Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-04-12 / 85. szám
Apa 8 fillér 1936. április 12. Vasárnapi XIX. évfolyam 85. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ===== Telefonszám 128. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak! egy hónapra L50 pengő, negyedévre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint, sminmaana Krisztus feltámadása és a mesevilág. Köztudomású dolog, hogy a gyermek nemcsak szereti, hanem szentül hiszi is a mesét. 6—7 éves korig a gyermeknek ép oly természetes, hogy a bűvös gyűrű megfordítása pillanatok alatt hegyen- és tengerentúlra röpíti tulajdonosát, mint az, hogy kocsin átjuthat a szomszéd községbe. Nem kételkedik abban sem, hogy a manók és tündérek léteznek, időtlen-időkig élnek, hogy vannak csodatévő ártó- és jutalmazó-szerek. Magától értetődőnek tartják, hogy a jó mindig győz a rossz felett, hogy a koldusból király, kincsek ura lehet. A gyermek lelkében összefolyik a mesevilág és valóság, sőt az előbbinek mintha nagyobb valóságértéke lenne. És, ha a mesekedvelö felnőtt belefeledkezik Andersen örökszép meséibe, vagy a görög mythologiába, eltűnik mellőle a durva anyagi világ és mesehivő gyermekké válik. Miért ? Az ember lélek és test csodálatos, tragikus összetétele. Mindkét létfélnek megvan a maga törvényszerűsége. A test kénytelen alkalmazkodni az anyag vastörvényeihez, különösen a tér és idő korlátáihoz. A lélek, mint a szellemvilág legalsó tagja, részese a szellem könnyedségének, térbeli kötetlenségének és viszonylagos változhatatlanságának. És, bár az ember két létfele — lélek és test — egy ter- mészét szoros egységében egyesül, örök harc dúl köztük, mert mindkettő ellentétes törvényszerűsége szerint igyekszik cselekedni. Minthogy pedig a lélek a vezető, nagyobb energiájú rész és benne van a tudat is, viszont a földi létben a testtől elválni nem tud, azért sokszor kínosan érzi, hogy a test törvényei gátolják szabad röptét; kénytelen térbe- zártan élni, fájdalmasan viseli a test romlását is. Ebbe a szellemgátló közösségbe bele kell törődni, mintegy beletörni, mint valami járomba. Meg kell szokni, hogy a gondolattal világűrbe száguldó lelkét lehúzza testanyagának tehetetlensége. Enni kell, hogy éljünk, fáradsággal menni, hogy helyet változtathassunk és — hiába védekezünk ellene — aránylag rövid idő alatt megöregszünk és meghalunk. Csoda-e tehát, ha az Isten kezéből frissen kikerült szellemi lélek — a gyermek lelke — soha nem törik be az öreg anyag jármába, ha lélek és test újkeletű egyesülése folytán inkább hisz a szellem cselekvés-módjában, a térbeli kötetlenségben a korlátlanul hosszú életben, a kolduskirály változásban, mint az anyag ezerféle gátlásában ?! A mese a szellemi lélek szava, tiltakozás az anyag tehetetlensége ellen s ezért oly természetes, könnyen hihető a gyermeknek. Mikor pedig a felnőtt olvas mesét és belefeledkezik a mesevilágba, azért hiszi azt egészen addig, mig a durva valóság nem figyelmezteti testének anyagszerűségére, mert lovid időre megszűnt benne is az anyag tudata és szinte egyedül él a lélek a saját normái szerint. A felnőtt mesehite menekülés a szellemvilágba, ösvágy-teljesedés a tudat birodalmában. Az Ur Jézus feltámadása ilyen, történelmileg is igazolt mese-megvalósulás. Krisztus Urunkban is megvolt a két létfél, az Ő teste is alá volt rendelve a halál törvényének, de az Isten ereje desztillálta, könnyeddé tette, titokzatos működése az anyag romlandóságát, tehetetlenségét legyőzte, szellemhez — lehetőség szerint — hasonlóvá tette. És nem mese, mert a mesék királyai csak a mesék birodalmában uralkodnak. Krisztus pedig a durva földi országokban kormányoz. A mesék örökéletü embereit senki sem látta, az Ur Jézus föltámadt testét azonban még tapogatták is. A mesék nemes embervágyak, amelyeket a szellem diktál. Az Ur az emberiség legmerészebb mesevágyait is teljesítette az idők folyamán. Az embernek túlnagy, megközelíthetetlen, végtelen szellemiségében elérhetetlen volt az Isten. Tulajdonságokra szabdalta szét, ezeket embertestbe burkolta, hogy ne csak gondolni, hanem elképzelni is tudja. Ez egyik oka a polytheismusnak. Az Ur teljesítette ezt a lázálomnak tetsző merész vágyat: testet vett fel. Nem volt elég. Az ember kívánta, hogy az Isten (istenei) mindenben hasonlítson hozzá: még szenvedjen is. Az Isten ennek a kívánságnak is eleget tett: szenvedett és meghalt a kereszten. Az ember tudta, hogy a lelke örök, de sajnálta teste romlását s azért kívánta, hogy a test is örökké éljen. És az Ur még ezért a lehetetlennek látszó óhajért sem haragudott meg, hanem életrehivta Fia holttestét minden test feltámadásának mintájául. Ezek a vágyak szültek minden mesét, de a meseter- melő lelket az Ur alkotta meg szellemnek, a szellemi lét \ minden vágyával úgy, hogy minden műfaj változhatik, divatos lehet és elavulhat, de a mese örökké él, — amíg csak minden ember be nem megy a mesék megvalósulásának birodalmába, az örökkévalóság házába. És mert az Ur soha el nem múló vágyakat kegyetlenül nem olthat bele az emberi szívbe, nem annyira csodálatos, hogy az Ur a mesevágyakat felfokozott, de megtisztított jormában teljesítette, mint az lenne, ha az emberiség az anyagon diadalmaskodó létről hiába álmodozott volna. Ezért a világ minden meséjének szerencsés vége, minden vágyódásának teljesített valóság-mintája az az örömhír, ami hirdettetett apostoloknak és jámbor nőknek, száguldó századoknak és mászó keserves pillanatoknak, az Ég végtelenségének és a föld szűk határainak: *Feltámadt Krisztus e napon!“ Dr. Vértesi Frigyes.
