Zalamegyei Ujság, 1932. július-szeptember (15. évfolyam, 153-222. szám)
1932-09-18 / 211. szám
1932 szeptember 18. 3 ZaJamegyei Újság Rsndeletíel alakítottál meg a tejtermelők szövetségét. A hivatalos lap közli a földmi- velésügyi miniszter rendeletét, mely szerint a tejforgalomról szóló rendelet alapján elrendeli a Tejtermelők Országos Szövetsége Budapesti Szövetségének megalakulását a belügyminiszter által jóváhagyott alapszabályok alapján. Az alapszabályok szerint a szövetség működési terü'ete jelenleg Budapest székesfővárosra és a környékére terjed ki. A szövetség célja a területére szállító tejtermelők érdekeinek szolgálata és védelmezése, kollektiv szerződések kötése, a fogyasztási és ipari tejár irányítása, az országos tej - gazdasági bizottságnak javaslat- tétel az említett területre szállítható fogyasztási tej mennyiségére, a szállításra jogosítottak közötti arányos felosztás módjára, továbbá a tagok részére abraktakarmányok és általában termelési eszközök beszerzése, tejszövetkezetek szervezése, a hatóságok és a sajtó tájékoztatása, a tej minőségének emelése, a tej és tejtermékek fogyasztásának előmozdítása s a termelés okszerűbbé tétele. Végül az országos szövetség és a többi körzeti szövetségek megszervezése is a feladata. Baiatsfsi Épitofakaréfc siófoki kirendeltsége hosszúlejáratú kamatmentes kölcsönt folyósít: balatoni házépitésre, házvéielre, telek vásárlásra, terhes kölcsönök vissza- ! fizetésére és más hasznos tőkebefektetés céljaira. — Kérjen ismertetőt í — Balatonparti helyi képviselőket keresünk 1 Kevés gazdának marad igavonó állatja a tavaszra. Nem orvendeiss jelenség a vásárok mai nagy forgalma. A legutóbbi országos vásár alkalmával megírtuk, hogy az állatvásárra olyan felhajtás volt, amilyenre még gondolni sem mertünk volna. És sok állat cserélt gazdái is. Így a vásár forgalma ellen panaszt senki sem emelhetett. Ha sok állat kelt el, sok ember jutott pénzhez. Néznünk keli azonban az éremnek másik oldalát is. S ha azt nézzük, megállapít hatjuk, hogy az ilyen nagy forgalom épenségge! nem tartozik a kedvező jelenségek közé. A gazdák állatjaikat hal latlanul olcsó áron kényszerültek eladni, hogy néhány pengőhöz jussanak. Terményeikből nem ve« hetik be azt, amire szükségük van. Sem a gabona, sem a kapás növények nem adnak annyit, amiből szükségletét fedezhetné a gazda, mihez nyúljon tehát, hogy mégis pénzt láthasson? Csak állatjához, de azért is alig kap valamit. Németh János, nemesapáti i kisgazda, a kisgyülésen jelentette, hogy 600 pengős tehenét 190 pengőért, tehát valósággal potom áron volt kénytelen eladni. De nem tehetett mást, mert őt épen úgy, mint másokat is, szorítják az adóért, amellett meg más kiadásai is vannak, hiszen közelit a tél, amire föl kell készülni ruhával és más egyébbel is. Takar- mányozni sem képesek gazdáink állatjaikat; ezért is iparkodnak azokon túladni, mielőtt még lesoványodnának. Hogy ilyen eladási kényszerhelyzetben, amikor a kínálat magasra emelkedik, leszállanák az árak, azt mindenki tudja. Épen ezért mondhatjuk, hogy a vásárnak nagy forgalma nem kedvező, hanem inkább szomorú jelenség. Nemcsak azért, mert potom pénzért kell elvesztegetni az állatot, hanem azért is mert a gazda igavonó állagait adja el, azokat, amelyekkel mezei munkákat kellene végezni. Mi lesz akkor, ha a rossz termés után a tavasszal a gazdáknak tekintélyes száma még földjét sem tudja