Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)

1937-07-04 / 148. szám

2. Zalamegyei Újság 1937. július 4 Tapolca vidékének egyik leg­jellegzetesebb és közismert egyé­nisége Rimanóczy Endre gyula- keszi plébános, pápai kamarás életének 69. évében július 2 án Tapolcán elhunyt. Évek óta cu* korbajban szenvedett. Rövid idő­vel ezelőtt lábujján seb támadt, ami nem gyógyult be. A tapolcai kórházban először leoperálták az ujját, majd a lábát, azért, hogy megmentsék. Nem sikerült. A baj tovább terjedt s kioltotta életét. Egész fiatalon nyerte el a gyu- lakeszi plébániát, ahol 34 évig működött. Kedves modorával ha­mar megnyerte paptársai bizalmát és szeretetét, majd általános nép­szerűségre tett szert valláskülönb­ség nélkül. Szókimondó magyar pap volt, némelyek ezért félreér­tették, de sokan ismerték meleg szivéről. Egyháza is elismerte ki­váló tulajdonságait, mert felsőbb- sége 1918 ban a tapolcai esperesi kerület esperesévé nevezte ki, majd 1926 ban a pápai kamarási címet is megkapta. ! 930-ban egészségi állapota miatt lemondott az esperesi tisztségről. Népszerű­sége mellett szól az a körülmény is, hogy Zala vármegye törvény- hatósági bizottságának választott tagja volt. Temetése a tapolcai temetőkápolnából vasárnap dél­után 4 órakor lesz. Az e’hunyt Nagybajomban (So­mogy megyében) 1868-ban szü­letett. Veszprémben 1892 ben szentelték áldozópappá. Káplán­sági idejét Káptalanfán, Öregla­kon, Csatáron, majd Gyulakeszi ben és végül Kisgördőn töltötte el, ahonét a herceg Esterházy ura­dalom kegyurasága alatt álló Gyulakeszi plébániára hívták meg 1903-ban. Az utóbbi években be­tegsége elkedvetlenítette és a köz­élettől visszavonult. Ebben az évben készült nyugalomba, de a kérlelhetetlen halál szenvedését örök nyugalomra váltotta. • ------«fr*** * A földművelésügyi panama Budapest, jul. 3. A földmüve- ésügyi minisztériumban történt 1 50 ezer pengős sikkasztás ügyé­ben a vizsgálóbizottság befejezte az előzetes vizsgálatot és jelen­tést lett a fegyelmi vizsgálat ve­zetésével megbízóit Balázs osz­tályfőnöknek. A jelentés alapján elrendelték a fegyelmit Torday László és Czvelkovics miniszteri tanácsos ellen, de az eljárás le olytaíását felfüggesztették a bűn ügyi ítélet meghozataláig. Tizen­hét számvevőségi tisztviselő ügyé­ben is folyt a vizsgálat. Ezek közül 11 tisztviselő szerepét tisz­tázták, habnak az ügyében még folytatják a vizsgálatot. Torday védője yédence elmeállapotának megvizsgálását kérte. A főkapitánysághoz bejelentés érkezett, hogy a körözött Surgoth Jenő Budapestről Debrecenbe uta­zott és ott akar jelentkezni a rendőrségen. I Bundák és lélikabátok megőrzését vállaljuk. Schütz Áruház Melyik községek kötelesek egymást tűz esetén támogatni? , A dunántúli vármegyék tűzren­dészed felügyelőinek bevonásával értekezlet volt Veszprémben, s ezen megállapodás jött létre, amelynek érteimében a megyei határszéleken fekvő községek tűz­veszély esetén ép úgy támogatni kötelesek a szomszédos megye­beli határközségeket, mint aho­gyan segítik saját vármegyéjük szomszédos községeit. A megál­lapodás szerint, amely még