Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)
1933-11-12 / 256. szám
1933 november 12 Zai am egyel Újság ■■■■■■■■IBE3 Adalbert. Izzó szenvedély kisérte mondatait. Éreztem, hogy szivéből törnek elő a szavak, amikor elkezdte beszédét. — Nem is gondolnád, hogy ez az utca milyen kedves is nekem. Hogy ez a sok akácfa a házak előtt, mennyire a szivemhez nőtt. Mennyi álmot, vágyat szőttem alattuk évek előtt, amikor mint kis diák élveztem az akácok nyílását. Emlékszem reá . . . Akkoriban énekeltük együtt a zümmögő méhekkel: Tele van a város akácfavirággal, Akácfavirágnak édes illatával. . . Boldog idők hova lettek ... Ez volt a házunk. Itt laktak nevelő szülőim. Ez a gerenda még akkor virágzó, lombos akácfa volt. Hatalmas koronáját már messziről megláthattuk. Nem volt párja az egész városban. Büszke is voltam rá az igaz. No és ez a büszkeség okozta vesztét. Hogy hogyan, ezt is elmondom. Velünk szemben, ebben a sárga házban, lakott Skopál tanár úr, aki a természetrajzot tanította nálunk. Volt neki mindene, földje, rétje, rózsalugas kiskertje és a háza előtt két kicsi akácfája. Gyengék voltak az istenadták. De nem azért akác az akácfa, hogy meg ne erősítsék ! Virágba nőttek ezek is és fájt nagyon a lelkemnek, mikor a kis Skopál lányok kijelentették, hogy a mi akácvirágunk az övékéhez képest „kis Miska“. Eddig udvarias voltam mindig ezekkel a lányokkal szemben. Nemcsak a kitörlendő szekundák miatt, rózsás kacsóikkal el-elvégeztek otthon, másrészt is. Tudniillik senki úgy nem tudta elszavalni önképzőköri dijakat nyert költeményeimet, mint a Skopál leányok. Részesei voltak hát a „dicsőségemnek“. így azután önzetlenül is lehettem udvarias, hűséges lovagjuk. De most, amikor ezt a végzetes és a mi fánkat sértett, lealázó kijelentést tették : elfutott az indulat. Rájok kiáltottam ! — Vonjátok vissza, de azonnal ezt a balga kijelentést . . „ A kis lányok hamisan kuncogtak felháborodásomon. Még inkább elkezdték az ő fáikat magasztalni. — De bizony szebb . . . Ezerszerte szebb . . . Nem láttam én már, nem hallottam semmit, csak azt éreztem, hogy ezt a sértést meg kell torolnom. így nem hagyhatom a mi öreg fánkon rajt száradni a gyalázatot. Nem is hagytam. Arra a nevezetes napra virradó éjszakán bőséges eső esett. Nagy tócsákba szaladt össze a sáros esővíz az utca testén. A közelünkben is egy ilyen pocsolya húzódott meg. Reszkető indulatomban durván ragadtam meg a két kicsi lányt és bele akartam lökni őket ebbe a vizbe. Nem nagyon sikerült. Gyenge legényke voltam még. Ám az egyik a nagy küzdelem közben elbukott. Épen a víz közepébe esett. Vizes, sáros lett ruhája és vége a fehér félcipőnek. Keservesen sírni kezdett. A nagyobbik, mint a szélvész, futott haza. Nagyon szivemig ért el a kislány sírása. Hiába segitettem most már rajta. Hiába biztogat- tam, vigasztaltam, hogy csak tréfa volt az egész. Még az sem állította el a könnyeit, hogy magam is beleléptem, sőt bele is térdeltem a vizbe. Nem ért ez semmit. Végül is egy gondolatom támadt: — Ne sírj kicsi Hilda ... A ti akácfáitok mégis csak szebbek ... Nem nyugszom, mig a mienket ki nem vágják . . . És csodák csodája! Nevetni kezdett ismét. Esőfelhők közül a szivárvány. Könnyei közül búgó kacagással súgta: — Ugy-e mondtam, de te nem E cél olyan izzólámpával érhető el, amely kis áramköltséggel egyenletes, nagy fény» erőt és jobb fényelosztást ad. Á Tungsram-iámpa 50 év tapasztalatai alap« ján készül. Világszerte bevált, mert műszakilag tökéletes, megbízható és gazdaságos. Vásárlásainál kérjen tehát kifejezetten TUNGSRAM IZZÓLÁMPÁT hitted el. . . Apukámnak se mondom meg, ne félj.. . Kimentelek. Sokszor eszembe jut ez a történet, amikor