Zalamegyei Ujság, 1932. július-szeptember (15. évfolyam, 153-222. szám)
1932-08-07 / 178. szám
2 Zalamegyei Újság 1932 augusztus 7. A soproni fiiszerkereskedők augusztusban délután 1—4 óra között zárva tartják üzleteiket. Krónika. Kánikulát élvezhettünk Ezidén már májusban S tartunk attól, hogy őszt kapunk Korai águsztusban. Megmondtam már nem is egyszer: A természet ki-kihág, Nem találunk sehol rendet, Tótágast áll a világ. Nem nézzük mi kellemes s új, Megbomlott rég az egyensúly. Kérdezgetjük csak rendre, Vájjon mikor áll helyre. Olcsó és jó húshoz jut most Egerszegnek a népe. Hosszú, nehéz tárgyalásnak Megegyezés a vége. Olcsóbban mér a mészáros, Várostól kap kedvezményt, Elérhettük e téren is A régen várt eredményt. Ó, milyen jó ugy-e nekünk, Hogy most olcsó húst ehetünk! S bárha olcsóbb is leve, Még sem iesz híg a leve. A mi kicsi városunktól Messze van a Balaton. Mig elérjük, rázathatjuk Magunkat a vonaton. Autóbusz jár már ugyan Egerszegről Keszthelyre, Ámde ennek menetrendje Semmikép sincs kedvemre. A tegnapi értekezlet Nyomán javul ián a helyzet, Teljesedik óhajunk : Balatonhoz jól jutunk. Készülődnek a csapatok A holnapi „esetre“. Kis győzelem biz ráférne Már a Move^éesre Nem volt eddig szerencséje .. . Most talán majd siketül. Ha megállja jól a helyét Első helyre is kerül. S bár kiáll sok derék gyerek, Tippelni én még sem merek, De óhajom imigy szólt: Move nyerjen négy-öt gólt! Ipszilon. A lényegesen megcsappant üzleti forgalom nagyjelentőságü elhatározásra késztette a soproni füszerkereskedőket. Bevezették az augusztus délutáni záróórát, mert hiszen a délutáni órákban szinte szünetel a forgalom és ez feleslegessé teszi, nogy reggel 7 órától este 8 ig megszakítás nélkül nyitva tartsák a füszerüzleteket s hogy kánikulában naponként 13 órás szolgálatot tartsanak. De nem egész délután, hanem csak 1 —4 óráig tart a szünet, vagyis abban az időben, amikor kániku’a idején nem igen mozdul ki a? ember lakásából — vásárolni. Eiha tározásukat szociális okokkal is A Zalavármegyei Háziipari Szövetkezet ma délelőtt Bődy Zoltán alispán, elnök vezetése" mellett rendkívüli közgyűlést tartott a munkálatok megindítása és azok módozatainak megállapítása céljából. Az ülés megnyitása után Brand Sándor dr. vármegyei főjegyző, előadó, ismertette a Sző vetkezetnek eddigi munkálkodását, amelynek azonban nem volt meg a kellő eredménye. Most az után a sikerre való kilátás nagyobb reményében kezdhető rtieg a munka, mert kormányrendeletek szerint a háziipari foglalkoztatást be kell vonni az inségak- ció keretébe, hogy igy is csökkenjen a munkanélküliség. A múlt segélyezési időszakban a rendelkezésre álló munkaerőt nem használták fel teljesen Zalaegerszegen sem. Most a város az inségmun- kaerőt a Szövetkezetnek rendelkemagyarázzák. A kereskedőnek és alkalmazottainak is — mondják — szükségük van szabadtéri fürdésre, napozásra, amiben csakis vasárnap lehet részök. Ha azonban a vasárnap szeles, esős, akkor egy hétre elesnek ettől, de kérdés, milyen lesz a következő vasárnap. Szükség van továbbá erre a kis délutáni szünetre azért is, hogy üzleten kívüli ügyek elintézhetek legyenek s a házonkivüli orvosi kezelés ne akassza meg az üzleti munkát. — A soproni füszerke- reskedőknek emez elhatározása például