művelni, mert igavonó állatjaitól meg kellett válni, hogy pillanatnyi bajain enyhíthessen ? Széleskörű gondoskodásra van szükség, hogy egyrészt mindenkinek legyen kenyere, másrészt pedig, hogy a tavasszal megfelelő erő álljon rendelkezésére a gazdaközönségnek a földek megműveléséhez. Van-e szomorú ember ebben a Tárosban? Csodaszerrel jön az Edison mozi ezen a héten, amely elfeledtet minden bánatot és minden gondunkat. Ha Ön fáradt és kimerült, ideges és a lapok hírei után töprengve gondolkodik, akkor biztos, gyógyszert ajánlunk, amely elviszi a a rémhírek sorvaszió közelségéből. Csodaszerünk felfrissíti, felüdül tőle, életkedvet kap. Azt kap még akkor is, ha véletlenül kereskedelemmel foglalkozik, vagy ha ma- lomeüenőrök tisztelik meg napi látogatásukkal. Nézze meg Anni Ondrát Anni Ondra új filmjének cime: Nagy kereseti lehetőséget nyújtunk szö- vöttroíetta eladásával foglalkozóknak. Hungária roletíaüzem Budapest, Vámház-körut 4. 5529 „Kicserélem a feleségem“. Ötletet még elkeseredett férjek nagyobb örömmel nem fogadtak. Filmtől még vidámabban emberek nem távoztak. Nézze meg Anni Ondrát még- egyszer. Egyszer ezzel a filmmel úgy sem fog betelni. Ahányszor látja, annyi derűs héttel hosszabbítja meg életét. Ön újra a régi kedélyes ember lesz, ha ezt a filmet látta. Annyi ötlet van ebben a filmben, hogy egy hétig mindenkit viccei frak- táihat. — Rossz fényt vetne Önre, ha nem tudna erről a mulatságos filmről beszélni, mert ez lesz a beszédtéma egy hétig Zalaegerszegen. % Még ma szombaton és vasárnap iátsza az Edison mozi. Aki jegyet vált erre az előadásra, jegyet vált a humorral és életkedvvel. Eladó fajgalambok tuEssspsi'cciás miatt félóráit angol gc^sás, parókás, páva; szarka, pirók, keleti perg@,komáromi és alföldi bukó fajtákból, 5525 Csincsilla nyilak és ptsode is- landi tysakok is kaphatók GAUCE£§ kárt tartamiénál Re^i. feketére, de valami közbejött és igy azt telefonálták, hogy csak egy jó óra múlva jöhetnek. Szótlanul itták tehát a feketét, és most mikor a férfi rágyújtott és keze megremegett, Margit megérezte, hogy most . . . most . . . beszélni fog a jövőjükről. — Talán jobb is, hogy Kláriék késnek . . . mondta a férfi. Margit kérdően nézett rá. — Annyi mondani valóm van magának. Ne mosolyogjon. Tudom arra gondol, hogy ma délután volt elég időm hozzá. Igaz, hogy minden pillanatban készültem erről beszélni, dehát nem ment se- hogyse. Talán igy is megérti, hogy mit akarok mondani. Maga is úgy érez, mint én . . . édes. Elhallgatott, várakozva nézett az asszonyra, aki egészen kicsire húzódott össze a karosszékben, — Hetek óta készülök rá, hogy megkérdezem, Margit, ugye Maga is, Maga se . . . én nem tudok nélküled élni . . . Már nem ült a karosszékben, az asszony lába előtt a szőnyegen kuporgott, arcát az ölébe rejtette és két karjával szorosan átölelte, mintha soha-soha sem akarná elereszteni. Ebben a pillanatban Margiton egy rémületes érzés vett erőt. A gyerekek! — Jó Isten, a gyerekek. A két szép fiam. Már tízévesek. Tanácsot nem tudnak adni. Az ő döntésükre nem bizhatja még a sorsát. De még soha nem is puha- olózott náluk, hogy mit szólnának egy új apához, egy új élethez. Tiszta, ártatlan lelkűk hogyan reagálna erre a gondolatra. A férfi megérezte, hogy az asz- szony lelke nincs nála ebben a pillanatban. Lassan felemelkedett és csodálkozva kérdezte. — Tévedtem volna? Margit, szerelmem, nem vagy egészen az enyém ? Az asszony komolyan nézett rá : — Kornél, a gyerekek, A gyerekekre nem gondoltam. Hogy mikép fogadják ők az én elhatározásomat. — Hát mégis szeretsz, édes. Mennyit gyötrődtem hosszú hónapok óta, milyen kétségeim voltak. És láttam, hogy Te is töprengsz. De azt hittem, hogy most már minden harcot megvívtál magaddal és egészen az enyém vagy! — Magammái elintéztem mindent. Sokszor érthetetlen és el sem tudom hinni, de igy van és bizonyára igy is kell lenni. De a gyerekek sorsát nem gondoltam. Pedig . . . nélkülük nem tudok élni, nem . . . nem, boldog sem tudnék lenni, ha nem lennének mindég és állandóan velem. — Kedvesem, igazán furcsa vagy. Tízéves nagy fiuk, pár év múlva nincs is anyára szükségük. Függetlenítik magukat úgyis Tőled. De hát nem veszítenek el és Neked sem kell róluk lemondani. Én úgy gondoltam, hogy intézetbe megy a két lurkó . . . — Nem akarja, hogy velem maradjanak ? Az asszonynak még a szája széle is fehér lett és egy pillanat alatt átfutott az agyán, hogy még soha sem látta a férfit a két fiúval elbeszélgetni, mióta feljár hozzájuk. Nem érdeklődött soha a kicsi életük felől, nem élte be magát egy percre sem az apa szerepébe. Nem nyugodott keze soha szerető gonddal a két fiú drága fején. Hozott nekik könyvet, édességet, de alapjában véve úgy tekintette őket, mint két élettelen bábot, mint a házhoz tartozó- lelketlen valamit, mint, , . mint . . . Ladyt a szép farkaskutyát. Annak is odavetett egy-két szót, annak is adott néha cukrot. — De hát Margit, én azt hittem, hogy Maga ezt már elintézte magában. — Én nem igy gondolom, és én nem intéztem el semmit, — az asszony hangja hideg volt és lényéből elszállt minden lágyság, mint egy anyatigris, ha bántják a kicsinyeit, vagy veszély fenyegeti őket és felborzolt szőrrel, villámló szemekkel széttárt karmokkal áll az ellenséggel szemben, úgy állt most szemben Budai né Kelemennel, akihez forró hetek édes emlékei fűzték, akinek erős karja megremegtette karcsú derekát, ha a hegyoldalban összesimulva édes semmiséget beszéltek és akihez még alig pár perc előtt az életét akarta kötni, — a fiaimról senki kedvéért le nem mondok. Idegenekre, mig ép és erős vagyok nem bízom őket. Ha maga nem igy gondolta, akkor nagyon sajnálom, kedves barátom . . . — Ne hamarkodja el a dolgot, kérem. Gondolja meg, Margit én szeretem magát. De beláthatja... — Nem látok be semmit, a gyermekeim ... — Ne izgassa magát. Nyugodjék meg. Most elmegyek, holnap majd felnézek, mindent elintézünk. Isten vele. Margit csak állt ott, tehetetlenül tűrte, hogy a férfi megcsókolja mind a két kezét. Aztán megfordult és lassú léptekkel befelé indult a fiai szobája felé. A két fiú egyenletesen lélegzett a lehúzott redőny lécei között bevilágított a sarki ivlámpa. Gyenge világosság volt a sznbában. A padlón valami fehérlett. A Sanyi caprice párnája feküdt ott. Az anyja felemelte és gyengéden a feje alá tolta, Pistit betakarta, mert a takarója félrecsuszott. Egy régi esernyőnyél ezüst karikája villant meg a félhomályban egyik székre kötve, vastag se- lyemzsinorral, erre a székre rogyott le az asszony. Hangtalan zokogás rázta meg szép, karcsú testét és mig a könnyei lassan peregtek az arcán, kezével szeretettel simogatta a régi kopott ernyőnyelet . . . Tudta, hogy Kelemen Kornél hiába keresi fel másnap . . . — G. F. B. selyem és flórharisnyák legolcsóbb gyári áron óriási választékban a Fenyvesi Áruházban.
