Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)

1933-04-02 / 75. szám

2 Zalamegyei Újság 1933 április 2. Krónika. A világnak minden táján Dühöng a nagy szeretet. Fegyverkezni látjuk ezért A nagy „kultur“-népeket. Ügyes bajos dolgaikat Szóval el nem intézik, A sok nyomort, szenvedést, bajt Csak újakkal tetézik. Okos beszéd és meggyőzés? Mind hasztalan igyekezés. Mert ezeknél, mint látjuk, Többet érnek az ágyuk. Dühöng még a pénzbőség is Minden egyes országban, Azért vagyon ez a világ Ilyen szörnyű válságban . . . Hol van a pénz, ezt kérdezzük, De választ rá nem kapunk, Ám fizetés-csökkentésről Mindenünnen hallhatunk: S ha tovább tart a csökkentés Megszűnik majd a fizetés. Akkor aztán úgy élünk, Nem veszünk, csak cserélünk. Az idei márciusra Egy szó panasz nem lehet, A mi drága szent ügyünkben Megjött biz a kikelet. Leolvadott a jégpáncél, Amit ránkvont Trianon, Kisarjadtak reményeink: Nagy lesz megint ez a hon. A Kárpátbk sziklaormán, A kékszinü szép Adrián Leng még a mi lobogónk, Van két nemes párifogónk. Csak óvjon meg a jó Isten Bennünket most a fagytól, Ne tűnjék el a szép remény A sorsverte magyartól. Teljesedjék, mit óhajtunk, A másét nem akarjuk, De azt, ami miket illet A világért sem hagyjuk. Kikeletre jó nyár jöjjön Érjen minket is már öröm, Szenvedtünk mi túl sokat Élvezzünk most nyugalmat. Ipszilon. Férfiak lelkigyakorlata. Pénteken este tartotta második lelkigyakorlatos beszédét a zala­egerszegi tisztviselők részére Ro- gács Ferenc dr. szombathelyi prelátus-kanonok. A nagy vára­kozással fogadott előadásra ismét megtelt a Kulturház nagyterme és a szép nagy böjti ének „A ke­resztfához megyek“ és az an­gyali üdvözlet után élénk érdek­lődés mellett, feszült csendben kezdte meg beszédét a kiváló hitszónok. Ez alkalommal a bün- bánatról szólott. A bűntudat ■— mondá — a lélek életének szö­vege, a bünbánat pedig a lélek életének melódiája. Bünbánatról szól a szentirás, arról szólnak a zsoltárok, — melyeknek minél gyakoribb olvasását ajánlja, — a próféták bünbánatot hirdettek, Keresztelő Szent János is arról prédikált, az isteni Üdvözitő nyil­vános fellépését a bünbánat hir­detésével kezdette. Emlékeztetett Szent Péter bünbánatára, az első keresztényekre, akik oly gyakran tartottak bünbánatot. Az anya- szentegyház Krisztustól vette át örökségképen a bünbánat hirde­tést. A nagyböjt a bünbánat ideje s ennek középpontja Krisztus szenvedése. Csudálatos, hogy a világ semmitől sem fázik annyira, mint a bünbánattól, s ez a bűntudat hiányában leli magyarázatát. A legtöbben azzal intézik el a bün­bánat ügyét, hogy nincs bűnöm, mit meg kellene bánnom. Ezek Gőthe „Faust“-jának alapján is­merik a bünbánatot. - A ke­resztény bünbánat természetfölötti tény, melynek három gyökere van. Egyik a múltból, másik a A gödöllői Világjamboree ta­nácsa, mint ismeretes, programba vette a Balatont is. Elhatározásá­hoz képest a cserkészek, legin­kább szomszédos országokból va­lók, akikre később, mint fürdő­vendégekre is számíthatunk, — 500— 1000-es csoportokban le­jönnek a Balatonhoz s megtekin­tik a vidéknek legérdekesebb, leg­szebb pontjait. Veszprém város már jóelőre lépéseket tett aziránt, hogy a balatoni kiránduló cso­portok oda is látogassanak el, ahol természetesen magyaros ven­dégszeretettél fogadják őket. Most azután örömmel értesülünk arról, hogy Zalaegerszeg is belekerült a programba s a balatoni kiránduló cserkészek közül azok, akik Keszt­jelenből, a harmadik a jövőből táplálkozik : bánom, hogy elkö­vettem a bűnt, most nem