Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)
1934-06-17 / 136. szám
2 Zalanjegyei Újság 1934 junius 17. biímbsw—■ telep „Sümegh" nevét Szent Istvántól kapta, ki azt a mai So- mogymegye (Comitatus Syme- ghiensis) megerősített székeshelyévé tét e. — Siimeghen töltötte Szent László 1091-ben a karácsonyi ünnepeket. December 20-án itt iktatta be II. István zalavári apátot. — Szükségesnek tartottam ezeket a hiteles történeti adatokat elmesélni, mielőtt megemlékezném Zalaszántón a közel múlt hetekben feltárt Szt István korabeli templom romjairól, melynek alapfalait Major György za- j laszántó plébánosának lelkes i buzgatma és áldozatkészsége hozta j felszínre. A XIII. és XIV. században — | a tatárjárás után, — épült szántói késő román ízlésű templom, Zalavármegye egyik legérdekesebb egyházi emléke. Az ősi templom becsét fokozza, hogy csúcsíves hajlásaival, mintegy átmenetet képez a gótikus építészeti ízléshez. Az idei pünkösd előtti templomtatarozás alkalmával a Sümeg—keszthelyi útról kimagasló templomdomb felszínén kerültek elő, — a délnyugatra néző, — templom alatti földrétegből a Szt István korabeli egyház keresztbe épített alapfalai. A minden szépért, nemesért lelkesedni tudó nagyműveltségü esperesplébános, személyes meghívására azonnal a helyszínre utaztam. Őszintén szólva, minden várakozásomat felülmúlta a nagy gonddal feltárt hármas tagozásu, az | Árpádházi királyok korában sze- í repelt román ízlésű templom, mely méreteiben kétszeresét mutatja a mostaninak. Az utcával párhuzamosan hu zódó alapfalak középső tagozata a templomhajót és a szentélyt (apsis) foglalja egybe. Ettől jobbra az előcsarnok sarkán a főbejárat nyílása is látható. Balról a sekrestyeszerü helyiséggel határosán előkerült a csontkamra (ossa- j rium), megszámlálhatatlan meny- nyiségü csont maradványaival volt megtöltve. A száznál több csontváz, valószínűleg IV. Béla korában, — a tatárjárás harcai alatt —, kerültek a csontkamrába. Ugyanakkor pusztulhatott el a most feltárt Szent István temploma is. Legérdekesebb sirlelet, a templomhajó sarkában került fel színre. E sírban csodás ép ko ponya, úgy Szt. István idejében használt sarupatkókon kívül jellegzetes díszítésű, — zöld zo- máncos — bronz övcsatot is találtak. Mindez r hivatalosan igazolja az első Árpádházi királyunk korát. Major esperesplébános úrral hosszabb megbeszélést folytatva, szives lelkesedéssel fogadta azt a kérésemet, hogy ezen a történeti becsű építmény alapfalainak felületét cement burkolattal ellátva megmenthető legyen az utókor számára. Ezen Szent István korabeli romok nagy érdeklődést fognak kiváltani a nyári évadban a sümegi állami Dar- nay Muzeum sokezernyi látogatói között előkerülő műépítészek körében. Akik építészeti szempontból is tanulmányozás alá veszik majd a közel ezeréves mu'tu ősi rommaradványokat. Zalaszántó községnek különben még egy érdekes történeti nevezetessége van. A templomi magaslat szomszédságában áll a régebb középkorból származó ódon családi ház, melynek többszáz éves múltját megörökitő érdekes konyhája, ősi gerendás szobája, megbecsülésre méltó műemlékszámba megy. Ezefi érdekes szalmatetős hajlék Tátika urának a gersei Petheő nemzetségnek idejében, a XV. század közepe táján, — hiteles történeti adatok szerint Citra boszorkány tanyázó helye volt. A középkor hires javasasszonyának kalandjai, úgy ezen ősi ház története meg is jelent „Bujdosó Gyöngysor — a török járom koráról“ szóló regényemben —, mely egybefoglalja a Balaton- és Bakonymenti összes várak hiteles történetét is. Ezúttal is felkérem Zalaszántó község tisztelt