Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-03-12 / 59. szám
2 Zalamegyei Újság 1933 március 12. Krónika. Március, a rügyfakasztó Ajándékot már adott: A liszt ára vakmerőén Jó magasra fölkapott. S mit csinálnak most a pékek ? Mit ? hát árat emelnek. Őket ezért nem vádoljuk, Hisz erről nem tehetnek. Zsemlye, kifli egy fillérrel, Kenyérke meg négy fillérrel Lett drágább igy két napja Lisztdrágulás miatta. Az Erzsébet-utcával hát Mit akar már a város ? A kinyitás halasztása Több gazdára csak káros. Ezek ottan földjeiket Nem ássák, nem kapálják, Mert azt hallják, hogy azokat, Ma, vagy holnap, megváltják. Egymás után számos évet Ért meg ez a szép Ígéret S néhányat még meg is ér, Ma mindenki csak — igér. Tataroztat a főváros Épen úgy, mint a vidék, Jó alkalmul a munkára Kínálkozik ez itt még. De, ha elfogy ez is hamar, Akkor majd mit csinálunk, Munkát a sok munkáskéznek Vájjon honnan kínálunk ? Még jó, hogy a tatarozás Eszünkbe jut, mint megoldás, Soknak nem sok — hallani — De mégis csak valami. A tisztítás nagy munkája Tanulható Hitlertől, Aki, amint megmutatta, Nem ijed meg embertől. A vörösök szennyes hada Menekül is előle, Mellette a bolsevizmus Nem kap ismét erőre. Ez a munka, — mint nem kétes — Csak úgy lehet eredményes, Ha közösen végezzük És nem egymást emésztjük. Ipszilon. Száz évvel ezelőtt sem volt jobb világ. A Győri Kereskedő és Iparos Évkönyben olvasható az alábbi vers, mely 1810-ben Íródott, amikor még Napóleontól rettegett az egész Európa. Ez a költemény a napnál fényesebben igazolja, hogy bizony kutyavilág volt már akkor is és a magyar már akkor is nyögött az adóterhek alatt. A vers szövege a következő: Egy adózó kérése. Ha meghalok véletlenül, Ami megtörténhet, Érezvén a gutaütést, Ha új adót kérnek ; Arra kérek minden embert, írják koporsómra : A sok adó végezte ki, Még élhetett volna. A panaszos költeményt egy, akkori kalendáriumból írták ki. Láthatjuk ebből, hogy százhúszon- három esztendővel ezelőtt is szuszogott a magyar, ha szorították az adópréssel. IDŐS NŐT YÄGY FÉRFIT Kinek hozzátartozója nincs, szeretetteljes gondozásban és teljes ellátásban részesít. Pénzért vagy vagyonért. Bővebbet a Keszthelyi Fiókkiadóban. Az idegenforgalmi mozgalomból ne maradjon ki Zalaegerszeg. Reklámozza magát a sáros a balatoni fürdőkben I A dunántúli városok most egymásután rendeznek idegenforgalmi értekezleteket, hogy idegenforgalmukat intézményesen mozdíthassák elő, Ezeken az értekezle teken tervbevették a városok idegenforgalmú hét rendezését is, amit úgy képzelnek el, hogy egy- egy vidéki városban, vagy esetleg egymáshoz közelebb fekvő két-három vidéki városban olyan idegenforgalmú programmot állítanak össze, hogy az idegenforgalom egy héten át az országnak ezekbe a városaiba irányuljon A kérdéssel foglalkozik majd a városunk kongresszusa is. Az idegenforgalom biztosításának föltételei ezek: legyen a városban olyasmi, ami vonzóerőt gyakorol a közönségre; legyen azután annak a városnak megfelelő vasúti, vagy autóbusz ösz- szekőttetése. Ezeknek a feltételeknek isme rétében megérthetjük, miért nem vett részt eddig még Zalaegerszeg városa ilyen idegenforgalmi értekezleten. Nincs, ami idevon zaná a közönséget és nem fekszik a város vasúti fővonal mellett, hogy filléres gyorssal megközelíthető lenne. Ha azonban behatóbban vizsgáljuk a helyzetet, arra a meggyőződésre jutunk, hogy Zalaegerszeg inkább csak megszokásból esik ki az idegenforgalmi kérdések elintézéséből. Eddig — igaz — nemcsak, hogy nem törődtek Zalaegerszeggel, de még csak észre sem vették, mert úgy gondolkodtak, mit keresne az ország népe ebben a poros-sáros göcseji nagy faluban, ahová csak döcögő vicinálisokon lehet eljutni, de úgy, hogy minden álló máson félórákat kell várakozni. Hát, mi tagadás benne — csak vicinálisaink vannak, de egy kis jóindulattal és megértéssel talán lehetne egy-egy alkalomra olyan összeköttetést létesíteni Zalaszent- ivánból, hogy néhány száz utas beérkezhetnék Zalaegerszegre, vagy Zalaegerszegnél lejebb a vadregényes Göcsejbe, Ott, azon a gyö nyörü vidékeken, kint a szabadban, sokkal jobban érezné magát a kő- és téglarengetegből menekülő ember, mint egy másik városban, ahol szintén csak aszfalton kell sétálgatnia. Most terveznek ugyan valamit, — ami egyelőre még titok, bár kettőnél többen tudják, — s ha ezt sikerül megcsinálni,^ akkor lesz a városban is olyan intézmény, mely vonzóerőt gyakorol a közönségre. De különben is, ha eddig még nem dicsekedhettünk valami különös intézménnyel, városunk fekvése és közeli környéke olyan szép, hogy kielégítené az ország