Zalamegyei Ujság, 1934. július-szeptember (17. évfolyam, 147-220. szám)
1934-09-26 / 218. szám
X2II- évfolyam 2IS. szám. Ära 10 fillér 1034. szeptember 26. Szerda. Felelős szerkesztő: Heröoly Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefonszám 128. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban* Előfizetési árak j egy hónapra 2 pengC, negyedévre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint sw —■ wnnwiminiiii Bi an mii un III mini« A mi sorsunk. Ha Franciaország nem tudta volna, mennyire igazságtalanok, kegyetlenek azok a békék, amiket Németországra és Magyarországra erőszakoltak, akkor nem alakította volna meg a kisántántot. És, ha nem tartana attól, hogy Németország visszaadja a kölcsönt, akkor a sok kellemetlenség után már sorsukra hagyta volna a cseheket, oláhokat és szerbeket. Németország nem egyszer tett már ünnepélyes nyilatkozatot, hogy őszintén békét akar, hogy békében akar élni Franciaországgal: mindhiába. A francia nem hisz. És akármennyire bizonyitgassák is előtte, hogy, amig a kisántánt él és uralkodik, Magyarország pedig nemzeti becsületének és életföltételének visszaszerezhetése céljából föntartja revíziós követeléseit, — de mindent békében kiván megcsinálni, — a franciák a mai állapotoknak föntartásáhcz ragaszkod nak. A mai állapotok mellett pedig kipusztul a magyarság az utódállamokban s a dicső magyar nemzet szükreszabott határai közöli kénytelen tengődni, mig egyszer csak a jótékony halál megszabadítja szenvedéseitől. Ez az elgondolása a kisántántnak és ezt, mint az eddigiek bizonyítják, magáévá tette, — bárha nem is mondta ki, Franciaország. A franciának minden szavát, minden tettét a félelem diktálja, bizalmatlan mindenkivel szemben, csak épen a kisantántban bizik, no, meg a — szovjetben. Eckhardt Tibor Genfben keményen olvasta az igazságot a kisantant fejére, leszögezte a békés megegyezésnek lehetőségét és ezzel — mint a Temps mondja, — „rossz érzés maradt hátra a nemzetközi politikában“. Nem boncolgatjuk most a ma* gyár kormány külpolitikáját, de rámutatunk arra, hogy bennünket a nemzeti becsület és a megélhetés kényszerít arra, hogy a revízió* sürgessük és addig is, amig az megtörténhetik, követeljük, hogy az elszakított véreinknek az utódállamok megadják azokat a jogokat, amelyeket részökre a békeszerződések biztosítanak. Mivel pedig azt tapasztaljuk, hogy az utódállamoknak eszükágában sincs a magyar kisebbségeknek megadni az őket megillető jogokat, sőt egyenesen a biztos pusztulásba kergetik őket, csak természetes, hogy ez ellen a gyilkos hadjárat ellen fölemeljük szavunkat Genfben. És megkapjuk rá a hideg zuhanyt. Önérzeteseknek nem szabad lennünk. Mert számítunk arra, hogy a francia-olasz barátság esetén nem lesz szüksége Francia- országnak a kisántántra, hát a fejünkhöz vágják, hogy ezt hiába várjuk, meg azt is, hogy a kisebbségi kérdésben is hiába várjuk Franciaország támogatását. Szomorú a mi sorsunk. Becsületes törekvéseink hajótörést szenvedtek. A franciákra egyáltalában nem számíthatunk. A Temps, a nagy, a tekintélyes francia lap, megmond mindent. Mint súlyos pörölycsapások, hullanak ránk megállapításéi. Mintha nem is annyid Eckhardt „támadására“ feielne a Tempsben a hivatalos francia politika, hanem inkább arra a felháborodásra, amit Baríhou történelernhamisitó kijelentései váltottak ki országszerte. Ha nem is A zalaegerszegi áll. polgári fiúiskolába, ebbe a folytonosan fejlődő intézetbe, amelynek tizenkét évi fönnállása óta még saját otthona nincs, ezidén 300 nál több tanuló iratkozott be. Három alsó osztálya már évek óta párhuzamos s mivel a gimnázium csak négy termet bocsáthatott második emeletén a polgáriiskola rendelkezésére, a párhuzamos B) osztályokat a gimnáziumtól távol, — ahol valahogyan helyet találtak — kellett elhelyezni. Egy évben a gimnáziumtól majd két kilométerre fekvő Gazdakör adott födelet a párhuzamos osztálynak 1000 pengő bérért, amit a város fizetett. Azután az á!J. polgári leányiskola földszintjének felét foglalták le három párhuzamos osztály részére. Ez volt a „legjobb“ megoldás, amiben természetesen nincs köszönet, mert hiszen ott mozogni is alig lehet. Most végül elérkezett a IV. osztály párhuzamosításának ideje is, mert 68 növendéke van. Hát pár- huzamositanák is, ha találnának megfelelő helyet a párhuzamos osztály számára. A gimnáziumban és a polgári leányiskolában nincs, de más iskolákban sincs nélkülözhető helyiség. MagánházNagykanizsa, szeptember 25. I Majdnem három hete, hogy a budapesti valutaügyészség egy 1 bizalmas feljelentés kinyomozása céljából leküldte detektivjejt Nagykanizsára. A nagykanizsai nyomozás