Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)
1933-04-16 / 86. szám
1933 április 16 Zalamegyei Újság 3 jobban tisztelték, mint a közer- kölcsiséget. Mennyire óhajtották a magyar kultúrát, a magyar művészetet. Jellemző, hogy városunk derék fiatalsága 12 előadásra biztosította a színészek megélhetését. Várták Hetényi színtársulatát, aki abban az időben Nagykanizsán játszott társulatával. ígérte is az igazgató, hogy eljön, de már akkor is rossz hirek keringtek Zalaegerszeg felől — s Hetényi nem jött. Helyette sikerült Szalay társulatát lehívni Szombathelyről. Ezek meg nem bírták ki az itteni viszonyokat. Az utolsó sorokban olyan rettenetes pipázást és köpködést vittek véghez eleink, hogy szegény színészek pár napi tartózkodás után megszöktek. így aztán hosszú ideig nem látott Zalaegerszeg színészeket. Éltek az emberek maguknak. Egy-két úri háznál adtak egy- egy soiret; bál a szomorú időkhöz méltóan nem lehetett. Csak a „héber kézművesek" rendeztek. A szép idő beálltával a Casinó termei üresen maradtak, a kaszaházi kertben folyt a kuglizás és mulatozás. Szomorú idő volt, Bach-korszak, de a magyar jókedv nem csappant meg. Dr. Litványi László. Nyaraljunk itthon! Petőfi bokrétának nevezi Magyarországot, mely bokréta ott díszeleg Isten kalapja mellett! Ebben a bokrétában valóban együvé vannak kőivé a Balaton, a Velen- cei-tó, a Duna, Tisza, valamint a Bakony, Pilis, Mátra, Mecsek és Kőszeg hegyvidékei, Sopron kies tája és szép ez a csokor, még igy megcsonkitottan is. Válogathatunk benne a luxus- fürdőhelytől kezdve a legegyszerűbb udvarházig. Magunkra utaltságunkban azonban nekünk kell gondoskodnunk arról, hogy Istennek ez a szép „bokrétája“ el ne hervadjon, szét ne hulljon saját közönyünk miatt, hanem, hogy továbbra is megtarthassa magának az őt megillető helyet, hogy csak úgy, mint eddig, disze és bokré tája maradhasson „Isten kalapjának". Ennek érdekében a Nőegyletek Magyar Munkát Védő Szövetségében tömörült jelentősebb nőegye sületek „Nyaraljunk itthon" akciója felszólítja a magyar vidéket, nogy jelentkezzenek mindazok, kik szép kerttel rendelkező vidéki házukban, vagy egészséges, pormentes tanyájukon, folyó vagy e dő közelében fekfő községekben, lakásukon vagy különálló szobákb n olcsón ellátnának nyaralókat. De ne riasszuk el drága árakkal a magyar közönséget; ne akarjunk egy év, jobbanmondva egy idény alatt meggazdagodni. Hanem gondoljunk azokra a stájer falukra, rajnamenti fürdőhelyekre, hol évszázadok óta gazdagszanak, gyarapodnak a lakósok, mert világgá vitték a nyaralók annak hírét, milyen jól és olcsón lehet ott nyaralni. Azért a Nyaraljunk itthon akció napi árai P 2*50 és P 4 között mozoghatnak, - még előnyösebben lehet havi átalányban ajánlatot tenni. Az ajánlatok megtételével kérjük a körülmények pontos vázolását, esetleges közeli fürdőhelyek, gyógyforrások, viz, erdő megemlítését. Azzal, hogy a vidéki udvarház felajánlja vendégszeretetét a napi robotban elcsigázott városi testvérnek, a városi pedig lemondva a talán divatosabb és látszatra tetszetősebb külföldi nyaralásról, magyar földre, magyar testvérnek viszi el nélkülözhető filléreit: végeredményben mindkettő jól 1933. április 10. Elmúlt már fél esztendeje annak, hogy az ősszel Göcsejnek eddig legismeretlenebb részét, a délkeleti sarkát, bejártam. Megfigyeléseimről naplót írtam és azt a „Zalamegyei Újság“ már le is közölte, pedig én nem leközlés céljából Írtam meg barangolásaim eseményeit. Nem is gondoltam én a folytatásra.