Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-04-12 / 85. szám
6. Zalamegyei Újság 1936. április 12. Zalaegerszeg, mint megyeszékhely. Irta: Fára József dr. A vármegye a maga értékes szervezetével nem egyszerre született meg, hanem a történelem folyamán alakult ki közjogunk egyik hatalmas tényezőjévé. — így egyes intézményei sem egyszerre alakultak ki, hanem csak fokozatosan fejlődtek ezétr a vármegyei székhelyt is a mai alakjában csak igen késői századok után találjuk meg. Ez természetes is. A vármegye, amikor királyi vármegyéből nemesi vármegyévé, önkormányzati egységgé kezd átalakulni, kezdetben kis hatáskörrel rendelkezett. Ön- kormányzati tevékenysége nem annyira a közigazgatásban, mint inkább a bíráskodásban nyilvánul meg és ehez képest a vármegye nemessége illetőleg közönsége is — (mert az első századokban nem csak a nemesség, hanem mások is részt vettek a vármegye életében) — önkormányzati jogait jobbára a bíráskodás terén gyakorolja. A mohácsi vészt megelőző századokban a vármegye élete tehát jobbára egyrészt a bíráskodás céljaira egybehívott gyűlésekben, másrészt pedig a több helyen tartott itélőszékekben nyilvánul meg. — A nádor által évente, vagy még ritkábban egybehívott megyegyűléseken részt kellett vennie mindenkinek, aki a vármegye közönségéhez tartozott az alispánokkal, szolgabirákkal és a helyszínén választott esküitekkel együtt. A gyűlések tárgya a közt érintő ügyek : — elsősorban orvok, rablók, gonosztevők kiirtása, birtokjogok megállapítása, vám- és útügyek, rendi állapotok tisztázása stb, Ezeket a nádori- vagy másként nagygyűléseket (generalis congregatio) vármegyénkben is a nádor által kijelölt különböző helyeken, mégis nagy részt a Zalacsány közelében levő Mánhida (ma puszta), avagy a Kehida melletti térségen vagy más helyen tartották, tehát állandó helyük nem volt. A megye közönségének kisebb peres ügyeiben nem a nagygyűléseken, hanem a megyei itélőszékeken (sedes judiciaria) Ítélkeztek a megye közönsége által választott szolgabirák s illetve az azok mellé rendelt esküdtek az ispánok (főispánok) vagy helyetteseik, az al-ispánok elnöklésével. Ezeket az ítélőszékeket, a nádor által egybehívott nagygyűlésekkel ellentétben gyakrabban, hetenkint- kéthetenkint tartották és mindig ugyanazon a helyen, az erre a célra kijelölt „szék“-helyen. Az itélőszékek tartásának ily gyakori volta tette szükségessé azt, hogy a vármegyét felosszák részekre, járásokra (processus, districtus) és egy ilyen járásban kijelölnek egy helységet, ahol a felek az ítélőszékeken megjelenjenek. Ezek a helységek voltak a járási „szék“-helyek. Zala vármegyében nagy kiterjedésénél fogva meg épen szükséges volt a járásokra való beosztás. Zala vármegye kezdetben két nagy részre volt felosztva : a Zalán inneni és a Zalán túli, vagyis a Zalától nyugotra-, illetve keletre fekvő részekre. Az előbbi rész Kapornakon, az utóbbi pedig Tapolcán tartotta „itélőszékei“-t. A peres ügyek és a perközbeni eljárások szaporodása később maga után vonta azt, hogy gyakrabban és több helyen tartsanak itélőszékeket. Ezért az említett két helyen kívül idővel, Rednek (Rendek, Csabrendek) és Szántó is Ítélkezési székhelyek lesznek. Ezek a járási székhelyek állandóak voltak, amiként azt több törvényes intézkedés, meg az oklevelek is igazolják. A mohácsi vészt, illetőleg a török hódoltságot megelőző időszakban tehát alig szólhatunk vármegyei székhelyről. Sőt később, a török hódoltság idejéből sem találunk e tekintetben törvényen .alapuló intézkedést. Kétségtelen azonban, hogy már a XV., XVI. sz.-ban több vármegyében egyes járási székhelyek vezető szerepre tesznek szert és mintegy megyei székhely szerepét töltik be. A török hódoltság alatt, amikor a vármegyei élet arányaiban mindig nagyobb méreteket ölt, amikor az ön- kormányzat mindjobban bővül, a vármegyék feladatai növekednek, mindig nagyobb hatáskört nyernek az állami tevékenység terén. Ezért a XV. sz.