Zalamegyei Ujság, 1934. április-június (17. évfolyam, 74-146. szám)

1934-05-06 / 103. szám

2 Zalamegyei Újság 1934 május 6. türelmetlenül vonaglik és kétség- beesett segélykiáltásban tör ki. A láz és a végtelen nagy sze­retet azonban megemészti, letöri az emberi természetet. Panaszos, elhaló hangon fejezi be a kar: „. . . miért hagytál el engem“. Remek megoldás, lélegzet visz- szafojtva hallgatom. Ettől már csak néhány perc a halál, az áldozat befejezése. A pap elolvasta a passiót imádkozik minden rendű és ran­gú emberért, azután fölmutatja a keresztet. Magasra emeli és dia­dalmas hangon énekli: íme a kereszt fája. A kar a „Vexilla regís . . . Királyi jel . . .“-lel köszönti. Telt diadalmas akkor­dok és dallamok köveik znek szokatlan befejezéssel; az öröm mellett is nyugtalanságot keltve. Szabó Jánosnak, a kőszegiek kar­mesterének széleskörű zenei tu­dását és felkészül'ségét dicséri a darab. Mintha azt mondaná: Krisztus győzelmesen befejezte munkáját. E jelben győzni fog a bűnös, de ő is vegye föl a harcot. A hívők utána csókokkal bo­rítják el a keresztet. Mig a tisz­teletadás folyik, a kar nyelvén párbeszédet folytat Krisztus az ő nemzetével: „Popule meus . . . Én nemzetem, mit vétettem elle­ned ? vagy mivel szomoritottalak meg! Kihoztalak Egiptomból és te keresztet készítettél a Megvál­tódnak. Lágyan, szelíden szól Jézus hangja és a bánatos felhí­vásra a hívők megtört, bűnbánó kara felel. Irgalmazz nekünk szent halhatatlan Istenünk. ^Picka Fr. a szerzője a darabnak. A lélekbe markol, könnyeket csal a hall­gató szemébe és mellét bűnbá­nóan veri, mint a Kálvária he­gyéről távozó zsidó nép. Krisztus egyedül marad a ke­reszten, temetése következik. A szertartásban a pap befejezi a csonka misét, azután Krisztus valóságos testét arany szentség­mutatóba helyezi, hófehér lepellel befödi és megindul a menet a szentsir felé. Csendesen, lehajtott fővel ballag mindenki, mint Krisztus temetésekor. A .kórusról Gallus örökszépségü kara követi „Ecce quomodo . . . Íme igy hal meg az igaz“. Béke, megnyugvás az egész kar. Magára eszmél benne az ember. Vívódik egy ideig a gonoszság az igazsággal, a halál az élettel, minden poli- fonikusan egymáshoz simuló akkordokban jut fájdalmasan meg­nyilatkozásra. Végre megnyug­szik abban, hogy az igaz sirja fölött béke honol és az Ur váro­sában él ő tovább. Nagyszerű élményt, zenei élve­zetet okoz minden darab. Hálá­sak lehetünk a Zalaegerszegi Egyházi Ének- és Zeneegyesü­let vezetőinek azért, hogy a hang­versenyt megrendezi. A zene ki­fejező művészete eszköz arra, lágy vallásunk igazságait, szer- ortásunk szépségeit lelkűnkhöz köze ebb hozza. Az Egyház érzi a zene hivatását, azért ápolta kezdettől fogva, azért tökéletesiti fejleszti. Az egyház szándékát a kőszegi és zalaegerszegi egyházi énekkarok tökéletességre vitték. Mivel tehát egyházi ügyről, két derék kar lelkes fáradozásának elismeréséről és lelkünk tartalmá­nak nemes élményekben való gaz­dagításáról van szó, hiszem, hogy az egész város katolikus társa­dalma megmozdul erre a hang­versenyre és az felejthetetlen órá­kat okoz mindnyájunk lelkében. Sághy Elek. Egy volt zalaegerszegi hittanár a franciaországi munkáspapokról. PETTZSElO ZÖLD POROK HELYEIT SZŐLŐBEN. cvOhOlcsősben BIZTOS HATÁSÚAK HEH PERZSELNEK olcsók. Kozma Ferenc dr. volt zalaeger­szegi hitlanár, jelenleg párisi ma­gyar lelkipásztor irta az alábbi cikket a Korunk Szavában. A napokban délfranciaországi nagy ipartelepeken tettem láto­gatást. A