Zalamegyei Ujság, 1932. október-december (15. évfolyam, 223-297. szám)
1932-12-25 / 293. szám
2 £jiamegye< Ujs&g 1932 december 25 Katolikus akciót. Úgy látszik, hogy ez a kérdés karácsony ünnepén erőltetett, majdnem ünneprontás, pedig voltakép karácsony nagy misztériuma, a megtestesülés, a Fiú Ißten em- berrélevése volt az első nagy Katolikus akció. — Ne tegyük ünnepeinket passiv buzgóságunk kereteivé, lássuk meg bennük mindig az életet. Ma ez főkép áll. Az elmúlt évtized sokkal többet adott a magyar katolicizmus passivitásához, mint aktivitásához. Az előbbi az utóbbi nélkül nem sokat ér. Isten a megtestesülésben hosz- szu évezredek kínzó vágyát, jámbor lelkek szent óhaját életté váltja: „és az Ige testé lön és miköztünk lakozék.“ Isten egy uj létrendet alkot az Istenember által, hogy „életünk legyen és minél bőségesebben legyen.“ Hát nem isteni akció ez? — Nekünk az az átkunk, hogy sokat beszélünk és keveset alkotunk; a világ üdvözítője már akkor is alkot, mikor még beszélni, szólni nem tud. Beszél az életével. A betlehemi istálló, a kiáltó nyomor, a messze idegen föld, mindmegannyi élet-predikáció, evangélium hirdetés. Mikor hatja már át belső buzgóságunk, áhitalunk mindennapi életünk minden kis mozzanatát, mikor értjük meg végre, hogy a kereszténység nem elégszik meg a templombajárással, hanem az életet teljesen akarja ? Az otthont, a társaságot, a családot, a magánéletet, az ipari, kereskedelmi életet, az egész gazdasági életet. Ez az egyénekben élő gyakorlati katolicizmus alapfeltétele a katolikus akciónak. Sajnos, még ettől is messze vagyunk. Egyénileg is kevés köztünk még a homo chris- tianus. Korunk sok mozzanatában elpogányosodott életütemétől nem tudjuk függetleniteni magunkat. A modern ember tud ugyan felhőkarcolókat építeni, meghódítja az óceánt és a levegőt, de nem tudná Michelangelo Péter-kupolá- ját megalkotni, Fra-Angelico, Rafael művészete elérhetetlen neki. Sőt ha Michelangelo ma élne, zsenialitása egész más formában bontakoznék ki. Rafael, Murillo nem tudna olyan imádságos Madonnákat festeni a mai korban, bár egyéni művészi értéke ma is érték lenne. Koráramlatokat nem egyesek, hanem évtizedek, századok készítenek és logikus és kevésbé logikus történeti fejlődések irányítanak. Az egyén itt keveset számit, pusztán hullámzó gondolatáramlatok szenvedő alanya. Dar- vin valamikor azt tanította, hogy a fejlődéshez életerős egyedek kellenek ; a probléma minden nehézsége tudatában mi is azt állítjuk, hogy az újuló katolicizmushoz, a katolikus actióhoz elsősorban életerős lelkek kellenek. Hogy korunk gyermekei vagyunk, nem hibánk, nem értéktelenségünk, csak az a nehézség, mikép tudjuk, egyedenként az isteni és a régi örök-emberi értékeket, köztük a kereszténységet ez új keretbe sikeresen, egy jotta feláldozása nélkül beleállítani. Majdnem hogy azt mondjuk: könnyű volt, sőt jó volt szentnek lenni az imádságos középkorban, hisz az élet formái, törekvései ennek kedveztek. Ma hogy tudja a munkás a tüzes kohók, lármás, zakatoló gépek mellett meglátni a Krisztust, a hivatalnok poros aktás munkájában, a bürokrácia nem kevésbé zakatoló malmában mikép hallja meg az evangéliumot, az életgondok égető hevében vonagló ember mikép értheti meg, hogy minden ember, az ellenség is felebarát ? Pedig az akció katolika, mint nagy katolikus társadalmi szerv csak akkor tud munkája kezdetéhez eljutni, ha egyedei életükkel, akarásukkal katolikusok. Aki mocskos kezével fehéi zászlót bontogat, farizeus. És menynyien vannak! — A katolicizmusnak alig kisebb küzdelemmel és erős akarattal kell kibontakoznia elközönyösödött tunyaságából, mint, amikor Róma császári hatalmát évs~ ^zados martiriumá- val megtör*^ Ha nem rettenünk meg ettő'i.’a harctól, bizonyosan lesznek az akció katolikának