Zalamegyei Ujság, 1933. október-december (16. évfolyam, 222-293. szám)

1933-11-12 / 256. szám

1933 november 12 Zai am egyel Újság ■■■■■■■■IBE­3 Adalbert. Izzó szenvedély kisérte mondatait. Éreztem, hogy szivé­ből törnek elő a szavak, amikor elkezdte beszédét. — Nem is gondolnád, hogy ez az utca milyen kedves is nekem. Hogy ez a sok akácfa a házak előtt, mennyire a szivemhez nőtt. Mennyi álmot, vágyat szőttem alattuk évek előtt, amikor mint kis diák élveztem az akácok nyí­lását. Emlékszem reá . . . Ak­koriban énekeltük együtt a züm­mögő méhekkel: Tele van a város akácfavirággal, Akácfavirágnak édes illatával. . . Boldog idők hova lettek ... Ez volt a házunk. Itt laktak nevelő szülőim. Ez a gerenda még ak­kor virágzó, lombos akácfa volt. Hatalmas koronáját már messzi­ről megláthattuk. Nem volt párja az egész városban. Büszke is voltam rá az igaz. No és ez a büszkeség okozta vesztét. Hogy hogyan, ezt is elmondom. Velünk szemben, ebben a sárga házban, lakott Skopál ta­nár úr, aki a természetrajzot ta­nította nálunk. Volt neki min­dene, földje, rétje, rózsalugas kis­kertje és a háza előtt két kicsi akácfája. Gyengék voltak az is­tenadták. De nem azért akác az akácfa, hogy meg ne erősítsék ! Virágba nőttek ezek is és fájt nagyon a lelkemnek, mikor a kis Skopál lányok kijelentették, hogy a mi akácvirágunk az övé­kéhez képest „kis Miska“. Eddig udvarias voltam mindig ezekkel a lányokkal szemben. Nemcsak a kitörlendő szekundák miatt, rózsás kacsóikkal el-elvégeztek otthon, másrészt is. Tudniillik senki úgy nem tudta elszavalni önképzőköri dijakat nyert költe­ményeimet, mint a Skopál leá­nyok. Részesei voltak hát a „di­csőségemnek“. így azután ön­zetlenül is lehettem udvarias, hűséges lovagjuk. De most, ami­kor ezt a végzetes és a mi fán­kat sértett, lealázó kijelentést tet­ték : elfutott az indulat. Rájok kiáltottam ! — Vonjátok vissza, de azon­nal ezt a balga kijelentést . . „ A kis lányok hamisan kuncog­tak felháborodásomon. Még in­kább elkezdték az ő fáikat ma­gasztalni. — De bizony szebb . . . Ezerszerte szebb . . . Nem láttam én már, nem hal­lottam semmit, csak azt éreztem, hogy ezt a sértést meg kell to­rolnom. így nem hagyhatom a mi öreg fánkon rajt száradni a gyalázatot. Nem is hagytam. Arra a nevezetes napra virradó éjszakán bőséges eső esett. Nagy tócsákba szaladt össze a sáros esővíz az utca testén. A köze­lünkben is egy ilyen pocsolya húzódott meg. Reszkető indula­tomban durván ragadtam meg a két kicsi lányt és bele akartam lökni őket ebbe a vizbe. Nem nagyon sikerült. Gyenge legényke voltam még. Ám az egyik a nagy küzdelem közben elbukott. Épen a víz közepébe esett. Vizes, sáros lett ruhája és vége a fehér félcipőnek. Keservesen sírni kez­dett. A nagyobbik, mint a szél­vész, futott haza. Nagyon szivemig ért el a kis­lány sírása. Hiába segitettem most már rajta. Hiába biztogat- tam, vigasztaltam, hogy csak tréfa volt az egész. Még az sem állította el a könnyeit, hogy magam is beleléptem, sőt bele is térdeltem a vizbe. Nem ért ez semmit. Végül is egy gondolatom támadt: — Ne sírj kicsi Hilda ... A ti akácfáitok mégis csak szeb­bek ... Nem nyugszom, mig a mienket ki nem vágják . . . És csodák csodája! Nevetni kezdett ismét. Esőfelhők közül a szivárvány. Könnyei közül búgó kacagással súgta: — Ugy-e mondtam, de te nem E cél olyan izzólámpával érhető el, amely kis áramköltséggel egyenletes, nagy fény» erőt és jobb fényelosztást ad. Á Tungsram-iámpa 50 év tapasztalatai alap« ján készül. Világszerte bevált, mert műszaki­lag tökéletes, megbízható és gazdaságos. Vásárlásainál kérjen tehát kifejezetten TUNGSRAM IZZÓLÁMPÁT hitted el. . . Apukámnak se mon­dom meg, ne félj.. . Kimentelek. Sokszor eszembe jut ez a