Zalamegyei Ujság, 1935. január-március (18. évfolyam, 1-73. szám)

1935-02-09 / 33. szám

XVIII évfolyam 33. szám

árm 10 fillér

1935. február 9. Szombat,

UsItó P'«*"0* U,nak Gosx*ot^v xa^acS^

£4

Felelős szerkesztős Herboly Ferenc.

Székfiesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. . Telefonszám 128.

POLITIKAI NAPILAP

Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban.

Előfizetési árak i egy hónapra 2 pens??, negyedévre 0 pengő. — Hirdetések dijszabás szerint

Még mindig kavarog a belpolitikái élet.

Budapest, február 7. A magyar belpolitikában változatlanul nagy az izgalom, amit Eckhardt Tibor miskolci támadása, valamint a közte és a miniszterelnök között fennálló egyetértés idézett elő. Az egységespárt nyugtalanságát csak fokozta az a támadás, amit Eckhardt a napokban intézett Bethlen gróf ellen, akit a párt ma is vezérének tekint. A párt hivatalos lapja, a „8 órai Újság“ igen éles támadást intézed Eckhardt ellen, a pártnak Bethlen mögött álló tagjai pedig mozgalmat indítottak a pártértekezlet összehívására. Síorgalaaz- zák a Ház összehívását is.

Politikai körökben egyöntetű a vélemény, hogy az ügy tisztázá sának be kell következnie. A helyzet tisztázására irányuló törekvésekkel hozzák összefüggésbe azt a kél, nagy feltűnést keltő kihallgatást, melyek tegnap történtek a kormányzónál. A kormányzó előbb Bethlen István grófot fogadta 2 és fél órás kihallgatáson, majd pedig Gömbös miniszterelnök jeleni meg az államfőnél hosz- szab kihallgatáson. Kiváncsian várják, milyen következménye lesz ennek a két kihallgatásnak.

Budapest, február 8. Gömbös miniszterelnök hir szerint hétfőn beszédet mond a rádióban és ez alkalommal nyilatkozik az egységespártban felmerült ellentétekről, valamint Bethlenhez való viszonyáról is. Gömbös tisztázni akarja ! a belpolitikai helyzetet és meg l akarja szüntetni az ellentéteket.

Bukás fenyegeti a francia kormányt.

Páris, február 8. A belpoliti kai válság ismét kitört. A kormányrendeletek tárgyalása során a kormánytámogaló pártok bal szárnya erősen lemorzsolódott, s az ellenzék megkonditotta a vészharangot a kormány feje fölött, A válságnak belpolitikai okai

vannak. A többség bal szárnya rosszalását fejezte ki, hogy Fián- din február 6 án résztvett a Nőtte Dame székesegyházban tartott gyászmisén. A Ftandin kormányt a pénzügyi bizottságban már ie is szavazták, s ezek után bizonyosra veszik a kormány bukását.

Életfogytiglani fegyházra ítélték % Rákosi Népbiztost.

44 gyilkosságban is bűnösnek mondották ki.

Budapest, február 8. A büntető- törvényszék ma hirdette ki Ítéletét Rákosi Mátyás kommunista népbiztos bünperében. A bíróság bűnösnek mondotta ki Rákosi Mátyást, mini a forradalmi kormányzótanács tagjainak tettes társát felségséríés bűntettében, folytatólagosan elkövetett lázadás bűntettében, 28 rendbeli gyilkosság bűntettében, mint tettest, 17 rendbeli gyilkosság bűntettében mint felbujtót és folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás bűntettében. Ezért összbüntetésü! életfogytiglani fegyházra, valamin! 10 évi hivatal- és jogvesztésre itéite.

Az ítélet ellen az ügyész, a vádlóit és védője felebbeztek. A törvényszék fentartotta Rákosi előzetes letartóztatását.

A falu egészségügye.

A Faluszövetség előadás-sorozata.

A Faluszövetség „A falu egészségügye“ összefoglaló cim alatt öt ülésre tervezett ankétet rendez. Az értekezlet megnyitó ülése most folyt le a fővárosban.

Amint Mayer János ny. miniszter, a Faluszöveiség elnöke, megállapította, a Szövetség ezzel az értekezlettel azt a célt kívánja elérni, hogy egyfelől az érdeklődés homlokterébe állítsa ezt a mindennél előbbrevaló problémát, másfelől pedig, hogy a kormány tényezők elé olyan gyakorlati javaslatokat terjesszen, amelyek a

mai súlyos viszonyok közepette is megvalósíthatók és mégis komoly eredményeket jelentenek a falusi egészségügy javulása terén.

Ugyanis a nemzeti feladatoknak ezen a legfontosabb területén rendkívül súlyos hiányossá- gek és mulasztások mutatkoznak. Erre mutatott reá fájdalmas erővel az értekezlet tiszteletbeli elnöke : Herczeg Ferencz, legnagyobb élő magyar írónk, amikor megállapította, hogy: „a magyarnak, ennek a pompás és hajdan oly viharálló fajtának népesedési

mozgalmai mind kedvezőtlenebbül alakulnak. A szomorú tények legrikitóbb jelenségei: a születési arányszám rosszabbodása és az a körülmény, hogy némely fertőző kór nemzeti betegségünkké és nemzed szégyenünkké led. Aki tehát meg akarja javítani a falu egészségügyét, annak meg kel! szerveznie a művelt magyarság mentőszolgálatát. Ez a nem- zetépitő munka kevésbé fényes, de nem kevésbé fontos, mint volt a honfoglaló ősöké“.