elöljáróságát, mentsék meg e történeti érdekességü hajlékot az utókor számára. Talán valamely házcsere utján keresztülvihető lenne. Mert sajnos, ezen ősi hajlékban múltkoriban tett újabb látogatásom alkalmával, a ház fiatal asszonya olyan kijelentest tett, hogy az épületet rövidesen átalakítják, megfosztva örökre ősi voltának eredetiségétől. Nap idegenforgalomra számíthatóak a repüiönapoD. A junius 24-iki, zalaegerszegi re pü^őnap iránt oly nagy az érdeklődés, hogy vidékről is számosán jönnek be városunkba, megtekinteni a műegyetemisták magyar kezek gyártotta, csodás Gerlét, ai Aero Szövetség gépmadarát, melyet Búnhidi Antal, a hires repü ő vezet, akinek nevét már világgá kürtölték a lapok és vitorlázó repülőgépek királyát : a Karakánt. Ezt a gép saját tervezője : Rotter Lajos oki. gépészmérnök fogja vezetni, aki kiváó teljesüményé- ért épen februárban kapta meg a nemzetközi bizottságtól az er üst tőigyfaxoszorus teljesitményjei- vényt. A repülőnap rendezői munkájában egyébként a városi idegenforgalmi bizottság is belekapcsolódott, hogy a vidékről érkező vendégek megfelelő fogadtatásban részesüljenek és alkalmat adjon nekik arra, hogy ne csak repüiöbemutatásokat, de a város nevezetességeit is megtekinthessék. A rendezőbizoítság ez utón kéri a közönséget, hogy a torlódás elkerülése végett a jegyeket elő vételben megváltani szíveskedjék. A jegyek hétfőtől kezdve a cserkészcsapatoknál valamint a Zrinyi és a Petőfi könyvkereskedésekben válthatók. Krónika. Szörnyű nagy a sürgés forgás Európa vén földjén. Amint látszik, e vidéken Valami még nincs rendjén. Miniszterek, diplomaták Ide oda futkoznak És hirdetik a világnak, Hogy a békén dolgoznak. A szándék jó, ezt mi látjuk, Az uiazást nem is bánjuk, Csak jó legyen a vége, Szülessék meg a béke. Hát, hogy evvei az idővel Mire megyünk, nem tudom, De bizonyos, a hűvöset Egy kicsikét már unom. ki van most a fürdőszezon, De lehet-e fürdőzni, Hogyha, reggel, délben, este Melegen kell öltözni ? Fürdőre, ha mégis megyünk Fürdőruha mellé vegyünk Prémes bundát, korcsolyát Réd it, sit, meg fakutyát. Nagyobb számmal buknak mostan A jókedvű diákok, Tán csak nem a hűvös idő Van hatással reájok! Mert nehezebb ám az „érés“ A bús hűvös időben, Mint a forró napsugaras Kánikulás melegben. A diák még ismételheti) De, ha gyümölcs be nem érhet, Ott már nincsen ismétlés Nagy baj hát a nemérés. Egerszegi bérautók Kaptak pompás, szép helyet. A főváros sem adhatna Annál szebbet különbet. Hálásak is a városnak Az autók urai, Könnyeik most nem fognak már A hely miatt hullani, így tehát nincs szükség másra, Mint utasra, utazásra, Hogy a kocsik járjanak S ne a standon álljanak. IpszHon. A 4-ik parancsolat. Irta: Nyáry László A faluvégről idelátszó búzatáblák úgy tündökölnek a verőfényes napon, mint csodálatos, aranyszinü tengerszemek, mik minden eltitkolt gyöngyüket kitárják a napfény elé. Lágy szél megborzolta ezeket a hullámokat. A tágas udvaron az akácfák is, előbb csak csendben megbólon- gatták lombjaikat, majd alázatos hajiorigással, sugva-bugva mindjobban engedelmeskedtek a teremtő erőnek. Innen-onnan. a kakasok éles kurjongatása hallatszott, amint a közelgő veszedelemre figyelmeztették népeiket. Varjak csapata kóválygott nagy össze-visszaságban a nádsüvegü kis házak felett, a lehullott levelű akácosok már zúgtak, siránkoztak az erősödő szélben, mint valami kopott, elnyűtt hegedű. A szél, mely még az előbb a mezőkön nyíló virágok illatát, virágzó erdők mámoros lehelletét ragadta el és hordta be a poros falu kis házai közé, most úgy nyargalt, száguldozott, mint a rossz hír. Csak sírni tudott, mintha halottja lett volna. A kis kert alatt elhúzódó patakmenti szomorufüz, a közeledő vihar eiőtt főidig hajolt. Nádi-Balog István a pitvarajtóba támaszkodva állt, bámulta a vihar és nap harcát. Gondolatai iázas össze-viss.