Zalamegyei Ujság, 1934. július-szeptember (17. évfolyam, 147-220. szám)

1934-09-26 / 218. szám

2 Zalamegyeí Újság 1934 szeptember 26. Templomot“ (Bíró szavai!), amely szerinte messze földön ritkítja párját, Szőnyi Ottó szerint pedig bármelyik XVIII. századbeli né­metországi barokk városnak dísze és büszkesége lehetne: eleget, sokat adott.“ Ezt köszönik meg az 1777 óta a szombathelyi egy­házmegyéhez tartozó Zalaegerszeg hálás katolikusai, amikor a Szent Imre év folyamán százakra menő zarándokseregük koszorút helyez a nagy veszprémi püspök sírjára s ugyannennek a halanak ércnél maradandóbb szép emléke Pehm Józsefnek, Zalaegerszeg tudós és neves papjának impozáns törté­nelmi munkája. Bíró Márton éleiét ekkora mun­kával, ennyi gonddal és szeretet­tel, ilyen megértéssel csak zaiai pap írhatta meg. Hisz’ Veszprém­nek ez a legnagyobb püspöke, igazi Pázmány Pétere, a vegyes- vallású és vele szemben sokszor tlloyalis Veszprém helyett a szinte szinkatolikus Zalában van otthon. A Dunántúlnak, az ősi Pannóniá­nak ehhez a Szentföldjéhez vonzza őt a lelke, ahol már a honfogla­lás előtt salzburgi bencések, majd Szent Melód magvetése nyomán a szőke vizű Zala termékeny völ­gyéből, Szent Adorján zalavári apátságából messze, egészen Veszprémig elnyúló hajtásai gyö­kereznek az ősi hitnek. Biró Már­ton idejében is egyházmegyéje öt vármegyéjének 115,097 katoliku­sából 51,253 Zalában iakik. Veszprém kelyeít Sümegen épit rezidenciát, Zaláért áldozott leg­többet hitéleti téren, ití létesít legtöbb plébániát, itt épít legtöbb templomot, kápolnát. Különös szerencse ezenfelül, hogy a nagy püspök életrajzíróját, Pehm apátot, nemcsak papi mi­volta, de Bíró Mártonra nagyon sokban emlékeztető lelki alkata — mindenképen hivatottá teszi Biró Márton korszakos életművének tolmácsolására. A díszes kiállítású, képekkel tarkított hatalmas kötet jórészt ereden levéltári kutatások ered­ménye: közei ötven nagymagyar­országi, nemkülönben a vatikáni és bécsi levéltárák kiadatlan, ér­dekesnél-érdekesebb adataiból szövi össze szerzőnk a mindvégig érdekfeszitő szöveget. Anyagának gazdagsága és a szerkesztés ügyessége egy jól sikerült törté­nelmi regény érdekességével bi­lincseli le a könyv olvasóját. Fe­jezetről fejezetre mind élesebben, szinte szoborszetüen rajzolódik ki előttünk Padányi Bíró Márton markáns alakja, hatalmas egyéni­ségének minden jellemző, apró­lékos vonása, mig az alakja köré fonódó, nagy történelmi jártasság­gal megfestett korrajz még job­ban megvilágítja, még plaszti- kusabbá teszi a nagy püspök jel­lemrajzát. A Mária Terézia kora­beli magyar élet szinte minden vonatkozásának, a magyar barokk szellemének olyan gondos, apró­lékos rajzát találja az olvasó Pehm apát munkájában, aminőt hiába keresünk az összefoglaló törté­nelmi művekben. A cikkíró ezután részletesen is meneti a könyv tartalmát, majd igy fejezi be bírálatát : Pehm apát hatalmas müve, amelynek vázlatos ismertetésünk csak gyarló, halvány árnyképe, felbecsülhetetlen értéke egyház- megyei történetírásunknak, amiért nagy hálával tartozunk a kiváló szerzőnek. S könyvének záró fe­jezeteivel, melyekben a küzdel­mes élet után megroppant, sok mindenben csalódott s szinte mindenkitől elhagyatva korán sír­ba dőlt Biró Mártont áilitja olva­sói elé, történelmi tanulságokban