Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)
1934-06-17 / 136. szám
1934 junius 17. ZalaiKegyel Újság 3. Tanitógyülés Csácsbozsokon. A pacsa—nagykapornaki esperes! kerület tanítósága folyó hó 12 én tartotta ezévi közgyűlését Csácsbozsokon. A népes kör ta nilósága teljes számban megjelent. VcChe Ernő és Káuzli Gyu'a kér. esperes-tanfelügyelőkön Kívül ott voltak Meszlényi Lambert csács- bozsoki és Körmendi Lajos zaia- szeniiváni plébánoson, Németh Ernő csaiári káplán, Ruis János zalabesenyöi körjegyző, Lippen- szky Árpád, Harts Jenő, Nika Ferenc és Hidasy János ab. tanítók Zalaegerszsgről. A gyűlés szentmisével kezdődött, melyet Meszlényi Lambert mondott. A mise alatt a csácsbozsoni iskolás gyermekek szépen kidolgozott latin énekeket énekeltek vitéz Varsányi József igazgató- tanító vezetésével. Majd szentmise után ugyancsak vitéz Varsányi József igazgató- tanító ügyes mimatanbást mulatóit be IV. osztályos tanulóival Magyarország összefoglaló földraj zából. A tanítás alatt végig érez hető volt az az izzó hazaszeretet, melyre az igazgató neveli a reá- bizott ifjú nemzedéket. Ezután Landi Ferenc pacsai igazgató-tanitó körelnök rr.agas- szárnyalásu megnyitójában a nevelésről beszélt. Mióta a francia forradalmi eszmék az észt és a tudományos kiképzést helyezték a vailáserkö esi nevelés fölé, egész Európa megindult a mai lelki ás anyagi romlás felé. A mai kor embere beteg. Szegénynek, gazdagnak leikéből egyaránt hiányzik a boldogság. Ez általános boldogtalanságnak pedig az az oka, hogy az emberek lelkében nincs meg az istenszeretet, a valláséi kölcsi nevelés hiányában elszállt lelkűdből az Isten. A világháború előd dühöngő liberalizmus nálunk is éreztette ha ásá't, s magamon tapasztaltam, hogy különösen az állami iskolákban nem fordítottak elég súlyt a valláserkölcsös nevelésre. De hála Isten, a háború utáni nemzeti ujíászüietésben a valláserKölcs ismét elfoglalta méltó helyét s ma már az állami iskolákban is az a domináns s a mai állami iskolák valláséikölcsi nevelése sok háború előtti kát. iskoláét is túlhaladja. A vallás- erkölcsi nevelésnek még fokozottabb ápolására buzdította kartársait és a gyűlést megnyitotta. Azután meleg szavakkal és igaz szeretettel üdvözölte Vacbe Ernő feisőrajki esperest, vitéz Varsányi József csácsbozsoki, Jerger Ferenc nemesheiési, Schéder József szent- andrási, Karácsony Lajos zala- németfalusi taniiókat és Pados Jánosné sándorházai tani ónőt 25 éves tanítói jubileumuk alkalmával. Lippenszky Árpád zalaegerszegi áll. tanító a zalaegerszegi járáskör és aiiarni tanítók nevében üdvözölte a jubilánsokat. Vache Ernő kér. esperes, tanfelügyelő megható szavakkal köszönte meg az üdvözléseket. Majd a tartalmas elnöki jelentés után Pungor Aladár dióskáli kántortanitó tartott nagyon érdekes felolvasást „A jövő iskolája“ címmel. A számvizsgáló bizottság kiküldése és az új tagok jelent kezése után isméi Landi Ferenc körelnök csillogtatta tanító- írói talentumé*. Pedagógus tarisznyája „Iskolai életképek“ cimü előadásában, melynek első részében a krisztusi türelem fontosságát hangoztatta az iskolai nevelés, de különösen a fegyelmezésben ; mig előadásának másik részében az ő aranyos humorával a tanító elnevezésének variációit állította a hallgatóság elé a „mestertől“, meg a „kismestertől“ kezdve a „Mariska néni“-ig s az igazgató űrig. Szünet után Mészáros Jenő boc- földei kaníortarutó tartott magas- szárnyaiásu, lendületes előadást. „Hogyan küzdhetünk a boiseviz- mus elien ?