Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)
1932-10-16 / 236. szám
2 Zaiámegyei Újság 1932 október 16. Jogerős a lövöldöző testvérek és a mileji lövöldöző legény büntetése. Krónika. Szépülnek a régi házak Szerte minden utcában. Czobor Mátyás polgármester Szólott kemény uká?ban : Aki most nem tataroztat, Szigorúan büntetem, Dolgoztatok s a dijat a Háziúrra kivetem ! Ez a parancs hát nem ártott, Munkához sok ember látott. S ahoz is ment ukáza, Akinek még nincs háza. Felharsant a trombitaszó Az utcán ma délelőtt. Katonaság vonult végig A városi nép előtt. Itt van hát a helyőrségünk, Egymással ezt közöltük S a menetet igy sokáig Nagy örömmel szemléltük. Teljesült hát egy Ígéret, Csalódás tán már nem érhet. Bizakodva azt mondjuk, Most a többit várhatjuk. Szüretelők seregei Munkálkodnak a hegyen. Kívánjuk, hogy munkájoknak Eredménye jó legyen. Ha kevés a búza, krumpli, S az embernek nincs kedve, Hozza meg ezt szüret után Pótlásul a hegy leve. Legyen ize s annak ára Termelőnek a javára. S ha oly szűkmarkú e kor, Hozzon egy kis pénzt a bor. Nagyon várta városunk is Az idei szüretet, Ki is ment ám a szőlőbe Aki csak kimehetett. Nem törődtek még azzal sem, Milyen lesz a közgyűlés, Oly magas volt mindenkiben A szüreti hevülés. Határoztak ottan öten, Mivelhogy nem voltak többen. A formán nem esék folt, Öt ember is elég volt. Ipszilon. A zalaegerszegi törvényszék a a múlt év októberében tárgyalta Teleki Andor és Teleki Artur balatonhenyei gazdálkodók bün- perét, akiket az ügyészség szándékos emberölés kísérletének bűntettével vádolt, mert a múlt év áprilisában revolverrel egymásra lövöldöztek. A testvérek közösen gazdálkodtak özvegy édesanyjuk birtokán, melynek haszonélvezete anyjukat illette. A közös gazdálkodás miatt napirenden volt köztük a veszekedés, s Teleki Artur, aki a múlt évben nősült, édes anyjával is sokat pereskedett, hogy az a birtokot ossza fel. A múlt áprilisban a testvérek a szántóföldön ismét összevesztek és revolverekkel egymásra lövöldöztek. Mindketten meg is sebesültek. A törvényszék Teleki Andort szándékos emberölés kísérletének vétségéért 3 hónapi, Teleki Artúrt pedig egyhónapi fogházra ítélte. Felebbezés folytán a tábla is foglalkozott az üggyel és Teleki Andort 10 hónapi börtönre Ítélte, Teleki Artúrt pedig felmentette. Baron István nyugalmazott őrnagy, keszthelyi iakós f. hó 13 án hajnalban motorkerékpárján vadászatra indult. Keszthely és Bala- tonszentgyörgy között, a tanyakeresztnél szembe jött vele egy teherautó, melynek erős reflektor- fénye egészen elvakitotta az ut- menti árok széléig kerülő őrnagyot. A vakító ^reflektortól nem tudta megkülönbözle’ni, hogy luxus-, vagy teherautót kerül. így történt, hogy mikor visszakormányozta motorkerékpárját az úttestre, Végső fokon most tárgyalta a bünpert a Kúria és a tábla Ítéletét jogerőre emelte. Ugyancsak most hozott jogerős ítéletet a Kúria a mileji lövöldözés ügyében. A múlt év októberében Milej községben búcsú volt és Takó Mihály kocsmájában több falu legényei gyülekeztek össze. Késő este két asztaltársaság között összeszólalkozás, majd verekedés támadt. Verekedés közben valaki leütötte a lámpát és ekkor lövések dördültek el. Az egyik golyó súlyosan megsebesítette Fonyadt József rózsásszegi legényt. A lövöldözéssel Beck Frigyes 21 éves rózsásszegi legényt gyanúsították, aki ellen az ügyészség szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vádat. A zalaegerszegi törvényszék a múlt év decemberében Beck Frigyest a vád szerint mondotta ki bűnösnek és ezért 10 hónapi börtönre Ítélte. A tábla a büntetést másfélévi börtönre emelte fel és ezt az ítéletet a Kúria most helybenhagyta. belerohant a mellette elhaladó teherautóba. A hirte’en összeütkö zés következtében fejjel nekizuhant a teherautó oldalának, az összetöröd lámpa szilánkok megsebesítették és a teherautó hátsó sárhányója levágtj az egyik ujját. A szerencsétlenséget okozó teherautón szállították a keszthelyi Jobs szanatóriumba, ahol csak az éjszakai órákban tért magához. Jobbkeze mutatóujjának utolsó izét amputálni kellett, de homloksebe és az összeütközés következtében szenvedett agyrázkódás szerencsére nem bizonyult olyan veszedelmesnek, amint azt kezdetben hitték. Állapota súlyos, de felgyógyulásához minden remény meg van. A szerencsétlenül járt őrnagy iránt, aki Keszthely úri társadalmának köztiszteletben álló, kedvelt tagja, városszerte mély részvét nyilvánul meg. A Bp. 35385 rendszámú teherautó soffőrje, bátó Funkendorf Valentin ellen az eljárás megindult. Megtartják a nagyhatalmi konferenciát, de esetleg Németország nélkül. London, október 15. Herriot és Macdonald megbeszélései végleges megegyezésre vezettek. Elhatározták, hogy az öthatalmai konferencia helyett négyhatalmi értekezletet tartanak Anglia, Francia- ország, Németország és Olaszország bevonásával. Az értekezletet Genfben tartják, de annak csak félhivatalos és tájékoztató jellege lesz. Olaszország már közölte hozzájárulását a konferenciához. Herriot a sajtó képviselői előtt hangoztatta, hogy Franciaország eddig sem ellenezte a konferencia megtartását, amely Németország fegyverkezési egyenjogúságának megvitatására szolgálna, csak ragaszkodott ahoz, hogy az értekezlet valamilyen kapcsolatban álljon a Népszövetséggel és hogy azt Genfben tartsák meg. A német kormány közölte Macdonald angol miniszterelnökkel, hogy hajlandó az értekezleten résztvenni, de nem járul hozzá, hogy az értekezletet Genfben tartsák meg, mert igy a konferencia összeköttetésbe jutna a leszerelési értekezlettel. Már pedig nem engedheti meg, hogy a hátsó ajtón kényszerítsék vissza a leszerelési értekezletre, amelyen mindaddig nem hajlandó résztAutó és motorkerékpár összeütközése Keszthely határában. Báron őrnagy súlyosan megsebesült. És legyen meg a Te szent akaratod... Irta: Nyáry László. Napkelte felé bárányfelhők lebegnek. Szakadozott összevisszaságban húzódnak tova, mint egy felszabadított nyáj. A viz sodra meg-megremegteti a csendet s ilyenkor nádi-Balogh István felfigyel ülőhelyében a csónak orráról. Ma ünnepvasárnap pécázni jött ki a nagy tóra, de valójában szükségét érezte a magánynak, hogy meghányja-vesse az asszonyát. Az asszony dolgában főtt a feje, akit tavaly elkergetett. Ugyan hallotta, hogy megvannak a gyerekekkel együtt, de nem neki. Ott élnek az alvégen az anyósánál. Már egy éve, hogy bujdosik előle a hites felesége, még az első gyerekét sem engedi el hozzá. Hát ez az, ezen civódtak, veszekedtek össze és váltak széjjel mindhalálig. A harc mindig szenvedélyesebb lett. Tavaly egyszer aztán a kelleténél jobban nézett a pohár fenekére; a Nagykrumpliban reggelig tartott a „gyűlés“, mikor pedig hazajött, kijelentette, hogy több kölönc nem köll, aló, kifelé az egész bagázs. Szegény