Zalamegyei Ujság, 1934. január-március (17. évfolyam, 294 (1) -73. szám)
1934-02-04 / 27. szám
Xfll. évfoíy«m 27. uóm Ára 10 fillér 1934. Február 4. Vasárnap. m *»* f6tisxAe \endő Gosí O\ébános «naVl ,tonvv L&SX' xatecskW 4. 54 .... Zalaegerszeg, Telefonszám 128. ,.~ius szerkesztői Herboly Ferenc. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban, Előfizetési árak j egy hónapra 2 pengő, negyedévre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerin Két évig várni nem lehet. ■ ■ Kormánykörökben két évre számítanak, mig a gazdasági válságban javulás áll be s a gazdasági és ipari termékek áraiban, valamint a pengő belföldi és külföldi értéke között meglevő diszparitás , megszűnik. ^ Reméljük a jobbat és tegyük ■«st. fel, hogy ez igy is lesz ! — Két év a békeidőben nem volt va- r lami különösen nagy idő, de ma a napról-napra változó, egymást kergető események sodrában majdnem két évtizednek számit, Megengedjük, hogy azok a kevés szerencsésebbek, akiknek még a mai leromlott gazdasági helyzetben is legalább viszonylagos jólétben van részük s a megélhetésért nem kell küzködniök, ezt az orákulumszerü két évet türelemmel bevárhatják; de mi lesz azokkal a falusi tömegekkel, akik a nagy pénzhiány miatt a legele mibb életszükségleti cikkeket sem tudják már beszerezni ? Ezekre gondolt bizonyára Bethlen István gróf is, mikor debreceni beszédében leszögezte, hogy ,,az országban nagy bajok vannak, mérhetetlen szenvedéseket kell elviselni.“ — Mint logikus következményre, rámutatott arra a nagy elégedetlenségre is, mely a nyomornak szükségképeni következménye s hogy r miatt, de a sok be nem váltott Ígéretek miatt is „napról-napra fogy az a szug- gesztiv erő, melyet a miniszter- elnök gyakorolt.“ A nagy pénztelenséggel járó bajok egyik főokát úgy Bethlen István gróf, mint Wolff Károllyal együit sokan mások a pénzügyi kormányzat deflációs politikájában látják. Ennek dacára a kormány sietett kijelenteni, hogy ragaszkodik eddigi pénzügyi vonalvezetéséhez. Erre a nyilatkozatra ugyancsak Wolff Károly dr. azt a kijelentést tette, hogy nem észszerű a teme tői hangulatot állandósítani. Az ország népének, különösen a falu népének hangulata pedig ma tényleg temetői hangulat, de szerintünk a veszedelem épen e hangulatban van, mert baljóslatúan hasonlít a vihar előtti hangulathoz, a mélységes csendhez, melyről nem lehet tudni, mikor és hol robban ki belőle a vihar. . . Nem lenne tehát okos politika, ha a fenyegető veszedelemmel homokba dugott fejjel néznének szembe. Addig is tehát, amig a várt javulás bekövetkezik, legalább annyit tegyen a kormány, hogy a rettenetesen nélkölöző nép a legnélkülözhetetlenebb életszükséglethez hozzájuthasson ! A legelső teendő e tekintetben a vasúti tarifák leszállítása lenne, ami minden nagyobb nehézség nélkül egy-kettőre keresztül is vihető volna Ami amellett, hogy a vasúti forgalmat növelné, a falusi népnek is megkönnyithetné a városok piacainak megközelitését s terményeinek értékesítésével egy kis pénzmaghoz jutását. Mert, ahogyan ezt most teheti, kész drámai látvány, tes i épséget és egészséget veszedelmeztető állapot. Jóravaló falusi asszonyok hóban, fagyban, sárban, vízben gázolva 5—12 kilométeres utakat kénytelenek gyalog, fejükön má- zsányi kosaras terhekkel megtenni, a nagy felhozatal mellett dermesztő hidegben 4—5 órát a piacon álldogálni félig megfagyottan és mig néhány pengőhöz juthatnak áruik eladásából, — sóra, petróleumra, gyufára, no meg az apjuknak egy két pipadohányévá lóért. Hát a kormányzat tovább már igazán nem nézheti tétlen a népnek ezt a szenvedését.. Tenni kell valamit, hogy ha a nép szegényebb része nélkülöz is, de legalább a szenvedésektől megszabaduljon, mert e.ek is benne vannak azokban a nagy bajokban, amelyek ma az országban megvannak. Mivel a kormány eddig az ipari és kereskedelmi árukban sem volt képes a kartelek kizsákmányoló politikája miatt je lentősebb ármérséklést elérni, nyissa fel a vámsorsmpókat és mérsékelje a vámtételeket, amik az árak azonnali leszállítását vonnák maguk után s lehetővé tennék, hogy a népesség olcsóbban szerezhesse be ruházati s egyéb szükséges cikkeit. Kormány- és bankkörökban tagadják, hogy defláció volna, mert hiszen szerintük a jegybank tár- caálománya. 