környék gyönyörű. Ly­ontól Saint-Eíienneig autóbuszunk hegyeken, dombokon, majd erős síkságon vezet át. A magasabb hegyek a mi Bakonyunk vidékére a szőlővel beültetett dombok a mi szépségében utolérhetetlen Göcsejünk vidékére emlékeztet­nek. Friss patakok szaladnak az országút mentén, virágos rétek üdvözlik az által menőket. A honi vidékeink illúzióját azonbnn ha­marosan megismétlik azok a ké­pek, melyeket falvak és városok nyújtanak ezen a vidéken. Gyár­kémények sötéten ontják a füstö-, mely szürkére permetezte már régen a házakat, ipartelepek rozs­dás vasrácsai kilométereken ijesz­tik az embert, itt ott kellemetlen, orrfacsaró szag lep meg, a visco­se-nak az átható párlata, mely különösen a reggeli órákban em­bermagasságban terjeng a se­lyemgyárak közelében. Saint Eti­enne környékén pedig feltűnnek a szénbányák aknatornyai, koksz- égetői, melyek különösnn az éj­jeli szürkeségben kísérteties vilá­gításukkal teljesen a lapos pas- de calais i binyavilág mását ad­ják. Alkalmam volt itt ott francia lelkipásztorokkal beszélgetni. Kü­lönösen emlékezetembe vésődött- egy fiatal káplánnak a markáns, elhatározott arckifejezése. Etső ta­lálkozásra látja az ember, hogy nem Íróasztal mellett tudományos munkával foglalkozó pappal van dolga, hanem egy kemény és áldozatos életet élő aktiv mun- kásielkésszel. Szobájában egymás hegyén hátán az előző vasárna pon rendezett szeretetvásárbóí megmaradt ajándékcikkek, melye­ket nem ért rá elraktározni, ifjú­sági olvasmányok, melyek patro- nage-ában közkézen járnak, itt egy futball a fiai számára elő- mára előkészítve a délutáni mér­kőzésre, ott sportingek, amo(t egy félbenmaradí lombfürészmun- ka és újra sajtótermékek: J 0. C. (Keresztény Ifjúmunkás Szer­vezet) lapjai százával, La Crox Le Nord Induetriel példányai, kis katekizmusok és sok por, szemét, amit nem ér rá eltakarí­tani a házigazda. Pénze pedig nincsen, hogy takarítót fogadjon fel, hát igy marad munden. Há­lószoba, munkaszoba, sportszer tár, raktár, minden ez a szoba és hű képét adja annak, hogy a lakósa is mindene a munkásnép nek. Iskolájába indul a fiatal káp Ián és én elkísérem őt. Bár a lakósságnak túlnyomó része alig részesült a régebbi időben hitok­tatásban, s mind-mind munkás- nép, teleitatva a legtarkább szo­ciális tanokkal, a papot köszön­tik, aki itt is, ott is megáll s egy-egy szót vált az emberekkel. Megállapítható, hogy az embe­rek nem beszélnek vele, a mi fogalmaink szerint nagy tiszte­lettel, de szeretet árad a szemük­ből és e szeretet olyan sok min­dent pótol. Régenmosott ruháju kis proligyerekek messziről sza ladnak felé és nyújtják bizalmas kézfogásra maszatos kis tenyerü­ket. Csupa mosolygás, ahogy ezek az emberek a papjukkal beszél­getnek. S közben beszél a ked­ves abbé hozzám is. Megtudom, hogy a polgármester a kommu nista párt embere, de azért el jön a plébánia szeretetvásárára, mert tudja, hogy annak minden, egyes fiiérje e maszatos kis gyer­mekek nyaraltatásának javára me­gyen. A városháza közel van a plébániához, melynek nincsen te­lefonja, s ha a papok telefonálni akarnak, a városháza telefonja mirdig szívesen a rendelkezésük­re van bocsátva. Természetesen ez a humanizmus, ami a társa­dalmi érintkezésben ilyenképen megnyilvánu1, nem jelenti az», hogy az az óriási szakadék, mely a világnézetek között van, áthi­dalódott volna. A kommunisták továbbra is hirdetik az oszlály- harcukat, vezetik a gyűlölet poli tikáját, vallják az anyagelvüsé- get és küzdenek a földi