Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-04-12 / 85. szám
1936. április 12. Zalamegyei Újság 5, Az elfelejtett nóta. Irta: Darnay Kálmán A füredi Anna-bálok hírét 1831- \ ben, — amikor Kisfaludy Sándor „Nemzeti Éneke“ a karcsú oszlopos kőházat Thalia első templomává avatta, — kapta először szárnyra a Várvölgy szele. De a verdigály-szoknyákban pám- pilláskodó nemzetes kisasszonyok álmodozásaiba akkor vert csak igazán tanyát, amikor Farkas Miska nyirettyűje alatt először sirt fel örökbecsű hallgató-nótája : „Csipkés a szőlő levele . . . A levendulaillatos Biedermeierkor dunántúli koronázatlan zeneszerző cigánykirálya Farkas Miska volt. A tiszavidéki Kossuth-pri- más Boka Sámuel és a pozsonyi Bihari Jancsi méltó utóda, akinek „Sarkantyus verbunkosáét akkor járták a jurátusok a Vörös ökörben, amikor a kalapos király a magyar érzést elfojtó rendeletéivel ráfeküdt édes hazánkra. Nem is kívánkoztak addig a kúriák nemes kisasszonyai főkötő alá, mig legalább egyszer az „Ida-csárdás“-tói kihevült arcukat meg nem csillogtathatták a Balaton tükrében. Ifjúkorom egyik kedves emléke Farkas Miskával vdó barátkozá- som. Régen volt, vagy negyvenöt esztendővel ezelőtt, hazavergődve grác—berlini diákoskodásomból, valahogy nagyon rámkívánkozott az akkor felkapott kéziratgyüjtés. Az időben fedeztem fel Berlin külvárosi ódondászánál V. Ferdi- nándnakama történeti becsű, 1846- ban Majláthhoz intézett levelét, amelyben eltiltja a Petőfi által később híressé tett „Pilvax“-ká- véház „Táblabiró“-mozgalmait. A nyarat győri nagybátyámnál töltöttem. Már itthon megfogamzott azon gondolatom, hogy kéziraiot szerzek Farkas Miskától, kiről édesanyám gyermekkoromban oly sokat mesélgetett a Ramasetter által rendezett iskolabálok s Vince- napi táncos névesték kapcsán. Elgondoltam, hogy a megöregedett prímás harcban áll a betűvetéssel. így már otthon elkészítettem hires ábrándjának, „Képeddel alszom el, képeddel ébredek“ hangjegyét. Sőt tintát, tollat is vittem magammal kirándulásomra. Nagybátyámtól tudtam meg, hogy bizony nagyon lecsúszott az Európát átjárt cigányprímás. Kint lakik valahol a külvárosi Cigánysoron, rajkó unokáitól körülhemzsegve. Nem is bizakodott, hogy kezébe tudom nyomni a kalamust. Nem annyira a rábeszélőképességemben bizakodtam, mint inkább a Cuba-sziva- rokkal megtömött tárcámban, hogy a szivarok ropogtatásától megsercegteti tollát. Ebben nem is csalatkoztam ! De annál nagyobb volt meglepetésem, amikor a képzeletemben kirajzolódott daliás gavallér prímás helyett meggörnyedt cigánnyá vedlett őszfejü more-t találtam nagy pi- pázgatás között asztalára könyökölve. Az ismerkedést nem is a zsebemből előrakott irószerszám- mal, hanem a Cuba-szivarokkal kezdtem. A szivarok látásától — a koránál tiz évvel idősebbet mutató — prímásnak felragyogott jfekete szemebogara. Annak csillogása varázsolta elém a régi hires asszonybolonditó Farkas Miskát. Szinte átszellemült, amikor — kapadohánnyal töltött pipáját sarokba téve — szivarra gyújtott. Mint maga mondta recsegő szóval: „Úrrá teszem magamat, mint hajdan, amikor a walesi herceg fülébe húztam nótáimat“. Megindult belőle a me- sélgető szó. Mint kényeztették