“ címmel. Előadásában azt fejtegette, hogy az egész világon tulajdonképen csak két tábor áll egymással szemben. Egyik tábor a hívők serege, eszközük az Ige és céljuk az isten, a másik a természetimádók gyülekezete eszközük a bolsevizmus és céljuk Lucifer. S mig a bolsevisták a természet erőivel küzdenek céljukért, addig a hívők az örök erővel, magával az Igével, j A pénzügyminiszter állampénzügyi szempontból át akarja szervezni a dohány elárusitás eddigi rendszerét és ezzel kapcsolatban a budapesti dohányárusoknak már fel is mondott, s hasoló intézkedésre ké zül a vidékiekkel szemben. A pénzügyminiszter megtakarítást akar elérni, s ezt úgy tartja megoldhatónak, hogy vidéken a Hangyára bizná 3 do- hányeloszíást, amelyet ez kisebb százalékért végezne, mint jelenleg a nagyárusok. A dohányárusok körében érthető elkeseredést keitett a tervezett intézkedés, amely szociális szempontból is hátrányos. A dohányA szombathelyi haditörvényszék, mint megírtuk, most tárgyalta a szabólakosi halálosvégü határincidenssel kapcsolatban Mékíi János vámőr ügyét, akit a honvédügyészség szolgálati titoktartás elleni vétséggel, továbbá őrszolgálati bűntettel vádolt. Az utóbbival azért, mert, mikor a halálos incidens előtt őrszolgálatra indultak Ravadiccsal bort ittak. Mákli János a tárgyaláson részletes vallomást tett. Beismerte, S ha győzni akarunk, akkor ne csak hirdessük, hanem aszerint éljünk is. — Befejezésül Káuzli Gyula esperes Don Boscot állította a hallgatóság elé, mint a modern nevelés igazi szentjét, követendő példaképül. A gyűlés a Pápai Himnusz hangjaival zárult. Utána társasebéd volt. nagyárusok ezért memorandumot intéztek a pénzügyminiszterhez. Ebben számadatokkal bebizonyítják, hogy a tervezett reform egész sereg egzisztenciát tenne tönkre, ugyanakkor nem segítene az állam pénzügyi helyzetén, mert a Hangya utján történő elosztás nem lenne olcsóbb. Ennek bizonyítása után részleíes javaslatot tesznek a miniszternek a dohány- elosztás reformjára vonatkozóan. A javaslat lényege, hogy az eloszlást ezentui is a dohányárusok végeznék, de más feltételek mellett úgy, hogy az államra az új megoldás előnyösebb lenne. hogy őrszolgálat közben Ravadics Bélával együtt bort ittak a pincékben, majd betévedtek jugoszláv területre. Itt 8 szerb granicsár fogta őket körül, Ravadicsot agyonlőtték, őt pedig elhurcolták, Muraszerdahelyre, Afsóienvára, majd Csáktornyára vitték. Mindenütt katonai dolgok iránt érdeklődtek tőle. Fenyegették, majd pénzt és szabadságot Ígértek. Főleg azt firtatták, hogy a magyar hadseregben nem szolgálnak e olaszok, s a magyar csapatok ítélet a halálos szabólakosi határincidens ügyében. A pénzügyminiszter a Hangyára akarja bízni a dohány- nagyárusok munkakörét. — No hát, Péter! Biró vagy, hát csak igazat tudsz itt tenni, beszélj, beszélj, beszélj, mit csináljak ? — Hát gondolkodtam a dolgon. Van énneköm odahaza egy jókora fatányérom, vidd el édes szülénknek, egyen ezentúl abbul. Ha nehéz neki a cinkanál, faragj hozzá egy könnyű fakanalat. A vásáron meg végy egy alarninium bögrét. Evvel oszt' nem lesz több baj. A szerszámos kamrát meg pucold ki, meszelj rajta egyet- kettőt, osztán lakjon ott édes szülénk. Mondd meg a Julisnak, hogy ne merjen odaszólni, mert a gyerekei előtt leütöd a derekát. Evvel csak ijeszgesd. Majd csak rend lesz emigy. Nádi-Balog István egy perc alatt átgondolta a tervet. Tetszett neki. Igaza van Péternek, így csend lesz, — gondolta magában — legalább is ezt remélte ... és elül a vihar... Valóban, az égi vihar kitombolta magát. A szétszakadó