^ Mivel azonban Írásaim iöbb olvasójától azt a véleményt hallottam, hogy göcseji naplóm, az eddigi közlésekkel csak töredéket képezne és szívesen olvassák a folytatást, nem mondhattam le végérvényesen barangolásaimról, azokat most a tavasz eljöttével folytatom. Husvét előtt vagyunk. Ilyen sátoros ünnepeken otthon illik ülni, nagyon sokan azt állítják, hogy legalább az ünnep első napján mindenki maradjon a családjában. Én se megyek most sehova se: Kint ülök a verandán egy kényelmes széles nádszékben. A mezőről most jöttem be és rendesen itt szoktam megpihenni. Előttem negyedórányira húzódik a hegy alá Pusztaszentlászló. Délre a második falu innét Szent- liszló. A névben á helyett i van. Okát nem .udom, mert a marti- mologium Liszló szentet nem ismer. Nem is Liszló, hanem László volt a fa!u neve a régi időkben. A térképeken ma is majdnem mindig Szentlászló szerepel. Valószínű, a két, majdnem határos községet megkülönböztetés végett nem tartották már elődeink se helyesnek azonos névvel ellátni. Uj nevet nem kerestek, nem is akartak, hanem a déli faluban a névben egy betűt, hangot kicseréltek. A verandánkról tehát Szentlászló látszik. Fekvése miatt sok göcseji falut meg lehet dicsérni. Ez a falu a legelsők közé sorolható. Közvetlen a házak, szérüs- kertek mögött meredek magas szőlőhegy. Nem nagy kiterjedésű. Olyan hosszan húzódik csak, mint a falu, a hegyhát is alig hoszfog járni, mert ezzel az összetartással, egymással való törődéssel, egymás sorsában való osztozással felbecsülhetetlen erkölcsi és anyagi energiát mentünk meg mind a jelen, mind a jövő számára. Vidéki magyar testvéreink pontos adatokkal ellátott ajánlatait mielőbb szeretettel várjuk. A címeket névsorba foglalva készséggel megküldjük minden nyaralni óhajtónak. Az akcióba való részvétel nem jár semmiféle költséggel, csupán váiaszbélyeg csatolását kérjük. Hazafias üdvözlettel Nöegylet Magyar Munkát Védő I Szövetsége Budapest, VIII. Rákóczi-ut 19. szabb másfél kilóméternél. A szőlőket alul a fák között kikandikáló falusi házak, fönt a fehérre meszelt pincesor szegélyezi. A pincéken felül a 260 m. magas hegy ormát lombos erdő koronázza. A szőlő mintha erdő közé lenne ékelve. Lent az egész falu erdőben, gyümölcserdőben van. A fák közül a falu közepén a hegy tövéhez húzódó evangélikus temp'om gótikus tornya nyúlik a magasba, száz lépésre északra a katholikus templom tornya emelkedik a fák koronája fölé. Háború előtt mind a két templomnak három-három harangja volt. A soproni Seltenhoffer-cég öntötte azokat. A hat harangot úgy össze hangolta, hogy mikor a hat harang ünnepeken vagy temetéseken egyszerre megszólalt, fülbe kellemesebben hangzó hangvegyü- léket nem lehetett élvezni. Még nincs meg a falunak mind a hat harangja. Pedig, de várjuk, hogy együtt hirdessék a feltámadást... Válicka—Szentlászló között legjobb a megyei ut. Ide már elért a hengerezés. Kerékpárom simán gurul rajta. A falu elején a két éves katolikus iskolánál rátérek a gyalogúira, amelyik a gyümölcsösök között rövidíti meg a megyei ut kanyarját. A gyalogutra lehajló ágak miatt leszállók