Az ankét első előadását Weiss István dr., az OTI vezérigazgatója tartotta: „A közigazgatás szociális és egészségügyi feladatai“ címmel. Értekezésében eloszlatta azt a tévhitet, hogy a köz- igazgatás csupán az állampolgári kjö:elezedségek teljesítésének ellenőrzésére szolgál, mert hiszen a közigazgatásnak ezenkívül kulturális, szociális, egészségügyi, sőt gazdasági feladatai is vannak,

Atzél Elemér dr. miniszteri osztálytanácsos „A falu egészségügyi közigazgatásáról“ tartott előadásában azt hangsúlyozta, hogy a meglevő egészségügyi jogszabályok megfelelőek, de nincsenek végrehajtva, mert nálunk egészségügyi gondolkodásra nem nevelik az embereket.

Keller Lajos az Országos Stefánia Szövetség igazgatója „Anya- és csecsemővédelem“ cimü előadásában rámutatott arra, hogy a védelmi munka megfelelő módon történő kiterjesztése rendkívül előnyös hatással volna az általános közegészségügyi javulásra.

Látogatás Ottó királynál.

Steenockerzeel 14 km nyire fekszik Bruxellestől. Amikor Bruxelles utcáján a síeenockerzeeli vil lantosra várakozik az idegen, , a középkori épületek tövében nem tud szabadulni azoktól a benyomásoktól, amelyeket a világháború pusztításaitól sokat szenvedett Bruxelles emlékei keltenek benne. Ma már sehol semmi nyoma a háborúnak, amely valamikor hadszíntérré változtatia ezt a várost; szorgalmas és tradíció- tisztelő népe eltakarította a romokat ; az épületek ornamentikáján a középkori mester egy-egy finom díszítését is kijavították már, Bruxelles, az évszázados város, nyugodt és csendes fejlődésre vall, mintha sohasem járt volna felette a pusztító idő.

Amikor a villamos végig szalad velem az utcán, nehéz visszafojtani a panaszt, amivel az ismeretlen és megfoghatatlan sorsot vonjuk kérdőre, hogy: hová tűntek el a föld szinéröl idehaza egy évezredes magyar kultúrának, pol- gáriasodásának emlékei, azok a magyar városok, amelyek épültek ugyan, de szinte sohasem épültek ki, mert fölöttük mindig veszedelmekkel terhesen rohant az idő.

A mi hagyománytisztelő népünk olyan kevés emlékhez kötheti nosztalgiáját a múltja felé. A magyar tradíció nem kövekben, várkastélyokban, százados kultúrák lelkét őrző városokban él, hanem abban az elpusztíthatatlan és le- birhatatlan életakaratban, amellyel a magyarság európai létezése érdekében mindazt kénytelen volt feláldozni, amit Nyugat számára épen a mi viharforgó helytállásunk biztosiíott.

Tradíciónk legősibbjének megszemélyesítője is itt él e szerencsésebb nép közölt. Ebben is van valami magyar példázat. Nyugat foglya lenni és egy kicsit mindig érezni, hogy idegenek vagyunk.

Ebben a koraőszi délutáni időben, amikor Steenockerzeel felé szalad velünk a villamos, hogy Őfelsége előtt megjelenjünk, Bruxelles és Steenockerzeel között a leszálló alkonyat fátylai áléi az ősz bíbora integet; a mezőkről mindenfelől a jólét, a nyugalom és a kiegyensúlyozottság érzetét kapja az ember. Már sűrűsödik az est, mikor Steenockerzeel első házai látszanak. Nem város, csak község ez. Apró házakkal, iparos, kereskedő és földmivelő néppel és egy fö'desurral, akinek elhagyott kastélyában talált menedéket a legelső magyar ember, a Király. Magyar vidéki város képét idézi ez a helyiség. Steenockerzeel mintha egy belga Kisvárda lenne. Az utcákon a lámpafény ki-kigyul már, de a házak csendben hallgatnak, fáradtan ülnek a kerítések mögött, mint munkából hazatérő, pihennivigyó gazdáik. Magyar kis városok őszi estéjének hangulata ez, mely az idegent egy pillanatra hazai tájak igézetével rántja megához.

Az első ember, akival találkozom, érdeklődésemre, hogy merre lakik Dúc de bar, lekapja kalapját, és lelkesen, mintha nagyon büszke volna polgártársára, mutatja az utat: Óit abban a kastélyban lakik őfelsége a Király. Nem nehéz odatalálni. Sehol semmi jele annak, hogy Európa legrégibb dinasztiájának feje, egy császári és királyi trón hajdani örököse, az örökös magyar király lakik ebben a községben. Nincsenek posztok, egyetlen utcakereszteződésnél se néz rád gyanakvó detektiv; úgy lakik itt a Király, mint akit mindenki szeret és akire mindsnki vigyáz. Útközben elfog egy síeenockerzeeli ipsrosféle ember s bizalmasan magyarázza, hogy a Kirá y az ő büszkeségük, akit mindnyájan ismernek, no meg a királyi gye-