-ban megszűnt nádori nagygyűlések lassan átalakulnak megyei nagygyűlésekké, ahol már nemcsak a bíráskodáson van a hangsúly, hanem a közigazgatáson, az állami tevékenységben való részvételen is. Ehez képest a nagygyűlések is — az előző korszakhoz arányitottan, — gyakoriabbak lesznek; most már nem két, három, vagy több évenkint tartanak egy nagygyűlést, hanem évenkint 4—5, sőt ennél is többet tartanak, amint azt a szükség magával hozza. Ebben a körülményben találja magyarázatát az, hogy igen sok vármegyében a vezető, nagyobb városok, járási székhelyek mindjobban magukhoz vonzzák a megyei életet és minthogy a gyakori gyűlések az állandóbb gyülekezési helyet feltételezik, lassankint átalakulnak megyei székhelyekké. A török hódoltság idején gyakran találkozunk ezzel a jelenséggel, amely azonban még mindig nem alapszik törvén}^es intézkedésen. Az első törvényes intézkedés, amely a vármegyei székhellyel kapcsolatos III. Károly idején alkotott 1723: 73. te. az, amely a megyei székház- építésekre vonatkozőlag tartalmaz rendelkezést és ezzel mintegy állandó helyhez köti a megye önkormányzati szervét. Zala vármegye történetében hasonló fejlődési folyamatot észlelhetünk. — Mint már említettük, a török hódoltság idejét megelőzően csak állandó járási székhelyeket találunk, de oly helyet, ahol az egész vármegye önkormányzati tevékenysége állandóan megnyilvánult volna, vagyis vármegyei székhelyt vármegyénkben nem ismerünk. Vármegyei székhelyről Zalamegyében is csak a török hódoltság idejében, sőt — jobban mondva — állandó székhelyről csak a hódoltság megszűnte után szólhatunk, amely idő alatt Zalaegerszeg városa fejlődött fokozatosan állandó megyei székhellyé. Zalaegerszeggel, mint gyűlés színhelyével legelőször egy 1357. december 4-én kelt oklevélben találkozunk. Ezen a napon a Zala nyugati részén lakó nemesek és nem nemesek tartottak Egerszegen nagygyűlést, amelyben a többek közt a Kiskallósi családbelieknek a kanizsaiak ellen jogtalan birtok használatért emelt panaszát tárgyalja a vármegye nyugati részének közönsége. A XVI-ik századig Zalaegerszegnek, mint gyűléshelynek a szerepléséről több nyomot nem találunk, Eger- szeg tehát megyei szempontból történelmünk első századaiban jelentéktelen szerepet töltött be, jelentősége csak a török hódoltság bekövetkeztévé! kezd növekedni. A török a XVI-ik század második felében már gyakrabban felkeresi vármegyénket. Szigetvárnak 1566-ban történt eleste után török portyázó csapatok mind sűrűbben törnek előre és mind gyakrabban támadják meg a vármegye déli és keleti részeit s az útjukban eső fontosabb helységeket feldúlják. Ilyen török pofázó csapat keresi fel 1566. őszén Zala vármegye akkortájt legnevezetesebb helyét, Kapornakot, az u. n. kapornaki nagyobb járás székhelyét és azt megtámadva, feldúlja és felégeti. Kapornak csaknem teljesen elpusztul. Minthogy az elpusztult helyen a vármegye széket nem tarthatott, nem tehetett egyebet, minthogy Ítélkezési székét, ha ideiglenesen is, más helységbe helyezze át és ez a hely volt Zalaegerszeg. így tartja meg 1567. február 16-án Zalaegerszegen az első itélőszékét és ettől az időponttól kezdve tekinthetjük Zalaegerszeget a vármeg}^ székhelyének, mert ez a lépés adja meg az alapot ahoz, hogy a későbbi századok folyamán ítélkezési székhelyből vármegyei székhellyé fejlődjék. Hogy a vármegye ép Zalaegerszeget választotta ki az elpusztult Kapornak helyett Ítélkezési székhellyé s hogy az után idővel az ítélkezési székhelyből Zalaegerszeg vármegyei székhellyé fejlődhetett ki, leginkább a történelmi események alakulásának és Zala vármegye sajátos földrajzi helyzetének tulajdoníthatjuk. (Folytatása következik).
