Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)

1932-12-25 / 293. szám

XV. %wrlN'^293 szám Aps (0 filiéf !S12 December 25 Vasárnap. Felelős szerkesztő? Herb oly Ferenc. Szerkesztőség és íiaflóliratai: Zalaegerszeg, Szécüeayí-tér 4 felKíofi: 128 sz. — Fíótóafléiiívatal: Keszthely, Xossatü L.-u. POLITIKAI NAPILAP Megjelenik hétköznap a kora délutáni órákban. Előfizetési árak: egy hónapra 240 pengő negyedévre 7*20 pengő. Szállást keres az Úr. Irta: Beöthy István dr. sümegi apátplébános. Majdnem kétezer évvel ezelőtt általános népszámlálást rendelt el a római birodalom hatalmas ural • kodója, Augusztus Császár. Az akkoriban érvényes rendelkezések szerint mindenkinek abban a fa­luban vagy városban kellett meg­jelennie, ahová családi kötelékei, a születés révén tartozott. Nagy népvándorlás indult meg igy Pa­lesztinában is, amely akkor római tartomány volt. A názáreti ács József is elindult áldott remény­ség felé néző jegyesével, Máriával, Betlehembe. Nagy gondot okozott a messze vidékről érkezett jám bor vándoroknak az elhelyezke­dés. A nyilvános szállók zsúfolva voltak már a népszámlálásra ér­kezett emberekkel. Próbálkoztak hát magánházak ajtaján kopog­tatni. Emberies érzésekre hivat­kozva éjszakai lepihenésre kért Szent József valamelyes zugot. Elutasítás volt a válasz az elő kelőbbek kényelmes portáin ép úgy, mint a szegények szűkös hajlékaiban. Mi lesz velük; — az erős férfi még csak meghúzná magát akármilyen elhagyatott he­lyen, de jegyesének csak kellene valamelyes kényelmet biztositó elhelyezkedésről gondoskodnia. Két élet védelme űzte, hajtotta Szent Józsefet szálláskeresésre. Azonban minden keresés hiába­valónak bizonyult. Végső szorult­ságban a városon kívül fekvő rozzant istállóban találtak szállást. Itt, ebben a nyomorúságos kör­nyezetben történt azután a világ történelem nagy eseménye: Jézus születése. Már akkor teljesedik Szent János evangélista prófétai ajkáról elhangzott jövendölés : „És övéi nem fogadták be őt.“ Az első karácsony emlékét a hivő keresztények milliói évről- évre megünneplik s vájjon más fogadtatás vár rá manapság, mint akkor réges-régen karácsonykor? A miliő az tagadhatatlanul meg* változott. A Jézuska-várás helyi­sége legtöbbször a lakás legelő­kelőbb része. Itt áll a szegény­ember kicsi, vagy a tehetősebbek hatalmas karácsonyfája, alatta játék, rajta sok színes apró gyer­tya és csillogó angyalhaj között himbálózó aranyos dió. — És az elsötétült ablakok mögött meg­ható jelenet játszódik le minde­nütt. A gyermekek, miután egész nap kulcslyukon és ajtóhasadékon át majd kinézzék szemüket, most ott térdelnek a karácsonyfa alatt és meghatottsággal, meg várako­zással mondják el imájukat. Me­legség árad szét olyankor a fel­nőttek szive táján is: — együtt örülni szeretnének az örvende- zőÉkel csak legalább ezen az egy estén. Bizony sokan vannak, akik a családias szent ünnepen szobát nyitnak az ajándékozó kis Jézus­nak, de csak a megajándékozot­takért, a gyermekekért s a hozzá­tartozókért. Érzelmi ellágyulás je­lei láthatók még a hitetleneken is. A nagy Krisztus tagadó, aki a betlehemi kisdedet közönséges gyermeknek hirdette, Renan, Írja egyszer : „Érzem, hogy életemet mindig az a hit kormányozza, mely hitem nincs meg többé ; a hitnek megvan az a sajátsága, hogy bár eltűnt, de még mindig tud hatni“. Hány ember érzi ma ezeknek a szavaknak az igazságát! Hiába halmozza el gyermekeit a legdrá­gább ajándékokkal. Hiába készít­tet családjának lucullusi kará­csonyi vacsorát. Hiába állittat fel mennyezetig érő karácsonyfát. Neki a világot átrezgő örömujjon­gásból csak elhaló hangok jut­nak s az ünnepi lakoma asztalá­tól csak morzsák. Akinek nincs hite, nincs joga karácsonyt ünne­pelni. Hívjuk meg sziveinkbe a a régi boldog gyermekkor vágya­kozásával a nagy ajándékozót, a hit kegyelmét osztóéin kis Jézust. Ne szégyeljtfk tőle az^Mrni, hogy felnőtt korban is gyermfeei ma­radhassunk. — Gyermekül!^ akik rendíthetetlen hittel hisznek benne, az Isten egyszülött fiában. Ezzel a hittel készül majd igazi szál­lás a szent estre az isteni gyer­mek rszére jó akaratú lelkeinkben s lett boldog karácsony az aján­dékozónak, de a megajándéko­zottnak is. Göcsej megismertetése és az irodalom. Foglalkozzanak az írók a falu népével is. A vármegyei Iskolánkivüli Nép­művelési Bizottság legutóbbi köz­gyűlésén a többek között bejelen­tették, hogy a tavasszal folytatják a Göcsejt megismertető munká­latokat. Amikor a Bizottság elha­tározta, hogy Göcsejt nagyobb figyelemben részesiti és ezt igy programjába is fölvette, akkor a vármegye nevében mintegy arra vállalkozott, hogy igazságot szol­gáltasson ennek az istenáldotta szép vidéknek azért a sok mel- lőztetésért, amelyben hosszú idő­kön át