az alispánok hozzájárulására szorul, a következő határos községek kö telesek lüz esetén egymásnak segélyt nyújtani. Zala és Veszprém vármegyére nézve: Alsóőörs—Almádi; Feiső- örs—Szentkiiályszabdja; Baíaton- füred, Balatonszőllős—Nagyhideg- kut, Kishideghu'; Nemespécjely, Nagypécsely—Magyarbarnag, Né metbarnag, Vöröstó; S'.entjakabfa, Óbudavár—Mencshely; Petend, Vigánt, Pula—Nemesleányfalu, Nagyvázsony; Pula, Taliándörögd — öcs Nyirád, S/őcz —Halimba, Pusztamiske; Káptalanfa, Hány— Devecser; Zalagalsa, Zalaszegvár —Tornapinkóc, Kisberzseny. Zala és Vas vármegyére nézve: Megyer, Zalameggyes, Rigács, Zalaszegvár — Felsőnemeskeresz- íur; Dabronc, Heíyefő, Zaherdöd —Keléd; Zalabér Batyk, Zalavég —Baltavár, Mikosszéptab; Pakod —Nagylilaj; Kispád, Nagypáli — Déneslak; Zalaszentlőrinc—Eger­vár, Vasboldogasszonvfa; Nagy­kutas—Alsótelekes, Feisőtelekes, Andrásfa; Börönd, Hagyáros— Sárfimizdó ; Zalaháshágy—Szőce; Vaspör, Ozmánbük—Hegyhátho- dász, Hegytiátsál; Zaialövő— Felsőjánosfa, Pankasz; Kerkané- metfaiu, Karkapéntekfalu—Szalta; Ramocea, Magyarföld—Kerkás- kápolna; Szentgvörgyvölgy—Ma- gyarszombatfa, Gbdörháza, Ve- lemér. Zala és Somogy vármegyére nézve: Kiskomarom — Csákány; Zalas?en!jakab—Miháld, Nemes- vid; Nagykanizsa—Somogyszent- mikiós, Mónchely. Mozgalom az olcsó kenyér érdekében. Hónapok óta folyik a vita a lisztforgalmi adó körül, melynek eltörlését követeli minden érde­keltség, de a leghatásosabb érv mégis csak az állam kezén van: az államkassza tiltakozik a lisz- forgalmi adó eltörlése ellen, mert ez jelentős összegű bevétel elma­radását jelentené. Ebbe a vitába most Csanád—Arad—Torontál vármegyék törvényhatósági bizott­sága is beleszólt és föliratban kéri a kormányt, törölje el a lisztforgalmi adót. Ez az adónem katasztrófálisan sújtja a sütőipa rosok társadalmát, de nem jelent előnyt senkinek sem, a termelői, vagy fogyasztói osztályok közül. Azt, hogy a fogyasztó közönség számára mit jelent a lisztforgaimi adó, azzal az egy adattal támasztja alá a fölirat, hogy, ha a kormány eltörli a lisztforgalmi adót, akkor a szegény néposztály legfőbb táplálékát: a kenyeret 4—5 fillér­rel lehetne olcsóbbá tenni. Külön­ben is általános érdek volna, hogy a lisztforgalmi adó eltörlé­sével megszüntesse a kormány azt az állapotot,hogy a mezőgaz­dasági termelők és egyéb polgá­rok között különböző lisztárakkal számoljanak. Ezt a föliratot meg­küldték most vármegyénknek is, azzal a kéréssel, hogy hasonló szellemű föliratban kérje az ál­lamtól a lisztforgalmi adó meg­szüntetését. Falumérgezés — lélek- mérgezés. Szép a mi Göcsejünk. Nagyon szép. A göcseji induló is felső fokban beszél szépségeiről. De attól tartok, hogy nemcsak rossz , hire kerekedik, hanem egyenesen elfordulnak tőle, mer! lelkén, mintha csúnya foltok éktelenked­nének és fertőző bacillusokat hordozna. Én csak szépségeit láttam, csak dicsértem, de épen azért, mert szeretem, védelmére kelek akkor, amikor furcsa és veszedelmes tünetek jelentkeznek ebben a göcseji lélekben. Remé­lem, még nem késő, azért kiáltok és hívom Göcsej és általában a magyar lélek