Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)
1936-04-12 / 85. szám
2. Zalamegyei Újság 1936. április 12. Egykorú horvát vers a mohácsi vészről. Irta: Bajza József, egyetemi tanár. Fancev Ferenc, a zágrábi egyetemen a horvát irodalomtörténet tanára, a traui dóm kéziratai között egy a mohácsi csatáról szóló eddig ismeretlen horvát költeményt talált. A verset nem régen ki is adta, de erről Magyarországon eddig senki sem vett tudomást. A vers háromszázharminchat tizenkétszótagos sorból áll. Húsz bevezető sor után az egész költemény Lajos király szájába adott monológ. A király először elmondja a mohácsi csata lefolyását, majd a saját megsebesülését, menekülését és belefulladását a mocsárba (a vers szerint!) Sajátságos dolog, de úgy van, hogy a mohácsi vészről a tizenhatodik századból egyetlen magyar vers sem maradt ránk. Néhai Bleyer Jakab öt egykorú német verset fedezett fel a csatáról. Ezekhez járul most a horvát költemény, mely a német verseknél jelentékenyebb alkotás. Trau városa mindig kitűnt Magyarországhoz való hűségével. Szent Iván traui püspöknek oroszlánrésze volt abban, hogy Kálmán király 1105-i dalmát hadjárata az ország békés behódoltatásává alakult. Egy század múlva a hires traui dómot Treguanus püspök építtette a jáki templom mintájára. A tatárjárás idején IV. Béla Trau- ban talált menedéket. Lucies Hannibál lesinai horvát költő traui tartózkodása alatt ismerkedett meg Magyar Benignával, Kinizsi Pál özvegyével és róla irta meg' az első horvát világi tárgyú drámát, a Robinját (Rabnő). A curzolai Kanavelovics Péter horvát költő traui birtokos volt, aminek bizonyára része volt abban, hogy egy húszezer soros eposzt Írjon, Kálmán király dal- mát hadjáratáról a tizennyolcadik század elején. Szinte természetes, hogy Trauból került elő a mohácsi vészt megzengő horvát költemény. A vers szerzője ismeretlen. Fancev professzor nem mer a szerzőség kérdésében állást fog lalni. A Dalmáciában 1526 körül működött horvát költők verseivel összehasonlítottam a költeményt, de én sem merem egyiknek sem odaítélni. Két olyan szempontra azonban felhívhatom a figyelmet, j amely a jövőben talán eldöntheti a szerzőség kérdését és amelyre Fancev nem mutatott rá Az egyik az, hogy a szerzőnek feltűnő világpolitikai tájékozottsága van. Nemcsak a mohácsi csata lefolyásáról vannak általában pontos értesülései, hanem Magyarország tragédiájának diplomáciai hátteréről is. A versben Lajos király megátkozza Milánót, mert ez volt minden bajnak az oka. A Sforzák Milánója abban az időben az Itália felett való hegemónia kulcsa volt. Éppen azért mind a német-római császár, mind a francia király, mind Velence Milánó birtokára törekedtek. Miközben Lajos király segítségért könyörgött a keresztény udvaroknál, Ferenc király létre hozta a cognaci ligát, hogy Károly császárt kiverje Milánóból. A legtragikusabb pillanatokban a Szent Atya Róma birtokáért rettegett. A Colonnák fenyegették a várost. Ennyi külpolitikai tájékozottsága nem lehetett az akkor Velence uralma alatt álló Dalmáciában akárkinek. A másik szempont az, hogy a vers szerzője meglepő érzéket árul el a népköltészet iránt. A költemény tele van népköltési fordulatokkal, hasonlatokkal, kifejezésekkel. Egy néprománc bájával hat reánk az a jelenei, mikor Lajos király elhagyja Budát és Mária királyné elbúcsúzik