részesült. A Bizottság a múlt nyáron már megkezdette a munkát Göcsejben, a gyűjtött anyag most van feldolgozás alatt. De az anyaggyűjtésnek még foly­tatódnia kell, mert azt a kincset, amit Göcsej rejteget magában, né­hány hétalatt kiaknázni még a leg­nagyobb igyekezet mellett is lehe­tetlenség. Epen ezért sürgettük és sürgetjük ma is a Göcseji Egye­sület megalakítását. A Göcsej kincseit kiaknázó munkát ugyanis — véleményünk szerint — csak egy olyan nagyobb szervezet vé­gezheti el alaposan, amelynek ki­zárólagos rendeltetése ez. Távol áll tőlünk az a szándék, hogy a Népművelési Bizottság munkáját lebecsüljük, sőt inkább azt kí­vánjuk, hogy a Bizottság szor­galmazza a Göcseji Egyesület megalakulását s megalakulása után irányítsa is azt munkájában. De, ha ennek a gazdag vidék­nek mindenféle viszonyaival a legrészletesebben akarunk foglal­kozni, ha annak ügyeit-bajait ál­landóan napirenden tartani óhajt­juk, akkor feltétlenül szükséges, hogy ezt a feladatot a göcseji­ekre bízzuk, akiknek a megismer­tetendő vidék „szükebb hazájok“, akik azért sokkal szívesebben és nagyobb odaadással dolgozhat­nak, mint bárki más. Az egyesület megalakításának szükségességéről már többször irtunk. Ez alkalommai tehát egy másik, olyan körülményre kívánjuk felhívni úgy a Népművelési Bi­zottságnak, mint Göcsej intelli­genciájának figyelmét, ami orszá­gos vonatkozásban is szóba került már. íróink a háború utáni ma­gyar népélettel — mondhatni — semmit sem törődnek. Pedig ez a népélet nagy változáson ment át. Szinte rá sem lehet ismerhetni a régi magyar falura. És nincs egy regényünk, egy novellánk, egy színdarabunk, sőt még csak egy tárcánk sem, mely megfes­tené a mai magyar falusi életet, megismertetné az oiszág közön­ségével a falusi népet s leírná, hogyan és milyen irányban vál­toztak meg a viszonyok. A jó falusi magyar néppel manapság nem foglalkozik az irói generáció. Mivel ezek a változások megtör­téntek a göcseji nép életében is s mivel most ennek a derék, jó népnek viszonyaival foglalkozik a Népművelési Bizottság, program­ját ki kellene bővíteni azzal is, pályázatot hirdessen göcseji vo­natkozású irodalmi mű (regény, novella, színdarab) megírására és buzdítania kellene a hatalmas vi­dék intelligenciáját arra, hogy tárcák, leírások keretében a me­gyei lapok hasábjain foglalkozza­nak a göcseji népnek viszonyai­val. Induljon ki innen az új iro­dalmi irány, olvasson regények­ben az ország a göcseji népről, lássa a főváros lakóssága a szín­padon a göcseji magyart is. Elég volt már a kávéházak füstös le­vegőjében kitermelt „irodalmi mű­vek“-bői, amiktől már az utca­gyerekek és szobacicusok is meg­undorodtak. Vigyük bele az iro­dalomba ismét a magyar falu üde levegőjét, a magyar falu munkás népét. Ne csak a szalonok pár- főmős illata terjengjen az iroda­lom vidékén és ne csak világdámák s világfiak „nagy“ tettei szóra­koztassák a magyar népet, hanem maga a magyar népélet is. Amnesztia. Budapest december 24 A kor­mányzó a karácsonyi ünnepek alkalmából 230—240 elítéltet ré­szesített kegyelemben. Az am­nesztia egyéni és részben bünteté­sek elengedésében, részben pénz- büntetésre változtatásban, részben a hátralevő büntetés elengedésé­ben áll. A politika hírei. Budapest, december 24. A mi­niszterelnök a jövő évben tör­vényjavaslatot terjeszt a Ház elé a munkaszabadság védelméről. Erdélyi Aladár belépett a füg­getlen kisgazdapártba, Zslgmond Gyula pedig az egységespártba. A MÁV deficitjének eltünteté­sére reformterveken dolgoznak. Tervezik az igazgatóság egyes ügyosztályainak és az ü2Íeíveze- tőségeknek összevonását. II kultusxmmi^rfer a* fiatalságért« Budapest, december 24. Az állásnélküli ifjúság elhelyezésére irányuló akcióját a kultuszminisz­ter továbbfolytatja. A hivatalos lap karácsonyi száma 27 helyet­tes tanítónak állami segédtanítóvá és 22 óvónőnek állami óvónővé kinevezését közli. Ezeknek helyébe a miniszter ugyanannyi fiatal ta­nítót és óvónőt vesz fel. Letartóztattak egy Hohenlohe hercegnőt ? Páris, december 24. A Journal jelentése szerint Biarritzban letar­tóztattak egy Hohenlohe herceg­nőt. A hercegnő másfél éve egy Íróasztalt adott el és annak titkos fiókjában most iratokat találtak, amelyek arra mutatnak, hogy a hercegnő gyanús politikai tevé­kenységet folytatott és külföldi kémszervezeítel állott összekötte­tésben. A Havas iroda cáfolja a letartóztatás hírét, de a Journal fentartja' állítását. Kommunist» law^pgás Grácban. Grác, december 24. A kommu­nisták az éjszaka fosztogatni akar­tak. Mesterséges rövidzárlattal sötétségbe borították a várost, majd a sötétség leple alatt zavar ­gásokba kezdtek. A rendőrség azonban helyén volt és a kom­munistákat hamarosan szétverte.

Next

/
Thumbnails
Contents