barátait ennek a lé­leknek megmentésére, Poros, megizzadt két turista ugrott le biciklijéről és kopogta­tott be hozzám. Egy pillanatra idegenkedve tekintettem rájuk, azt gondolva, valami jóféle portékát akarnafc eläözni a falut is sere- gesen elárasztó ügynökök. De a/tán hamarosan kitűnt, hogy az egyik úr vitéz Kun Iván harsá- nyi plébános, a másik Rusznyák Gyula dr. iró, akik messze He­vesből jöttek, egyenesen azért, hogy lássák Göcsej», amelynek hire oda is eljutott és szépségei­vel akarják színesíteni lelkűket. Előzőén Székesfehérváron voltak, ahol a három napos Prohászka kongresszuson előadást tartottak. Leszálltak az ünnepi dobogóról, felöltötték a turista ruhát és sok sok kilométert karikázva kopog­tattak Göcsej szivén. Alig kez­dünk belemelegedni a beszélge­tésbe, jómagam Göcsej szépsé­geinek és népének dicsérgetésébe, amikor egyszerre megakasztanak és azt mondják : „Valóban szép vidék. Mintha Svájcban járnánk, de ugye ennek a vidéknek a lelke beteg?“ Én valami ép tes­tet, küllemet akartam gyorsan előhozni, amelyben természetes, hogy ép lélek lakik, a közmon­dás szerint, amikor szinte lefor- rázottan elhallgatok. Hát bizony furcsa benyomásokat szereztek ezek a turisták. Az egyik falun vitt keresztül az u;juk és a régi, kedves köszön'és, a dicsértessék,., helyett (lisztességtudó a mi né­pünk) a játszadozó gyermekek hangosan „bátorság* gal köszön­tötték őket. Szinte megdermedve — mesélték a derék turisták — szálltak le a géptől és elkezdtek a gyerekekkel beszélgetni. „Hát tifelétek igy köszöntetek ? Hol tanultátok? És a gyermekek meg­mondják az igazat. Azok még nem ismerik a gyanakvást és forró kásakerülgetést. „Az uraktól tanultuk, akik ki szoktak jönni a faluba. Egy kicsit tanítják az em­bereket, aztán mind „ bemennek a kocsmába (sic). Ők mondták, hogy igy keli köszönteni.“ Arra a kérdésre, hát még mit taníta­nak azok az urak, azt vágja ki egyik göcseji kis magyar: a nagy birtokokat fel kell osztani, aztan Németországgal egyesülni, akkor lesz jó világa a szegény ember­nek.“ A meglepődött és lelkűk­ben felháborodott turisták erre egész röviden kis oktatást adtak a gyermekeknek, akiknek szemé­ben erre mintha a megértés fé­nye szikrázott volna fel, kicsit szégyenkeztek, aztán biztatás nélkül „dicsérlessék“ ke! köszön­tek el búcsuzóra. Ez a nem várt beszélgetés magyar lelkemben mélységes bá­natot keltett. Azt hiszem, máso kát is megdöbbent és elszomorít, akik a hazafiság alatt nem fele­lőtlen, színes és üres, rombo'ó erejű jelszavak öblös hangoztatá­sát értik, hanem az áldozalosság erényét, a hősies lemondani tu­dást, de ruganyos fegyverbeállást is ősi szent hagyományaink vé­delmében, aszerint, hogy mit kö­vetel tőlünk a haza ? ! Hogy a nagybirtokot emleget­ték, meglehetősen hidegen ha­gyott. Nem szándékozom most vitatkozni arról, hogy nemzeti boldogulásunk szempontjából me­lyik tipus előnyösebb, a kicsi, Fényképezőgépekben nagy választék. Fényképek gyors és szakszerű kidolgozása ♦ Bánfai látszerész és fényképész szakflzletében Zalaegerszegy Arany Bárány épület Telefon i 178.

Next

/
Thumbnails
Contents