Zalamegyei Ujság, 1933. január-március (16. évfolyam, 1-73. szám)
1933-02-05 / 29. szám
2 Zalamegyei Újság 1933 február 5. Krónika. ártuk, vártuk, mi jót hoz majd Ezidei farsangunk, Okot mi ad nekünk arra, Hogy örüljünk s vigadjunk. Mert egy kis jó akad néha Még a sok rossz között is, Reméltük hát lesz benn részünk, I Parányi, ha nem több is. De — sajnos — most már rájöttünk, j Hogy farsangunk nincs, c-tak [böjtünk, f Vigadnunk így nem szabad, Ránk ezernyi baj szakad. De az ember mindig — ember, í Felejteni tud hamar, Elfelejtjük mi még azt is, Hogy minket a bú csak mar. Ha az adónk holnapra már Háromszoros, nem bánjuk, Csak legyen ma egy vidám est, Magunkat ott találjuk. Áldozatot hoztunk ismét, Ámde ennek vége nincs még, Ma mindenünk veszendő, Tart a hét s űk esztendő. Rosszul megy ma mindenkinek, Panasz éri csak egymást, Még a mozi és színház is Panaszt játszik és nem mást. Azért mégis van öröme Itt és ott a színháznak, Mint péidául, — ahogy tudjuk — Kispesten a Deáknak. És mostan etjy kis községben, Még pedig Gyöngyös'Szöllősben A jómód már szint’ beront, Hosszabbítják a szezont. Langyos időt most ne várjunk, — Ez kora is lenne még. Figyeltük e másodlkán A dörmögő vén medvét ? Azt mormogta nagy bosszúsan, Hogy aluszik még tovább, Mivel a tél újra kezdi Vicsorgatni a fogát. Kapunk igy még újabb telet, Azzal fagyot, havat, jeget. Tűrhetünk még sokáig, Áprilisnak haváig (?) Ipszilon. A legújabb magyar költészet.*) Irta: Suszter Oszkár III. A formaváltoztatásnak ez a kényszere ránehezedik a megszállott területek egész költészetére, de új, nagy szépségek fakadnak belőle. Aprity Lajosnak csak mélabús, szomorú hangja emlékeztet a nagy tragédiára s csak ritkán ölt határozottabb alakot fájdalma, mint pl. a „Tetőn“ cimü szép költeményének végső soraiban: „Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, Vasárnap reggel a hegyekre mentem, Tekintetem szárnyat repesve bontott, ntölel- tem a hullámhorizontot, S tetőit, többet száznál és ezernél, S titokzatos szót mondtam akkor: Erdély“. A megszállott területen újra kivirágzott az elnyomott földek költészetének jellemző fája: az allegória. A költők, mert már nem takarhatják el arcukat, szavakkal fátyolozzák el érzéseiket. Milyen mély értelmet olvas ki a Felvidék magyarja, nagy költőjének, Mécs Lászlónak, azokból az egyszerű soraiból, hogy a Her- nád vize a jégkéreg alatt is to*) A „Mansz“ liceális előadásán felolvasott értekezés. Zalaegerszegen igen sokan mondták föl a rögzített adót. Újabb tanúság az ipái* és kereskedelem nagy bajairól. Január 31-én járt le az a határidő, amelyet a törvényes ren- delkézések előírnak a rögzített adó felmondására. A gazdasági viszonyok nagyfokú rosszabbodására mutat az, hogy Zalaegerszeg ipari és kereskedelmi érdekeltei és a bérlők igen nagy számban adták be a kir. adóhivatalnál adófelmondási kérelmöket és egyben az új adóalap megállapítására vonatkozó vallomásukat is benyújtották. Senki sem számított arra, Zalaegerszegen a Zalaegerszeg megyei város 1933. évi hús és szeszfogyasztásái az alábbi kimutatás tünteti föl: A közvágóhídon levágtak 762 darab szarvasmarhát, 1201 borjúi, 1.839 sertést és 106 juhot. Be hoztak 5.254 kg húst. Éhez kell számítani természetesen még a vágóhídon kívül levágott sertéseket, malacokat, a nagymennyiségű