Zalamegyei Ujság, 1932. július-szeptember (15. évfolyam, 153-222. szám)

1932-09-18 / 211. szám

2 !932 szeptember 18. KRÓNIKA. Nem érdemes Írni manap Politika dolgáról, Mert nem tudunk semmit annak Hasznos káros voltáról. Ami ma jó, az holnapra Rossz lehet, vagy fordítva, Ki tudja, a sors könyvében Számunkra mi van irva.^ Beszéljünk hát akkor másról, Talán néhány oly szokásról, Amely jött ma divatba — A helyzetnek miatta. Vége lett a hosszú nyárnak, Mint mindennek vége lesz. A természet nem szünetei, Mindig újabb lépési tesz. Hogy azután lépésivel Áldást oszt-e, vagy bajt hoz: Ez az, ami az embernek Gondot túlon túl okoz. Mostoha volt az elmúlt nyár, Nem is bánjuk, hogy elmúlt már. S ha jövőre visszatér, Akkor talán többet ér. Valamikor, ha kérdeztem Az én kedves komámat, Szereti-e a jó szőlőt, Nem fogta el a bánat. Megválaszolt jókedvében, Nem hímezve hámozva: Szeretem én reggel, délben, Este, de csak — hámozva. Ma búsan szól, neki nem kell, Azért is hát nem szüretel, A borát most kínjában Eladja még — héjában. A somogyi Balatonpart Ma is élénk, forgalmas, Autózni a jó müút Kiválóan alkalmas. Akik arra sohsem jártak, Ma azok is keresik, Nem csuda hát, ha ilyenkor Sok defektus is esik, Legnagyobbrészt pedig épen Arra . . . Boglár közelében. Azt mondják, az új út ott Alaposan megkopott, ipszílon. U asszony lemond... írta: Rajnáné Lendvay Izabella. — Soffőr! Hajtson a követ­ségre ! — Igenis, herceg ur! — Te szamár, azt nem mond­ják herceg ur. Mondd : Őfőméltó- sága . . . — Az nagyon hosszú. — Akkor mondd Hercegséged. — Az is hosszú. — Hát ha lusta vagy, akkor én leszek a soffőr. A lusta sof- főröket elküldik. — Engem nem lehet csak úgy elküldeni, tudd meg. Különben is már egy óráig te voltál a sof for. Most én vagyok. — Inkább légy a walesi her­ceg, jó ? — És parancsolj nekem Sanyikám. De Sanyi nem volt hajlandó elhagyni helyét az első széken, mert az autó két párnás karszék­ből állt és jó szorosan megmar­kolta a kormányt, vagyis a régi ernyőnyelet; mely az első székre volt erősítve, az anyu fürdőka bátjának a zsinórjával. Rálépett a a képzeletbeli pedálra és kinyúj­totta jobbkarját s egy elegáns mozdulattal bekanyarodott az ab­lak felé, Pisti hátradőlt a hátsó széken és vígan pöfékelt egy üres cigarettahüvelyből. A kávéjuk ott hült az asztalon, már egész bőrös volt a teteje. Ekkor lépett be az anyjuk. Szép, karcsú asszony, csinos őszi kosztümben, aranybarna haján kis fekete sapkával.Olyan voltBudainé, Zalaroegyei Újság Ábécés könyv és boros üveg az iskolásgyermekek tarisznyájában. A lentihegyi iskolában borral oltják szórójukat a tanulók. Megdöbbentő tudósítást kaptunk ma Lentiből. Arról imák ugyanis, hogy a lentihegyi iskolába járó gyermekek bort visznek maguk­kal, hogy azzal enyhítsék szóraju­kat. Néhány évvel ezeiőít építet­tek ott iskolát, kútról azonban nem gondoskodtak s a hegyköz­ségnek egyetlenegy kútja az is­kolától két kilométernyire fekszik, de az ideihez hasonló időben az is kiszárad s a lakók főzéshez, mosáshoz, Lentiből és Máhomfá- ról hordanak vizet szekereken, csöbrökben, a szomjúság dobá­sára pedig bőven íerem az amúgy sem értékesíthető bor. Természe­tesen a gyerekek is ezt isszák s ezt viszik magukkal az iskolába szomjúságuk eloltására. A tanító, — mondja a tudósítás, — akár akarja, akár nem, kénytelen bele­nyugodni, meri hát szomjúsággal nem gyöíöríelheti a gyermekeket és arra sem kényszeri'heti őket, hogy a