Julist. most sajnálja, meg a Pista gyereket, ahogy azok inaltak elfele az orditozás elől. Elmentek oszt’ este se jöttek vissza, másnap se. Harmadnap se. Valami ugyan mardosta belülről nádi-Balogh Istvánt. A gyerekre is sokat gondolt, mert rég nem látta. Biztos nagyot nőtt egy év óta. Ragyás kis pufók képe belopta magát a szivébe. Mint a pünkösdi rózsa, piros volt a szája s mikor megcsókolta, hogy kicsucsoritotta. Úgy ölelte át őt, mint a lágy hajnali napsugár. Mikor hazajött, futott elébe és csilingelő hangon kérdezte: — Hozott-e éd’s apám egyebet? A megfodrozott vízre nézett, olyan volt, mint egy gyöngyházkötetes imakönyv, benne az életigéjével. Vagy mint a Julis arca, gond- és bánatszántotta, vagy a gyerek homloka a kenyértelenség, az éhség, az apátlanság tudatától barázdaszántott. így üldögélt nádi-Balogh István a csónak orrán. Ha az a kopasz Dani ma reggel nem beszéli tele a fejét a Julisról, meg a Pistáról, meg a legkisebb Balogról, akkor ő ma a Nagykrumpliban üldögél a komák társaságában. Lám a Julis oda se jött vele soha. Az előbb még napsütötte opálos medencén szüntelen rezgéssel kergetőztek a fénynek napsugár dárdái, amikor az ibolyaszinü hegygerincek mögött egyszerre lebukott az izzó napkorong. Lassan búcsúzik s egy utolsó napsugár rezeg át a tompa égbolton. A szürkületnek első, meg áttetsző könnyű hullámai suhannak át a viz felett. Kék és biborszinü árnyak tűnnek el a nád és a sás rengeteg felett, ahol kis dalos madarak keresnek álmosan, csipogva éjjeli szállást. A fakózöld nyugati égbolton vörös és arany színben gyuládnak ki a megtépázott felhőrongyok. Az est lebegő, szürke fátyol képében lassan száll alá a szikkadt nádas barna rengetegére. Lágyon omlanak egymásba a körvonalak, a tó tükrén és nádasba benyúló keskeny viz- csikokon halkan kialszik egy arany ragyogás. Titokzatos, siri hallgatás kúszik az ember felé minden oldalról s az enyhe parti szél, mely örök nyárról, örök vi- rulásról suttogott lágy. szerelmes szavakat, elhallgatott. Csattogó ügyetlen repüléssel szállong egy denevér, az este első hirnöke. Nádi-Balogh István elhatározta, hogy hazamegy. Nekivágott a tagnak, amelynek a végét csapdosta itt az ő tavának hulláma. Fütyörésző szájjal lóbáíta a kast, felfelé indult a falunak. Ahogy a keresztuthoz ért, megállt a szive verése. Julis állt ott, meg a Pista gyereke. Családjának megpillantása megzavarta a gondolát. Feléjük indult, hogy gorombán elkergeti az ebadta tolvajnépét. — Édes anyám! — gügyögte a Pista gyerek, azon a jól ismert csilingelő hangján ! Nádi-Balogh István megállt, hogy mégha1 Igassa, mit akar a gyerek. — Mi a’ kis magzatom ? — kérdi az anya tőle. — A sok kalász minek ? — Minek ? Az asszony kebléből egy mély sóhajtás tört elő, — hát hazavisszük édes fiam. A magját kicsépeljük, e’visszük a malomba, liszt lesz belőle, oszt’ friss cipót sütök neked. — Már’ biz( jó lesz — mondta a gyerek. A hangja tele volt a a friss kenyér utáni vággyal. Nagyot is nevetett, aztán mégegyszer mondta : — Hát biz a’ jó lesz — . . . aztán bánatosan tette hozzá: — De ha éd’s apám most idetévedne, nem verne meg bennünket ? Az asszony felegyenesedett, fájditotta-e a derekát a hajlástól, vagy segítségül akarta-e hivni az Urat, mert az égre nézett. — Megverne-e ? Hát megmondanánk neki, hogy neked köll, meg osztán téged szeret, csak nem verné ki a szádból a kenyeret.