baromfit, amit részint itt tenyészMadarassy Beck Gyula báró javaslatot dolgozott ki, hogy a hadi- kölcsönkötvények közvetett valorizálását összefüggésbe kell hozni az adóhátralékok rendezésével és általában az esedékes adófizetésekkel. Ezt a tervet a napokban tárgyalták le a Magyar Kereskedelmi Csarnokban. Á javaslatnak lényege az, hogy ha az adózók adóhátralékukat bizonyos méghahogy ilyen nagy számban történjék a rögzített adóknak felmondása és bevallása annak, hogy nem bírják fizetni a múlt évben kirótt adójukat, amelyen enyhíteni igyekeznek. Hogy a sok felmondásnak mi lesz a sorsa, természetesen nem tudhatni. Az bizonyos, hogy sok munkájok lesz az adókivető bizottságoknak és valószínűen az adófelszólamlási bizottságoknak is. múlt év folyamán. tettek, részint vidékről hoztak a piacra. Kiállítottak 3410 járlatlevelet, átruháztak 10671 et. A szeszfogyasztás ezt mutatja : Kimértek : italmérők és magánfelek 2 300, termelők 1.300 hl bort, kimérés alá került 84 hl égetett szeszesital, 9 hl édesített szeszesital, 160 hl sör, 20.100 palack szikviz. tározott időpontig pontosan befizetik, jogukban legyen ezt a befizetést 25 százalékban hadiköí- csönkőtvényekke! rendezni a kötvények 5 százalékos valorizálási kulcsa mellett. Az egyenes adóknál ezt a megoldást legalább hat év alatt kellene keresztülvinni. Ötszázalékos prémiumot kapnának az egyenes adózók ugyancsak a hadikölcsönkötvényeknek ötszázalékos valorizációja melleit. A tervet az összegyűlt szakemberek elfogadhatónak találták és elhatározták, hogy ilyenértelmü javaslatot terjesztenek a kormány elé. Pár szó a Vármegyei Bank mérlegéhez. A Vármegyei Bank és Takarék- pénztár Részvénytársaság, Zalaegerszeg, legelsőnek lépett a nyilvánosság elé az 1932-ik évi üzleteredményével. Azt a nagyfokú bizalmat, amely a nagyközönség részéről az intézet iránt megnyilvánul, a közzétett mérlegadatok élénken igazolják. A nehéz gazdasági helyzet dacára — amely a vidéki takarék- pénztárakat sem hagyta érintetlenül — a Vármegyei Bank mérlege egy jól vezetett, jól fundált és minden bizalomra érdemes takarékpénztár képét tárja elénk. A legnagyobb elismerést érdemli meg az intézet azokért a nemes gesztusokért, amelyekkel a nehéz gazdasági helyzet által megakadt adósainak ügyeit minden időben intézi. Mérlegadatai közül kiemelendő a betétállománya, amely 1.557. 55093 P-t tesz ki, ami igazolja a nagyközönségnek az intézettel szemben tanúsított bizalmát. Pénztárban, girón, postatakaréknál cca 74.000 P áll rendelkezésre, amely a jelen időkben meglepő liquidi- tásról tesz tanúbizonyságot. Az intézet kihelyezett tőkéi 3.016.860 48 P-re rúgnak, amely az intézet rentábilis működését biztosítja. A Vármegyei Bank mérlege mutatja, hogy az intézet a mai nehéz gazdasági helyzetet át fogja élni s a hitelélet újból való megindulásához, — amely nem késhet soká, — egyik vezető faktora lesz városunk és környéke pénzügyi életének. Hús és szesaefogyasztás Újabb terv a hadiköicsön- kötvények valorizálására. vább folyik s valahol, találkozik a Tiszával és a Dunával. És milyen sokat mond burkolt formájában is Aprily Lajos „Iiisó- rai szarvas“-a, ameiy a fogságban felnövelkedett állat sóvárgását festi szabadon élő testvérei után, vagy Reményik: „Iván Fer- randez“-e, aki szigetbörtönéből könnyezve szemléli, hogy feltűnik-e a horizonton a szabadulást hozó hajó fehér vitorlája. Sokszor a múltba szállanak vissza képzeletben. De mennyivel mélyebb és őszintébb hangú Reményik „Mohács után “-ja, mint a 19.