Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)
1933-11-12 / 256. szám
r. £ Zalamegyeí Újság 1933 novemeber 12. A zalaegerszegi pékek és f Qszerkereskedők „harca" egyik fővárosi lap szerint. Mit szólnak hozzá sütömestereink ? Egyik fővárosi napilap pénieki számában „A pékek helyett az elárusítók akarnak olcsó kenyeret sütni Zalaegerszegen“ cimmel a következőket Írja: „Krátky István polgármester hetek óta harcot folytat a zalaegerszegi pékiparosokkal a kenyérárak leszállítására. A hosszas tanácskozások eredményeként a pékiparosok legutóbb 2 fillérrel leszállították a kenyérárakat. Ugyanakkor azonban valósággal élvezhetetlen kenyeret hoztak forgalomba. Amikor a polgármester kérdőre vonta a pékeket, azzal álltak elő, hogy kénytelenek minőségileg silányabb kenyeret előállítani, mert különben nem tudják viselni a viszontelárusitók túlma* gas haszonrészesedését. Ez ellen a vád ellen a viszontelárusitók a leghatározottabban tiltakoztak és bejelentették a város polgármesterének, hogy sütőszövetkezetet létesítenek, mely a legkitűnőbb kenyeret lényegesen olcsóbb áron hozza forgalomba, mint a pékek. A város közönsége érdeklődéssel tekint a pékek és viszontelárusitók harca elé.“ Hát ez a közlemény csak any- nyiban fedi a valóságot, hogy a polgármester, — aki ezidőszerint Czobor Mátyás és nem Krátky István, — tárgyalásokat folytatott a pékekkel a kenyérárak leszállítására ; arról azonban senki sem tud, hogy a pékek és viszontelárusitók között harc volna. A pékek, — mint megírtuk, — leszállították a félbarna kenyér árát 2 fillérrel, a viszontelárusitók pedig minden ellenkezés nélkül kimondották, hogy megelégesznek 4 fillér haszonnal. Sőt, ha a pékek 17 fillérért adnák nekik a kenyeret, akkor ők 3 filléres haszonnal is megelégednének. A kereskedők közül valaki megpendítette ugyan a2t az eszmét, hogy — ha köztük és a pékek között éles harcra kerülne a sor, sütő- szövetkezetét létesítenének, — azonban e fölött nem indult meg vita sem, mert hiszen az egész ügy békésen bonyolódott le. Ez azonban mind csak kicsiség. Súlyosabb oldala a dolognak az, hogy a zalaegerszegi pékek „élvezhetetlen kenyeret hoztak forgalomba.“ Ezzel az állítással szemben meg kell védenünk a város pékiparosait. A kenyerek minősége nem változott meg sőt, — amit szintén megirtunk, — több zalaegerszegi nagyobb péküzemnek tulajdonosai bemutatták kenyereiket a polgármesternél, ahol összehasonlították azokat azokkal a kenyerekkel, amiket a főszámvevő hozott magával Budapestről. Kétfajta fővárosi kenyérre mondták az ottlevő pékmesterek, hogy ilyen kenyérre Zala- egerszegon nem akadna fogyasztó. Egyébként az összehasonlításnál nem maradt a zalaegerszegi kenyér a pesti mögött. Ennyi az igazság az illető lap által említett nagy „harc“-ból. Miről irt a zalai sajtó ötven év előtt. Néhány héttel ezelőtt szemelvényeket közöltünk arról, hogy mi foglalkoztatta ötven év előtt a zalai közvéleményt. A már közöl- j teken kívül még sok érdekesség kerüit feljegyzésre az akkori sajtó lapjain. íme néhány újabb szemelvény : Eredményes magánnyomozás. Ötven évvel ezelőtt Kümmert Sándor került a felsőbagodi körjegyzőség élére. Alig foglalta el állását, pár nap múlva azt a hirt kapta, hogy Hild nevű segédjegyzője a zalaszentgyörgyi korcsmában mulat. Kümmert tudta, hogy Hildnek pénze nincs, igy gyanút fogott, hogy a kávási bírónál vett fel jogtalanul valami hivatalos pénzt. A gyanú beigazolódott, mire a bíróval együtt üldözőbe vette Hildet, aki közben már a szentgyörgyi kocsmából eltűnt. A csébi határban szerencsésen el is csípte, s a felvett 90 forintot is megtalálta nála 2 forint hijjával. „Kümmert ur tette — írja az egykorú sajtó — annál szebb, mert nem is a saját, nem is a kincstár, hanem csakis a kávási biró érdekében hagyta el meleg szobáját. Sok ilyen jegyzőt kívánunk a megyének.“ * Választás Zalaegerszegen. Annak idején a közügyek iránt még kisebb volt az érdeklődés, mint ma. Zalaegerszeken 1884 elején városi választás volt. Hatszáz, szavazati joggal biró közül csak 160 szavazott le. Különösen az intelligencia maradt távol a szavazástól. A megválasztottak között volt Farkas Dávid országgyűlési képviselő (akinek közérdekű alapítványa ma is megvan a Páterdombon), Háry István dr. megyei tisztifőorvos, Klosovszky Márton, Sanits Sándor, Udvardy Ignác, dr. Czinder István. Város- biróvá Czinder Istvánt választották. A tanácstagok között kaptak helyet többek között Fitos Károly és Smal Ignác. — Az uj képviselőtestület első gyűlésén került először szóba Óla és Kaszaháza egyesítése. Óláé hamarosan meg is valósult, de Kaszaházáé ötven évig késett. * A nagykanizsai közélet már elevenebb volt a zalaegerszeginél. Itt is akkor tartották a városi választásokat és a tisztujitást. Polgármesterré ismét Babocsay Györgyöt választották, aki igen népszerű polgármestere volt Kanizsának. A választás után este hatalmas tömeg jelent meg a polgármester lakása előtt, ahol a tüzoltózenekar és a tüzoltóegye- sület fáklyás zenét rendezett. Szónoklat is hangzóit el a közönség lelkes ünneplése közben. Közvacsorát is tartottak, amelyen Pli- hál Ferenc mondott felköszöntőt. Nagykanizsán különben ekkor már készülődtek az országgyűlési képviselőválasztásra is. * A szerelem sötét verem — állapítja meg az akkori „Zalame- gye.