egykor az angol lordok. Velük koccintgatott, ha kedvükre muzsikát, De ugyancsak elakadt az öregben a szó, ahogy kirukkoltam kérésemmel. — Ne kívánja ezt tőlem, fiatal úr. Azóta se volt kalamus a kezemben, mióta fe'eségem móringlevelét „alákanyarintottam“. Inkább fülébe húzom nótáimat, úgy, mint régen az Anna-bálon, a hires körmagyartáncos Tallián Kacskovics nemzetes úrnak. Remegő kézzel felfogott hegedűjének síró szavát nem felejtem el soha. Éppoly kedves emlékem ma is a szarkaláb betűkkel a hangjegy alá felrótt névaláírása, A gavallér cigányprímást még a régi füredi Anna-bálokról meleg barátság fűzte Csák Antal uramhoz, gróf Festetics szántói tisztjéhez. 1860. január 16-án e levelet irányította a gazdatiszthez Farkas Miska: Kedves Tóni bátyám ! Folyó hó 19-én Nemes Vidon hangversenyezek, 22 ikére pedig Ramasetter, Vince-napra Sümegre invitált. A közbeeső 20-át szívesen tölteném Keszthelyen, egy táncvigalommal egybekötött hangversenyt adandó, ha az erkölcsi sikerről biztosítanál. Szives válaszodat kéri igaz szeretettel tisztelő barátod Farkas Miska. Csák uram táblabirómagyaros- sággal irt válasza nem is késett: Kedves Miskám ! Bátran jöhetsz; nemcsak erkölcsi, hanem anyagi sikerről is biztosit igaz barátod Tóni. U. i. Hiszen jól tudod, hogy manapság sírva vigad a magyar! Hamar elterjedt a hire a keszthelyi táncos hangversenynek. A keszthelykörnyéki nemzetes kisasszonyok lovas-stafétákon hívták meg táncos gavallérjaikat. Korcs- máros Muki Huszonyaihegyről akkor csörtetett végig csengős négyesén Sümeg főutcáján, amikor az özvegysoron élő Rumy Lászlóné nagyasszony farsangi ebédre hívogatta Sümeg táblabi- ráit, táncosait. Meg is állította nyomban Muki négyesét. Őt is illette a hivó szó a másnapi ebédre. A zenekedvelő Rumyné nagyasszony vérbeli művésze volt a fortepiano-nak. A sárga billentyűkön végigsikló finomvágásu ujjai alatt megédesült a dal, megbillent a viganó, vigan pengett a sarkantyú, ha a táncoló pároknak „incselkedőt“, csalogatót játszott. A csúszós tekintetű nagyasz- szony, kesztyűs kezét kézcsókra. nyújtva, búcsúzkodott az úri gavallértól : — Aztán tanuljon ám valami jó nótát Farkas Miskától, hogy fortepianón eljátszhassam. — Hozok én akár ötöt is! Egész utón azt dudorászom hazafelé. Mert hát nagy ricsajos legény volt Korcsmáros Muki, aki kon- venciós cigánybandát tartott. Épen úgy kiméretve a gabonajárandóságot Matus prímásnak, Vadas bőgősnek, mint a béresgazdájának. A keszthelyi táncos hangverseny éjjelébe beleripakodott a Várvölgy szele. Szárnyára kapta a két nap óta hulló tenyérnyi hófoszlányokat. Farkas Miska is majdnem ott rekedt bandájával. A szántói magaslatnál úgy lapá- toltatta ki őket Csák Antal uram, akinek vendéglátó házánál tovább folyt a mulatozás, mig a nagy iskolaalapító, Ramasetter Vince csengős szánjai névestéjére Sümegre nem szállították. Rumyné nagyasszony akkor került Sümegre, amikor a hollócímeres Mátyás-billikommal együtt elcsúszott kezükről a hatvanezer holdas, Vas és Zalát szegélyező úri birtok. Azért az özvegy menyecskének még mindig tellett a dinom-dánomra. Közmondássá lett, hogy táncos ebédjein a vizslakutyák is fagylaltot esznek. Sümeg nyári