követ­ném el s a jövőben sem fogom elkövetni. Ráirányította a hall­gatóság figyelmét a kereszten függő Krisztusra s kérte őket, indítsák föl önmagukban minél többször a tökéletes bánatot. helyt és Hévizt meglátogatják, autóbuszokon átrándulnak Zala­egerszegre is. Körülbelül 150— 200 főre számíthatunk, akik ter­mészetesen a város vendégei lesz­nek. Városunk közönsége szintén magyaros vendégszeretetet tanúsít az idegen cserkészfiukkal szem­ben, hiszen ez nem kerül szám- bavehető költségbe, mert egyes családoktól telik még annyi, hogy vendégül láthatnak egy-két cser­készt, vagy pedig 1—2 pengővel hozzájárulhatnak megvendégelé- sökhöz. Ha egyszer már várme­gyénkbe jönnek, lássák meg an­nak székhelyét is, mely mai for- formájában bizony nem válik szé­gyenére az ország legszebb me­gyéjének. csak meg még egy lépést is tenni, utadban, jártodban se lehetsz egyenes! Még a lábaiddal se járhatod a legrövidebb, a leg- egyenesebb utat! Kihez forduljunk ? Csak nem akarják elvitatni tőlünk, hogy van jogunk a járdán járni? A kocsi- uton a kocsiknak, autóknak van a helye, a gyalogjárónak pedig a járdán. Hiszen ezért emelkedik ki a járda szegélyköve, hogy el­határolja e kettőt egymástól. A kiemelkedő járdaszegély men­tén csak természetes, hogy leg­alább 15 m. széles gyalogjáró legyen kiképezve, amelyre a kocsi- uton áthaladó bárhol felléphesen, amelyre a járda mentén megálló jármű utasa bárhol leszálhasson. Ez a járda azonban csak egy, szerintem elmaradhatatlan szegély, aminek minden körülmény között meg kellene lennie. Ha ez nincs, a szélre ültetett növények tönkre­mennek ! A járdák közvetlenül a kocsiút mellett, de a lehető legrövidebb utón volnának vezetendők, mert az ember úgy is átvág minden mesterkélt kerülőt. A fű, a fa, a park, a sövény szép és kedves, de a helyét na­gyon meg kell választani a lakott területen, a város közepén. Ne legyen a közlekedés terhére, ne foglalja ei a szabad mozgási te­ret. Ne nyomja, ne szorítsa szűkre a kínálkozó, kissé szélesebb gya­logjárót, mint ahogy a „Takarék“ kertje mellett maradi kissé kényel­mesebb járdán és most, mint észreveszem 2 méteresen tervezték le a jó felületet. E? nagy hiba. Hát még a templom északi tor­nyával szemben levő rendezés alatt lévő kis park szélén mi történik! Itt természetesen kell a gyalogjáró, ezt nem lehet konfis- kálni! Miért kerülgessünk lehe­tetlen zeg-zugos utón ? Miért kényszeritenék ránk a lériszonyt — avagy ebben a városban sétálni is már csak — fal mellett lehet? Március lö-ke kőtelező jelölése a naptárban. Kecskemét város az elmúlt év folyamán országos mozgalmat in­dított, hogy március 15-ét avas­sák nemzeti ünneppé. Kecskemét kezdeményezése nyomán az or­szág összes törvényhatóságai fel­irattal fordultak a kormányhoz, amelynek nevében a belügymi­niszterrel és igazságügyminiszter­rel egyetértőleg a vallás és köz- oktatásügyi miniszter most ren­deletet intézett a Magyar Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesü­letéhez. A rendeletben felhívta a Fő­nökegyesület, hasson oda, hogy az országban megjelenő vala­mennyi naptárban március 15. napját a következő tipográfiái megjelöléssel emeljék ki a köznapok sorából. Ez a két szó „Március 15.