kapcsolatban volt azzal a nagyszabású valutavisszaélési ügygyei, amely miatt a detektívek az országban nyomozási munkát végeztek, s ennek során letartóztatták Dunántúl egyik legnagyobb állatexportőrjét, a székesfehévári vártuk a nagy francia nemzettől, hogy igazságot szolgáltat nekünk, arra mégis számítottunk, hogy tizenöt évi szenvedésünk és békés szándékunk valami kis mél- tányolásra talál nála. Nem hihettük, hogy még ezt sem kapjuk meg a dicső franciáktól. Ez a mi sorsunk. De szomorú sorsunkban sem hagy el a remény, hogy megváltozik irányunkban a franciák véleménye, mert hát: — a világtörténelem ismert már sok nagy nemzetet . . . ba pedig, ahol lakók vannak, igazán nem lehet az osztályt elhelyezni, de, ha esetleg mégis akadna egy kis zug az osztály számára, akkor az iskola három különböző részre tagolódnék és lehetetlenné válnék annak ellátása. A tanárok mást sem tennének, mint futkosnának az egyik épületből a másikba. A város az iskola igazgatójával együtt most újabb fölterjesztést intéz a miniszterhez, hogy szánja meg egyszer már ezt a jobb sorsra érdemes, szépen fejlődő, népes iskolát és végre-va- lanára juttassa már födél alá saját otthonában. Valóban párját ritkító jelenség, hogy egy, tizenkét év óta működő állami iskola még mindig nélkülözi hajlékát s most már három részre darabol- tan kénytelen életét tengetni, mintha bizony nem volna méltó arra, hogy legalább állandó hajlékot kapion s nyugodtan végezhesse tovább azt a munkát, amit fönnállásától mind a mai napig olyan szép eredménnyel folytat mostoha viszonyai közepette is. Várjuk, hogy a kultuszminiszter az új fölterjesztésre most már nem Ígérettel, hanem azzal válaszol, hogy fölépítteti az iskolát. Arnstein Sándort. A fővárosi detektívek a három hét alatt mintegy tiz nagykanizsai állatexportőrnél végeztek kutatást, átvizsgálták könyveiket, betekintettek üzleti levelezéseikbe, valamint rengeteg kihallgatást végeztek, hogy megállapíthassák, történtek e valutavisszaélések a kanizsai állatkereskedők részéről. Nagykanizsán az elmúlt pár hét alatt fantasztikus hírek forogtak közszájon, különböző feltevések alakultak ki a közelmúlt eseményeiről. Mivel a nyomozás érdekében eddig egy lap sem hozhatott híradást és a vizsgálat hosszan elhúzódott, már olyan hirek is terjedtek, hogy Nagykanizsán nem történt visszaélés. A kanizsai helyi lap meg is állapította, hogy „egyetlen nagykanizsai kereskedő ellen sem merült fel kihágási gyanú“. Ennek az állításnak csattanós cáfolatát jelenti az a szenzációs fordulat, amely a kanizsai valutaügyben hé; főn este történt. A rendőrség őrizetbe vette Weisz József és Weiler Zoltán ismert- nevű nagykanizsai állatexportőröket, akik eilen a lefolytatott nyomozás során alapos gyanú merült fel, hogy részesek az országos valutaeltitkolási bűnügyben. A két kereskedő ugyan kihallgatása során ártatlanságát hangoztatta, az eddigi adatok azonban ellenük szólnak. A két kereskedőt az előzetes letartóztatás után hétfőn az esti személyvonattal két rendőr a budapesti valutaügyészségre kísérte további kihallgatásuk céljából. A rendőrségről autón vitték Weiszet és Weilert az állomásra. A késői idő ellenére is a forgalmas állomáson óriási feltűnési Keltett a rendőrkiséreíte! történő utazás. Az előzetes letartóztatás híre percek alatt elterjedt a városban és mindenfelé nagy izgalommal tárgyalták a történteket. A két kereskedő fogvatartása ügyében rövidesen döntenek Budapesten. Közben pedig tovább folyik még a nyomozás Nagykanizsán, s hir szerint a közeli napokban újabb meglepő fejlemények várhatók. Gatheil Jenő dr. káptalani levéltáros Petim József apátplébános müvéről. Gutheil Jenő dr. veszprémi káptalani levéltáros, aki maga is értékes történetírói munkásságot folytat, a Veszprémi Hírlapban hosszan foglalkozik Pehrrt József apáíplébáriosnak „Padánys Biró Márton veszprémi püspök élete és kora“ című munkájával és ezeket Írja: ügy hat az emberre ez a monumentális történelmi monográfia, mint a száz évben egyszer virító agsve hatalmas virága. Nemcsak azért, mert igazán sokáig érett: egy évtized hangyaszorgalmú gyűjtőmunkájának eredménye ez a félezer oldalas mü, — de főként azért, mert egy nagyon ritka, szép erénynek, a hálának termése. „Zalaegerszegnek — írja a szerző — fennállása óta nem volt nagyobb jótevője, mint Biró. Ha semmi mást nem ad a városnak, mint a gyönyörű kéttornyú „ba zilikát“, „a szép roppant nagy A valutaügyben előzetes letartóztatásba helyeztek és Budapestre kisértek két nagy- kanizsai állatexportőrt. További meglepetések várhatók. Ilj fölterjesztés a miniszterhez ■ 0 m Jfm m m m mmmmtr m * f a polgári fiúiskola fölépítése érdekében.
