Zalamegyei Ujság, 1937. január-március (20. évfolyam, 1-71. szám)

1937-03-21 / 65. szám

1937« március 21. Vasárnap XX. évfolyam 65. szám. i nwMMiiíMiíTríinm ^siflaa—■ űri 8 fillér Felelős szerkesztőrHerboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. —- .. . Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban Előfizetési árak; egy hónapra 1'50 pengő, negyed» évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint. A téli időjárás nem kedvezett a vetéseknek. A tavaszi áradások következtében a viz alatt poshadó tízezer holdak nyújtanak szinte kétségbeejtő látványt. A kiadott gazdasági jelentések majdnem egyöntetűen arról számolnak be, hogy az ^aggodalom szánt mély barázdákat az emberek homlokán. Mi lesz velünk? Milyen ke­nyérre számíthatunk? Vagy, soha­sem szakad vége a folytonos szűk esztendőknek? Kínunk egyre a legmélyebbről vonaglik fel. A lerongyolódásunk már nagyobb nem lehet. Alig lehet már elvi­selni a keserű gondokban kin- zottan elnyűtt arcokat. És még­sem szabad a halálsikolynak be­következnie. Az agyon szántott homlokokon mintha mégis átsu­hanna valami halvány remény­sugár. Azért mégis csak lesz ke­nyerünk ! Ha vékonyabb is, ha feketébb is! Ha mindjárt sava­nyúbb is! Hiszen még a tavasz elején vagyunk: Még pótolhatjuk a hiányokat! Érlelhet még kenye­ret munkás verítékünk ! Igen, mi bizunk abban, hogy az isteni Gondviselés kipótolja a sok hiányt és áldásával melléje szegődik a kenyérért viaskodó emberi, meg-megtorpanó akarat­nak. Lelki szemeim elé azonban egy másik, a legnagyobb megdöbbe­nést kiváltó kép is tárul. E pilla­napban nem a kenyérgondok ke­serűsége szorongat. A jövendő magyar élet sarjadó vetésén szánt végig aggodalmas­kodó tekintetem. Benső zokogás ráz meg. Mi lesz velünk!? Mi lesz a magyar jövővel, amelyet szeretnénk nyugodtnak, boldognak látni. Dédelgetett álmunk, hogy békésen loboghasson minden ma­gyar tűzhely. Hogy minden csa­ládban vidám gyermekkacaj nap­sugározza be a családtagokat. A gondok felhőjén mindenkor csó­koljon keresztül az egyetértés napsugara. Nem kergetünk déli­bábot, hanem a félárbócon busúló magyar zászló felszökik a zászló oromra és levetheti könnyekkel áztatott gyászruháját Hunnia. Megrabolt édes Hazánk újból birtokába veheti az elrabolt vé­geket és békésen élhet a hon­szerző ősök birtokában magyar életet. Ez a jövő magyar termése. Ezt a termést várjuk szivszorongva. A sok-sok szükesztendőnek el kell takarodni, hogy végre helyet adjon a várva-várt bő esztendő­nek, a többé meg nem rabolható magyar életnek. Ezért figyelem a sarjadó vetést. Mint a jó gazda, aki minden nap figyeli és észreveszi még a fűszál növekedését is. De, mig odakint a vetések a jövő évi kenyerünk miatt keltenek bennünk aggodalmat, a magyar jövő vetésének sarjadása a lélek kínjait fokozza fel. A magyar jövő vetése a ma­gyar ifjúság, és nyugodtan jelent­hetjük ki, hogy a falusi ifjúság e tekintetben ugyancsak számot­tevő tényező. A magyar jövő szempontjából alig felmérhető fontosságú a fa­lusi ifjúság nevelése a vallás- erkölcsi és nemzeti irányban. A falusi ifjúsággal, mint általában a faluval, édes keveset törődtek a múltban, sőt az érdekükben kifejlett munkálkodás ma is szinte a semmivel egyenlő. A falu csak választások idején érdekelte a parlamentbe áhítozó honatya-je­lölteket. Az ifjúság nem számított. Vizet nem zavart. Minden iránt közönyösségben nőtt fel. Amikor pedig elfoglalta apáik helyét, mint azokat, lehetett ide-oda to- log tni, amint épen szükség volt rájuk. Azonban az idő kereke nagyot fordult. Öntudat ébred a falun. Ma már nem lehel csak úgy vezényelgetni a falusiakat a választások idején. Nem könnyen horogra akadó ha­lacska a falu. Hála Istennek. És mégis aggo­dalmaskodni kell. A sok külső és belső csapás, amely a falura a keserűség bélyegét nyomja rá, al­kalmat ad a szélsőséges és csú­nyán önös, sőt vallási és nemzeti szempontból egyaránt veszedel­mes propagandának, amely ma elönti a faint. Ennek a propagan­dának, amelynek az igazán nem­zeti nagy céljaink mit sem jelen­tenek, építve a szunnyadó szen­vedélyekre, az általános nyomo­rúság okozta elkeseredésre, fele­lőtlen és nagy hangú Ígéretei miatt határozottan helyzeti előnye van. Szemben azokkal a törekvé­sekkel, amelyek józanul és lelki- ismeretesen a falun keresztül a nemzeti szebb jövő előmozdítását célozzák. Lelkiismeretes faluve vezetők aggodalommal szemlélik ezeket a jelenségeket. A komoly aggodalmakat még sötétebbre festi a falusi ifjúság viselkedése. Elsodródtak