600 millió pengő körül mozog. Bankjegyforgalmunk lecsökkent mértékben is 299 millió körül van, circa 60 millió váltópénz forgalommal ! De ha ez igy van, ha van pénz, akkor hogyan van az, hogy mégsincs pénz, akkor hát hol van a pénz? — Erre azt válaszolják, hogy a bankjegyforgalomban beállott csökkenést az állami giró- számlákon történt befizetések s az adófizetések okozták! De a kincstár csak nem tezaurizálja s a harisnyaszárba sem teszi azokat a pénzeket ? Akkor mért nem bocsátja a közforgalomba, a gazdasági vérkeringés megmozgatására ? A bankok is ugyanezt a pénzpolitikát folytatják. Iparos, kereskedő, gazda ma ICO pengő hitelhez sem juthat, ha ezzel vagyonát és családját is menthetné meg a végromlástól! Lenne, de van is mód legalább ad interim segíteni a mai tarthatatlanná vált helyzeten, ha a kormány nem ragaszkodnék csökönyösen mai pénzügyi vonalvezetéséhez, még a saját „szuggesztiv erejének“ feláldozása árán is ?! Vegye azért sürgősen revízió alá pénzügyi politikájának vonal- vezetését, mig nem késő, mert a nagybajok orvoslásával két évig várni nem lehet! — A többi nagyobb koncepciókat kívánó gazdasági és pénzügyi intézkedéseket ■ pedig e két év alatt készitse elő, hogy a beígért javulás ne maradjon csak Ígéret, mint sok olyan más, különben beteljesedhetik rajtunk is az evangélium szava, hogy „ennek az embernek utóbbi állapota rosszabb az elsőnél.“ Németh János. Dollfuss a Népszövetség elé viszi az osztrák-német viszály ügyét. A Heimwahr csapatai megszállták a Németország felé vezető hegyszorosokat. — Százezer paraszt tüntetett Dollfuss kancellár mellett. Bécs, február 3. Gyertyaszentelő ünnepén az alsóausztriai parasztság nagy felvonulással és gyűléssel adta jelét a Dollfuss kormány iránti hűségének. A bejelentett 70 ezer paraszt helyett százezer ember érkezett az osztrák fővárosba. Először nagy felvonulást tartottak, s tisztelegtek a kancellár előtt, majd a használaton kívül álló nyugati pályaudvar hatalmas csarnokában gyűlést tartottak. Először Reiter tartományi főnök szólalt fel, aki hangoztatta, hogy az alsóausztriai parasztság szilárdan kitart a kormányzat mellett és követeli, hogy a most már erélyesen számoljanak le a nemzeti szocialista terroristákkal. Dollfuss kancellár mondott ezután beszédet állandó éljenzés mellett. Rámutatott a kormány gazdasági politikájának ered ményeire, majd a német kormány válaszjegyzékével foglalkozott és kijelentette, hogy azt az osztrák kormány elégtelennek tartja. Élesen támadta a horogkeresztes agitációt és terrorcselekményeket, s beszédét azzal fejezte be, hogy lankadatlanul küzdjenek a szabad és független Ausztriáért. A nemzeti szocialisták a parasztok felvonulását meg akarták zavarni és 3 papirmozsarat dobtak a menetbe, de azok számottevő kárt nem okoztak. A rendőrség számos embert letartóztatott. Különböző szabotázs-cselekményeket is végrehajtottak a horogkeresztesek. Hir szerint a pályaudvart, ahova a parasztok vonatai befutottak, fel akarták robbantani. A rendőrség egy házkutatás alkalmával talált is 40 kiló veszélyes robbanóanyagot, amit állítólag erre a célra akartak felhasználni. Több helyen különböző eszközökkel elérték azt, hogy a vonatok késtek. Egy helyen például táblát mutattak fel a vonat előtt, hogy „vigyázat, a pályán bomba van“. A vonat megállt, csendőrjárőr vizsgálta meg a pályát, de bombát nem talált. Osztrák kormánykörök nagy jelentőséget tulajdonítanak az alsóausztriai parasztok nagyszabású felvonulásának, mert bizonyítékát látják ebben annak, hogy a polgárság józan eleme a kormány mellett van. Most más taromá- nyokból is hasonló felvoulásokat terveznek. A parasztság felvonulása, valamint a tiroli Heimwehr fegyverbe állása lényegesen megerősítette Dollfuss kancellár és Fey alkancellár helyzetét. A Heimwehr védőcsapatok felvonulása valósággal háborús képet teremtett az ország városaiban,. A Heimwehr megmozdulása különösen Tirolban nagyszabású. A csapatok megszállták a hegyszorosokat és Innsbruck városát, s készek arra, hogy az esetleges horogkeresztes megmozdulást vérbe fojtsák. Steidle, a Heimwehr egyik vezére Innsbruckba utazott, s oda várják Stahremberg vezért is, mert fontos tanácskozások kezdődnek Ausztria védelmének ellátásról. A tiroli Heim- werh követeli a politikai pártok feloszlatását, s a horogkeresztes terror erélyes elfojtását. Az ország nyugalmának helyreállítása céljából a kormány erélyes lépésekre készül. Újból foglalkozott a kormány az elutasító tartalmú német válasszal is. Legközelebb rendkívüli minisztertanács vitatja meg a szükséges intézkedéseket. Bécs, február 3. Tegnap újabb ezer segédrendőrt állítottak szolgálatba. Az éjszaka a keleti határvidéken egy védőcsapat rajtaütött egy lerrorisía csapaton, mely egyik állomást akarta felrobbantani. Húsz kilogramm amonitot találtak náluk. Tizennyolc embert letartóztattak. Berlin, február 3. A német kormány, mivel az osztrák minisztertanács nem kielégítőnek mondotta a német válaszjegyzéket, egész terjedelmében közzétette a német jegyzéket. A válasz utal arra, hogy a zavarokat Ausztriában nem a német propaganda okozza, hanem az osztrák kormánynak az a magatartása, mely- (Folytatása a 4-ik oldalon.)
