Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)
1933-04-16 / 86. szám
2 Zalamegyei Újság 1933 április 16. Irta: Bajza József dr. budi A bosnyák, ha valamiről azt akarja mondani, hogy igen régen történt, azt mondja, hogy az még Kulin bán idejében volt. Az utolsó görög uralom alól felszabaduló Bosznia első uralkodója ez a Kulin bán (1180—1204). Tudjuk róla, hogy boguiril val- lásu volt. Ez a veszedelmes szekta Boszniában államvallássá lett. Hiába vezettek eiene pápai parancsra a magyar királyok és egyes katholizált bosnyák bánok és királyok keresztes háborúkat, a bogumilizmus nem volt elnyom- tiató. A török hódítás bekövetkeztével a bogumilek felvették az iszlámot. A bosnyák muzulmánok tehát nem idegen bevándorlók, hanem autochton horvát elem, mely a vallásváltoztatással megmentette vezető szerepét hazája kormányzatában a török uralom alatt (1463—1878). Sőt, mint a hatalmas Török-Birodalom egyetlen történeti nemessége, a bos- nyákok az óriási birodalom bélés külpolitikája irányításában is nagy mértékben részt vettek. Soraikból török nagyvezírek, pasák, költők és tudósok kerültek ki. Ilyen horvát muzulmán volt például Szigetvár győztese Szokolo- vics Mehmed pasa nagyvezír is. Boszniát a török nem is tekintette hódított területnek, hanem saját földjének. Nem bánt vele úgy, mint Magyarországgal, hanem minden módon kímélte és előmozdította felvirágzását. Szarajevó az európai Törökországnak Sztambul és Drinápoly után harmadik városa lett. Rövidesen százezernél több lakosa volt. A régi dicsőséget még mindig száz- egy mecset hirdeti a bosnyák fővárosban. A legfényesebb köztük a Begova dzsámija, melyet 1531- ben emelt Bosznia legnagyobb pasája a szintén horvát Gázi Huszrev bég és amely az arab építészet egyik remekműve. Huszrev bégnek szerepe van a magyar történelemben is. Egyebek közt részt vett a mohácsi csatában. Az eredetileg tisztára katholikus Boszniában a katholicizmus hosz- szú századokon át elnyomott állapotban tengődött. A bogumilek a bosnyák püspököt is ismételten kikergették az országból, úgy hogy többnyire Diakováron székelt. A diakovári püspök ma is viseli a Bosznia püspöke cimét, ha nem is gyakorol ott joghatóságot. A török humánusabban bánt a katholicizmussal. A hóditó Szultán, Mehmed-el-Fatih, még 1463-ban privilégiumot adott a bosnyák franciskánusoknak a katholikus hívők pasztorációjára. Az iszlamra tért bosnyák urak követték a török példát. A katholicizmus újabb üldözése akkor kezdődött, mikor Szokolovics Mehmed pasa nagyvezír tanácsára a szultán helyreállította az ipeki szerb patriarchátust (1557) és e görög-keleti patriarcha alá rendelte a nyugati Balkánt és a vele szomszédos horvát és magyar területeket. Az ipeki egyház külön adót vetett ki a bosnyák katolikusokra, a népet sokszor erőszakosan megfosztotta vallásától, vagy kiüldözte az országból. Az elmenekült horvát katholikusok helyébe a muzulmán földesurak a pesti egyetemi ny. r. tanar. Balkán mélyéről mindenféle mar- talócokat telepítettek le s ezeket az ipeki egyház egy-két nemzedék alatt elszerbesítette. így terjedtek el a török alatt a szerbek Boszniában, ahol addig jóformán ismeretlenek voltak. Mikor a berlini kongresszus határozatából a Monarchia megszállta Boszniát, jobb napok virradtak a katholikusokra. A szarajevói érsek, a mosztári és banjalukai püspökök vezetése alatt az 1931-ik nép.-zámlálás adatai szerint. Bosznia 2318.000 lakosából 555.000 a katolikus. Ugyanekkor 1.027.000 a görögkeleti szerbek, 717.000 a muzulmánok, 17.000 a zsidók5, 10.000 a protenstánsok és 2000 az egyéb vallásúak száma. Amig Törökország nem lett nemzeti állammá, állandó volt a bosnyák muzulmánok kiszivárgása. A szerbek rögtön a „felszabadítás“ után a muzulmán földesurakat agrárreform címén megfosztották minden birtokuktól. A bosnyák nemesség 12 éven át jóformán minden jövedelem nélkül tengődött, nincstelen sorsba sül yedt, lezüllött. 