tör­ténet, amikor eljövök ebbe a vá­rosba. Azóta, amint látod az a két fa is hogyan megnőtt! A mienk pedig kivágva itt nyugszik a ház előtt, amely közben más kezére került. Hilda is megnőtt, komolykodó kedves asszony lett. Ő az én feleségem. * A hó közben erősen megeredt. Mint a gondolat, száguldottak a hópihék. Fürge keringéssel vá­gódtak arcomhoz. Nyugodtan pihent most már a város, amely a fehér hó alatt olyan volt, mint egy édes mosolygó gyermekálom. És mi karunkat összefonva lép­kedtünk tovább a tiszta hóban. Szinház. Becsületes megtaláló. László Aladár érdekes, szelle­mes és fordulatos vigjátékát hozta színre tegnap este a szinház. A bonyodalom elindítója az ellopott aranyretikü! s ebből az egyszerű inditékból épiti fel erős színpadi tudással darabját a szerző. Az j első és második felvonás gyors, gördülékeny, a harmadikban, a végkifejletnél kisiklik a darab. A becsületes megtaláló világszerte körözött tolvaj s életének tizenkét „becsületes“ órája a darab jól megirt meséje. Az előadás, rendezés minta- íj szerű. A címszereplő Pető Endre művészi aprólékossággal kidolgo- \ zott alakítása előkelő, játékstilu- \ sának teljes pompájában ragyo- \ gott. Beszédmüvészete mindvégig \ újszerű és élvezetes, pompás ala- ' kitása nemzeti színházi vonalra emeli. Kabinetaíakitása számunkra élményt jelentett. Laczkó József dr. Ipoly bárója alakításaiban je­lentős, klasszikus állomás. Andrási Márton rendőrfőnöke kissé torzí­tott, de igy is nyeresége az elő­adásnak. Laczkó dr. érdeme épen abban van, hogy a félszegnek és komikusnak beállított arisztokra­tából reális képet kaptunk. Bár­sony Aladár jószágigazgatója nagyszerű. A nők közül Váló An­nie s a nagyon tehetséges Szécsi Bözsi érdemel dicséretet. A töb­biek is igen jók. (dr.) Műsor: Szombat : Csúnya lány. Vasárnap délután: Botrány a Savoyban. Vasárnap este: Csókról-csókra. Hétfő: Prometheus. Lentii szinház. Lentiben kedden este kezdte meg két hétre tervezett előadássorozatát Lentiben Karsay Zoltán 14 tagú operettársulata. Az előzetes jelentés pompás mű­sort ígért s a szép számban összeverődött közönség ezt a pompás műsort a vártnál jóval tökéletesebb szervirozásban kapta. Csókos regiment. Erdélyi Mi­hály hangulatos operettjével mu­tatkozott be Lentiben a Karsay társulat, mely Ízléses, csinos szín­padával és diszes kosztümjeivel megelégedést keltett, hogy az elő­adással teljesen biztosítsa a kö­zönség rokonszenvéi. Lippay Fe­renc duhajon is intelligens Kani- zsay bárója, Deseffy Teri frivoli- tástól mentes táncosnője és K. Vajda Ilona Kanizsaynéja egyfor» mán jó alakítás volt. Karsay Zoltán minden mozdulata hangos derültséget kelteti a tisztiszolga alakításával, Zilahy Lajos pedig szinte kőszínházi levegőt árasztott az altábornagy szerepében. Őf, mint rendezőt is meg kell dicsér­nünk. Tetszett Soós Ilonka, Zele- nay El!i, Tóth József és Kertész József is. Mosoly országa. Merészségnek látszott Lehárnak ezt a szép ope­ráját falusi operett-társulat mű­sorára tűzni, de aki szerdán este Lentiben végig nézte ezt a dara­bot, megállapíthatta, hogy nem volt erőn felüli vállalkozás. A színészek mindegyike derekasan megbirkózott szerepével. így : Karsayné, Lippay, Deseffy Teri, Karsay, Nagy és Tóth is. Fehér ló. Csütörtökön ezzel a Király színházi siágerdarabbal szerzett szép estét a társulat. Vasárnapra a Bolygó zsidó c. daljátékot tűzték ki, ami iránt nagy érdeklődés mutatkozik. A továbbiakban a Kék lámpás, Sibyll és még néhány operett szerepel műsoron. (—mk.—) Vásárosok és I kereskedők S f MEGNYÍLOTT Első ( nagykanizsai filléres cukorkakéz Jöjjön és győződjék meg szenzációs olcsó árainkról. Spiegel László ur vezetése mellett I Nagykanizsa, Király u. 45.

Next

/
Thumbnails
Contents