alkalmas egyénei. Mártírok is lesznek köztük, akik ha a vérüket nem is ontják, áldozatos, jelle- mes életükkel ki fogják érdemelni az úttörők közt a vértanú nevét. Tehát először katolikus egyede- ket! Az egyéni katolikus újászüle- tést mint kiinduló pontot követi a katolikus akció voltaképeni problémája: a katolikus társadalom organizációja. Ha készen lennének a katolikus egyedek, ez a dolog még akkor is nehéz volna, főkép itt magyar földön. Nekünk nincs beszervezett katolicizmusunk, mely Németországban mint egy ember áll a hatalmas erejű centrumpárt mögött, nincs zárt lelkigyakorlatokban megedzett táborunk, mint van Belgiumban és Hollandiában, katolikus sérelmeink még ma sem tudnak úgy összefogni bennünket, mint az ir és angol katolikusokat. A világháború és a forradalmak után kezd voltakép csak nagyobb arányokban kibontakozni katolikus egyesületi életünk. De csak a kiválasztottak mozdulnak meg. A tömegek kívül maradnak. A hit- buzgalmi egyesületeknek nem lett és nincs is társadalmi tekintélye és kihatása. Az egymásközti organizáció hiánya elhomályosította a jóakarat eredményeit. A belső lelkiélet szép kivirágzása a szociális munka, mely főkép az utóbbi években mindenütt Programm lett a hitbuzgalmi egyesületekben, már lépés a katolikus akció felé. Ebben az állapotban találja a magyar hitbuzgalmi katolikus egyesületeket Őszentsége nagy felszólítása a katolikus akcióra. Úgy véljük, ami itt történt, jó keretnek, illetve alapnak kínálkozik a magyar katolikus akció kiépítésére. Hisz mit is akar a Szentatya ? Nem kíván mást, mint a katolicizmusnak társadalmi régetek szerint való összefogását és ezen egyesülés által a katolikus erkölcsök társadalmi utón való keresztülvitelét, vagyis következetes, egységes, katolikus akarást. Hogy alakulna ez konkrét esetben. Minden társadalmi rétegnek legyen alkalmas szerve. Pl. magyar városainkban az iskolázott férfiak számára a Kat. Liga, esetleg Kát Kör, vagy Kongregáció. Nem iskolázott férfiak Credó- egyesületbe tömörülnének. Az iskolai kongregációk, cserkészet, vagy alacsonyabb fokon a legényegyletek alkatoias eszköznek kínálkoznának a kát. ifjúság Összefogására.'^ A- női világnál tanult hölgyeknek a kongregáció, nem iskolázottaknak az Oltáregylet,. tanult leányoknak a leánykongregáció, a többinek esetleg a leánykor kínálkoznék. Vagyis az elemiiskolás szivgárdista a gimnáziumban kongreganista vagy cserkész lesz, az iskola küszöbén a Liga, vagy Kát. Kör már fogadja. Az ipariskola vagy ismétlőiskola után a hitoktató utasítja* növendékét egy fokkal tovább a Legényegyletbe, majd ismét tovább- a Credóba, Leányoknál a polgári é^ képző, vagy gimnázium kongregációja után a felnőtt leányok kongregációja, majd hölgykong-r regáció következne stb. Ezeken a vonalakon a szervek ép a sucrescencia miatt eleven érintkezést tartanak fenn. Helyi összefogó és irányitó központi szerv esetleg az egyházközség egy alkalmas személyekből álló szakosztálya lehetne, melyben szóhoz jutnának az egyes szervek vezetői». A szociális missió, mint általános karitativ szerv, a kát. népszövetség, mint propaganda» szerv- működhetne. Egyházmegyei: szerv/ a» püspök,, mint az egyházi tekintély és hatalom központja,, illetőleg az ő egyházmegyei szerve,, mely a helyi központokon keresztül irányát: Hiába van azonban a kiváló organizmus, ha a lélek hiányzik. Ennek a. bebiztosítására, szükségesek annyira ^katolikus egyedek. Ki kell tágítani egyesületeinken kereteit, hisz egyesületeink kívül is hála Isten már szép termése van az evangéliumi vetésnek, hogy tudjon reprezentálni a katolikus ösz- szefogás. (Az« egyesületi keretek kitágítását a közeljövőben is- mertetnők.) Feladatunk, már nemcsak az imádság, hanem a gyakorlati élet* a napi; események;, társadalmi szokások kérdéseinek