Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)
1933-04-16 / 86. szám
XVI. évfolyam 86 szám, 10 ff Mién* 5833 ÄpriSis S6. Vasárnap. HerEBsitősíii éi iiaflölimtal: Xalgeneima, sx&cliefiyi-tér 4. Telelőn: 128 sz. — Fióíszerlfesztőséo: KesztliBiy, Kossntü L-a. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 2 peng/1, negyedévre 6 pengő. — Hirdetések díjszabás szerint Húsvéti gondolatok 1933-ban. Ira: KRAY ISTVÁN báró országgyűlési képviselő. Az idei husvA ünnepének különös jelentőséget ad az a körülmény, hogy az egész világ kereszténysége most ünnepli Jézus Krisztus keserves kínszenvedésének, kereszthalálának és dicsőséges feltámadásának ezerkilencszázadik évfordulóját. Ebben az esztendőben van ezerkilencszáz éve annak, hogy az emberré lett második isteni S emély, Isten egyszülött fia, életét áldozta fel a keresztfán az emberiség bűneiért. A keresztény kornak tizenkilenc évszázada folyamán sokszor virradtak már nehéz napok az emberiségre. Az első századok véres keresztényüldözései, a népvándorlás súlyos pusztításai, gyilkos háborúk, dögvészek és egyéb csapások is az idők folyamán nem egyszer súlyos szenvedéseket zúdítottak a keresztény világra. De ha lapozgatunk a történelem könyvében, nem igen fogunk ott olyan időket találni, amikor a szenvedés oly általános lett volna, amikor a nyomor oly nagy tömegeket sújtott volna, amikor a súlyos válság az egész világon az emberiségnek olyan széles rétegeire terjedt volna ki, mint napjainkban. A gazdasági és pénzügyi világválság jelenségei annyira közismertek már, hogy szükségtelen azokra külön rámutatni. Olyan súlyosak ezek a jelenségek és olyan mérhetetlen nyomorúsággal sújtják világszerte az emberek százmillióit, hogy a szenvedések pörölycsapásai alatt vergődő emberiség vágyik, sóvárog a javulás után, de ennek a javulásnak egyelőre még komoly jelei nem mutatkoznak, sőt az idők haladásával évről-évre, hónapról-hónapra még elviselhetetlenebbek lesznek ezek a szenvedések. Ha az orvos meg akar gyógyitani egy beteget, vagy ha a gépészmérnök ki akar javítani egy, valamilyen hiba folytán üzemképtelenné vált gépet, először a betegség vagy az előállott hiba forrásait kell kikutatnia, mert csak azok ismeretében lesz képes a gyógyítás vagy javítás célravezető eszközeit megtalálni és azokat a baj megszüntetése érdekében kellően alkalmazni. A világ sorsának intézői is mindaddig hiába törik a fejüket az egész világot fojtogató súlyos válság megszüntetésének lehetőségein, amíg nem ismerik annak forrását és nem küszöbölik ki azokat az okokat, melyek ezt a válságot előidézték. A világot sújtó bajok forrását mi, hivő keresztények, egyedül abban látjuk, hogy a világ hatalmasai letértek arról az útról, amelyet ezerkilencszáz évvel ezelőtt Jézus Krisztus a kereszténység részére kijelölt. Jézus Krisztus a keresztény vallás legerősebb pillérévé a sze- retetet tette, amikor felállította legfőbb parancsát, hogy: „Szeresd a te Uradat, Istenedet — szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.“ Bizonyos, hogy ha a krisztusi szeretet uralkodnék az államok életében és ha ez a szeretet irányítaná a nemzetközi politikát is, nem volna gazdasági és pénzügyi világ-válság, de bizonyos az is, hogy mindaddig, amig a világ hatalmasai nem szereznek érvényt az egész vonalon a krisztusi szeretet parancsának, a szenvedések tengerében elmerülő emberiség hiába várja sorsának jobbrafordulását. A világháborút a gyűlölet, az irigység aljas érzelmei idézték fel és amikor a hadviselő felek végkimerülése véget vetett a több, mint négy évig tartó kegyetlen embermészárlásnak, ismét a gyűlölet, az irigység és a bosszúvágy hozta létre a békeszerződéseknek nevezett nemzetközi határozatokat, melyeket a győzők egyoldalú akarata kényszeritett reá a legyőzött nemzetekre. Ez év őszén lesz már tizenöt esztendeje annak, hogy Európa harcterein az utolsó ágyú eldördült. Ez alatt a tizenöt esztendő alatt több nemzetközi konferenciát és tanácskozást rendeztek, mint azelőtt egy fél évezred