a király lovától. A királyné megcsókolja a lovat és megígéri neki, ha élve hozza haza urát ezüst patkót veMég sohasem volt szabadságon Csertei Gyuri. Pedig végig- küzeötte az orosz harcokat, csatázott a románokkal, most meg az olasszal néz „farkasszemet“. Régen bevonult. Azóta már a harmadik husvét volt közeledőben. Sebesült is. Vitézségi érmet is kapott. Ha gondolt is haza, a falura, meg a hozzátartozókra, de a kötelességteljesitést többre becsülte a szabadságnál. Csak le- ; vélben kérdezősködött az ottho- j niaktól. Azok feleltek. Ebből az- I után megtudott mindent. Azonban ; most, a harmadik husvét előtt 1 bizonyos szorongást érzett. Hazavágyakozott. Képzeletben már ott járt a feltámadási körmenetben, peckesen, rátartón .. . Csak az olaszok készülődése aggasztotta. Tudta, hogy támadás esetén nincs szabadság. — Várhatna. Csak két hetet várna . . . Mig visszajövök a szabadságról, — mondogatta bajtársainak. Azok ráhagyták. Sőt biztatták, hogy megvárja az olasz, mig visszatér. Persze, mert nem is lehetséges ütközet Csertei Gyuri nélkül ! De az olasz nem várt. Husvét hetének elején tüzelést kezdett. Puska, ágyú szórta a „pergőtüzet“. Csertei vakarta a fejét s minderre csak azt jegyezte meg: — Tudtam ... — Majd öklével az olasz állások felé fenyegetett : — A te károd lesz olasz, hogy Csertei Gyuri nem mehetett szabadságra ! Meglátod ! Az olasz lőtt, a magyar felelt rá. Nagyszombaton alábbhagytak. Csertei dörmögött, hogy igy, meg úgy, miért nem korábban. Némileg mégis megbékélt, amikor a táboriposta kézbesítette neki azt a csomagot, amit felesége a szent ünnepekre küldött. Mintha csak tudták volna odahaza, hogy megint nem lesz szabadság. Visszatért Csertei jókedve. Ki- nálgatta a katonapajtásokat. Mindent megosztott velük, de egyet nem: a piros tojást. Pedig volt ret a lábára, gyöngyfüzért tesz a nyakára, nyergét és zabláját arannyal szöveti át, szűgyét selyemmel borittatja és arany takarót helyez rá. De, ha elesnék a király, akkor is hozza haza, hogy a királyné eltemettese szülei mellé. Minderre a halálosan megsebesült és menekülő király emlékezteti a lovát, mikor a mocsárba ugrat vele. Persze hiába! A király és lova együtt pusztulnak el. A mohácsi vészről szóló horvát költemény mutatja, hogy a hor- vátok abban az időben mennyire azonosították magukat Magyarország sorsával, még azok a hor- vátok is, akik már nem állottak a Szent Korona alatt, melyet versünk szerint angyal hozott az égből. De mutatja azt is, hogy a múltban mennyi közös magyar- horvát probléma van, melyeket csak a magyar és a horvát tudomány együttes munkájával lehet megoldani. A jövő pedig a múlt talajában bírja gyökereit. belőle vagy öt darab. Azokat el- rakta. Egyenkint, egymás mellé a „kenyérzsákba“. Az asszony festette, a gyerek meg „hímezett“ rájuk .. . Elővette, megint elrakta, azután élűiről kezdte. De szépek !.. . így tartott estig, mindaddig, mig a tábori őrsváltás ideje meg nem érkezett. Csertei elrakta a tojásokat. A többivel együtt készülődött. Borjú, puska, „kenyérzsák“ ... Kész ... Az utat ismerték, megszokták. Óvatosan haladnak előre. Tudják, hogy az olasz figyel, meg aztán messze sincs. Valamennyi csupa fül, fi • gyelem. Hiába, az mégis észrevehetőt valamit. Lőtt. Csak egy járőr volt. Csertei a többivel „elvágja,, magát. Egy pillanat és Csertei