gazdag műve egyben bőséges meditációs anyagot szolgáltató lelki olvasmányává is lehet a ma­gyar papságnak. A múlt év decemberében az egész országot foglalkoztatta az a széihámossági ügy, amely Uk- kon Szabó (Németh) I. Béla ál­lítólagos intéző özv. Horváthné földbiríokosnőnél és bérbe vette annak birtokát, valamint kastélyát. A feltételek szerint Szabó csak november 20 án volt köteles az első bért fizetni, de nyomban megkapta a birtokot és a kas­télyt az uriasszonytól, akit fellé­pésével sikerült megtévesztenie. Szabó be is költözködött a kas­télyba egy házvezetőnővel és egy fiatal leánnyal, s megkezdte a berendezkedést. Jánosházán és más községekben gabonát és min­denféle tárgyat vásárólt, a hitele- lezőknek azt a felvilágosítást adta, hogy november 20-án fizet. Az új bérlő hamarosan társat is vett maga mellé egy jánosházai asszony személyében, akit egyúttal ház­vezetőnőnek is felfogadott. A kas­télyban, ahova valahonnét több fiatal lány is keiüit, vidám élet indult meg, melynek azonban hirtelen vége szakadt. November 20-a körül ugyanis jelentkezni kezdtek a hijeiezŐK. Különösen két kissomlyói gazda sürgette a pénzét. Ezektől a bérlő lovakat és kocsikat vásárolt. A hitelezők záklatása miatt a bérlő már épen szökésre készült, s már indulásia készen állott a házbeliek kocsija, mikor a két gazda beállított a bérletre. Szabó ügyes trükkel szabadult tőlük. Azt mondotta, hogy a veszprém- megyei birtokára indul, ahol na­gyobb összegű pénzt vesz iel és felszólította a gazdákat, hogy jöjjenek vete, ott majd kifizetik őkeí. A két gazda kötélnek is állott, egvüttmenlek Szabóval Veszprém megyébe. Egyik község­nél azután a bérlő és hozzátarto­zói megugrottak a két gazdától, akik két napi utazás után visz- szaévkeztek falujukba. A két gazda és a többi káro­sult hitelező feljelentést lettek a szélhámos bérlő ellen akit több napi hajsza után sikerült is a csendőrségnek elfogni. Beszállí­tották a zalaegerszegi ügyészségre 17 éves nevelt leányával és a leány nevelőnőjével együtt, aki ugyancsak fiatal leány. A két leányt hamarosan elbo­csátották, mivel kiderült ártatlan ságuk, Szabó bűnössége azonban nyilvánvaló volt, bár kétségbe­esetten védekezett és ár atlansá­már Károlyi néven mutatkozott be, hogy rokonai tudomást ne szerezzenek hollétéről. Innen fe­leségével együtt megszöktek s egyik társuktól apróbb tárgyakat is elloptak. Megjánák ezután Bu­dapestet, majd Székesfehérvárra utazott és i!t újsághirdetés révén összeköttetésbe került özv. Mórocz ímrénével, akivel azután hozzá­látott a további munkához. Győr vidékén kíséreltek bérletet sze­rezni, de sikertelenül, végre az­után Jánosházára értek s ezután kezdődőit életének az a története, amelyről bevezető sorainkban írunk. Mindig újabb társakat keresett, akiktől pénzt kért; többen ígér­tek is neki, egyébként mindent hitelbe csinált. Nem fizetett sem a bérletért, sem a munkáért, sem élelmiszerekért, sem gazdasági eszközökért. Végre arról kellett meggyőződnie, hogy pénzt sehon­nan sem kap, Mórocznét tehát elküldte Jánosházára a tartozások összeírására, ő pedig a családjá­val és két társával ezalatt eluta­zott Ukkrói, azzal, hogy egy, veszprémmegyei pusztájára men­nek. El is értek Pékfürdőre, majd onnan Hajmáskérre s itt egy ven­déglőstől kért pénzt. Azért