Zalamegyei Ujság, 1937. július-szeptember (20. évfolyam, 145-221. szám)
1937-08-01 / 172. szám
4. Zalamegyei Újság 1937. augusztus 1, Hírek a nagyvilágból. Gonnig Ivy, huszonnyolc éves londoni nő, négy éven belül harmad- ízben szült ikreket. Az újszülött csecsemők, egy két és fél és egy 3 kg súlyú leánygyermek, anyjukat együtt teljes egészségnek örvendenek. * LethieuÜier Tamás leytoni munkanélküli lakóé álláskereső hirdetésére Londonból kapott érdeklődést. A közölt cimen jelentkezett, hol a vélt munkaadó ezzel fogadta : „Állást nem adhatok önnek, csak arra voltam kivácsi, hogy ejti ki ezt a furcsa nevet,* * Az Egyesült Államok gazdasági életét júniusban négy és fél millió munkanap veszteség érte a sztrájkok következtében. A munkaügyi minisztérium közlése szerint júniusban 575 új sztrájk kezdődött. Junius elsején 300 helyen sztrájkolnak. Junius hó folyamán 530 sztrájk ért véget. * Az angol légügyi minisztérium a légi haderő szabadságon lévő tagjaihoz azt a felhívást intézte, hogy szabadságuk alatt toborozzanak a légi haderő számára. Az általuk toborzott újoncok után, ha a jelentkező tanult ember, öt schilling, ha nem tanult ember, két és fél schilling jutalmat kap nak. * Németországban Hassfur közelében hatalmas méhraj megtámadott egy szekeret, amely az országúton haladt. A méhek valósággal ellepték a kocsiba fogott két lovat és a kocsin utazó öttagú társaságot. A méhraj ostroma alatt a két ló rövidesen kidőlt és kiadta a páráját, a kocsin ülők valamennyien életve szélyes állapotban kerültek kórházba. * Gunner Károly eghami lakós elkészítette a világ legkisebb könyvét, s Mary angol királynénak ajánlotta, akinek hires miniatűr könyvtára van. A wind- sori kastély történetéről szóló száz oldalas könyvecske táblájának felülete háromnyolcad négyzethüvelyk. A szöveget, mint rajzokat, Gunner irta és rajzolta. * Atlantic Cityben országos szeplő- versenyt rendeztek, amelynek első diját, az arany szeplőérmet Mil- bouer Helén nyolc éves brookiyni lányka nyerte meg, akin 1985 8zeplőt számoltak meg. * A tánctanárok newyorki nem zetközi kongresszusán Granl al- elnök besiámolt arról, hogy Amerikában több mint hatmillió ember vesz részt tánctanfolyamokon. A hatmillió közül hárommillió gyermek. Hozzátette, hogy véleménye szerint a táncszenvedély növekedése a mozipropagandának tulajdoniiható. * Ha felmerül a kérdés, hogy melyik Bajorország legszomjasabb városa, mindenki Münchenre gondol. Pedig a müncheniek évente „csak“ 166 liter sört fogyasztanak fejenként, mig Bamberg minden egyes lakósára évi 175’9 liter esik a legújabb kimutatások szerint. A szomjúság tekintetében a harmadik helyen Regensburg városa áll, 164 literes átlaggal. Nürnberg viszont, amelynek teljesítménye mindössze 155’6 lite rés átlag, a negyedik hellyel kénytelen beérni. * Boroszlóban már hetek óla lázas munka folyik, hogy, amikor a Sängerbundesfest megkezdődik, minden készen álljon a dalosok és a látogatók rendelkezésére. — Az ünnepély tetőpontját jelentő ‘ „Deutsche Weihestunde“ (ünnepi óra) több mint félmillió résztve vőjének zavartalan felvonulása érdekében most öt kisegítő hidat is építenek, köztük három pontonodat az Oderán. A birodalmi vasút ez első három nap 78 kü lönvonatot indít a dalosok számára, hat vasutas vonatot és har- mincha’ot a külföldiek részére. Julius 31-én 360 különvonat érkezik Szilézia minden részéből. Tévedni mindig lehet. Irta: Gyutay István. Becézgető hangok szűrődtek ki Timóth Bence gazda istáló- jából: — Te, . . . te . . . ilyen szemek . . . Azután, hogyan tudsz te nézni . . . Egészen megbolon- ditod az embert . . . Aki kívülről hallotta, sok mindent gondolhatott. Pedig dehogy, j csak a Szegfű tehénnel beszél- j getett. Annak sorolta fel minden j jótulajdonságait. Közben simo- j gáttá és rá-ráveregetett. Felesége, a rátarti Trézsi, kívül sepregetett. Holnap vasárnap, legyen rendben az udvar. Amint a második fordulót „kanyarin- totta“ seprűjével, megáll. Hallgatózik. Azután lábujjhegyen az ajtóhoz billeg. Fülel. — Te, ... te . . . No, nézz i rám . . . Haragszol ? ... Hm,... hm . . . Semmi kétség 1 Az ő hitves ura, a Bence beszél. Arca elsápadt. Már régóta gyanakodott, j Hát, most „megfogta“. Szemébe j könny lopakodott, köténye csücs- '• ■■■■■ wmmammm) ** qt-aBowaci—«■ kével törölgette. „Nem, ezt nem érdemelte meg! Ő, aki 4 gyér meket felnevelt, ezt nem érdemelte meg . . . Hallgatózik tovább. B.dri kutya melléje settenkedik, minthacsak osztoznék asz- szonya bánatában, ráveti szemét. De Trézsi rúg rajta egyet. — Eredj! . . . Ki hivott ide . .. Pedig