Zalamegyei Ujság, 1934. július-szeptember (17. évfolyam, 147-220. szám)
1934-08-05 / 177. szám
Zalamegyeí Újság 1934 augusztus 5. 2 Krónika. Kinyíltak az őszirózsák A nyár kellő közepén. Új virágot találunk az Almán, meggyen, cseresznyén, Virágzik a szamóca is. Kétszer lesz hát termésünk A gyümölcsből kárpótlásul, Mert silány lett vetésünk? Hát ezért mi nem haragszunk, Lesz belőle egy kis hasznunk. Karácsonyra friss alma Kerülhet az asztalra. Bementem egy borbélyboltba, Hol sok hölgy volt s kérdezők, Tisztelt uram, mit keres itt, Ugyan honnan érkezék? Miért jöttem, hát nem tudják? E kérdéssel feleltem S azután egy párnás székre Szép rendesen leültem. És a borbély igy folytatja: Tisztelt uram, mint láthatja, Új rendje a világnak, Borbélyhoz csak nők járnak. A mi drága toronyóránk Hát megint csak megrokkant, A legszebbik cifferplattról Egy nagy darab lepattant. Ezen tehát nem láthatjuk, Hogy az óra mit mutat, Azt hiszem, a muiatók is Eltévesztik az utat. Még az jó, hogy az ütése Rendes s eddig nincs késése, Kell is tudni valóba’, Hányat ütött az óra . . . Szenzáció — sajnos — akadt Elég bőven a nyáron. Majd csudába illő dogok Történtek a világon, igy eléggé változatos Az ugorka szezonja, Ámde, hogy ez kívánatos, Senki nekem ne mondja. Csakhogy az a hires cápa, Még nem jött föl a Zalába, Helyette a napokban Árvíz jött, de — álomban, Ipszilon. Keszth elyen fodrász üzleiemet áthelyeztem, Városhazával szemben, Eszes-divatáruház mellett. Továbbra is szives pártfogást kér LASKAY ISTVÁN fodrász mester. Tanuló felvétetik. ÜBÁNÍAMŐZGÓ KESZTHELY Szombaton és vasárnap S. W. Van Dyke, a világhírű rendező filmóriása mó Az Északi sark eposza Peter Freuchen „Eszkimó“ cimü müve után. A zalai bor védelme a Bakonyban A Borászati Lapok legújabb száma érdekes karcolatot közöl ifj. Leopold Lajostól. A cikknek egy részét az alábbiakban kö- zöljük: A kenyérgabona nagyon is ha- maros betakarítása után a Bakony immár növekvő várakozással fordul a szűrei felé. A jégverte szemek kényszerérett, sárgásbarna színbe fordulnak. Egyébként azonban itt is mutatkozik a szőlő mégis csak kedvezőbb esztendeje, mint ahogy a földművelésügyi miniszter is legutóbbi termésjelentésében a kenyérmagvakhoz képest jobb szüretet jósolt. A sivatagos tavaszt lédús ősz készül felváltani. A szürke országot a smaragdszinü. Itt ülünk Gombás szomszéd présházában. Ötven egynéhány hold szántóföldjét odalenn a Balaton völgyében bérbe adta az öreg. 65 esztendejével most itt tesz-vesz a kétholdas szőlőben. Egy pár csirkével, száz darab tojással, késő ősszel nevető musttal leballag a füredi hetivásárra s j a beszedett pénzért helyben mind- j járt meg is vásárolja a legszük- j ségesebbet. Újkeletű olvasni valót aligha sorol az öreg Gombás ebbe a kategóriába, mert hiszen mind a mai napig újra, meg újra csak Mátyás korabeli adomákat szokott elbeszélni. Gombásné mo solygós, fekete szemei pedig egyforma áhítattal csüggnek ajkain, amikor az ezerszer hallott adomába belekezd. „Mátyás király ennyi meg ennyi aranyat adott a cinkotai kántornak. Csak amikor hazaért, akkor vette észre a kántor, hogy a zsebei tömve vannak arannyal . . .“ Nevet az öreg. Gombás néni padtg kutatóan vizsgálja az arcomat, vájjon megértettem-e az elbeszélést? Meglehetősen tisztán láiom, hogy most mi következik. Ha a házigazdám a cinkotai kántornál tart, akkor most már rövidesen a borárakra terelődik a szó. Átmenetül pedig egy-ké* odavetett megjegyzés következik hatalmasokról, ország urairól. így is történt. Gombás néni áthunyorit az urára és hamiskod- va kérdi: — Hát vájjon ez a mostani arany csak az az aranyé, ami Mátyás király idejibe volt? Vagy az öreg Ferenc József király ide- jibe ? — Az arany, csak arany — feleli az öreg helyettem. De szigorú szavából hiányzik az őszinteség. Kiérzi^ezt az asszony és tagadóan int a hüvelykujjával: — Dehogy is nem. Nagy itt a különbség. Merthogy a Mátyás királyé olyan arany