“ minden naptárban fekete nyomású maradjon, az utána következő megjelölés azon­ban, hogy „Nemzeti ünnep“ pi- rosbetüs legyen a szinnyomásos naptárakban és vastag fekete nyomással készülő naptárakban. Az ünnep ilyen módon való ki- domboritását azért tartja a kul­tuszminiszter megfelelőnek, mert március 15. nem általános szün­nap és igy a Gergely naptár szerinti ünnepnapokkal teljes azo­nos feltüntetése nem volna helyes. Néhány szerény megjegyzés a városrendezési munkálatokról. (A városi ügyekkel különös elő­szeretettel foglalkozó egyéniség­től kaptuk az alábbiakat. Kérésére közöljük is). Park lesz ez az egész város, virágos, zöld, ievegős. Rendezett ! lesz az eddig kopár térség. Le­vegőhöz jut eddig rejtett büszke­ségünk Deák Ferenc szobra is. Elkerül előle egy-két elvénhedt odvasodó fa s láthatjuk majd a gránittalpon álló pompás szobrot. Kerítés sem lesz útban, nincs már rá szükség. Kit is, mit is, miért is kerítené el ? Tehenek nem igen állanak már meg bámuló sze­mekkel itt a város közepén s malacot, birkát, kecskét, de még libát se legeltetnek már erre. Nem kell félteni a parkot. De vájjon miért nem láthatjuk Deák egykori vármegyeházát is, a mai „Tör­vényház“ szép, régi patinás épü­letét ! Még profilban sem bonta- kozhatik ki előttünk a történelmi idők szilhuettje. Egykét vén akác, platán eltakarja és mi nem láthatjuk. Nagy, öreg, terebélyes fa szép az erdőben, ekkora parkba csak fiatal, alacsony, aránylag kisebb lombu fa volna való. Deák tere már elvénhedt nö­vényzetű. A fenyő is csak addig díszíti az ily, aránylag kis kiter­jedésű teret, amig a pázsittól a fa csúcsáig zöld és 4—5 m.-nél nem igen magasabb. — Épületek előtt pedig, különösen ha az épít­mény érvényesülését is biztosí­tani kívánjuk, a fáknak legalább magasságuk kétszeresének meg­felelő távolságra kellene lenni a falaktól. Ettől egészen függetlenül megemlítem, hogy épületnek a lomb közelsége csak árthat. A fákon kívül sövényt is látunk a városban, sövényt a járdák szélén. Fagyalsövény választja el a járó-kelőt a kocsi pályától. Ez szép is igy, kedves igy, amig nem válik túlzássá s . amig ott van sövény, ahová az való. Ugyanis csak bizonyos járdaszélesség és eiőáiliihaió gyep-, parkszélesség mellett marad csak meg a nö­vényzet, mert csak akkor nem járják le, csak akkor nem teszik tönkre ! I't a város közepén azon­ban, ahol vásárkor agyontapossák, ahol lejárják, kétkedve várom a bokor kizöldelését. — Igaz az is, hogy, ha kivész a fagyai — ki­veszik a kórót s elsimítják a helyét. A parkírozás, a gyepesítés, a sövényités úgy látom mégis-mé- gis kezd kissé túlméretezett lenni. Ez a veszély fenyegeti a temp­lomtól a Zalahid felé vezető Batthyány utcát, ahol a kocsiút mellett kétoldalt kiemelkedő járda- szegély van huzva. Járdaszegély, amely a kocsipályát határolja el s a gyalog közlekedőt védi meg a kocsi-, autó-veszélytől. Kedves barátom ! Ha kijösz a városháza kapuján, kíséreld csak meg, menj a legrövidebb gyalog­járón pl. a Zala-homokfürdőbe! Elmégy a városháza melletti asz­falton, át a törvényszék felé be­vezető kocsiuton s fellépsz a legközelebbi járdaszegélyre . . . hopp, állj! Itt a hiba ! Rosszul lépsz! Rossz az irány. Nem le­het ám csak úgy természetesen menned ! Máskép jelölték ki előre lépéseid szűkösen kimért helyét. Elvégre Egerszegen is lehet „közlekedési rend“. „Balra át“-ot kellett volna csinálnod és körbe kellett volna menned a most le­rombolt, takaréképület előtti, park körül, el a „Takarék“ fala alatti aszfaltjárdán, a lépcsőn le és a kis árubódénál ismét balra for­dulva vehetted volna az irányt! így 1 Nnna:.. Es még ezt a jár­dát is megnyomorítják ott a kanyar mellett ? Édes jó barátom ! íme: ez a mi bajunk! Magyarok vagyunk, büszkék, de kísérelj Zalaegerszeget is meglátogatják a külföldi cserkészek. Keszthelyről autóbuszokon Jönnek hozzánk.

Next

/
Thumbnails
Contents