alatt és mindennek dacára a világ ma távolabb áll az igazi békétől, mint a világháborút közvetlenül megelőző időben. Amikor a múlt század második felében a technika nagymérvű haladásával kapcsolatban mint uj súlyos probléma merült fel a szociális kérdés, az akkor uralkodó bölcs pápa, XIII. Leo „Rerum Novarum“ körlevelében Krisztus evangéliuma nyomán rámutatott ennek a problémának egyetlen helyes megoldására, a felebaráti szeretetet téve a szociális kérdések tengelyévé. A világháború vérzivatarában Krisztus akkori földi helytartója, XV. Benedek pápa, volt az egyetlen tényező, amely a krisztusi szeretet nevében ismételten emelte fel szavát a béke érdekében. A liberális-szabadkőműves irányzatnak hódoló kormányok azonban nem hallgattak sem XIII. Leo, sem XV. Benedek szavára. A szociális problémákat nem oldották meg a szeretet szellemében és a liberális-szabadkömives befolyás alatt álló kormányok támogatása mellett világszerte naggyá nőtt az egyéni haszon kedvéért kisemberek millióit lelkiismeretlenül kizsákmányoló öncélú kapitalizmus, mig az igy modern rabszolgasorba kergetett proletártömegek a szociáldemokrácia és a kommunizmus karjaiban kerestek menedéket a keresztényiden nagytőke túlkapásai ellen. De a háború alatt is süket fülekre találtak a pápa békeszózatai és Krisztus földi helytartóját, akinek pártatlansága pedig minden kétségen felül állott, nem vonták be a béketárgyalásokba és igy születtek meg a gyűlölet és bosszúvágy jegyében az egyoldalú béke- diktátomok, amelyek a szociális problémák rendezetlensége mellett legfőbb okai a mai súlyos gazdasági és pénzügyi világválságnak. Az isteni Gondviselés gondoskodott arról, hogy ezekben a nehéz időkben ismét egy bölcs és kiváló képességű férfiú üljön Szent Péter székében. XI. Pius pápa már 1925-ben kiadott „Quas Primas“ körlevelében rámutatott arra, hogy csak Krisztus király korlátlan uralma fogja biztosítani a keresztény népek és országok nyugodt fejlődését, majd pedig két évvel ezelőtt a „Quadragesimo Anno“ en- ciklikában újból követelte a szociális problémák megoldását Krisztus evangéliumi parancsainak szellemében. Megállapítható, hogy XI. Pius pápa szavai ezúttal nemcsak a hithü katolikus hívek körében találtak visszhangra, de látunk már a nemzetközi életben is olyan jelenségeket, amelyek feljogosítanak minket arra a reményre, hogy nincs már messze az az idő, amikor a krisztusi szeretet magasztos elve a világ sorsát intéző legfőbb nemzetközi fórumokon is diadalt fog aratni. Az Amerikai Egyesült Álla- uj elnöke nemrégen meghajtotta az elismerés zászlaját a „Quadragesimo Anno“-ban lefektetett nagyszerű gondolatok előtt. Mussolini és Macdonald béketerve is azt mutatja, hogy a szeretet és kiengeszte- lődés szelleme kezd már teret hódítani a nemzetközi életben. Igaz, hogy ma még távol vagyunk attól, hogy az összes illetékes tényezők fentartás nélkül elfogadják az igazságot, hogy a világ tartós békéjét csak a kölcsönös megértés és a szeretet alapján lehet elérnünk, aminek viszont az a legfőbb előfeltétele, hogy jóvá- tegyék azokat az égbekiáltó igazságtalanságokat, amelyeket a békekötés alkalmából a gyűlölet és bosszúvágy szellemében elkövettek. Mindazonáltal úgy látszik, hogy az eddiginél kedvezőbb légkörben léptük át a Jézus Krisztus keresztáldozatának ezerkilencszázadik évfordulója alkalmából meghirdetett Szent Év küszöbét. XI. Piusz pápa ennek a Szent Évnek kihirdetésekor kifejezte azt a hő óhaját, hogy Isten segítségével hozza meg ez a Szent Év a tartós világbékét, a súlyos válság enyhülését és a megértés és szeretet szellemének érvényesülését a nemzetközi életben. Azt hiszem, hogy ha mi, hivő keresztények, mindannyian csatlakozunk Krisztus földi helytartójának buzgó imáihoz, azok Isten trónja előtt meghallgatásra fognak találni és akkor a Szent Év befejezése, az 1934. év Husvétja meghozza majd az egész világnak és igy csonka Hazánknak is a megváltást a tengernyi szenvedéstől, a mindnyájunk által annyira óhajtott igazi feltámadást.