“ Bizonyságul pedig leírja, hogy Molnár János csáfordi hegypásztor puskával szivén lőtte Gulyás Évát s igy valóban sötét verembe juttatta, majd a saját nyakát késsel átmetszette, de nem halt meg. A dolog közös elhatározásból történt, mert szüleik ellenezték házasságukat. * Cigányveszedelem. A megyei közigazgatási bizottság egyik ülésén súlyos panaszok hangzottak el, hogy a kóborló oláh cigányok egyes községek határában 2—3 hétre letelepednek, garázdálkodnak és az illető vidéknek valósággal csapásává válnak. Leginkább az ördöghenyei határban volt ez tapasztalható. Az alispán válaszában elismerte a helyzet tarthatatlanságát. Bejelentette, hogy a cigányok helyhez kötésére vonatkozó törvényjavaslat, amely véget vet a kóborlásoknak, elő készítés alatt van. Addig is intézkedett az alispán, hogy a cigányok egy helyen csak 12 óráig tartózkodhassanak. — A veszedelem aztán a cigányokat is elérte. A cigányok abban a babonás hitben éltek, hogy akinek hosszú haja van, hosszú életű is lesz. Hajukat nem nyiratták, mert felfogásuk szerint, aki lenyiratta a haját, az nem érte meg azt az időt, amire haja újból megnőtt. A tapolcai szolgabiró ezt a babonát használta fel a cigányveszedelem elhárítására. Elfogatott vagy hatvan tagból álló oláh cigánycsapatot és a felnőtt férfiakat, valamint a nőket egytől-egyig megnyiratta kopaszra. A cigányok ettől kezdve jó ideig elkerülték Tapolca vidékét. * Országgyűlési képviselőkké — 1884 ben a következőket választották meg Zala megyében : A tapolcai kerületben Vadnay Andor antiszemita, a keszthelyiben Unger Lajos függetlenségi, a nagy kanizsaiban Inkey László mérsékelt ellenzéki, a Csáktornyáiban Molnár Antal mérsékelt ellenzéki, a m árka csokoládé. a letenyeiben dr. Apáthy István kormánypárti, az alsólendvaiban Veszter Imre mérsékelt ellenzéki, a baksaiban Berger Ignác dr. mérsékelt ellenzéki, a zalaegerszegiben Farkas Dávid függetlenségi jelöltet. Megtörtént. Irta : KOSA JÓZSEF. Az ünnepelt, neves iró lassan belém karolt és én szinte gépiesen engedtem kívánságának. — Jöjjön öregem. . . Fáj a lelkem az ünneplésben. Nem nekem való ez az egész cifraság. Meleg,gőzölgő, tompa terem és hideg szivek. . . Amikor én tűzben égő szivekre vágyom. Kiértünk az utcára. Sötét volt mind a két soron. Itt-ott vibrált reszketőn a villanylámpa. Sárga fényüknél sebesen suhant el egykét „éjjelibagoly“. Az ég pedig feketébe takaródzott. Néha elvétve, mintha a hó pehelyzett volna. Finoman csípte meg arcunkat néhány pehelytöredék. Különben csendes volt és álmodott már az egész város. Kicsi, görbe utcácskába értünk. Csodálkoztam azon nagyon, hogy ez az idegen ember milyen bátran és otthonosan lépeget a kövek között, mik irombán feküdtek szanaszét a járdán. De csakhamar életre lobbant lelkemben az a büszke boldogság, amivel holnap dicsekedhetem, hogy Réthy Adalberttel sétálhattam a mai késő estében át a Retek-utcán. Szinte láttam az irigy tekinteteket, amelyek hitetlenkedve tekintenek reám. Öreg, düledező rozoga viskóhoz értünk. Félrecsuszott már egészen a teteje. A vakolatot is lelopták róla rég a .viharok. Oldalfalait is csak a jó Isten kegyelme tartotta össze. Jól láttam a sötétben is, hogy az ablakon nincsen üveg. Tenyérnyi újság- papirosok éktelenkedtek ki az utcára. Az ablakok alatt szúette repedezett gerenda feküdt. Ezen szoktak talán a ház lakói megpihenni nyári estéken, vagy elbeszélgetni csendes vasárnapi délutánokon — gondoltam. Nem csak engem, hanem úgy látszik, hogy az irót is ilyenféle gondolatok foglalták el. Nagyon megszorította a kezemet és úgy kért, hogy pihenjünk itten egy kicsit. Szívesen beleegyeztem. Helyet foglaltunk, némán bámultunk egy darabig az éjszakába. Hallottuk a kongó toronyórát. Tizenegyet ütött épen. A hold lassan kidugta fejét a felhőkből. Fehéi fénnyel szórta be az egész utcát. Mint fekete tintafoltok fehér papiroson : sötétedtek az árnyak a fehér fényben. Egyszerre megszólalt Réthy Erzsébet királyné-szálló Liftek. Hideg-meleg folyóvíz. Budapest, IV. Egyetem-utca 5. <» ^ ml„. BF den este szalonzene. Az Erzsébet pincében I pincér rendszeri Menü i-60 pengő.