szekéren hordott vízből igyanak, mert hiszen az állott, meleg viz még ihatatlanabb, mint a boruk. Csak megdöbbenéssel vehetjük tudomásul ezt a maga nemében páratlanul álló jelenséget. Hát lehet­séges az, hogy Magyarországnak egy iskolájában 6—12 éves gyer­mekeknek bort, még pedig, — mint a tudósítás mondja — „no­hál“ keli magukkal vinniök a ta­nítási órákra, hogy szomjukat csil­lapíthassák ? ! Ez már több, mint közönséges esemény ; ez szenzá­ciója a szenzációknak, mert mér­get oltanak a gyermekbe akkor, amikor annak testi és leiki éleiét gondozzák. — Hiszen a gyer­mek oktatást kap az alkohol ká­ros hatásáról s ugyanakkor bor­ral őblitgeti kiszáradt torkát bent az iskolában, hol szeme előtt van a Józan Pistának és Részeg Mis­kának a képe ! Figyelmébe ajánljuk tehát a lentihegyi iskolai állapotokat nem­csak a tanügyi, hanem a közigaz­gatási hatóságoknak és követeljük, hogy haladéktalanul indítsák meg a legszigorúbb vizsgálatot a való­ság kiderítésére. Inkább zárják be azt az iskolát addig, amig kú- tat készíthetnek olt, de ne enged­jék, hogy a szegény ártatlan gyer­mekek áldozatai legyenek ennek a rettenetes állapotnak. Átszervezik Zalában a népművelési munkát. Bődy Zoltán alispán, a törvény- hatósági iskolánkivüli népműve­lési bizottság elnöke, rendeletet adott ki a népművelési munka átszervezéséről A rendelet megál­lapítja, hogy a törvényhatósági népművelési bizohság a népmű­velési tevékenység lebonyolítását ezideig részben a községi elöljá­róságok, részben a népművelés ügye iránt érdeklődő férfiak el­nöklete alatt álló helyi bizottsá­gok utján végezte. Az iskolánki­vüli népművelési munka fejlődése, a vármegyei adminisztrációs szer­vek munkájának racionalizálása és az ezzel járó költségmegtaka­rítás szempontjából szükséges, hogy minden megyei város és körjegyzőség területén egy állandó hivatalos szerv legyen. Ezért az alispán elrendeli, hogy mint egy fiatal leány. Senki sem gondolta volna, hogy két ilyen szép, erős fia van. Még hozzá ikrek. Tiz éves, edzett kis lurkók. És hogy másfél év óta özvegy. — Gyerekek a kávé ott hül, hagyjátok már azt az örökös autózást. Gyertek szépen uzson­názni és mondjatok fel a leckét. — Velünk maradsz Anyu! Hurrá, nagyszerű ! — Nem is értem Anyu, miért van neked, most mindég délután dolgod, azelőtt itt ültél köztünk, most mindég a Juliis adja a ká­vét. Nem is olyan jó, mindég tele van bőrrel. — Persze, mert itt hagyjátok állni. No, csak üljünk le szépen és holnaptól kezdve minden úgy lesz, mint régen. A két gyérmek boldogan ült le az anyjuk mellé, felmondták a leckét, csak mikor már a köny­veiket is rendberakták másnapra, kezdték újra a játákot.. Budainé pedig átöltözött és le­pihent a pamlagra. Mit is mondott a fia : „Nem is értem, miért van neked most mindég délután dolgod.“ Ha még dolga lett volna. De rótta a kis eldugott utcákat, sé­tált a hegyek felé a Kelemennel. Már egy fél éve igy van. Nap­nap után együtt vannak. Ide is feljön, Klárihoz a nővéréhez is elmegy, ha tudja, hogy ö is ott lesz. És ö nem tesz semmit el­lene. Érthetetlen. Mi is van vele ? Az asszony befurta fejét a puha selyem párnába. Lassan el­vonultak előtte a közelmúlt ese­ményei. Másfélévé, hogy az urát eltemette. A szép, erős urát, aki alig egy heti betegség után itt­hagyta őt és két imádott fiát. Azt hitte akkor, hogy nem fogja túlélni. Apathikusan, könnytele- nül járkált hetekig, várt valami csodára, hogy ő is utánapusztul. Biztosra