eljövök ebbe a városba. Azóta, amint látod az a két fa is hogyan megnőtt! A mienk pedig kivágva itt nyugszik a ház előtt, amely közben más kezére került. Hilda is megnőtt, komolykodó kedves asszony lett. Ő az én feleségem. * A hó közben erősen megeredt. Mint a gondolat, száguldottak a hópihék. Fürge keringéssel vágódtak arcomhoz. Nyugodtan pihent most már a város, amely a fehér hó alatt olyan volt, mint egy édes mosolygó gyermekálom. És mi karunkat összefonva lépkedtünk tovább a tiszta hóban. Szinház. Becsületes megtaláló. László Aladár érdekes, szellemes és fordulatos vigjátékát hozta színre tegnap este a szinház. A bonyodalom elindítója az ellopott aranyretikü! s ebből az egyszerű inditékból épiti fel erős színpadi tudással darabját a szerző. Az j első és második felvonás gyors, gördülékeny, a harmadikban, a végkifejletnél kisiklik a darab. A becsületes megtaláló világszerte körözött tolvaj s életének tizenkét „becsületes“ órája a darab jól megirt meséje. Az előadás, rendezés minta- íj szerű. A címszereplő Pető Endre művészi aprólékossággal kidolgo- \ zott alakítása előkelő, játékstilu- \ sának teljes pompájában ragyo- \ gott. Beszédmüvészete mindvégig \ újszerű és élvezetes, pompás ala- ' kitása nemzeti színházi vonalra emeli. Kabinetaíakitása számunkra élményt jelentett. Laczkó József dr. Ipoly bárója alakításaiban jelentős, klasszikus állomás. Andrási Márton rendőrfőnöke kissé torzított, de igy is nyeresége az előadásnak. Laczkó dr. érdeme épen abban van, hogy a félszegnek és komikusnak beállított arisztokratából reális képet kaptunk. Bársony Aladár jószágigazgatója nagyszerű. A nők közül Váló Annie s a nagyon tehetséges Szécsi Bözsi érdemel dicséretet. A többiek is igen jók. (dr.) Műsor: Szombat : Csúnya lány. Vasárnap délután: Botrány a Savoyban. Vasárnap este: Csókról-csókra. Hétfő: Prometheus. Lentii szinház. Lentiben kedden este kezdte meg két hétre tervezett előadássorozatát Lentiben Karsay Zoltán 14 tagú operettársulata. Az előzetes jelentés pompás műsort ígért s a szép számban összeverődött közönség ezt a pompás műsort a vártnál jóval tökéletesebb szervirozásban kapta. Csókos regiment. Erdélyi Mihály hangulatos operettjével mutatkozott be Lentiben a Karsay társulat, mely Ízléses, csinos színpadával és diszes kosztümjeivel megelégedést keltett, hogy az előadással teljesen biztosítsa a közönség rokonszenvéi. Lippay Ferenc duhajon is intelligens Kani- zsay bárója, Deseffy Teri frivoli- tástól mentes táncosnője és K. Vajda Ilona Kanizsaynéja egyfor» mán jó alakítás volt. Karsay Zoltán minden mozdulata hangos derültséget kelteti a tisztiszolga alakításával, Zilahy Lajos pedig szinte kőszínházi levegőt árasztott az altábornagy szerepében. Őf, mint rendezőt is meg kell dicsérnünk. Tetszett Soós Ilonka, Zele- nay El!i, Tóth József és Kertész József is. Mosoly országa. Merészségnek látszott Lehárnak ezt a szép operáját falusi operett-társulat műsorára tűzni, de aki szerdán este Lentiben végig nézte ezt a darabot, megállapíthatta, hogy nem volt erőn felüli vállalkozás. A színészek mindegyike derekasan megbirkózott szerepével. így : Karsayné, Lippay, Deseffy Teri, Karsay, Nagy és Tóth is. Fehér ló. Csütörtökön ezzel a Király színházi siágerdarabbal szerzett szép estét a társulat. Vasárnapra a Bolygó zsidó c. daljátékot tűzték ki, ami iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A továbbiakban a Kék lámpás, Sibyll és még néhány operett szerepel műsoron. (—mk.—) Vásárosok és I kereskedők S f MEGNYÍLOTT Első ( nagykanizsai filléres cukorkakéz Jöjjön és győződjék meg szenzációs olcsó árainkról. Spiegel László ur vezetése mellett I Nagykanizsa, Király u. 45.