szolgálhat minden város kereskedőinek. ■ *• zéséi e bocsátani hajlandó s a vezetést, irányítást saját szerveivel gyakoroltatja. Hogy az ínség munkáknak megvolt az ellenértéké, annak bizonyságául szolgál az, hogy 160 vagon búza és 90 ezer pengő készpénz jutott az ínségeseknek a sok ruha, élelem, tűzifa, lakásbérsegély stb. leszámitásával. Softies Jenő ügyvezető igazgató a Szövetkezet anyagi hely zetéről tett részletes jelentést. A Szövetkezet vagyona ezidőszerint 14608 60 P. Ebből nem lehetett sikert eredményezően munkát kezdeni. Készítettek több tervezetet, kértek a kereskedelmi minisztertől több pénzt, azonban nem kaptak és igy nem lehetett eredményesen munkálkodni. Bejelenti, hogy bizonyos háziipari készítményeket szállítottak ki Svájcba, a viszonyok alakulásával azonban ez is megszűnt. A jegyzők hívják MOLNÁR fest, tisztit, plisszéroz, — ingek és gallérok tisztítása 3 nap alatt, — kézimunka és előnyomda üzlete Keszthely, Kossuth Lajos utca. Hungáriával szemben. 1345 fel a lakósság figyelmét a kukoricaháncsra, amelyből sok szép tárgy készül. Készítsen a nép többet s a készítmények elhelyezéséről gondoskodjék a központ. Deutsch Hermán gyakorlati szempontból szói a kérdéshez. Hogy célt érjen a Szövetkezet, áldozatokat is kell hoznia, mert , csak akkor számíthatunk a háziipari termelés nagyobb kifejlesztésére, ha a nép pénzt lát. Meg kell tekinteni a vidéket, hol és milyen anyag kínálkozik a feldolgozásra. Ajánlotta továbbá, hogy a szegény gyermekek között kiosztandó köiött-szövött ruha- nemüek elkészítését szintén végeztessék el itt, amikor nők juihat- nának munkához. L i 1 i i k Béla népművelési titkár a népélelmezés céljaira tészta (tarhonya) készítését javasolja, mig Brand Sándor dr. akácfaerdő kitermelését és szőlőkarók készítését ajánlja az mségmunkák keretében. A gyűlés többek hozzászólása után elhatározta, hogy a kora ősszel megindítandó háziipari munkát a törvényhatósági segitőakció keretébe vonják, a fakitermelésre 2000, tarhonyára 460, füzvesszőre 500, kukoricaháncsra 503, nép- művészeti célokra < 00, Zalaegerszegnek 1000, Nagykanizsának 1500, Tapolcának 1500, Sümegnek 1000, a pacsai járásnak 500 pengőt adnak a munkálatok meg- indithatása céljából. A városok és községek azonban előbb kötelesek megfelelő tervezetet és költségvetést bemutatni. A háziipari munkálkodás a segitőakció keretében indul meg. A Háziipari Szövetkezei közgyűlése. Tanítás a szabadban. Olvastam a vallás és közoktatásügyi miniszter rendeletét, melyben a gyermek egészséges testi fejlődésének biztosítása érdekében felhívta a kir. tanfelügyelők figyelmét, hassanak oda, hogy mindazon elemi iskolánál, ahol erre megvan a lehetőség,“ — kedvező időjárás esetén — május, junius, szeptember és részben október havában is — a tanítás a szabadban történjék. A szabadban való tanítás és annak haszna nem újság előttem. Már évtizedek előtt gyakorlatban volt egyes helyeken. Igen sok falusi tanító felsőbb rendelet és parancs nélkül is látta ennek szükségességét és keresztül is hajtotta azt. Egy, 26 év előtti, kedves emléket idézett fel most lelkemben a miniszteri rendelet. Biharvármegye egy kis nádfe- delcs falusi iskolájának gyümölcsös kerje áll előttem őszülő tanítójával, vidám, egészségtől duzzadó, pirosarcu gyermeksereggel egy terebélyes diófa árnyékában. A diófa törzsén a magyar címer, alatta Magyarország térképe, a fa ágai között pedtg a magyar trikolór függött. A fa tövében a tanító asztala, körülötte pedig padok állottak tömve gyermekekkel, akik élénk figyelemmel hallgatták a tanító magyarázatát. 