paradi­csomért. Az Egyház papjai pedig prédikálják Krisztus békéjét s azt, hogy igazi földi paradicsom az áteredő bűn következményekép­pen soha sem valósulhat meg a földön s a gyűlölet helyett a sze­reteted az osztó igazságosságon alapuló szeretetel hirdetik s rámu­tatnak a kommunista tanok téve­déseire. A két világnézet között áliandó a fmrc, de nem olyan brutális formában, hogy elfeled­tesse az emberre!, hogy érző és jót akaró emberrel áll rzemben s nem vadállattal. Ma már igen sok munkás, aki testvérének érzi a papot, tagja az otiani keresz­tény munkásszervezetnek s egyre erősödve, izmosodva szemben áll az anyagelvü kommunisták tábo rával és folyik a küzdelem, de emberies formában, ku’turember hez méltóan. Afrancia munkáspapoknak azon ban — sajnos — fel kell venmök a harcot egy másik csoporttal is, egy másik érdekszövetséggel is, a gyárosok érdekszövetségével. Talán helyesebb, ha igy mondom: bizonyos gyárosok érdekszövetsé­gével. Vannak a nagyiparosok között és éppen Franciaországban, igen szép számmal krisztusi mó­don szociális árzéküek. Az ő gyá­raikban dolgozó munkás valóban megtalálja emberhez méltó meg­élhetését és nem dolgozik kény- szerűségből vasárnapokon is, mint a gép, miol az állat. Ezek azok a mélyen vallásos lelkek, kiket olyannyira meg lehet csodálni és tisztelettel kell nevüket említeni. Találkozni lehet azonban olyanok­kal, akiknek a pénz, a kényelem ES KIPRŰBÁLATIAH HATÁSTALAN SZEREKKÉ NE KOCKÁZTASSUK A TERHEST! LISZTHARMAT ellem AMONIL EGYÜTTES EH VED GOMBA BETEGSÉGEK ÉS RAGd-KAWTV©K mm NOSPRASEN vagvTUTOKIL Az összes szőlő- és gyümölcs­védelmi szerek gyári áron kaphatók s Dr. MÁNDI JENŐ „Szentháromság“ c.gyógyszer- tárában, Zalaegerszeg. az istenük, akiknek minden esz­köz szent és megengedett, ha a saját zsebüket tömi, még a vasár­napi munka is, a Bedeau rend­szert hajcsárkodása, a 12—14 éves gyermekek bányába küldése. Akik takarékoskodnak a munkás bőrére és egészségére akkor, amikor a néhány frankért beszerezhető gáz­álarcokat s más védő eszközöket a gyilkos kémiai anyagok ellen nem szerelteik fel a dolgozó munkásra s ennek következtében a munkásnak az egészsége, a szemevilága, a tüdeje, a gyomra (selyemgyárakban, festékgyárak­ban síb.) teljesen tönkremegy pár év alatt, de a „patron“ nak egy pár ezerrel több marad. Ezek a gyárosok a vallást valóban ópi­umnak tekintik s pártolni igye­keznek, de csak azért, hogy a munkási szelíd tűrésre, áldozatos munkára serkentsék a papok. Mi­kor aztán a papság a vasárnapi munkaszünet érdekében felszólal, vagy egészségügyi rendszabályo­kat kíván, mikor a tízparancsola­tot a munkaadóra, a gyárosra és vezetőségre is kötelezőnek hirdeti, akkor a tőke és tekintély minden energiájával megindul az Egyház és a munkáspap ellen s az a küzdelem, ami ilyen alkalmakkor k fejlődik a pap és gyáros között, valóban késhegyig menő harc. Ez a harc a pap részére sokkal több megpróbáltatással, sokkal több szenvedéssel jár, mint az előbbi. Itt megmaradni kereszténynek, a magántulajdon elvén állónak, gyű lölködésnélkülinek és mégis erős- kezünek, itt megőrizni az Egyház függetlenségét, erős és kemény embert kíván és sok, igen sok áldozatot. „A mi küzdelmünk ez a másik küzdelem főképen“ — mondja fiatal káplán barátom s közben bevezet patronage-helyiségükbe s Fillérekbe kerülnek a felvételei, ha azokat a díjtalanul rendelkezésére álló laboratóriumomban sajátkezüieg dolgozza ki Bánfai optika és foto szakQzlet ZALAEGERSZEG.

Next

/
Thumbnails
Contents