a kerékről. Idősebb és fiatalabb gyümölcsfák vegyesen állnak, sok helyütt í—2 éve kiültetett oltványok kötik folytonosságba a a kilométer hosszúságú gyümölcsfaerdőt. Egyik ilyen oltványszigeten fiatalember öntözi kannából a kis fákat. — No Gábor, nem győzöd az Isten öntözését megvárni ? — Nem szabad uram addig hagyni! Tavasszel ültettem el a kis fákat, ősszel nem volt pénzem, hogy vegyek rajta. Most meg olyan kevés az eső, hogy félek a fa kiszáradásától. Ültetéskor is kapott minden fa két kan nával, most adok nekik egy-egy kannával. — Nem cserepesedik meg igen a beiszapolt föld ? — Bizony cserepes lenne az ! De öntözés után a fa tányérjára mindig porhanyó földet húzok. Nem hiába hallgattuk ám meg a téli népművelési előadásokat! ? Ott tanultam, hogy a felporha- nyitott föld meggátolja a kiszáradást. Kis fáimnál is porhanyó földdel őrzöm meg a vizet, amit ráöntözök. — Szokta Gábor barátom máskor is a gyümölcsfáit öntözni ? — A múlt évben a rekkenő szárazságban sajnáltam meg a hervadó levelű almafáimat. Öntözni kezdtem őket és másnapra már felvidultak. Persze a nagy fák is meghálálnák, de jó, ha a kicsinyeket győzzük. — Nagyon helyesen cselekszik maga Gábor barátom. Öt év múlva ezekből a kis fákból is termők lesznek. Mindig csak vízzel szokott öntözni ? — Hát mivel öntöztem volna? Kérdi csodálkozva. — No ne nohára gondoljon, az talán még a fának se használna. Én arra az öntözési módra gondoltam, amikor az öntözést és trágyázást együtt egyszerre elvégezhetjük. — Erre már letette Gábor barátunk is a kannát. Ujjaival elsimította alig pelyhedző bajuszát, azután rám nézett, mintha már türelmetlenül kérdezni akarna. — Trágya-leve elég van, mert még az utcára is folyik, hamuja is van, csak úgy szürkélik tőle a szemétdomb. Tudja-e még milyen tápanyag kék a növényeknek,, amiről nekünk kék gondoskodni. — Már hogy ne tudnám ! — Akkor legalább nem kék magyarázni! A trágya- lében elfolyatja barátom a nitrogént, a hamuban kiengedi lugozni a me- szet, foszfort meg a kálit. — Tyüh azt a mindenét! Vakarja üstökét Gábor. — A trágya-levet hígítsa fel ugyanannyi vizzel, aztán keverjen bele annyi hamut, hogy köny- nyü folyékonysága meglegyen. Éles karóval vagy vasruddal a fa koronája alatt minden lépésre készítsen olyan lyukat, amelyiknek alja gyökerek közé ér. Öntse tele a lyukakat hamus trágyalével. — Ezt aztán trágyázásnak lehet nevezni! — kiált fel Gábor. — A tápanyagokat mindjárt oldva adjuk. Látom már a hatását is. E kis fák igy öt év múlva bizony termők lesznek ! — Természetesen nem kék minden öntözést trágyázással összekötni! Sőt nagy j szárazságban nem szabad ilyen trágyaöntözést végezni, nehogy frissítés helyett égessünk. Elég, ha évente egyszer végzünk trágyaöntözést. Először a legelhagyot- tabb fáknál szüntessük meg a „nagyböjtöt“. Figyelje meg fél év múlva a jól tápláltság hatását. .. Otthagytam Gábort, hadd gondolkodjék. Jövőre már ő tanitja a barátainak a gyümölcsfa trágyázását. Göcseji barangolások. xv. Erzsébet királyné-szálló Budapest, IV. Egyetem-utca 5. (A Belváros központjában.) 60 éve a fővárosi vidéki úri középosztály találkozó helye. 100 modern kényelmes szoba. Leszállított árak! Az Étterem és kávéházban cigányzene. Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője. SZABÓ IMRE tulajdonos.