megoldása. Ha egy ilyen jól kiépített katolikus organizmus akarata szól pl. a divat,.tánc, strandfürdő stb. kérdéseihez, kénytelen lesz/respektálni a város, a megye, az ország, Respektálják majd a vérszegény katolikus egyedek is, ha meglátják, hogy erő a katolikus akarat és diadalmas élet. Krisztus, országát a XX. században csak igy építhetjük. Galambos Miklós dr. Zalaegerszeg látképe az t82f. évi nagy tűz előtti időkből. A\ száz év előtti utas,, ha Ka- szaháza felől ért be Egerszegre,: elsőnek a Kőhíd s az attól nera messze fekvő vámház köszöntötte. A régi Kaszaházi-utca (mai nevén gróf Batthyány Lajos utca) házai közül kevés állott még, csak a templom közelében egy-két ház, melyeket az 1826. évi nagy» tűz elpusztított. Az ut, úgy mint ma, a templom mellett vitt a piactérre, a mai Kazinczy-térre. A templom mellett jobboldalt; a plébánia s közbül a Szentháromság szobor. A templom alatti utca megvolt ugyan, de folytatása, a plébánia telek mögötti utca még nem, azt; csak az 1830—40-es években, a» tűz után nyitották meg. A templom és a plébánia közötti dombot, „úgy országos és heti vásárok alkalmával szekerek és kocsik állására és, gabona s egyebek árulására szabadon“ használták, — mint az egykorú iratok mondják. A városnak az 1826. tűz után történt rendezése alkalmából hordják le a dombot, csinálják meg a bevágást a templom és a mai nagytakarék épülete között. Akkor vágják le a domb egy részét a plébánia épület és a templom között is és készítik el a templom körül is a támfalat. A templomkerttel szemben nyílt a piac, a mai Kazinczy-tér. Ezt akkor piacnak, a folytatását (ma Rákóczi-utca) Körmendi-utcának nevezték. A piac torka olyan öblös volt, mint ma. Alsó két sarkán a templommal szemben, a régi városházának egyemeletes épülete, a plébániával szemben, a mai Bárány Szálloda helyén a „nagy fogadó“ régi egyemeletes épülete emelkedett. Ez a régi épület — nem lehetetlen, hogy a török hódoltság idejéből származhatott. A török hódoltság idején ugyanazon a helyen állott az „Arany Bárány“ fogadó. Kegle- vicb Péter várkapitány ana kéri a haditanácsot, hop/váltsa ki azt : a lőszert, amit Weiszenpeckh kapitány zálogban hagyott adósságai fejében az „Arnany Bárány“ fogadósnál. A piac; — akár csak; ma* — nyugat felé mind szükebb» lett, mig a Hrabossszky-patika tájékán véget is ért a baléje torkoló „Kert“ utcával és „Major“" utcával, illetve püspökt-majorraí. Ezek legvégén, a kép alján levő kördisz bal felső szélén látszik egy kápolna, a. Nepomuki Szent János kápolna,, amely 1826*ban r teljesen leégett. Azontúl épület; csak itt-ott van, üres kertek kö- vetkeanek egészen Óláig, körülbelül a mai Duzár-ház tájékáig. A. piactól a régi vármegyeház: a mai törvényszék, felé (£ templom mellett baloldalt egyemeletes nagy épület) terülő rész be volt építve, de csak „vártalatti “, és „yármegetti“ utcát ismertek. A városnak a Zaja felőli részén két utcanév ismecetes: a „Csapóutca“ — ma Jákuaa-utca és a „Kerti-utca“ — ma Kert-utca. , A piactól délre (a képen jobbra) megvoltak a mai kis utcák, de nevök nem volt. A nagyobb utcák közül az „Qskolaház“ (ma pénzügyigazgatóság) mellett nyitott a „Temető-utca“ (Wlassics- utca.) A mai gróf Apponyi Albert utca „Uj városi-utca“ (később újváros) volt, folytatása pedig a „Fazekas-utca“. A Major-utcából nyílott a „Cigány-szer. A mai Bárány mellett tovább menet a tiszti szállás vagy kvártély házhoz, a mai vármegyeházhoz érkezett az utas. Ezzel csaknem szemben volt a városi kórház, meg az aggápolda a kápolnával, a volt postaépület. (A kép jobb felső részén a házak közt kiemelkedő torony.) A piactéren a többi kiinduló apró utcáknak; Tompa, Eötvös, Iskola stb. utcáknak nem volt nevük, hanem az egyes házakról nevezték el, igy pl. a „Pell József háta előtti