1906-ban a mezőtelegdi több- tanitós elemi iskolánál teljesítettem látogatást. A negyedik osztályba belépve egy őszülő, 50 év körüli férfit láttam a teremben, akiről azt hittem, hogy az iskolai gondnokság tagja és érdeklődik a látogatásom iránt. Beült az utolsó padba és az egész tanítási idő alatt figyelt és jegyez- getett. Az előadás befejezése után az igazgatói irodába mentünk, hol az általam gondnoksági tagnak vélt egyén bemutatkozott: Zsuró Péter cigányfalvai g. kel. tanító vagyok — mondja. — Örülök, hogy tanító urat megismerhettem — Válaszolok neki — már eddig is sok jót hallottam tanító úrról. De mi hozta ide ? Talán tudott itteni látogatásomról ? Vagy valami kérelme volna ? — Nem tudtam arról, hogy tan- felügyelő ur itt van, kérni valóm sincsen. Csupán a tanulás és a tanitás gyakorlatábán való továbbképzés iránti vágy hozott ide. Mert én mostoha anyagi viszonyaim miatt a tanító okleveleit csak későn, 35 éves koromban tudtam megszerezni. Szükségét látom annak, hogy kiváló tanítók tanítását meghallgassam — amire itt a mezőtelegdi állami iskolánál alkalmam van — és az igy szerzett értékes tapasztalatokat, különösen a magyarnyelv tanítása terén — román ajkú tanítványaimnál hasznosítsam. Ezzel tartozom magyar hazámnak. Azután érdeklődött az iránt, hogy nem látogatom-e meg ez alkalommal az ő iskoláját is a szomszéd faluban. Tekintve, hogy időm ki volt szabva, ezt nem helyezhettem neki kilátásba. Mégis úgy intéztem dolgomat Mezőte- legden, hogy egy félnapra átrán- dulhassak Cigányfalvára. Másnap reggel Nagy Ferenc igazgatótanitóval egy kellemes séta után megérkeztünk Cigányfalvára. Az iskolához érve nagy meglepetés ért bennünket. A tanterem ajtaja-ablaka nyitva ; bútorzata hiányzott. Tanítónak, gyermekeknek csak hült helyét találtuk. Jól nézünk ki, — mondja Nagy Ferenc igazgató. Ugylátszik Péter barátunk mégis megsziinatoita, hogy átjövünk és eltűnt, mint a kámfor, a gyermekekkel és bútorzattal együtt. Körülnézünk az udvaron, de nem látunk senkit. Egyszercsak a gyümölcskert felől hangokat hallunk, arra tartottunk. A látványra, ami elénk tárult, majdnem gyökeret vert lábunk. A kert közepén álló hatalmas diófa árnyékában végezte Zsuró Péter a tanítást. Éppen földrajzot tanitott. A térképnél egy pufókarcu kis móc felelt, pálcával jelezvén a helyet, miről beszélt. A többiek pedig élénk figyelemmel kisérték. Közelebb mentünk. Amikor észrevették bennünket, felálltak és magyarnyelven köszöntöttek bennünket bennünket: „Dicsértessék a Jézus Krisztus. Isten hozta.“ Én kértem a tanítót, hogy ne zavartassa magát, hanem csak végezze a tanítást, amint szokta. Tekintse úgy, mintha itt sem volnánk. Az iskolaasztalához ültem, a tanító pedig folytatta munkáját. A földrajzot befejezve következtek : a magyar történelem, beszédgyakorlat, olvasás, versek szavalása, hazafias énekek éneklése. Az a figyelem, fegyelem és előhaladás, amit itt tapasztaltam, meglepett. A gyermekeket nem feszélyezte jelenlétünk, a szabad-