ifjainkhoz is a mai szellemi áramlatok. A nyomorúságot nem csak látják, hanem maguk talán jobban érzik, mint az öregek. Mindenütt, náluk is megnőttek az igények. Testiekben, szellemiek­ben egyaránt. Segíteni akarnak magukon, hiszen azt látják, hogy az öregek a maguk bajain sem tudnak segíteni. Látják a sok megtévesztést és kihasználást, amiben a falunak oly sok időn keresztül része volt. Ebből nem kér az ifjúság. Sor­sán változtatni akar. Kapva kap az új eszmék után és az Ígérete­ken fellelkesül. És hamar meg­tagad mindent, a legnagyobb értékeinket is. Hogy útja nem ve­zet boldogulásra, nem látja, sőt ellenséget is lát abban, aki igaz­ság szerint és szeretettel akar ‘segíteni rajta. Rettenetes. Férgek járják alat- tomban a jövő magyar vetését, pusztítják gyökérzetét. Felül ár és iszap posványositja. Munkára fel magyar jövő mun­kásai. Amig nem késő. Még ta­vasz van. A vetésben található hibákat javítsuk. A helyes útról elkanya­rodó falusi ifjúságot a legnagyobb odaadással mentsük meg a nem­zeti gondolatnak, a tiszta erkölcs­nek és ezzel a várva-várt magyar jövőnek. Az alföldi nemzet mentő munka lebegjen szemeink előtt és lelke­sítsen. P. Kerkai munkáját ültessük el falvainkban, hogy ne a pusztulá­son reménytelenül keseregve, ha­nem az apostoli munkába izzadva bizalommal várhassuk a sarjadó vetés érését, a szebb magyar jövő megvalósulását. F. ... s. A város többféle tervet terjeszt a pénzügyminisz­ter elé a pénzügyi palota elhelyezésére. lalaegerszeg közgyűlése. Zalaegerszeg város képviselő­testülete pénteken délután mint egy 25 tag jelenlétében rendkí­vüli közgyűlést tartott. Vi éz Ta- másy István dr. polgármester a gyűlés megnyitása után meleg szavakkal emlékezett meg Pehm József apátplébános prelátusi ki­tüntetéséről. Indítványára a köz­gyűlés elhatározta, hogy örömé­nek és nagyrabecsülésének jegyző­könyvben ad kifejezést. Majd a polgármester elparen- tálía a zalaegerszegi születésű Gaál Sándor dr. szombathelyi apátplébánost. A képviselőtestü­let részvétét fejezi ki a szombat- helyi egyházközségnek. Napirend előtt Bencze Imre dr. a zeneiskola igazgatójának panaszát tolmá­csolta a város állal kölcsönadott zongora ügyében, s indítványt tett az elintézésre. A polgármes­ter válaszában közölte, hogy az ügyet a legközelebbi gyűlésre tűzi ki, mivel rendkívüli közgyű­lésen az indítvány nem tárgyal­ható. A pénzügyi palota kérdése került ezután megvita­tásra. Vitéz Tamásy István dr. polgármester hangoztatta, hogy nagyhorderejű, a város életére igen fontos kérdésről van szó. Kérte azért, hogy a képviselőtes­tületi tagok teljes komolysággal és tárgyilagossággal vitassák meg az ügyet. Füiöp László dr. városi taná­csos ismertette az ügyet. Előadta, hogy a pénzügyi kormányzat haj­landó a város részére 460 ezer pengő építési kölcsönt szerezni az OTI tól vagy a MABI-tól, de a kölcsön törlesztését éa kamatát az állam viselné és annak vissza* 1 fizetése után az épület a kincstár tulajdonába menne át. A megol­dás lényege, hogy az építésnél a városnak semmi anyagi áldozatot nem kell hoznia. Mive azonban a régebben megvásárolt telket a pénzügyi kormányzat nam találja alkalmasnak, a városnak lenne kötelessége telekről gondoskodni. A telekre fedezet lenne a régi te­lek 12—15 ezer pengős értéke, s egy felveendő 30 ezer pengős kölcsön. A közgyűlés feladata most csak az alapelvek megállapítása és ál­lásfoglalása az elhelyezés kérdé­sében, Ezekre vonatkozóan a pol­gármester és a pénzügyi bizott­ság a következőket javasolják: Az építés terveit és a költség­vetést a pénzügyminisztérium adja, gondoskodik a munkábaadásról, az ellenőrzésről és elszámolásról, tehát a várost semmiféle joghát­rány nem érheti. A város meg­felelő telekről gondoskodik és gondoskodik az építési kölcsön­ről, de annak visszafizetése tel­jesen a kincstár feladata. Ej alap- elvek mellett kimondja a közgyű­lés, hogy a pénzügyi hivatalok jelenlegi elhelyezését a pénzügyi hatóságok megállapítása szerint nem tartja megfelelőnek. Ezért hajlandó 490 ezer pengő kölcsönt felvenni az építésre és telekvé- teire. Kéri a város a pénzügy- minisztert, hogy a munkánál hely­beli iparosokat és munkásokat alkalmazzon, s a válialaibaadás is lehetőleg 2 vármegye területé­ről történjék. A palota elhelyezésére a város a következő helyeket ajánlja: a már megvásárolt Petőfi-utcai tel­ket kibővítve vagy a 20.500 pen­gős Décsi féle, vagy a 35 ezer pengős Tomka-fé!e telekkel. A € Rosszak a vetések.

Next

/
Thumbnails
Contents