felugrik. Vészesen, vadul hörgi: — A tojás, a piros tojás! Nincs többé ... Összetört ... Hej, olasz, ezt megbánod! A bajtársak földre rángatják, azután valamennyien kúsznak előre. Nem a táboriőrs helye felé, de arra, honnan a tüzet kapták. Elől természetesen Cser ei. A piros tojásért valakinek felelnie kell! Jóval a többi előtt jár. Lassan kúsznak, haladnak előre. Figyelnek minden kis zajra, zörejre. Néha-néha kicsit pihennek, azután megint kúsznak. Csertei és a töabiek közt a távolság egyre nő. Gurul, kúszik, sőt lehajolva, óvatosan szőkéi is. Úgy 100 lépéssel előzte meg a többit. .. Egy-két lövés, azután csend A bajtársak keveset látnak, most már ők is gyorsabban kúsznak a zaj irányában. Nem messze Csertei viaskodik hat olasszal. Egyiket a másik után szereli le. Mindegyiknek szemérehányja a piros tojást, meg azt, hogy ő miattuk nem mehetett szabadságra. Mire a bajtársak odaértek, Csertei már végzett is. Hat puska a földön, egymás mellett. Csertei az olaszokra mutat: — Ugy-e megmondtam, hogy ezek bánják meg... A szabadság. ... meg a piros tojás... A piros tojás. Irta: Gyutay István. A bajtársak keveset pihennek. Csertei kihasználja ezt. A „kenyér- zsák“-ból kiszedi az összetört piros tojást s az épen maradt darabokat kinálgatja: — Ne vesszen kárba ... Csak holnap akartam,... husvétnapján. De szép is volt az a piros tojás! A bajtársak elfogadják. A színes tört héjból kifejtik az ehető részeket. Csertei hasonlóan. De a színes héjat nem dobja el, visszacsusztatja a „kenyérzsákba“. — Ezt majd holnap megmutatom az olaszoknak.. . Hadd lássák, hogy milyen szép a magyar tojás... És megmondom nekik azt is, hogy a piros tojás törést nem bocsátom meg nekik soha, ... bizony soha ... Kézművesipari remekmunkák kiállítása. Bornemisza Géza iparügyi miniszter kezdeményezésére az idei Nemzetközi Vásáron a kézműves- ipari remekmunkák is bemutatásra kerülnek. Ezeket a remekmunkákat külön pavillonban fogják kiállítani. A külön pavillonban — a háziipari munkákon kívül — csak kézművesipari remekmunkák állíthatók ki; kizáróan kisebb darabok és valóban kiváló kézművesipari munkák jöhetnek számításba. A kiállított kézműves- ipari remekekért térdijat nem kell fizetni. A kiállítóit tárgyakon megjelölik a készítő nevét. Bár a kiállítóit tárgyak csak a kiállítás után vihetők el, a kiállított tárgyak alapján eladások is lesznek. Az eladásokat az Iparművészeti Társulat minden költség felszámítása nélkül központilag végzi, azonban nincs akadálya annak sem, hogy egyes kézművesiparo- sok saját tárgyaik eladását maguk végezzék. Mivel a kiállításon csak kisebb darabokkal lehet résztvenni, egész szoba bútort nem lehet a remekmunkák pavilonjában kiállítani, legfeljebb egyes bútordarabok (kis íróasztal, kis szekrény stb.) helyezhetők el a külön pavillonban, A kiállított tárgyak mintavédelemben részesülnek és a kiállítás vezetősége gondoskodik arról, hogy a kiállított tárgyakat senki le ne másolhassa. A bejelentések az Országos Magyar Iparművészeti Társulathoz (Budapest, VI. Andrássy-ut 69.) intézendők, amely azután jelezni fogja, hogy legkésőbb meddig küldendők be hozzá előzetes bírálatra a kiállítási tárgyak is. A remekek ügyében készséggel nyújt mindennemű felvilágosítást, s vállalja a közbenjárást is a zalaegerszegi ipartestület elnöksége. A legszebb és legjobb kalapok olcsó n Tóiknál
