Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)
1932-10-16 / 236. szám
XV. évfolyam 236, szám. Ára 10 fillér bmmmmbvmí .—— 19 32 Október 16 Vasárnap. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Szerkesztőség és Kiaflóíiivatal: tgerszeg, Széclienyi-tér 4. I POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: egy hónapra 2 40 pengő Telelőn: 128 s l. — FiÓkkiaflóüiYatax: Kesztkely, Kossntü 1.-11. | Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. _________negyedévre 7j^pengő^^^^^ Ké sz a terv Zala megye megcsonkítására. Veszélyben a balatonfüredi járás. — Három kis somogyi faluval akarnak kárpótolni benőnket. — Föl kell emelni szavunkat a terv kivitele ellen. Most került nyilvánosságra a vármegyék átalakításának harmadik és — ugylátszik — utolsó teivezete. Az első kettőt nemrégiben ismertettük, különösen vármegyénket illető vonatkozásaikban. Nagy megnyugvást keltett az első tervezet, mely Zala megyét meghagyta mai terjedelmében, mai határai között. A második azonban azt sejttette, hogy nem marad az eddigi állapot, bár nem is említette megyénket. A most nyilvánosságra került tervezet már teljes határozottsággal beszél s valóra kívánja váltani azt, amivel már annyiszor próbálkoztak s ami ellen eddig eredményesen harcolt vármegyénk : le akarják sarabolni az ősi Zala testéről a balatonfüredi járást. Sőt, amint a térképtervezet mutatja, még a tapolcai járásból is elvennének egy darabot — Veszprémmegyéhez. És akkor, amikor vármegyénket igy megfosztanák ékességeitől, Bala- tonfüredtől, Tihanytól és a Balaton északi partjának nyaralókkal, fürdőkkel dúsan köritett szakaszától, kárpótlásul ideadnának három, Nagykanizsához kö^el fekvő somogyi falut: Somogyszenímiklóst, Liszót és Bagolasáncot. Ezzel azután kifizetnének bennünket. Arra a rettenetes császárvágásra, amit végeznének a szép Zalán, tennének egy kis angoltapaszt, hogy a seb hamar és biztosan begyógyuljon ! Most két esztendeje, hogy a balatonfüredi járásban megindult az elszakadási mozgalom. A me- gyegyülés adott arra méltó választ. Megható volt, amikor egymás után állottak föl a vármegye különböző vidékein lakó bizottsági tagok, hogy tiltakozzanak megyénk ama részének elcsatolása ellen, melynek történelmi vonatkozásai is hozzájárulnak ahoz, hogy „Szala“ úgy dicsekedhessék a vármegyék között, mint vőle gény az ifjak között. A balatonfüredi járásiak pedig hűségnyilatkozatot tettek Zala mellett. Első András magyar király halóporaiban mondana búcsút Zalának, mely kilenc évszázadon át adott neki pihenőt. Balatonfüred is siratná azokat a „szalai“ urakat, akik valamikor csak azért keresték föl árnyas sétányait, fürdőjét, mert „Szálában“ volt.ár(A felsőőrsi rósz valamikor átmenetileg tartozott Veszprémhez, de Tihany mindig Zaláé volt.) A racionalizálás tehát, amelynek jegyében az új megyebeosztás készül s amelyben, mint mondják a közigazgatási, pénzügyi és elsősorban a tradicionális szempontok érvényesülnek, épen a mi vármegyénknél hagyja figyelmen kívül a tradíciót. Mert, ha ezt figyelembe venné, nem gondolna Balatonfürednek és Tihanynak ősi vármegyéjüktől való elszakitására. Épen most kell ezt a tervet végrehajtani, amikor a székhely onnan olyan könnyen megközelíthető. De meg különben sem bizonyos, hogy Veszprém megye megmarad. A tervezet ugyanis egyesíteni kívánja a mai Moson- Győr megyével, mely esetben nem maradhatna meg székhelynek Veszprém s akkor a balatonfüredi járás mehetne Győrbe, sokkal körülményesebben, mint Zalaegerszegre, ha a székhelyen akadna dolga. Azt hisszük, ilyen terv ellen most már maga Balatonfüred is tiltakozik. Van azonban egy kombináció, amely szerint Moson- Győr és Veszprém megyék külön - hagyásával egy tizenkilencedik megyét alakítanának. A tervezet ugyanis 18, esetleg 19 megyét említ. Ettől félünk s azért ke 1 tiltakoznunk a terv ellen. Hogy ez a terv komoly és kivitelével számolni kell, azt megtudhatjuk abból, hogy a Bethlen kormány bukása után Magyary Zoltán racionalizálási ügyosztályát a miniszterelnökségiől a belügyminisztériumhoz utalták át s a racionalizálási bizottság elnöke maga a belügyminiszter lett, Magyary István pedig csupán a bizottság előadója maradt. Az új megyebeosztási munkálatok tehát, — amint azt a Magyarság írja, mely lap egyébként az egész tervezetet közli, — ettől kezdődően a belügyminisztériumban folytak és ott készült el ez a tervezet. Mi elhisszük, hogy a mai helyzetnek megfelelően bizonyos változtatásokra van szükség, ámde ebben a racionalizálásban tulajdonképen trianonizálódást látunk, ami nem más, mint véglegesnek tekinteni a békeszerződéssel teremtett helyzetet. Ez pedig külpolitikai vonatkozásokban, a revízió szempontjából kedvezőnek épenséggel nem monoható. Ha ezt a beosztást most törvényhozási utón megcsinálják, az ellenséges külföld, mely hatalmasabb, mint a barátságos, ebből tőkét kovácsol. Még pedig teljes joggal. Azt mondja : „nézzétek, a magyarok véglegesen berendezkedtek, tehát maguk sem számítanak arra, hogy valamikor, legalább is belátható időn belül, revízió lesz.