vót, ami vót, ez meg olyan arany, ami nincs. Ezenközben már az öreg a pinceajtó felé sandit: közeleg hát az idő, amikor a borárakra kerül a sor. Mélyen felsóhajt Gombás szomszéd: — Tönkre ment a pénznek még a gyökere is, nemhogy a gyümölcse! Se pénz, se ár ! Hogy megkönnyitsem az átmenetet, szomszédi tréfával mutatok a kerti asztal teli poharaira: — Hát megérdemelné vájjon Mátyás aranyait az ilyen bakonyi vinkó? Az árnyékos Aisó- Zalában egyáltalán nem volna szabad semmiféle bort se termelni. Megmondta a minap maga a miniszterelnök is . . . — Na, na — vágott vissza az öreg sértődötten s hirtelen átnyergelt ellenzékinek. — Hiszen igen derék úriember lehet az a Gömbös, mondják, utazik is mindenfelé, miképen Mátyás király. De azt még egyszer se hallottam, hogy aranyat osztogatott volna. A miniszterelnök egy OMGE- ülésen, felsorolván agrárrendsze- tünk hibáit, többek között elmondta azt is, hogy évekkel ezelőtt egy kortesutja alkalmából Alsó-Zala megyében ihatatlan vinkót tettek elébe. — Uraim — mondotta Gömbös —, olyan lötty volt az, hogy még az ellenjelöltet se kínáltam volna meg vele. A miniszterelnök arcáról eltűnt a szeretetreméltó mosoly. Nyelve még érezte a csípős ecetizt, torkát kaparta az érdesség s az imént még mo solygó ajkát félrehúzta a zalai savanyúság. Egyszerre im egy másik Gömbös-arc tűnt elénk, a felháborodott borszakértő arca, aki sok mindent megért az életben, de nem ismer tréfát, amikor az ilyen uborkalé magát magyar bornak meri nevezni. Mintha évek óia várt volna Gömbös az alkalomra, hogy ennek a felfuva- kodott venyigének, ennek az üres, testeden, kemény aisó-zalai íö megmustnak odamondjon egyet. Hogy miért is adnak magyar földet az ilyen dagadt, vizes bogyó alá, hogy aztán döntse dúsFényképfelvételeit Olcsón és szakszerűen dolgozza ki Bánfai Béla legújabb modernül berendezett optika és fotó-azaküzloie. lakodva a Noé-venyigék sajtolt ecetjét ? Még hordóize is volt, még dugószaga is . . . Ahogy a Gombás-házaspárnak elbeszéltem ezt a történetet az alsó zalai vinkóról, az öreg elgondolkodott, borúsan nézett maga elé s aztán megszólalt t — Bizonyos benne, uram, hogy a miniszterelnök zalai bort mondott? Mert hogy a zalai boroknak se ecetizük, se penészszaguk nincsen . . . — Na, na, öregem, azt maga se hiszi, hogy a miniszterelnök a napsütötte füredi öbölről és Csopakról, vagy épen Badacsony királyi bazaltjáról beszélt 1 Hanem az alsó-zalai lápföldek borai közt, meg idefenn, ahol a Bakony idegenül és mostohán néz a széles árnyékban meghúzódó szőlővesszőre ... Itt csakugyan megteremhet, ha akar, az olyan vinkó is, mint amilyent Gömbös ivott. — Talán somogyi vagy fejérmegyei borról beszélt ? Mert ottan teremnek az eféle komisz borok ! Ösmeri az ur a kapócsi csárdát, ott az ivóban a mestergerenda épen a határ Zala, meg a „másik“ vármegye között. Ilyen helyen könnyen megtéved ám az ember. Biztosan somogyi vagy fejérmegyei bort adtak azok Gömbösnek ! Nem zalait. — Egészen bizonyos, erősit- geltem, mikor bucsuzásközben az öreg Gombás mégegyszer kérdőre volt, egészen bizonyos, hogy a miniszterelnök „zalai vinkót“ mondott. Kizárt dolog, hogy somogyit, vagy fejérmegyeit mondott volna . . . Várnék csak még egy pillanatig, mondta most az öreg. Lement a pincébe, felhozott egy régebbi évjáratot. Figyelő komolysággal nézett poharam felé. Ám a pohár, amelyet felhajtottam, Gömbös zalai panaszának csak igen gyenge, inkább félhivatalos cáfolatát tartalmazta. — Hát csakugyan zalai borról beszélt volna Gömbös, mondta most még egyszer már fogyó reménységgel az öreg Gombás. Ejnye, ejnye, úgy kelleti akkor lenni, hogy az a bor neki nagyon is erős volt ! régi bevezetett üzlethez tSEidtsiirs kerestetik 5.000 P. készpénzzel. — írásbeli ajánlatok lapunk nagykanizsai fiókkiadóhivatalához, „Biztos megélhetés“ jeligére küldendők. Frissenlött foglyokat Hémeth Laci minden mennyiségben legmagasabb árban vesz osemegekeres kedö.