felhők mögül előtört a napsugár. A fák csendben himbálódzó, csillogó levelein megtört a fény s mint ezüstragyogás villogott az emberek szemébe. Szelíd, aranyos derengés ereszkedett alá, mint egy csillogó fátyol. Előbujt néhány énekes madár is és kacagó trillázással csókolta a párját. — No, menjünk, Pétör!... Nádi Balog ís ván, mint egy verejtékező aranyásó, szorította a hóna alá a fatányér, ettől remélve életének jobbrafordulását. Sebiiben hazaért és elmondta a a tanácskozás eredményét. Julis nagyokat bólogatott, csak akkor húzódott félre gúnyosan a szája, mikor az ura a somfabotot emlegette. Azután kiment, kitakarította a szerszámos kamrát s kiadta az ordréí Julisnak: — Holnap vagy kétszer kimeszeled la! Később nekifogott egy jókora bicskával a fakanál faragásának. Ott ült a pitvarajtó előtt, vájta, véste, faragta a kanalat, amig kiformázta. Előtte állt a Pista gyerek. Aztán mikor az éktelen fából kikeveredett a kanál formája, örömében, hogy ilyen jól sikerült, a a gyerek kezébe adta: — Látod-e, Pista! Kész a kanál. Öreg szüle ezzel eszik mától kezdve, mer/Jháta cinkalánnal nem tud. Pista gyerek forgatta, nézegette, igen tetszett neki a munka. Az apja pedig kerített egy darab üvegcserepet, aztán még a szálkákat is lekapirgálta róla. Aztán ledobta a cserepet a földre. Pista gyerek meg fölvette, titokzatosan zsebredugta. Lámpagyujtásnál bekerültek újra mindnyájan a szobába. Julis épen az est ebédhez terített. Pista gyerek még kiment a félszerbe, előkeresett egy sovánka fadarabot, meg előkeritette az apja bicskáját. Beült a szobába a kis zsámolyra, oszt' nekigyürkőzött ő is a faragásnak. A kis szobában a lámpa gyér világításánál az asztalnál ült Nádi- Balog István, most kapta meg az újságját, azt tanulmányozta gondosan. Öreg anyja gondolatokba merülve, egy ütött-kopott karos székben üldögélt, mikor Julis behozta a vacsorát. Térül-fordul az aszta körül, mindenkinek kiosztotta a porcióját, maga mellé ültette kisebbik gyerekét. Mindenki az asztalnál ült már, csak a Pista gyerek faragcsált tovább a kis zsámolyon. — Hát íe ? — mondja neki az anyja — mi a csudát csinálsz ? A pados szobába szórod a szemetet!? — Mi az már megént — kérdi kisfiú apja is Julis vésztjósló hangjára. — Faragok ! — feleli kurtán a a Pista gyerek. — Azt látom, de mi a csudát farigcsálsz most, olyan sürgős ? — kérdi az apja. — A már igaz, hiszen ráérek, mert csak édes szüléimnek faragtam fakanalat, hogy mire elvénülnek, legyen mivel kanalazniok! Nádi-Balog István letette kezéből a kenyeret, felállt az asztaltól, osztán úgy kérdi meg újra agyereket: — Mit csinálsz, te? — Faragom a kanalat édes szüléimnek, hogy majd legyen mivel enni, ha elvénülnek. Nádi-Balog István dermedten bámult az ártatlan gyereks?em két égő és csillogó szempárjába, aki úgy állott ott, mint a tizenkét éves Jézus a fariezusok közt a jeruzsálemi templomban, hirdetve az Isten igéjét: tiszteld atyádat és anyádat... Nyomban átvillant az agyán a szörnyű megaláztatás, amit szülő édesanyjával tett. Kivette az öregasszony kezéből a fakanalat, meg elvette előle a fatálat. Leemelt a tányérpolcról egy csempe tányért, átrakta az ételt s mintha Isten oltára elé járulna, oly alázattal vitte a cserépedényt, meg a cínkanalat az öreg asszony elé. — Julis, te! — szólalt meg benne az eltaposott lelkiísmeret, — ha édes szülém minden tányért apró darabokra is tör, ezentúl ugyanígy fog élni és abbul eszik, amibül mink! Öreg Balog Is vánné ezerráncu arcán egy csendesen lepergő, keserű könnyet dörzsölt széjjel.
