becsülik, ezek között igen sok az asszony és a gyermek, akik gyöngék voltak és nem csatlakozhattak az északra vo­nuló karavánokhoz. Ezek aztán ott maradtak az elpusztitott, aszálysujtotta falukban és senki sem törődött velük. Most orvosi bizottság utazott a kormány meg­bízásából a katasztrófától sújtott vidékekre, hogy megakadályozza az elgyöngült és kétségbeesett fertőzött emberek továbbhaladását, akik aztán behurcolnák az észak- marokkoi tuaregek közé is a tí­fuszt. Ezenkívül a betegségektől nem sújtott vidékek törzsei is kétségbeesetten védekeznek az éhségnek ezen hadserege eilen, amely létükben veszélyezteti őket. Máris többször vezetett a harc véres összecsapásokhoz, mert a taugerek nem tudnak mást csinálni, minthogy a bőségben levő országrészek felé vonulnak. A francia kormány most nyilvá­nos gyűjtést is rendelt el, hogy a fenyegetett embertömegeknek lehetőség szerint hamarosan se­gítséget nyújtson. Miután ebben az évben közepes termést várnak, A kormányzói pár ausztriai útja. Zala vármegye alapítólevele a mohácsi emlékmttben.

Next

/
Thumbnails
Contents