Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)
1935-02-24 / 46. szám
XWl I évfolyam 46. szám Ära 10 fillér i9S5. február 24. Vasárnap 54 Felelős szerkesztői Herboly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. ................ Telefonszám 128 PO LITIKAI NAPILAP . .Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak : egy hónapra 2 peng*, negyed* évre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Ide néznek, oda vágnak. Az egész politikai élet Echardt szentesi támadásának visszhangjától hangos. Az egységespárt egyes szervei sietve teszik le a hüségesküt Bethlen mellett és majdnem nermetgyalázásnak minőseik Eckhardtnak Beihlen ellenes lámáddá'. De a szimpátiaversenyből kiveszik részeket a lapok is. Olimpusi müharaggal ontják a villámokat a szentesi Catilina ellen, aki — ime— sut- badob minden társadalmi illem- szabályt és vérszomjasán belekap a nagy pártvezérbe és volt mi niszterelnökbe. Sietünk kijelenteni, — amit egyébként a szén tesi beszéd kapcsán már határozottan leszögeztünk, — hogy mi sem vagyunk barátai a személyes gyűlölködésnek, sőt azt a legmesszebbmenően elitéljük, sem Eckhardt személyének, akinek szintén megvannak a maga hívei, a szentesi beszéd hangját sem helyeseljük. De a támadó személye és modorbeli hiba miatt nem engedjük megölni a lényeget és az igazságot. Ki meri állítani, hogy a nyílt választás ment lehet a korrupciótól? Ki meri tagadni, hogy a régi rendszer esztelen költekezéseivel válságba sodorta a nemzetet? Ki meri tagadni, hogy az elmúlt rendszer alatt tenyészett legjobban a korrupció? Ezzel szemben mit tett a rendszer a szociális bajok megoldását illetően ? Alig valamit! És mindezt nem tudnák azok a lapok, amelyek most rázzák a buzogányt Eckhardt ellen? Vájjon tényleg nemzetellenes kalandornak tartják e Eckhardtof, akinek dicsőítésétől voltak hangosak néhány hétel ezelőtt a jugoszláv ügy tárgyalása alkalmával? Szó sincs róla I De itt másról van sző. Egyrészt a pártérdekről, másrészt ennél súlyosabb elfogultságról. Ezek a lapok és a mögöttük álló érdekeltségek úgy csinálnak, mint a sanda mészáros: Eckhardtra néznek, de másfelé vágnak. A reformok felé. Az igazi megújhodást, a reformokat akarnák letaglózni. A lapok mögött álló érdekeltségek minden refarm politikusban az ő érdekeik lenyesegetöit látják. Innen a jerichói lárma. Bethlen nekik a tabu. A zálog arra, hogy minden marad a régibsn. Nekik pedig ez a fontos, semmi más. Ez az a hínár, amelyről Gömbös miniszterelnök a Baross szövetség közgyűlésén olyan drámai hangon beszélt. Gömbös az egységespártnak azon a múltkori nagy értekezletén láthatta, hogy a mellette történt megnyilatkozás milyen fagyos volt, láthatta, hogy a párt mennyire nem az övé, hanem Bethlené, ha tehát pozícióját meg akarja tartani, hódolnia kell Bethlen előtt. És, mivel rceghódolt, azonosította vele magát. Bethlentől pedig olyan reformokat, amilyenekre szükségünk volna, nem várhatunk. És Gömbös akármennyire is akar reformpolitikus lenni, belekeveredett abba a bi zonyos hínárba. Ott, a sanda mészárosok táborában egészséges reformtervek nem születhetnek ■ i~ <*■ mi i-> i~i *i rí n iffri.rt, n r> meg és, ha Gömbös az egységespártra támaszkodik, ami tulajdonképen a régi rendszer változatlan föntartását jelenti, kár is reformokról beszélnie. A rendszernek hát el kell tűnnie, — természetesen vezetőivel együtt. Ez lesz az első egészséges reform. A mexikói családapák nemzeti uniój*, amely részben katolikus beállítottságú, nagyszabású szlrájk- mozgzlmat kezdeményezett a szocialista iskolarendszer elles. Ez a nemzeti unió jelenleg az egész országot behálózza és törekvése odairányu', hogy a tznulóifjusá • got a szocialista iskolától elvsrja. Eízel szemben társadalmi önsegély alapján kidolgozott egy nagyszabású mflgáaiiko'ai tanrendszert, amelynek lényege a?, hogy a szülők bevonásával tizes egységekbe osziják a tanulókat. A tiz tanuló közül hé* tandíjat fizet, három pedig ingyenes oktatásban részesül. A hét tanuló tandijából fedezik a tanítók ellátáiát. A terv nyilvánosságra hozatalával egyidejűleg az unió központi szerve* zete erélyes hangú körlevéllel fordult az unió tagjaihoz, tiltakozva az állami közoktatás ateista irányzata ellen. Ami a katolikus egyház helyzetét illeti Mexikóban, a helyzet keveset változott. Ruiz érsek, pápai delegátus ismeretlen tartózkodási helyéről egy röpiraíot tett közzé. A röpirat statisztikai adatokat közöl, amelyekből az derült ki, hogy a hosszas egyházüidözés következtében immár hétmillió mexikói katolikus vesztette el lelkipásztorát. További 15 millió katolikus hivő számára mindössze 333 lelkész áll rendelkezésre. A mexikói államok közül 29 ben teljesen felbomlott az egyházi szervezet. Az egyházkitldözés köztudomású lényeivel szemben a mexikói államok elnöke egy legutóbb kiadott nyilatkozatában határozottan tiltakxzott az üldözések ellen. Bizonyos »nyugtalanságot* és „zavarokat“ maga is elismert ugyan, de ezek, az elnök kijelentése szerint, inkább politikai és gazdasági természetűek, amelyek „Mexikó átalakulásával együtt járnak“. Az „átalakulás“ azonban távolról sem sima lefolyású, nem korlátozódik a belpolitikai életre, tőt a kilengéseknek immár külpolitikai következményei vannak. Csak a francia kormány minapi, erélyes hangú jegyzékére kell utalnunk, amelyben tiltakozást jelentett be a mexikói kormány önkénye ellen a san borja-i francia iskola bezárása miatt. A mexikói kormány ugyanis a törvény határozott megsértésével, a leg- bru'álisabb módon járt el a francia iskola ellen, amely tudvalévőén a katolikus iskolatestvérek vezetése ala't állott. A mexikói kormány az iskolát bezáratta s az iskolatestvéreket rövid utón az ország elhagyására kényszeritette. A b*zárt iskolának háromezer növendéke volt. A francia kormány diplomáciai tiltakozása óriási feltűnést keltett s a jegyzék- váltás következményei elé nagy várakozással tekint mind a francia, mind a mexikói katolikus társadalom. Ismeretes, hogy Borah amerikai szenátor javaslatot terjesztett elő Washingtonban, hogy a szenátus indítson vizsgálatot a mexikói vallásügyek tárgyában. Alig hangzott el ez a javaslat, azonnal megindult az ellenakció s ennek élére a skót ritusu páholyok tagjai állottak, akik a szenátus pártjában igen szép számmal vannak képviselve. Borah szenátor a vallásüldözés ellen két okból foglalt állást. Először, mert amerikai hagyomány, hogy a szabadságot s a lelkiismereti szabadságot is védelmébe veite Amerika, másodszor, mert a vallásüldözés már nem Mexikó bel- ügye, hanem a szomszédos Amerikáé is, tekintettel azokra az incidensekre, amelyek a mexikói határon előfordultak s azokra az emigráns ügyekre, amelyek Amerika részvétét hívják ki a mexikói borzalmakkal szemben. Úgy látszik azonban, hogy a bibliát forgató szektáiruskodás és páholy testvériséget nem nagyon bántja, amikor katolikusok üldözéséről és lelkiismereti szabadságról van szó, mert a páholybefolyás lefogta a kormány kezét. A közzétett jelentés szerint a szabadság hazájában a kormány továbbra is határozottan ellenzi, hogy Borah szenátor kívánságához képest vizsgálat tárgyává tegyék Mexikó vallásügyi helyzetét. Megjegyzendő, hogy a szenátor kívánságát bizonyos kormánykörök is támogatták, persze eredménytelenül. De azért Amerika továbbra is a szabadság hazája s Borah indítványa pusztába kiáltó szó marad. | Bődy Mária f | Pénteken délután 6 érakor a vármegyeházára felkerült a fekete zászló. Jelezte, hogy elröppent egy fehér lélek; jelezte, hogy az alispáni családba ismét beköltözött a gyász. Csak két éve, hogy elsirattuk, elbucsuztdluk Bödy Lacit, a felnőtté érett ifjút, s most Isten kifürkészhetetlen akarata újabb megpróbáitalást küldött a 15 éves Mária halálával Bődy Zoltánra és családjára. Elköltözött a kis Mária is, aki bátyja halála után mindenben vigasztalására volt szüleinek. „Tetszett Istennek az ő lelke, azért vitte el ily hamar a nyomorúságok eme világából“ — olvassuk a gyászjelentésben és valóban így is lehet. Az a sok nemes érzés, emberi jóság, mélységes hit, amiért az alispánt és hozzátartozóit megyeszerte szerelik és tisztelik, me^kapóan bontakozott ki a kis Máriában is. A hazulról kapott melegen érző lélek vitte a hat-hétéves gyermeket a vármegyeház udvarára néhány év előtt az egyszerű játszópajlások közé, akik között ő soha sem az alispán lánya volt, hanem csak a melegszívű gyermek. Ez a meleg szív tette őt társainak kedvencévé később a polgáriban, s legutóbb a gimnáziumban. Jó szivére jellemző, hogy a serdülő leányka az ünnepek alkalmával pár szegény gyermeket zsebpénzéből mindig felöltöztetett. A játszótársak, diáktársak szsmében most köny- nyek csillognak. Nagyon fog hiányozni a kis Mária bájos arca, kedves mosolya, tiszta lelkét sugárzó szeme nemcsak a vármegyeház második emeletén, de a társaknak is és mindazoknak, akik ismerték. Fehér tüzek lobogtak ebben a szép leánylélekben, s ezeknek a tüzekiek kilobbanása fáj mindenütt, ahova sugárzásuk eljutott. A fájdalmas érzést a mélységes részvét kiséri. Kétszeres szeretet fordul most az alispáni család felé, melynek minden tagja mélyen vallásos lelkűiéiből fakadó nagy lelkierővel vivta meg a kéthetes kegyetlen harcot a betegség ellen és most, a tragikus csapás után csodálatosan viselik a fájdalmat. Legyen némi vigasztalásuk az az őszinte részvét, amely őket e nehéz órákban körülveszi és adja Isten, hogy az alispán azt az örömöt, amit most elveszített, legalább részben visszakapja abban a nemes munkában, amit ő a könnyek letörölgetésével hosszú évek óta végez ebben a vármegyében. * Bődy Mária halála hosszú szenvedés után következett be. Még a múlt év végén megbetegedett mellhártyagyuladásban, de abból, Az egyházüldözés következtében hétmillió mexikói katolikus elvesztette lelkipásztorát.