vette, hogy történik vele valami, mert igy nem ma­radhat ilyen egyedü. Egyedül! Irtózatos szó és még rettentőbb érzés . . , Aztán jött egy szép, hosszú nyár, Klárival a nővérével, uíaz- tak egy kicsit, a fiuk a nagyany­juknál voltak, a sógora átadta a szegény ura ügyvédi irodáját, átrendezték a lakást és lassan megindult az élet. Ő, Margit, is apránként összeszedte magát, néha már mosolyogni is tudott és a gyerekekkel játszani. És most egy félév előtt jött Kelemen, jött. Ez volt a legjobb meghatározás. Margit épen a Liget-utca sar­kán beszélgetett egy ismerősével, mikor a sarkon befordult egy férfi. Ruganyos léptekkel, valami természetes előkelőséggel és a szemük összetalálkozott Csak egy pillanatra. De Margit egy kis könnyű remegést érzett a tagjai­ban. Az idegen elment mellettük és világos, tiszta tekintetével közel­ről szinte az arcába simogatott. Margit legalább úgy érezte. Mikor aztán később megismerkedett Ke­lemen Kornéllal Kláriéknál, több­ször volt ugyanaz az érzése. Kelemen Kornél a Villamos felepss rádiókészülék tulajdonosokhoz ! JfW \ Nincs többé gondja anódtele- pekre, forgalomba kertHt négyszögletes cetlákbál ké­szült szalunál- es savmentes Super Rádió Palabai nagyteljesítményű anódtelep! Kérjen díjmentes ismertetőt: PÁLA ELEMGYÁR R.-T. Budapest, V. Váci-ut 68. 15517 minden megyei városban és min­den körjegyzőség területén helyi népművelési bizottság alakítandó. A bizottság elnöke a városokban a polgármester, községekben a jegyző, a népművelési gondnok pedig tanügyi férfiú. A helyi bi­zottság tiszteletbeli elnököt vá­laszthat. A helyi bizottság tagjai az elnökön, tiszteletbeli elnökön, gondnokon kiviil a vallásfeleke­zetek vezetői, lelkészei, továbbá a tanítói és tanári kar kiküldöttei, a községi bírák, a gazdasági fel­ügyelő, a járási, községi, stb. ál­latorvos, gazdakörök, ipartestü­letek vezetői, valamint azok, akik a népművelési munka terén ér­demeket szereztek. A helyi népművelési bizottság indokolt esetben albizottságott is szervezhet. A helyi bizottságok feladata, hogy az egyes községek­ben a népművelési munkát irá­nyítsák, a tanfolyamokat látogas­sák és ellenőrizzék. Központ kiküldött főmérnöke voÉ és kiküldetése most már egészen idekötötte, de idekötötte az a ha­talmas, mindent leigázó érzés, mely Margithoz húzta Most már ott tartottak, hogy délutánonként is találkoztak és a lassan homá­lyosaié őszeleji aikonyatokat együtt töltötték. Mindenki természetesnek találta kettőjük vonzódását. Csak maga Margit találta érthetetlennek. Tiz évi boldog házasságban élt fér­jével, soha más férfi még gon­dolatban sem izgatta. Harmonikus, kiegyensúlyozott volt az élete és most ily rövid idővel az ura ha­lála után olyan nagyon, nagyon vágyott a Kelemen Kornél simo­gató nézése után. A rokonok közül az idősebbek huncutul mosolyogtak. A sógora biztatta : — Hosszú az élet, Margitkám, te még fiatal vagy, kár lenne egyedül maradnod ! Még a nővére is gyöngéden megölelte, ha látta, hogy töprengve vizsgálja önmagát. — Szegény kicsikém, ne töp­rengj, ennek igy kell lenni . . . íme, mindenki helyesli választását és nem csodálkoznak élete újjá alakulásán. Csak neki érthetetlen és ... a gyerekek nem tudnak semmiről . . . * A férfinak remegett a keze, mikor rágyújtott a cigarettára. Margit észrevette és egy kis hal­vány mosoly bujt meg szája szegletében. Egyedül voltak. Klá- riék is megígérték, hogy eljönnek

Next

/
Thumbnails
Contents