-ik sz. utolsó évtizedeiben írt hasonló tárgyú költemények, mert a jelen szenvedése teszi a múlt sebét ismét sajgóvá' és fájdalmassá. S a jelennek szól a „Hajnal a majtényi síkon“ c. költe- ményunek vigasztaló végső sora: „Virrad Majtény fölött.“ A hazafias költészet sokszor a vallásos szellemmel egyesülten nyilatkozik meg a legősibb költői hagyományok újra éledésével. A vallásos költészet csodálatos renaissance-t éli a legújabb időkben. A vallásosság nem téma, — mint az előző korszakokban többnyire, hanem lélek, amely ott lebeg a legkülönbözőbb költői tárgyak fölött, de különösen a nemzeti érzést teszi erőteljesebbé és nemesebbé, A régebbi idők ünnepélyességétől eltérően végtelen egyszerűség, közvetlenség és természetesség jellemzik. Ennek az új vallásos lírának egyik legkitűnőbb alkotása Sik Sándornak „Ketten a mesterrel“ c. költeménye. Az ősi keresztény latin lírára emlékeztet a lélek belsejében végig harcolt vívódásoknak nyilt feltárása, aminek különösen Mécs László a nagy művésze, akinek sok szép vallásos költeménye közül a legjellemzőbbet, a „Vigyázzállásban“ címűt, a költő saját előadásából jól ismerjük. A legújabb kor költészete a vallásosság szárnyán emelkedik fel a filozófia magasságára. Ezekben a költeményekben a gondolatok nagyszerűsége és a | forma egyszerűsége egyesül. Milyen egyszerűség és milyen magasan szárnyaló gondolat van Reményik ^Sándornak a „Me- terokő“-ről irt költeményében és különösen végső soraiban „Most hirdeti Méltóságosan és idegenül, hogy van még hatalom a földi élet gőzkörén kívül“. De magasba vágyó lelkűket lehúzza a föld, a földi élet sok szenvedése és mindenekfölött a földi élet rövidségének fájdalmas tudata. Pompásan fejezi ki a múlandóságot, a költészetnek ezt az örök témáját új formában és új művészettel Mécs László „Rohanás a tavaszba* cimü, jól ismert örök szépségű költeményében. A vallásban megtisztúlt életfilozófia teszi erőssé a legújabb kor költészetében az embertestvériség érzését és a részvétet a szenvedők iránt. Nincsen benne lázitó gyűlölet, mint Ady proletárkölteményeiben, hanem végtelen emberszeretet. Különösen Mécs Lászlónak van sokféle tagja, ugyanannak az emberi érzésnek a kifejezésére, aki azt énekli magáról, ő hid, amely „a gazdagok és a szegények, lelki szegények és tultanultak, bolondos Ifjak, bénavének létpartjait öleli össze“, í (Egyszerű falusi hid). A mindennapi élet apró élményei, a gőzfürdőben vele együtt fürdőzők testi nyomorúsága, a plébániáján Amerikából visszatért fiáról me- sélgető anyóka, egyszerű beszélgetések, egyszerű emberekkel mind-mind megszólaltatják, benne az embertestvériség szavait. Kicsinyes, mindennapi élményekből indul ki, mintha csak éppen kezeügyébe eső apró papirdarab- kákra fegyezné fel maradandó gondolatait és érzéseit. Majd pedig a hivatott papnak és a hivatott költőnek magasra emelt hangján könyörög a közönyösökhöz: „Adjatok hat, adjatok, amit az Isten adott, Mindenkinek búzát, bort, békességabrakot, Nagy az Isten, nagy az ő teritőasztalkája. Mindenkié ez a föld, rakott Isten rája mindenkinek örömöt, Adjatok hát, adjatoK, mit azt Isten adott.* (Folyt, kör.)