máskor szerette a kutyát. Meg nem ütötte volna semmiért. Most, megrúgta. De csodálhatná-e valaki, amikor lelke tele volt keserűséggel. Bodri maga is csodálkozott, azután visszavonult. Bence pedig tovább becézgetett: — Ilyen nincs még egy . . . Bizony nincsen . . . Te, okos, te, szép, te, . . . te . . . Az asszony tovább nem állhatta. Keze már rajta volt az ajtókilincsen, de közben gondolt egyet és hirtelen megfordult, átvágott az udvaron. A szomszéd kerítésének hasoványán. átszólt: — Szomszéd! Hej, Bütyök szomszéd ! . . . A hangoskodásra Bütyökné kászinálódott elő. A dagasztást hagyta abba. Kovászos kezét csípőjére rakta, úgy viszonzott: — Nó, mi az, . . . Nó, Trézsi ? . . . Török, vagy tatár ? Timóthné száján kibuggyan a sírás. Eddig türtőztette, most már szabadjára ereszti. Persze, mert van, aki szánakozik. Görcsös rángás rázza meg testét. Végre szóhoz jut. — Az uram ! . . . — Az urad ? . . . Meghalt ? — Bárcsak ! . . . — A lába törött? . . . — Inkább! . . . Bütyökné maga is elszontyolodik. Használatba veszi ő is kötényét és mintahogy illik, tö- rölgeti könnyeit. A kíváncsiság azonban böki az oldalát. — Lába se törött ? Hát akkor ? Agyonütött valakit ? — Nem, ... de majd én . . . — Te, . . . az uradat ? . . . Ugyanmár, nó . . . Timóthné hirtelen letörli köny- nyeit, kihúzza magát. — Agyon én, . . . agyonütöm. Azután miért ? . . . Szégyent hozott a családjára? . . . Lopott talán ? — Bizony . . . — Hm, . . . Hm, az baj ! És mit? — Azt nem tudom, de ott az istálóban ilyeneket mond: „Virágom, de szép vagy, ... a szemed ..." Bütyökné egyszerre csupa szem, fül lett. Még a kendőt is meglazította fején, nehogy egy fikarcnyi hang is elkerülje fülét. — Persze, mindig gondoltam. Te is? — Én is ! Hát most mit csinálsz, Trézsi? — Mit tudom én! Tanukat (eresek egyelőre, hogy megcsíptem a gazembert . . . Letagadná másképen ... Ha berúg, úgyis letagadja mindig . . . Eljöhetnél. — Jó! — Meg az urad is . . . — Jó! Alkudozás közben előkerült Bütyök szomszéd is. Neki is elmagyarázták, hogy miről van szó. A szomszéd hümmögött, megcsóválta fejét. — Hijnye, a nemjóját! És még hozzá esküdt! . . . Azután újra megcsóválta fejét és hozzátette : — Menjünk! Átlódult a kerítésen. Felesége követte. Igaz, hogy a szoknyája végigszakadt, a kötényét meg zálogban tartotta vissza a kerítés, a lába is kimarjult, de ezekkel mind nem törődött. Körülnézett. Terebélyes fustélyt emelt fel, hogy azzal vegyen elégtételt az asszonynemet ért sérelemért. Mindhárman lassan, óvatosan lopóztak a tett „színhelye“, az istáló felé. Elől Timóthné mutatta az utat, utána pisszegve a többiek. Hallgatóznak. Timóthné igazat mondott! — Te, . . . te . . . örömöm, boldogságom . . . Timóthné odasúgja a szomszédnak : — Hallották ? A szomszéd rábiccent. Nem szól, nehogy idő előtt elárulja magát. Timóthné alig türtőzteti magát, nyúl is a kilincs után, de a szomszéd leinti: — Még ne! Igen, mert kiváncsi, hogy milyen szépeket mond még Timóth. Fülét egészen az ajtóra szorítja. A többieknek csendet integet. Dehogy eresztene el füle mellett egy hangot is, úgysem volt már miről beszélni. Nagyon csendes a falu. Most lesz egykét hétre való „tere-fere". Majd megvitatják borozás közben Timóth uram ügyét . . . Hátcsak ezért figyelt ennyire. De volt is mit, mert belülről ismét hallatszott : — Nó, mára elég . . . nézz rám nó . . . Te, . . . te . . . Timóthné nem tűrhette tovább. Intett a szomszédnak, hogy nyisson ajtót. A szomszéd szótfogad és berúgja, s mindhárman belépnek. Ott áll előttük Timóth. Kezében kefe és vakaró. Rábámulnak. Timóth vissza. Neki különöskép a fustély tűnik fel szomszédasszonya kezében. Timóthné körülnéz. Tekintete sarokról sarokra surran. — Hová tetted?. Jeney Mihály és sógornője Pintér Róza a maguk és a rokonság nevében mélységes fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatják, hogy a forrón szeretett feleség, testvér és a legjobb rokon Jeney IVIihályné szül. Pintér1 Mária folyó évi július hó 30-án délután 2 órakor életének 67-ik, boldog házasságának 43-ik évében, a haldoklók szentségével megerősítve, rövid szenvedés után elhunyt. Drága halottunkat folyó év augusztus hó 1-én, vasárnap délután 4 órakor a róm. kát. egyház szertartása szerint az Ujtemető gyászházából helyezzük örök nyugalomra. Az engesztelő szentmiseáldozat a megboldogult lelkiüdvéért folyó év augusztus hó 2 án reggel l/z 8 órakor fog a róm. kát. plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. Zalaegerszeg, 1937. július hó 31. Drága emléked, amig élünk, köztünk él! Minden külön értesítés helyett.