igye kezeit Hajmáskérre, hogy egyrészt közelebb iegyen Veszprémhez, másrészt pedig, hogy valarr.iképen lerázza magáról a két fuvarost. Egyik kocsist hátra is hagyta Hajmáskéren s azt többé nem látta; a másik kocsin bement Veszprémbe, hol egy vendéglő­ben családjával együtt megebédelt természetesen hiteibe. Onnan el­ment lakást keresni, ki is veit egy bútorozott szobát, a kocsit pedig ott hagyta a szállodában és azt sem látta többé. Majd másik lakásba ment, ahol a múlt év december 6-án letartóztatták s Jánosházára, majd Zalaegerszegre hozták, itt a kórházban megope­rálták és januárban Keszthelyre mentek. Szerencséjök itt sem akadt, utjokat tehát Sárbogárd és , Kecskemét felé irányították. El­mondotta még ismételt Kecske méti szereplesét, ami csak az előző szélhámosságoknak folyta­tása volt. Elnapolás. A vádlott urán több íanut hallgatott ki a biró. Mivel azonban Györgyei Szabó budapestvidék: szereplésére vonatkozóan még néhány tanúnak megidézése szük­séges, a bíróság a tárgyalást el­napolta. Női és leányka kabátnjdonságok legolcsóbb árban bes&erexheiők a Verseny áruházban. (Aranu RArám; íniilpt.Z Az ukki szélhámos bérlő a törvényszék előtt. gát hangoztatta. A fogházban Szabó (Németh) Bélán az exaltált- • ság jelei mutatkoztak, s ezért el- I rendelték elmeállapotának meg- ! vizsgáiását. Az első vizsgálat j elmebetegnek minősítette, az Igaz- j ságiigyi Orvosi Tanács azonban j megáliapitotta beszámithatóságáí és 3gy folytatták Szabó ellen az eljárást. A főtárgyalás. Szabó József ügyében, akinek valódi neve Györgyei Szabó Jó­zsef, ma tartotta meg a főtárgya­lást a zalaegerszegi Kir. törvény­széken Kovács János dr. egyes- bíró. Szuronyos fogházőr vezette a tárgyalási terembe a vádlottat, akin nagyon is meglátszik a több­hónapi fogház. Györgyei Szabó a hozzá intézett kérdésekre elmond­ta, hogy 45 éves, róm. kát. val- lásu, nős, három gyermeknek atyja, kereskedelmi érettségit tett. — Ez utóbbit azonban az írásá­ban hemzsegő helyesírási hibákra tekintettel kétségbevonta Kovács János dr. biró. Foglalkozását üle tőén azt mondotta a vádlott, hogy gazdatiszt. Gondnokság alatt áll, kétszer volt büntetve: 1928-ban csalásért 8 hónapi börtönre, ezt azonban nem ülte ie, mert az igazságügyi orvosi tanács véle­ménye alapján elmegyógyintézet­be utalták, mint beszámithataí- iant. A szegedi járásbíróság 60 pengőre ítélte, amire azonban nem emlékezik. A biró most föl­olvasta a vádiratot, mely nem ke­vesebb, mint 26 csalási esetről szó). Mit vall a vádlott ? Ezután következett, a vádlott ío vábbi kihallgatása. A szegedi tör­vényszék 1929 ben gyámság alá helyezte. Közben adoptálta Szabó Ilonát, akit később feleségül is vett. Előbb Kecskeméten kapóit gazdatiszti állást, amit azonban hamarosan elveszített, mert fele- ! gégének rokonai munkaadójával | közölték, hogy közveszélyes őrült. Ekkor visszament a szülői ház­hoz, feleségétől elvált, majd új­ból állást kapott Kiskunfélegyhá­zán, de itt úgy járt, mini Kecs­keméten. Mikor azután azt látta, hogy semmi sem sikerül neki, arra határozta e! magát, hogy birtokot bérel, amelyhez másoktól szerez pénzt úgy, hogy az ille­tőknek majd megfelelő összeget juttat a jövedelemből. Próbálko­zott Pilisen, ahol kispesti egyé nekkel lépett összeköttetésbe. Itt

Next

/
Thumbnails
Contents