“ Ilyen hangok különben hallatszottak már akkor, amikor a felsőházat megalkottuk. Gömbös Gyula miniszterelnök a revízió alapján áll, amint azt most elhangzott beszédeiben hangoztatta. Kérdés, hogy a iriano- nizálódást magáévá teszi-e ? Csak abban reménykedünk, hogy ő is az ilyen külügyi vonatkozásokat tartja szem előtt és nem akar végleges megyebeosztást, mely alaposan csökkentené a revízióba vetett hitet. Az Egyház szebben viselkedik, mint az állam, mert még most is fentartja az elszakított egyházmegyék csonkaországi helynökségeit: a kassait Sátoraljaújhelyen, a nagyváradiét Debrecenben, a rozs- nyóiét Sajópüspökiben, a szatmáriét Mérken. Vagyis jobban szem előtt tartja a revízió szempontjait. Annak idején milyen támadások érték az egyházat, mikor a megszállott területeken kényszerből elismerte a statusquót és belement a területi változásokba, de ebbe is csak Trianon után tiz évvel. Zala megye épen a balatoni részbe ölte a legtöbb pénzt, elhanyagolva Göcsejt. Tihanyban felállította a Kálváriát, de most úgy látszik, ezt nemcsak a király emlékének, hanem önmagának is állította. A választások során azzal hozták ide egyik-másik képviselőt, hogy befolyásosak és sokat !ud- nak e'érni Most megmutathatnák befolyásukat! Itt közöljük a „Magyarság“ nyomán az egész tervezetet, melynek vármegyénket illető szakaszait már ismertettük. Az új tervezet kettéosztja Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegyét. A vármegye déli részét a kalocsai, kiskőrösi, kiskunfélegyházai és abonyi járást, Kalocsa Kiskunhalas és Kiskunfélegyháza városokat, valamint Jakabszállás, Szentlőrinc- káta és Boldog községeket a ki- bővitendő Bács-Bodrog vármegyéhez csatolja a tervezet, mig Pest megye területe az esztergomi járás átcsatolásával Esztergom város és Rád, Kösd, valamint Penc községekkel gyarapodik. A térképen közölt változtatások még nem tüntetik fel sem a tervezett uj megyék végleges neveit, sem a később meghatározandó megyei székhelyet, csupán a vármegyék területi átcsoportosítását mutatják be. Így Fejér megye területe Komárom és Esztergom vármegyének gesztesi és tatai járásaival és Esztergom városával, továbbá Veszprém megye enyingi járásával gyarapszik. Veszprém megyét az új beosztás Győr, Moson és Pozsony vármegyével egyesíti, továbbá hozzácsatolja Veszprém megye területéhez a zalamegyei balatonfüredi járást, balatonfüredi járást átadja Veszprém megyének. Sopron és. Vas megyék területe az eddigiek szerint változatlan marad, Bara- nyavármegye pedig két körjegyzőség területét, Püspöknádasd,. Zibrik, Ófalu, Óbánya és Hidas községeket adja át Tolna megyének. Bácsbodrog megyének a kalocsai és kiskőrösi járásokkal való gyarapodásával szemben Pest megye északi oldalán Nóg- rád és Hont egyesitett megyék két körjegyzőség területét vesztik el, amennyiben Pest megye kapja meg tőlük Penc, Rád és Kösd községeket. Heves megye területe megkapja Borsod megyétől a mezőkövesdi «járást, valamint az uj borsodi körletről Bodrogköz egy részéi. Bor- sodszentmárton, Monosbél, Bélapátfalva községekkel. Borsod, Gö- mös és Kishont egyesített vármegyék a most említett veszteséggel szemben Abauj-Torna, valamint Zemplén megye egész területét megkapják Tiszaladány, Ti- szatardos, Báj, Csobaj, Viss, Kenézlő, Zalkod, Prügy és Takta- kenéz községekkel. Szabolcs és Ung megye Szatmárbereg és Ugocsa egyesitett vármegyék területével egyesül, megkapja továbbá Zemplén megyétől a bodrogközi, azonkívül a tiszagyula- házai járásokat, viszont elveszti a Borsodmegye gyarapodásánál említett Tiszaladány, Báj, stb. községeket. Hajdú vármegye Bihar megye területével egyesül, Bihar megye azonban a cséffa—nagyszalontai járást Békés megyének adja át. Békés megye a csonka, aradvármegyei területtel egyesül,. Bihartól megkapja a cséffai járást,. Békéssámson és Tótkomlós községeket azonban átadja Csongrád megyének. Csongrád vármegye Csanád és Torontál csonka terű letét kapja meg, a kiskunfélegyházi és tiszai alsó járásokkal, Kiskunfélegyháza várossal,továbbá Jakabszállás községet Pest megyétől, Békéssámson és Tótkomlós községeket pedig Békés megyétől. Jász-Nagykun Szolnok vármegye az előbb említett tiszai alsó járást Csongrád megyének, Déva- ványa községet pedig Békés megyének adja át, viszont Pest megyétől átveszi az abonyi járást Szentlőrinckáta községgel. Van azután még egy kombináció, amely szerint Moson, Győr és Veszprém kiilönhagyásával egy tizenkilencedik megyét alakítanának.