-aságban száguldoztak agyában. A maga sorsára gondolj. Micsoda .belső viharba került ö, amiből nincs kiút számára. Az elemek harca csak eláll, győz egyik vagy másik, de az ő vihara már két év óta tombol s nincs megnyugvása. N ncs reménye segítségre, neki ebbe kell belepusztulnia. Mert hát . . . Nem volt ő soha, soha kocsmajáró ember, dolgozott napestig, oszt’ most ebei ni, majdnem mindennap éjszaka jár haza. A zsindeiytetőn itt is, ott is becsurog az esőié, a Mózsi meg most hozott cserepet a háza fölé ... az ő pénzéből. Győzedelmeskedett benne az emberi érzés, a családapa aggodalma lett úrrá benne. El is határozta sebtiben, hogy bemegy hozzájuk, megmondja, hogy ez igy tovább nem tarthat, ne kénysze ritsék őt a kocsmába, ő jó ember akar lenni Benyitott a szobába. Megállt a küszöbön. Az anyja kezében, mint rendesen, most is imakönyv volt, amiből imákat morzsolt. Julis meg, a felesége az almáriumban rakosgatott. Rakosgatott, meg nyelvelt az anyjával. — öreg szülének legjobb volna má‘ a Péterékhő' menni egy kicsit, látja, hogy itt csak bajt okoz. — Édes jányom, csak nem j dobná ki a saját házambul, — felelt az öreg asszony. — Nádi-Balog István nem hallgatta tovább, bevágta az ajtót, csak úgy remegett a ház. Leemelte a mestergerendáról a somfabotot, meg foltos kalapját, oszt' elindult. — Má' akkor inkább csak ezzel a viharral nézek farkasszemet, — motyogta magának. Nagy cseppek ben ereszkedett alá az égiharmat, de Nádi-Balog István ezzel nem törődött. El indult a viharban, meg az esőben, egy-kettőre a Nagykrumpliba ért. Ahogy belépett egy szem- pillantás alatt meglátta Péter öccsét, aki, különösen amióta a falu bírája lett, nem igen szokott idejönni. — Beszorultam! — mondja Nádi-Balog Péter kérdezés nélkül bátyja fürkésző tekintetére. — No, szerencsére itt talállak, — feleli Nádi-Balog István. Még mindig az anyjának meg a hites társának a dolga foglalkozta ta gondolatvilágát. Amint az öccsét meglátta, nyomban elhatározta, hogy megtárgyalja vele az ügyet, mert ő ezt már úgy se birja soká. Inkább világnak megy. Szép sorjában elkezdte mondani kálváriáját. — Tudod e, Péter, hogy a nn édes szülénk már öreg, elnyűtt öreg asszony, aki pedig bizony sok kárt is teszen. Már majdnem minden cseréptányércsempe,mindnek ő törte le a szélét. Alig van ibrik épen a-polcon. Azt is mind ű törte el. Túl van a nyolcvanon jóval, reszket is a keze, én tudom, hogy ez igy jár az öregséggel. De a Julis nem nyugszik. Egyik kravál a másik után, én vagyok a közepin. Hidd el, én szenvedek a legjobban. Már két éve, hogy nincs otthun maradásom. — Hát Estvány! Mire való ez a jó somfabot-e? — Ugyan már, eriggy ! A Pista gyerek már hét éves, a kisebb meg négy. Csaknem tagom ezek előtt megverni az anyjukat. — Há tán elkergetnéd anyádat a saját házábul? mondja Pé tér öccse. — Ez a‘! Ez a, mit én nem tudok kimódolni, hogyan segítsek. Ha el is megy hozzátok egy kis időre... De tavaly is, amikor visz- szajött, élűiről kezdődött az egész. Én meg napszámba járok ide-oda, hordom elfele a drága pizt, mert, mondom, nincs otthun maradásom. Megakadt itt a beszédfonala, gyors csendesség támadt a két testvér között. Nádi-Balog István nagyot fújt, ami beillett inkább egy mély sóhajnak. Majd csendes megadással szólalt meg. Olyan volt a hangja, mint egy segélykérőé, akit már az elmerülés veszélye fenyeget:
