Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)

1936-03-11 / 59. szám

XIX. évfolyam 59. azém 1936. március II. Szerda* Apa 8 fiilép Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ; Telefonszám 128. POLITIKÁI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Egyke. A jubileum társadalomnevelő eszköz lett ma. A jóban, rossz­ban nagyok emiékképét vetítik ránk, hogy egyiknek fénysugarai­ban vegyünk napkurát a szomorú jelen sorvadása ellen, a másiknak pedig sötétsége riasszon el az ő végzetes útjáról. Ma is egy dia- bolikus nagyságnak van százesz­tendős jubileuma. A nevére nem is gondolnak, pedig apostolkodá­sának borzalmasan dús kepéi kö­zött járunk. Nekem is Magyaror­szág belügyminiszterének pécsi beszéde juttatta eszembe ezt a nevet. Goldwin Vilmos 1836-ban fejezi be életét és borzalmas taní ­tását a forradalmaktól csődbe kergetett gazdasági élet megrefor­málásáról. Pedig a szót nem is ő viszi, hanem a vele vitázó (f 1834) rookery-i Malthus Robert. Mind­kettő a diaboiikus Rousso tanít­ványa. Malthus az amerikai sza­bályellenes népszaporodástól (be­vándorlások) megíévedve üdvözli a háborúkat és gyilkos járványo­kat, mint a fölös nép irtóit, de ez sem elégíti ki, hanem az egykét és a teljes meddőséget hirdeti a vétek és nyomor enyhítésére: „Legyen eltiltva nektek a nemzés, csőcseléknép 1 mert akadályai vagytok a jólétnek“. Ezt az ördögi tant tetőzi be, ellenfele, Goldwin, kinek tana pedig úgy hangzik, hogy „szüntessenek meg a kor­mányok, a vallás, a magánvagyon és házasságok“. A Goldwin-csi- holta tűz már felperzselíe a kom­munista orosz birodalmat, ahol se cár, se magánvagyon, se há­zassági szentség nincs már, Malt­hus pedig a keresztény nyugaton arat, a világvárosoktól le a bara­nyai pusztuló falvakig. A népielen falvakból tevődnek majd össze a kihaló nemzetek és országok. Ezt a nemzetgyilkosságoí fenyegette meg a miniszter és oslorozó sza­vában sok igazság van. A mag­zatirtás bűnének csábító ördöge ugyan a racionalista kapzsiság és az álkultúrával nagyranevelt élve- zetelviség, de a csábítónál1 is na­gyobb bűnös, aki az ördögűzés fegyveréi üti ki az emberiség ke­zéből. A baj annyiban egynemű mégis, mert a haszon és élveze- tiség, a szóban, Írásban ingerelt erotika, prostitúció ás lupanár- politika teljesen azonosak a val­láserkölcsnek, papságnak, Egyház­nak visszaszoriíásával. Isten tör­vényeiből egy betűnek sem lehet leesni, mert akkor az a csillag is leesik az égről, amelyet az föntart és mozgat. A falusi egyke oka sohasem a szegénység, sőt épen a legszegé­nyebb munkás, különösen pedig a gazdasági cseléd a legszaporább. Nála az örökösödés sem számit. Egykések az egyke révén földva- gyonosabb protestáns falvaknak — fájdalom — a legmagyarabb fajú családjai. Atyafiságos kíméletből is mellőzzük egyéb okok emlege­tését. Lehetetlenség azonban meg nem állapítanunk, hogy a katoli­kus-keresztény nép utólérhetetlen hatású ellenszere a gyónás szent­ségében van, ahol is a rejtett bűn, bár in foro interno isteníté­let alá kerül, az Isten előtt való felelősség, mélységes hitétől gyö­kerében pusztul az ki. Szálló igék, bármilyen kenetesek is, vagy akár a pécsihez hasonló, megdöb­bentően szép és hatalmas kor- mányaliokuciók teljesen hatástala­nok maradnak. Nem marad azon­ban eredménytelen a miniszter ígéretének beváltása, hogy az Egyház mentőkarját a hivatalos hatalom erejével támogatni fogják. Itt gondolunk arra, hogy a vak- szemü és rosszhiszemű liberaliz­mus egy letűnt évszázadon át a lelkihatalom letörésén fáradozott mindmáig. Kivette a lelkihatalom kezéből a nevelés egyetlen jogát, kivette a házasságot, a lelkésztől elvetie az anyakönyveket, még az erkölcsi bizonyítványok kiállításá­nak végtelenül fontos jogát is. Kitiltotta a lelkészt a községek elüljáróságából, kiperelné a poli­tikából, hogy a törvényhozásban se legyen szava. Szóval minden megtörtént, hogy az erkölcsi ha­talom hordozójának tekintélye a katakombákba vonuljon vissza. A társadalomkormányzás borzalmas tévedése ez és helyrehozásának még távoli reménye sem mutat­kozik. Ugyan sikerült-e nálunk — amikor az egész kullurviiág meg­csinálta már, — a házasságot a lelkihataiom kezébe visszaadni ? Pedig a madár is csak éjjeli szál­lást vesz magának és sohasem költ ott, ahol nem marad, vagy nem maradhat. Ilyen fészek az a család, amely bármikor felbont­ható. Kakuk étosz van abban s a kakuk szavából a magyar a halál éveit olvassa ki. Amig a hatalom erre a messzelátó magaslatra nem emelkedik föl, semmit sem tehet és amit tesz, csak értéktelen munka lesz, amely a megismert igazság ellen tusakodik. Elijesztő példaként hozom föl azt a tervezgetést, amelyet hata­lomra vergődött körben folytatnak. A Dunániul központjában fekvő, kánaáni jóságu, mintaszerűen ke­zelt célvagyonból akarnak vagy kétezer hold