vendéglőjének tőszomszédságában nyújtózkodott a Rumy-kuria. Kertjének levendulaillata belerezgett a korcsma- félszer ivóvendégeinek meszelyes poharaiba. Áthallatszott fülükbe még a ritkán szünetelő fortepiano dalos szava is. Nagy volt a készülődés Rumyné nagyasszonynál a farsangi táncos ebédhez. Ugyancsak görnyedezett Péter kocsis háta, amig a nagy ebédlő ablakfülkéit telerakta olean- derbokrokkal s az üvegházban virító húsoslevelü kaméliákkal. Déli harangszó tájban egymásután csilingeltek be a nagyasz- szony udvarába a szánkók. Gyö- mörey Gáspár uram a visszaülé- sen hozta Máli és Adél csitri leányait. Bogyay Tóni szépséges asszonyával, Mihálovics Idával érkezett Nyirlakról a kertek alatt gyalog sétált be Tarányi Oszter- huber Mihály sógorával, Deák Ferenccel. Barcza Rózát a lantpengető Magyar Ferkó kísérte. A gavallér Kisfaludy Móric — Görgey szárnysegéde — karöltve lépett be serdülő Mariska leányával. Cseh Laci nővére, Viki, a Farkas-leányokkal együtt a nagyasszonynak segédkezve, a ház gondjait intézték. Épen tálaltak, amikor agyonHúsvéti csokoládé és cukorkákból legnagyobb választék a cukrászdában van. Saját készitmóDy! Olcsó árak! fázva, mámorosán, a négyesén becsörditő huszonyai Korcsmáros Muki — a nagyasszonyhoz fordulva — azzal kezdte mondóká- ját: — Hoztam ám egy olyan Farkas Miska-nótát, amelyik megri- kat minden szerelmes szivü leányt. A keszthelyi hangversenyen mutatta be először örökbecsű ábrándját : „Képeddel alszom el, képeddel ébredek“. A leánytopánkákat megrezegtető „Ida“-csárdásával együtt. A házigazdájának ajánlott Csikós-csárdásával majd Vince estéjén pörögteti meg a verdigály- szoknyákat. Korcsmáros Muki vidám koc- cintgatása csak folytatása volt keszthelyi ricsajozásának. Fenekére is nézett egy-két-tizenháromszor a kadarkás pohárnak, mire a nagyasszonnyal a fortepiano mellé került. Az ebéd alatt a szomszédságában ülő szőkefejü Rosty Júliának dudorászta a fülébe Farkas Miska ábrándját, amelyre — a nagyasszonnyal egyetemben — kiváncsi volt az egész társaság. Hogy történt, — hogyan se, de mint a tavaszi sugárveréstől a bábjából Jdkelt pillangó, a kadarkától úgy kiröppent Muki agyából az „Ábránd“ dallama, szövegével együtt. Torkát köszörülve, nagy hanggal gyújtott rá, de mint a kátyúba jutott szekér, megrekedt az első szónál. Muki zavarát nagy hahotázva fogadta a társaság, amelybe beleperdült Deák Ferenc tréfálkozó szava is: — Látod Muki öcsém, miért nem kötöttél gombot a zsebkendődre, nem felejtetted volna el Farkas Miska nótáját. Azért Rumyné nagyasszony mégis megtanulta a női sziveket megdobogtató „Ábrándot“. Ramasetter másnapi Vince-estéjén, amikor a széttépett vereshasú százasbankó egyik felét a Csikós csárdás újrázása közben ragasztotta Korcsmáros Muki a primás homlokára. A másik felét akkor kapta meg Farkas Miska, amikor szün- óra alatt Rumyné nagyasszony fülébe húzta : „Képeddel alszom el, képeddel ébredek“. a lakásban terjeng, rögtön minden barátságosabbá és elviselhetőbbé válik. Milyen csodálatos ez. Mindenkinek vannak gondjai, de a jó FRANCK kávépótlékkal Ízesített ISNEIPP maiórakávé fogyasztását még az is megengedheti magának, akinek a pénzkérdés nagy gondot okoz.