12 év múlva kárpótlásként borravalónak is csekély végkielégítést kaptak. Belgrád céltudatosan döntötte őket végső nyomorba, hogy aztán kénye-kedve szerint bánhasson el velük. A cél az volt, hogy puszta életük meg- menthetéséért a szerbesités eszközeivé legyenek. A diktatúra megszüntette a horvát jellegű bosnyák muzulmán egyházat és Jugoszlávia horvát, albán és török ajkú muzulmánjait egy egyházba kényszeritette Belgrád székhellyel. Az uj egyház élére egy mindenre kapható reisz-ül-ulemát és hozzá hasonló kilenc muftit állított. A szabadkőműves szerb diktatúra a katholicizmusnak is halálos ellensége. Ma ugyan a Vatikán olyan világhatalom, hogy vele a protestáns és a schizma- tikus államok is számolnak, Belgrád mégis kultúrharcot provokál a vallás-ellenes Szokol- egyletek államosításával és a tanuló ifjúságnak az egyletbe való kényszerítésével. Ebben a nehéz helyzetben találta meg két nagy pap a testvéri szeretet útját. A katholikus Sárics Iván, szarajevói érsek, a muzulmán Csausevics Hadzsi Mehmed Dzselaludin effendi a bosnyák muzulmán egyház volt reisz- ül-ulemája. Mindketten egyházuk díszei. Sárics a legintranzigen- sebb horvát hazafiak egyike, aki a horvát főpapi karban a meg nem alkuvás, a vallás és a nemzet jogai érvényesítésének törhetetlen harcosa. Különben jelentékeny horvát költő és novellairó, aki suffraganeus püspökeivel együtt aláírta a kétszáztiz horvát írónak azt a nytlatkozatát, melyben a Budák-merénylet miatt Szrskics miniszterelnököt orgyilkosok cinkostársának minősítették. Csausevics effendi a legnagyobb élő muzulmán theologusok egyike, aki 17 évet töltött különböző iszlám főiskolákon és aki a horvát nyelvű muzulmán hitoktatást megteremtette. Sárics és Csausevics összefogtak és az ő példájukat követi minden valamire való horvát. Miben jelentkezik ez a katho- likus-muzulmán együttműködés ? Nemcsak a szarajevói, hanem a zágrábi tudományos és irodalmi egyesületek is felkarolták a muzulmán írókat. Egyre-másra jelennek meg a horvát muzulmán tudósok és szépirók müvei, melyek becsületére válnának nagyobb és haladottabb nemzetek irodalmának is. Az a történelmi szótár például, melyben dr. Ba- sagics-Redzsepasics Szafvet bég összeállította a Törökországban szerepet játszott bosnyák muzulmánok életrajzát, nemcsak egyedül álló tudományos alkotás, hanem magyar szempontból is igen fontos munka, hiszen hemzseg a Magyarország hódoltsági idejére vonatkozó adatoktól. A bosnyák katholikus Napredak (Haladás) és a muzulmán Narodna Uzdanica (Nemzeti önbizalom) nevű kultur- egyesületek szorosan együtt dolgoznak. Gyűléseiken, mulatságaikon mindkét vallás hívei kölcsönösen részt vesznek, sokszor közösen rendezik azokat. A tavalyi szarajevói eucharisztikus kongresszuson a muzulmánok tömegesen részt vettek. Ez válasz volt Grdjics Vazul szarajevói szerb képviselő egy beszédére, melyben a kongresszus betiltását követelte, mert sérti a muzulmánok vallási érzelmeit! Ismeretes, hogy Belgrád a horvát jezsuiták száműzésének gondolatával foglalkozik. Ez ellen nemcsak a katholikusok tiltakoznak, hanem a muzulmánok is. Boszniának egyetlen jezsuita gimnáziuma, a travniki, a múlt évben ünnepelte fennállásának fél- százados évfordulóját. Ennek a gimnáziumnak hajdani növendéke a muzulmán Kajmákovics Omer, jelenleg kormánypárti képviselő, lelkes beszédében kelt a parlamentben a jezsuiták védelmére. Azt kérdezné valaki, mit érdekel bennünket ez a bosnyák ügy ? Magyarországnak, mint már e lap hasábjain volt szerencsém kifejteni, érdeke