lelkeföldet kisajátí­tani s belőle ott a tiszta katolikus, szapora vidéken alföldi egykés kálvinista néppel telepes községet létesíteni. Ezek az idióták azt hi­szik, hogy a negyvenholdas egy­kés családnak sok gyereke lesz, ha 80 holdat kap. Pedig dehogyis lesz. Átnyergel a német zweikin- der system-re s lesz bét gyereke, hogy mindeniknek 40 hold jus­son, mint az egykerendszernél. Azt hiszik, hogy a dunántúli szapora- ság majd a meddő alföldire is átragad, de nem félnek, hogy fordítva is lehet. Pedig a rossz mindig ragadósabb a jónál. A be­tegség is ragadós, az egészséget pedig elragadni nem lehet. Ha már a fertőzött faluba nem vi­hetjük be a fent emlegetett lelki immunitás csalhatatlan szérumát, legjobb azt veszlegzár alá tenni. Pusztuljon ki, ha lelke fenekéig férges, de fertőzetét ne terjessze London, március 10. Az angol alsóházban Eden külügyminiszter nagy beszédben foglalkozott a német emlékirattal és a rajnai öv megszállásával. Utalt arra, hogy a német kormány eljárása súlyo­sabbá tette a helyzetet. A locar- nói szerződés felmondása és a rajnai öv megszállása mélysége­sen megrendítette a bizalmat bár­mely kötelezettségben, amelyt a német kormány a jövőben vállal­hatna. Nem lehet azonban a né­met lépésből ellenségeskedé­sekkel való fenyegetést kiolvasni. Ha az újabb megállapodásig Franciaországot vagy Belgiumot támadás érné, Anglia eleget tenne vállalt kötelezettségének. Az an­gol kormány meg fogja vizsgálni Hitlernek az uj szerződésekre vo­natkozó javaslatait, mert egyetlen alkalmat sem szabad elszalasztani, ami a javulás reményét nyújtja. Baldwin miniszterelnök szólalt fel ezután és hangoztatta, hogy a mai viszonyok mellett nem lehet tartós béke. Úgy érzi, hogy Fran­ciaország és Németország is el­mulasztották a megbékülés alkal­mait. Az alsóház ülése után Eden Párisba utazott a locarnoi hatal­mak tanácskozására Lord Halifax kíséretében. Az aisóháznak azokat a köreit, amelyek a Németország­gal való tanácskozás hívei, meg­nyugtatta, hogy Halifax is Páris­ba ment. Ebből arra következtet­nek, hogy az Angol kormány erősíteni akarja Eden ellenállását arra az esetre, ha Franciaország megtorlásokat követel Németor­szág ellen. Anglia elutasító ma­gatartása esetén viszont a francia kormány közli majd, hogy ha Anglia nem járul hozzá a Né­metország elleni megtorlásokhoz, akkor Franciaország a magaré­széről megszünteti az olaszellenes megtorlásokat. Páris, március 10. A francia sajtó egy része elégedetlenül fo­gadja Éden és Baldwin beszédét. A Petit Párisién rámutat, hogy tovább. Isten szine előtt, sőt ál­lamalkotó szent őseink szemében sem lehet szomorúbb kép, mintha az apostolinak kiválasztott ma­gyar nemzet, amely küldetését csak fiainak és erkölcseinek sza­porodásával tudja megvalósítani, alacsony önirtással takarodik el innét a krisztusi kulturvilág ka­pujából, megbántva az Istent, aki ideállitotta, meggyalázva őseit, akik ezer esztendeig hiába álltak Őrt előtte. (Sz.) Anglia felfogása lényegesen eltér a francia állásponttól Németország szerződésszegése ügyében. Han­goztatja a lap, hogy Anglia más­kép viselkedik Németországgal, mint Olaszországgal szemben. Az Oeuvre szerint Anglia habozik a megtorló rendszabályok tekinteté­ben. Franciaország addig nem tárgyal, amig a német csapatok a rájnai zónában vannak. Páris, március 10, A keleti ha­táron nagyobb csapatmozduiatok történtek. A csapatok megszállot­ták a Maginot vonalat, amelyet katonai szakértők bevehetetlennek minősitenek. Tegnap Nancy állo­másán keresztül 20 vonat futott át a határ felé, megrakva csapa­tokkal és hadianyagokkal. Verdun egész helyőrségét készenlétbe he­lyezték, hogy elfoglalhassa helyét a határerődökben. A lyoni körzet csapaiainak egy részét a határra vezényelték. Róma, március 10. Eden beszé­dét az olasz fővárosban úgy ér­telmezik, hogy Anglia hallgatóla­gosan csatlakozik Hitler javasla­taihoz. Ez az álláspont ellentét­ben áll Sarraut francia miniszter- elnök beszédével, aki nem haj­landó tárgyalni a befejezett hely­zet nyomása alatt. Páris, március 10. Eden és Van Zeiand belga miniszterelnök megérkeztek Párisba, ahol ma délelőtt megkezdődött a locarnoi hatalmak képviselőinek tanácsko­zása a német lépésről. Sefcsik lemondott. Budapest, március 10. A Köz- igazgatási Bíróság mai tárgyalá­sán az elnök bejelentette, hogy Sefcsik György kormánypárti kép­viselő lemondott jászladányi man­dátumáról, amelyet panasszal tá­madtak meg. A panaszosok kép­viselője fentarlotta a petíciót, mi­vel a panasz az eredmény kiiga­zítására irányul. A bíróság 17-én hirdeti ki határozatát. Parisban megkezdődött a locarnoi hatalmak tanácskozása. Nagy csapatmozdulatok a francia határon. Előfizetési árakt egy hónapra l-50 pengő, negyed­évre 4 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint.

Next

/
Thumbnails
Contents