távolabbi vidékén lakókat is, akik bizony a filléres gyorsokkal nem épen azért keresik föl az egyes városokat, hogy ott a nyári nagy hőségben intézményeket vizsgál- gassanak. Keszthelyrőlmegfilelő autóbuszösszeköttetése van Zalaegerszegnek. Onnan várhatók volnának kiránduló társaságok, amelyek mindenesetre gyönyörködnének abban a szép panorámában, amőiy Zalaegerszeghez közeledve eiéjök tárul. Azonkívül : igen sok idegent vonz a székhely. Úgy gondolkodnak, hogy, ha már itt vagyunk a megyében, nézzük meg annak a székhelyét is . . . Látjuk tehát, hogy Zalaegerszeg igen szépen bekapcsolódhatnék az idegenforgalmi mozgalmakba és magára irányíthatná úgy a városok, mint a nagyközönség figyelmét. Szükséges azonban, — amit már oly gyakran hangsúlyoztunk, — hogy reklámozzuk magunkat. Ha mást nem teszünk, tegyünk legalább annyit, hogy a városról és vidékéről készített nagy fényképeket helyezzünk el az összes balatoni fürdőkben. Elvégre is a megyeszékhely csal: reklámozhatja magát a vármegyének bármely pontján is ! Ajánljuk az itt mondottakat a város vezetőségének szives figyel mébe. Külföldi elmebetegek inváziója Becsben. A Predon jelentése szerint a hanyatló osztrák idegenforgalomnak folyton emelkedik egyik kevésbé óhajtott ága, a szegénysorsu külföldi betegek inváziója. Rács- ben az az alapelv, hogy a külföldi betegek az osztrák betegekkel egyforma bánásmódban részesülnek. Ezzel a kedvezménnyel igen gyakran visszaélnek. Megtörténik, hogy külföldről, különösen az utódállamokból elmebetegeket visznek Bécsbe, ott kísérőik elveszik útleveleiket és a város valamely forgalmas helyén sorsukra bízzák őket. Legjobban a Stefanspiatzot kedvélik. A kézre- kerülő elmebetegeket a rendőrség beszállítja a városi elmegyógyintézetbe és ott néha éveken át N. N. (ismeretlen) néven kezelik. Senki se tudja, kicsodák, hova valók, ha csak véletlenül rá nem jönnek. A városi kórház elmebeteg osztályán állandóan többszáz külföldit kezelnek, s ezekért nem fizet senki. Ha kiderül a beteg személyazonossága, az illetékes államtól hazaszállítását kérik, de az osztrák hitóságok rendszerint évekig nem kapnak választ, sem ápolási dijai, vagy az érdekelt állam nem ismeri el a beteg állampolgárságát. Csehország, Románia, Magyarország, Jugoszlávia és Lengyelország tartozása több mint kétmillióra rúg. Ebből a magyar állam 26S ezer shiling- gel van érdekelve. Sokat költ Bécs városa az általános betegkezelés terén is a külföldiekre, s hasonló a helyzet a szegényházaknál. A szegényházakban ellátott külföldiek 1923 óta 1.200.000 shillingjébe kerültek Bécs városának 1920. Akkor még az élelmezési csoport nagy szerepet játszott a közalkalmazottak életében. Ez a néhai intézmény cukor helyett zaharint, liszt helyett kétszerest, — mely otthon megmérve félszeres, — vegyi összetétele azonban többszörös volt. Az asszony épen a zaharin pasztillákat számolgatta a teás csészékbe, amikor a levélhordó kopogtatott. Az ura átvette a postát, s mig felesége a töbszö- rösből készült piritóst szeletelte a teához, a postás elment és a férj egy félmilliós bankjegyet csúsztatott az asszony csészéje mellé. ? ? — A közalkalmazottak gyorssegélyt kaptak, amiről a lapok olyan sokat Írtak; ezt hozta a postás nekünk. Menj a városba és vásárolj ruhát magadnak, meg azt a kalapot is vedd meg, amit olyan sokszor megbámultál a kirakatban. Szegénykém, hiszen már olyan kopott, régi a holmid, — mondta a férfi jólelküen. Boldog izgalommal öltözködött, a szekrényből ü lte XVI. Lajos korabeli kalapjai, me y régiségénél fogva kapta az elmúlt századok nevét, — a fejére nyomta és vidáman dudolgatott, hogy: „szememre vágtam süvegem*’ — Először a kalapüzlet — határozta el menetközben. — Mielőtt benyitott, mégegyszer megtapogatta a retiküljében a bankót. Odabent egy bájos mamzel bókolt előtte. — Milyen fazónt parancsol nagyságos asszonyom? Gazdagságának tudatában egy előkelő gesztussal intett a kirakat felé. A második percben már gyönyörködve nézte a tükörben a szép, elegáns kalapot. A szeme csillogott az örömtől; jól állt. Az arca kipirult; be régen volt már ilyen szép holmija. — Mi az ára? — kérdezi gyanútlanul. URIHOLGYEK! A rosszabbodó helyzet, kis haszonra, nagy forgalomra késztet. — Kész áru nagy választékban, finom anyag szalonmunka, nem tucat. — Ruhák, blúzok, csak saját egyéni fasonok, feltűnő olcsó árak. BAKFIS T H 0 T O R SPORT U T 1 kabátok « 25-től n _ _ . ra 50-ig <D s 55-től » 65-ig 2 J t/j 85-től -a 120-ig « Különböző egyszínű modell Egyéni finom külföldi különlegességek Kosztümök 58-tól 125-io, K0YÄGS FERENC BUD AP Muzeum krt. 21 EST . 1. em.