Horvátország felszabadulása Érdeke az is, hogy Horvátország minél nagyobb legyen, lehetőleg minden horvát területet magába foglaljon. Horvát-Szlavonországok és Dalmácia birtoka a szerbekkel szemben nem vitás. De vitás Boszniáé és Hercegovináé a szerb lakosság nagy száma miatt. A mérleg nyelvén itt a muzulmánok ülnek. A muzulmánok zágrábi orientációja megmenti a horvát- ság és a nyugati kultúra számára azt az ősi határt, melyet a Drina folyó szakadékos partjai képeznek. A muzulmánok a horvát nemzet teljes egyötödét képezik és fajilag talán ők a legtisztább ága nemzetüknek. A horvát katholicizmus és iszlám összefogása a horvát ügy diadalának legnagyobb garanciája. Horvátország felszabadulása nélkül pedig soha nem törjük szét a trianoni vasgyürüt. I húsvéti ünnepekre szentRépeket, RéprámáRat, blander kereteket, minden elfogadható áron kiárusítom. (grönwald, "aafr,J A régi egerszegi Casinó. Az ötvenes évek, a Bach-kor- szak, már messze van tőlünk. A múlté, ahol minden a történelem kékszinü fátyolán át ragyog felénk. A jelen küzdelmeiből szálljunk vissza, szedjük csokorba az emlékezés virágait. Ne felejtsük el, a Bach-korszak legszomorubb éveiben járunk. Rázzuk le magunkról a XX. század korát s egyszerű lélekkel közeledjünk a múlthoz. A múlt nekem mindig tanulságos. Azért szeretem s ilyen múltba utazgatásom alkalmával sok-sok színes mozaikot találtam. A sok közül csak egyet hozok a jelenbe. Pár szót arról, milyen volt a régi Ca- sinónk és milyen volt az emberek szellemi élete itt Zalaegerszegen. A nagyfogadóban volt egy dohányzó és kártyázó egyesület s a kibérelt termeket nevezték el Casinónak. Alapszabályaik vol- tak-e, nincs adatom róla. Első időben annyi ember gyűlt össze, hogy egyik a másik miatt nem mozoghatott. Mindnyájan füstöltek, politizáltak s némelyek olvastak. De mit ? Az osztrák politika gondoskodott, hogy német lapokkal árassza el Egerszeget. A Magyar Hírlapon, Ost Deutsche Post és a Wanderer cimü német lapokon kívül más nem található. Minden szellemi igényt ebből a három politikai lapból merítettek. Ezeket annyiszor olvasták, hogy még mindennapi étkezésüknek nyoma is megmaradt rajtuk. Többet tudtak beszélni Európa titkos politikájáról, mint szegény hazánk irodalmáról ! Szépirodalmi folyóirat nem volt, pedig menynyire kellett volna ! Akik kívánták, nyíltan nem kérhették, hiszen a város lakossága között nagyszámban voltak német iparosok, s a középosztály is német szellemű inkább. Könyvtár nincs. Ha valaki olvasni akart, a könyv- kereskedőhöz ment. Egyetlen könyvkereskedés a kaszaházi utcában, Fiizár József uramé. Könyvespolcán abc-és könyvek, imakönyvek, kalendáriumok, kis és nagy katekizmus, Fáy András, a Kisfaludyak egy-egy munkája, Galetti munkái diszlettek. Ezek is csak porosodtak, s ha valaki új könyvre áhítozott, egyenesen Bécsből, Pozsonyból, Pestről és Kőszegről hozatta meg. Leglátogatottabb a kártyaasztal. Sokan a szolgával kártyáztak, akit az egyik tag pane- tellasnak keresztelt. Mások muzsikáltattak maguknak, ebbe a kártyázók szóltak bele, hisz a contrát és recontrát a tarokkasztalnál nem hallották meg. Szóváltás, civódás napirenden emiatt. Csicseri 12 tagból álló bandája húzta az „isteni csárdást“. Kitűnő zenészek lehettek, hiszen Stájerországban is sokáig muzsikáltak. Vasárnaponkint hangversenyt adtak. A Casinónak kávéháza is volt. Régebbi megyegyülések alkalmával csak az kaphatott itt enni, aki maga ment a konyhára, vagy a szolga kezéből más elől kapta el az ételt. Vásárok alkalmával volt itt csak igazi élet. Egy időben olyan botrányoknak volt a színhelye, amelyek csak ott tör* ténhettek meg, ahol nincs rendőrség s a nemesi kiváltságokat Katolikus-muzulmán testvériség Boszniában.
